A magyar EU-elnökség mérlege: a politikai trollkodás füstjébe vesző szakpolitikai eredmények

Összefoglaló

A 2024-es magyar uniós elnökség leginkább az „őszinte közvetítő” és a „trollkodás” taktikájának kettősségével jellemezhető. Orbán Viktor nem titkolta, hogy olyan elnökséget akar, amire sokáig emlékezni fog Európa; ez jó eséllyel így is lesz, de évek múlva aligha a szakpolitikai eredményeket fogjuk tudni felsorolni (pedig voltak olyanok), inkább azt az unortodox szerepfelfogást, amit a diplomáciai turné fémjelez (kézzelfogható eredmények nélkül). Ha viszont az Orbán-rendszer szempontjából nézzük, az elnökség sikeresnek tekinthető: az európai fősodor provokálásával, az autoriter nagyhatalmaknak tett gesztusokkal az európai egység sokat gyengült a magyar elnökség hat hónapja alatt.

• A magyar elnökség leginkább azzal a példátlanul feszült viszonnyal jellemezhető, ami az elnöklő ország és az uniós intézmények (illetve a többi tagállam) között szinte a teljes hat hónap során tapintható volt. Több tagállam és az Európai Bizottság részleges bojkottot hirdetett a budapesti informális tanácsülések ellen, az elnökségi program európai parlamenti bemutatására így csak a negyedik hónapban került sor, ahol soha korábban nem tapasztalt, éles hangvételű vita zajlott le.
• A magyar miniszterelnöknek tudatosan (hatalom)politikai céljai voltak az elnökséggel. A reflektorfényt az európai fősodor provokálására, a politikai szövetségesei (különösen Donald Trump) felé tett gesztusok megtételére használta, úgy, hogy közben saját magát megkerülhetetlen világpolitikai szereplőként igyekezett pozicionálni.
• Ezeket a törekvéseket szolgálták a „békemissziónak” nevezett diplomáciai manőverezések, illetve a miniszterelnök Georgiában tett látogatása a kétes tisztaságú választások után. Bár expliciten nem mondta ki, hogy uniós mandátummal látogatná békekövetként a különböző nagyhatalmakat, az első napokban az elnökségi arculatot felhasználva tájékoztatta a világot a találkozóiról, és nem javította ki a vendéglátóit, ha uniós elnökként köszöntötték. A békét mindez nem hozta közelebb, az európai egységet viszont sikerült gyengíteni vele.
• Az operatív szinten közben a magyar elnökség igyekezett megfelelni az „őszinte közvetítő” szerepnek is. A hét prioritás (versenyképesség, védelempolitika, bővítés, migráció, kohéziós politika, agrárpolitika, demográfia) közül háromban (versenyképesség, agrárpolitika, bővítés [de csak a Nyugat-Balkánra vonatkoztatva]) ért el jelentős előrelépést.
• Az egyik leglátványosabb eredmény Bulgária és Románia csatlakozása a schengeni övezethez, de talán ennél is nagyobb sikerként könyvelhetők el az Albánia, Montenegró és Szerbia csatlakozási folyamatában elért mérföldkövek. Kevesebb újdonságot tartalmazó eredmény az új európai versenyképességi megállapodásról szóló budapesti nyilatkozat, és fontos lépés a 2027 utáni időszakra vonatkozó közös agrárpolitikáról szóló tanácsi állásfoglalás elfogadása is.
• Bár a legkevésbé sem tartozott Magyarország prioritásai közé, az elnökség végéhez közeledve átment az Oroszország elleni 15. szankciós csomag és a befagyasztott orosz vagyonból finanszírozott, Ukrajnának nyújtott G7-hitelkeretről szóló megállapodás is.
• A kormány nem tudta kihasználni az elnökség adta lehetőséget arra, hogy előrelépést érjen el a befagyasztott uniós források ügyében, sőt, mintha nem is ambicionálta volna. 1,04 millió euróról így már biztosan lemondhat Magyarország, és ennél jóval több forog továbbra is kockán.
• A 2025 januárjában kezdődött lengyel elnökség nem is különbözhetne jobban a magyartól. Ahogy Orbán Viktor Magyarországa távolodik tőle, úgy Donald Tusk Lengyelországa épp az EU főáramába tart, ami pedig az elnökségi prioritásokat illeti, szinte mindegyik az orosz befolyás visszaszorítását célozza.

A magyar elnökség a 2024-es európai parlamenti választások utáni hat hónapra esett, ami előre vetítette, hogy csak korlátozott lehetőségei lesznek a jogalkotási folyamat előmozdítására. Az új Európai Parlament 2024. július 16-án ült össze, míg az új Európai Bizottság végül csak 2024. december 1-jén lépett hivatalba. Az ilyen átmenetinek tekinthető elnökségek alatt a háromoldalú jogalkotási tárgyalások is jellemzően lassabb ütemben haladnak.

Tartalom

• 1. A politikai dimenzió – Troll az asztalfőnél
  • Példátlanul feszült viszony az elnökséget betöltő ország és a többi tagállam, illetve az uniós intézmények között
  • Az emlékezetesnek ígérkező politikai elnökség
  • A békemissziónak nevezett diplomácia turnék nem hozták közelebb a békét
  • Orosz érdekek mentén Georgiában is
  • Kiolvasztatlanul maradt uniós források
• 2. A szakpolitikai dimenzió – Az eredmények: Nyugat-Balkán, Schengen, versenyképesség
  • Budapesti nyilatkozat az új európai versenyképességi megállapodásról
  • A nyugat-balkáni integráció előmozdítása
  • Románia és Bulgária teljes körű csatlakozása a schengeni övezethez
  • A 15. szankciós csomag és a G7-hitelkeret elfogadása
  • Egyéb eredmények és kudarcok
• 3. A lengyel elnökség prioritásai: hétdimenziós biztonság, leválás az orosz energiáról, újratöltött jogállamiság
• 4. Az elnökséggel kapcsolatos fizetett politikai hirdetések a Meta és a Google felületein

 1. A politikai dimenzió – Troll az asztalfőnél

Példátlanul feszült viszony az elnökséget betöltő ország és a többi tagállam, illetve az uniós intézmények között

• A magyar kormány az elmúlt években egyre jobban elszigetelődött az EU-ban. A jogállamiság leépítése, a rendszerszintű korrupció, az uniós döntéshozatalban alkalmazott „bot a küllők között” taktika, az egyre nyíltabb Kreml-barátság, mind ezt a folyamatot erősítették. A kormány az elnökség során sem törekedett a feszült viszony enyhítésére, a bizalom helyreállítására, helyette tudatosan provokálta az európai mainstreamet, aláásva az Unió egységét.
• Már 2023 őszén olyan aggályok fogalmazódtak meg az az Európai Parlamentben, hogy a közelgő magyar elnökség látványos károkat okozhat az Uniónak. A politikai közbeszédben az is felmerült, hogy a trojkának kellene átvennie a magyar elnökségi feladatokat, vagy legalább azok egy részét. Arra is volt javaslat, hogy az EP bojkottálja a magyar elnökséget olyan módon, hogy nem vesz részt a háromoldalú tárgyalásokon, obstruálja a jogalkotást. Ezek az aggodalmak nem vezettek előzetes korlátozó intézkedésekhez, így aztán még nagyobb volt a megrökönyödés az elnökség első napjainak eseményeit látva.
• A júliusi diplomáciai körút után (lásd lejjebb) több tagállam – elsősorban a balti és a skandináv országok –, valamint az Európai Bizottság bejelentette az informális tanácsülések részleges bojkottját. A budapesti informális, miniszteri szintű találkozókra tehát ezek a tagállamok nem delegáltak minisztert, a Bizottság pedig nem biztossal, hanem főigazgatóval képviseltette magát. Szimbolikus lépés volt ez, hiszen ezeken az üléseken nem hoznak döntéseket, a tagállami álláspontot pedig akár a nagykövet is ismertetheti. Az viszont példátlannak számít, hogy a Bizottság törölte a budapesti látogatását, így elmaradt a biztosi testület informális nyári látogatása. Az elnökségi program Európai Parlamentben történő bemutatását így októberre halasztották (a csúszásban szerepe volt a szeptemberi árvíznek is), ami aztán éles konfrontációhoz vezetett Orbán Viktor és Ursula von der Leyen bizottsági elnök között.
• Bár egyes tagállamok sokáig lebegtették, hogy bojkottálni fogják az Európai Politikai Közösség (EPC) budapesti ülését, erre végül nem került sor, főként azért, mert ez a fórum adott először lehetőséget az európai vezetőknek arra, hogy személyesen megvitathassák, hogyan viszonyuljanak a Donald Trump két nappal korábbi választási győzelmével megváltozott geopolitikai helyzethez. Ez az esemény jelentette az elnökség nagy pillanatát, házigazdaként pedig Orbán is látványos gesztust tett azzal, hogy hangsúlyozta, a politikai vitákat majd Brüsszelben vívják meg, de itt és most mindenki élvezze a magyar vendégszeretetet.
• A felek közötti feszültség csak átmenetileg oldódott. Bár az elnökséget záró sajtótájékoztatóra együtt állt ki a Bizottság elnöke, a Tanács elnöke és a magyar miniszterelnök, egészen más értékelést adtak a mögöttük lévő hat hónapról. Jellemző volt a hangulatra, hogy von der Leyen azt az Oroszország elleni 15. szankciós csomagot és az Ukrajnának nyújtott hitelt emelte ki, mint az elnökség egyik legfőbb eredményét, amit a magyar fél igyekezett agyonhallgatni.

Az emlékezetesnek ígérkező politikai elnökség

• „A magyar elnökségre sokáig emlékezni fognak” – jelentette ki Orbán, és ez bizonyosan így is lesz, még ha nem is szakpolitikai eredményei, sokkal inkább unortodox szerepfelfogása okán. Miközben a soros elnökség hagyományosan koordinációs szerepet tölt be, a magyar kormány tudatosan politikai elnökséget vitt, felhasználva a hathónapos kiemelt figyelmet arra, hogy erősebbnek, jelentősebbnek tüntesse fel magát a világpolitikai térben.
• Már a szlogen (a Donald Trumpra kacsintó „Make Europe Great Again (MEGA)”) világossá tette, mi lesz az elnökség fő csapásiránya, amit rögtön az első napokban lebonyolított diplomáciai turné nyomatékosított is: a magyar kormány az elnökséggel járó figyelmet és szimbolikus erőt trollkodásra, provokálásra, üzeneteinek nemzetközi felerősítésére, ideológiai partnerei felé tett gesztusokra kívánja felhasználni. Ezzel Magyarországot a súlyánál jelentősebb tényezőként, a miniszterelnököt pedig világszerte elismert vezetőként, béketeremtőként igyekezett láttatni.
• Nem elhanyagolható körülmény, hogy a magyar elnökség politikailag érzékeny időszakra esett. Az európai parlamenti választásokat követő politikai átrendeződés idején az eleve rövid hathónapos időszaknak még kisebb része telik csak érdemi munkával, illetve az előző, belga elnökség aktivitása is jelentős kontrasztot jelentett. 2024 első felében ugyanis a belga elnökség tudatosan felgyorsított bizonyos ügyeket – például Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak megnyitását –, hogy megakadályozza a magyar elnökséget ezek blokkolásában.

A békemissziónak nevezett diplomácia turnék nem hozták közelebb a békét

• Magyarország EU-elnökségének első hetében Orbán Viktor diplomáciai körútra indult, először Volodimir Zelenszkijt látogatta meg (az akkor már több mint két éve zajló háború során először), de hamar Moszkvába ért Vlagyimir Putyinhoz, hogy aztán Hszi Csin-pingnél, majd az akkor még kampányoló elnökjelöltnél, Donald Trumpnál tegye tiszteletét. A körút éles visszhangokat váltott ki elsősorban az uniós szövetségesek körében. Azt sérelmezték, hogy Orbán úgy tett, mintha az Unió soros elnökének mandátumával tárgyalna a békéről, márpedig erre nem volt jogosult. Bár a kormányzati kommunikációban expliciten ez ténylegesen nem szerepelt, az elnökségi logót használták, azt sugallva, hogy mégiscsak uniós mandátummal rendelkezik a magyar fél. Putyin pedig mint a soros elnökséget betöltő kormány vezetőjét köszöntötte a magyar miniszterelnököt, amit Orbán nem tett helyre.
• A diplomáciai manőverek kézzelfogható eredményeket nem hoztak, a békéhez nem kerültünk közelebb. A központi kommunikáció is csak a találkozók tényét tudta sikerként felmutatni, de ennek jelentősége nem lebecsülendő: a hazai közvélemény egy – a kormánypárti buborékon túlnyúló – részében és a nemzetközi térben is Magyarország súlyán felüli szereplőként jelent meg.
• Decemberben is igyekezett a magyar fél a júliusihoz hasonló diplomáciai dicsfényben sütkérezni, de annak ellenére sem került a közelébe, hogy időközben Donald Trumpot elnökké választották. Ha személyes Orbán-Trump-találkozóra ekkor nem is került sor, a két stáb között látványosan aktív volt a kapcsolat, Orbán Putyinnal telefonon egyeztetett, Zelenszkijjel pedig volt alkalma Brüsszelben találkozni. Bár a kormány igyekezett mindezt egy újabb békemisszióként keretezni, ez meg sem közelítette a fél évvel korábbi diplomáciai turné láthatóságát, s mivel ekkor már az elnökségi logóval, arculattal sem éltek vissza, az európai felháborodás is nagyjából-egészében elmaradt.
• Sőt, a magyar miniszterelnök béketeremtő ambíciói jelentősen visszafogottabbá váltak ekkorra: mindössze egy karácsonyi tűzszünetet és fogolycserét szorgalmazott, a brüsszeli csúcs záró sajtótájékoztatóján pedig váratlanul úgy fogalmazott, hogy a béketeremtés „a nagyfiúk dolga”. Mindenesetre nemhogy a karácsonyi tűzszünetet nem sikerült tető alá hozni, de az ünnepek alatt Kijevet szokatlanul erős támadások érték (ahogy a júliusi moszkvai út után az oroszok egy fővárosi gyermekkórházat bombáztak). Fogolycserére kétségkívül sor került, de nem magyar, hanem szaúdi közvetítéssel.

Orosz érdekek mentén Georgiában is

• Georgia uniós integrációja leállt, ami egy rendkívül fájó pont az EU számára. Az orosz mintára készült ügynöktörvény elfogadását követően már 2024 júniusában az állam- és kormányfők kijelentették, hogy a fejlemények gyakorlatilag leállítják a csatlakozási folyamatot. Bár Orbán ekkor még támogatóan nyilatkozott az ország európai integrációjáról, az októberi elnökválasztás során még a végeredmény kihirdetése előtt elsőként gratulált az új, oroszbarát elnöknek, majd napokon belül Tbiliszibe látogatott. Itt már elmaradtak az elnökségi külsőségek, az utazás azonban így is visszatetszést szült, mivel a választási megfigyelők súlyos csalásokról számoltak be, az uniós tagállamok pedig nem ismerték el a választás eredményét. A grúz kormány hamarosan közölte, hogy az uniós integrációt 2027-ig felfüggesztik.
• Magyarország később megvétózott olyan szankciókat, amelyekkel olyan grúz rendőrségi vezetőket helyeztek volna tilalmi listára, akik részt vettek az elnökválasztás utáni tüntetések résztvevőivel szembeni erőszakos hatósági fellépésekben.

Kiolvasztatlanul maradt uniós források

• A kormány nem tudta kihasználni az elnökség adta lehetőséget arra, hogy előrelépést érjen el a befagyasztott uniós források ügyében, sőt, mintha nem is ambicionálta volna.
• Míg egy évvel ezelőtt, az igazságügyi reform a kohéziós források mintegy felének felszabadítását eredményezte, most még a viszonylag egyszerűnek tűnő, közalapítványi formában működő egyetemek kuratóriumában fennálló összeférhetetlenségi szabályokat sem sikerült az elvárások szerint módosítani. A modellváltott egyetemek így továbbra sem kapnak uniós finanszírozást az Erasmus+ és a Horizon Europe programokban történő részvétel érdekében.
• A jogállamisági eljárással kapcsolatos kudarc egyrészt 1,04 milliárd euró elvesztését eredményezte (ennek megmentésére az elvi esély is elveszett), és komolyan veszélyezteti a 2026 augusztus végéig felhasználható, összesen mintegy 9,5 milliárd eurós helyreállítási alaphoz való hozzáférést is.
• Ugyancsak nem történt előrelépés az EU-konform menekültügyi szabályozás megteremtésében, amelynek köszönhetően 2025 elejére már meghaladja az Európai Bíróság ítéletén alapuló büntetés a 400 millió eurót, amely visszatartható bármely magyar kifizetési igényből.

2. A szakpolitikai dimenzió – Az eredmények: Nyugat-Balkán, Schengen, versenyképesség

A magyar elnökség alatt 55 tanácsi következtetést fogadtak el a tagállamok, 19 ügyben alakítottak ki közös álláspontot, míg a megelőző, belga elnökség esetében ez a szám 60 volt, korábban a svédeknél 44.  A magyar elnökségnek 9 jogalkotási aktát sikerült lezárni az október végén megkezdett trilógusok (a Tanács, a Parlament és a Bizottság közötti informális intézményközi tárgyalások) során, ami még ahhoz képest is alacsony szám, hogy átmeneti elnökségről van szó: parlamenti források szerint 2019-ben a finnek 23 ilyen aktát zártak le, 2014-ben az olaszok pedig 20-at.

A magyar elnökség több mint 1200 munkacsoport-ülést, 50 Coreper-ülést, 30 formális tanácsülést és 13 informális tanácsülést rendezett, illetve Budapesten megtartották az állam- és kormányfők informális tanácsülését, valamint az Európai Politikai Közösség (EPC) ülését is.

Budapesti nyilatkozat az új európai versenyképességi megállapodásról

• A versenyképesség volt a magyar elnökség zászlóshajója, ez volt az a téma, amellyel kapcsolatban az európai közvéleményt is igyekezett tematizálni a kormány. A féléves időszak felvezetéseként a nyilatkozatokban folyamatosan megfigyelhető volt az EU versenyképessége miatti aggodalom, a magas energiaárak, a befektetések hiánya, az USA és Kína versenyelőnye. Ilyen előzmények után fogadták el a tagállamok a Budapesti nyilatkozatot az EU versenyképességéről, amelyre ezt követően úgy hivatkozott a kormány, mint a változások elindítójára. A Nyilatkozatban 12 pontban foglalták össze a teendőket, több esetben konkrét határidőt is megjelölve a Bizottság számára a jogalkotási javaslat benyújtására.
• Az elnökségi narratívát árnyalja, hogy ezen területek közül több esetében már konkrét javaslatok, illetve elfogadott jogszabályok álltak az EU rendelkezésére. A versenyképességi célkitűzések alapja pedig az a munka volt, amit egy évvel korábban a bizottsági elnök felkérésére két volt olasz miniszterelnök, Enrico Letta és Mario Draghi végzett el.
• Korábban Orbán arról beszélt, hogy az EU versenyképességének fontos elemévé kell tenni a „konnektivitás” koncepcióját, ami az EU és Kína közötti, korlátozásoktól mentes kapcsolatokat jelenti. Ez azonban kimaradt a dokumentumból, nem véletlenül, hiszen az uniós intézmények és a legtöbb tagállam sokkal óvatosabb Kínával, illetve azokkal a feltörekvő gazdaságokkal, amelyekkel politikai feszültségek rontják a kapcsolatokat.

A nyugat-balkáni integráció előmozdítása

• A magyar elnökség jelentős energiát fektetett a nyugat-balkáni integráció felgyorsításába. Ezek az erőfeszítések részleges sikereket hoztak, a régió három országának csatlakozási folyamata új mérföldkőhöz érkezett.
• Albániával két kormányközi konferenciát is tartottak, amelyek az első két fejezetcsoportot nyitották meg. Montenegróval egy fejezetcsoportot lezártak, Szerbiát pedig arról értesítette az EU, hogy dolgozza ki a saját álláspontját a versenyképességi klaszter megnyitása érdekében. Szerbia esetében ez különösen nagy eredménynek tekinthető, mert a folyamat továbbvitelét a magyar elnökség előtt még 14 ország ellenezte.
• Ennek a három balkáni országnak így már céldátuma is van a csatlakozási tárgyalások lezárására: saját tervei szerint Montenegró 2026 végére, Albánia és Szerbia pedig 2027 végére szeretné lezárni az integrációnak ezt a részét.
• Észak-Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Ukrajna és Moldova esetében azonban nem történt érdemi előrelépés.

Románia és Bulgária teljes körű csatlakozása a schengeni övezethez

• Az elnökség egyik kimagasló eredménye, hogy Románia és Bulgária 2025. január elsejével a schengeni övezet teljes jogú tagjává válhatott. A magyar kormány – részben jogosan – ezt saját érdemének tekinti, de a megoldás kulcsa valójában az osztrák kormány kezében volt. Az ausztriai belpolitikai fejlemények 2024-ben tették lehetővé, hogy a korábbi vétójukat feloldják, s ahogy azt hónapokkal a magyar elnökség előtt tudni lehetett, ez meg is történt. Ezzel együtt Magyarország ügyesen kihasználta a lehetőséget, és egy bolgár-román-osztrák-magyar miniszteri szintű egyeztetés után jelentették be a döntést, amelyet decemberben a belügyminiszterek szentesítettek.
• A teljes képhez hozzátartozik, hogy 2023 végén már döntés született arról, hogy a két ország 2024. március 31-től a tengeri és a légikikötőket tekintve a schengeni övezet tagjává válik, és ez így is történt.

A 15. szankciós csomag és a G7-hitelkeret elfogadása

• Bár jelentősek voltak az előzetes aggodalmak, két fontos Ukrajna-vonatkozású döntés is átment a magyar elnökség alatt. Az egyik a 15. szankciós csomag, amiről tíz nap alatt megszületett a megállapodás a Tanácsban. Magyarország így is kihúzatott a szankciós listáról több orosz politikust, közéleti személyiséget, többek között – sokadjára – Kirill pátriárkát.
• A másik ügy egy 35 milliárd eurós hitelkeret, amelyet a befagyasztott orosz vagyon hasznából fedeznek: Magyarország és Málta volt a két ország, amely tartózkodott, de nem lehetetlenítették el a támogatást ellenszavazattal.

Egyéb eredmények és kudarcok

• Az elnökségi időszak végére került az eredmények közé a Közös Agrárpolitika 2027 utáni időszakára vonatkozó tanácsi állásfoglalás. Már a korábbi elnökségek elé is bekerült ez a téma, a román kormány ellenállása miatt azonban sokáig nem sikerült konszenzust teremteni. 2024 decemberére végül Bukarest is jóváhagyását adta a dokumentumra, amelyet vita nélkül fogadtak el a tagállamok.
• Az elnökség terveivel ellentétben a tagállamok nem tudtak közös álláspontot kialakítani több fontos ügyben, így az Európai Védelmi Ipar Programjában (EDIP), a „Gyermekek szexuális zaklatásával szembeni fellépés az online térben” (CSA) nevű akta és az európai gyógyszerdosszié vagy a szabadalmi csomag esetében sem.

3. A lengyel elnökség prioritásai: hétdimenziós biztonság, leválás az orosz energiáról, újratöltött jogállamiság

• A magyar soros elnökség az előző intézményi ciklus utolsó szakaszára, illetve a váltás idejére esett, míg Varsó elnöksége az elrugaszkodás idejére, amikor az újonnan felálló uniós intézmények megkezdik az érdemi munkát. Ennél is szembetűnőbb a különbség a két ország és annak két vezetőjének megítélése között az EU-ban. Miközben Magyarország számos szempontból az Unió partvonalára szorult, és egyesek már a mindennapi működésének gátját látják benne, addig Lengyelország Donald Tusk alatt éppen most tért vissza az EU fősodrába.
• Varsó féléves elnökségét egyetlen nagy célnak kívánja alárendelni, a biztonságnak. Ezt meglehetősen tágan értelmezik, hét dimenzióját is megkülönböztetik: (1) a kül- és (2) belbiztonság, (3) az információs, (4) a gazdasági, (5) az energia-, (6) az élelmiszer- és (7) az egészségügyi biztonságot. Feltűnő, hogy a hét biztonsági dimenzióból legalább öt, de akár hat is közvetlenül összefügg Oroszországgal és az Ukrajna elleni orosz agresszióval. A védelmi képességek fejlesztése, az EU területén végrehajtott orosz hibrid támadások és dezinformáció, a gazdasági versenyképesség javítása és az energiafüggőség csökkentése közvetlenül vagy közvetve mind összefügg a Kreml – érdekszférák újjáépítésével kapcsolatban szőtt – terveivel és akcióival.
• A lengyel elnökség még az év első hónapjaiban (vélhetően a háború harmadik évfordulója előtt) tervez előrukkolni az Oroszország elleni tizenhatodik szankciós csomaggal.
• Az elnökség az élére kíván állni minden olyan kezdeményezésnek, amely az EU-ba irányuló orosz energiaimport teljes leállítását célozza. Ebben partner Dan Jørgensen, az új energiapolitikai biztos is, aki március közepére ígérte, hogy előáll egy olyan átfogó tervvel, amelynek célja, hogy az EU 2027-ig teljesen leváljon minden Oroszországból származó energiaforrásról, így az atomenergiáról is. Ez nehezen kivitelezhető vállalásnak tűnik, de ha komolyan gondolják, nagy kihívás elé állíthatják az orosz gáz- és olajfüggőséget a háború óta tovább növelő magyar kormányt is.
• A lengyel program továbbá a jogállamiság erős védelmezőjeként kíván fellépni. Annál is inkább komolyan vehetőnek tűnik az ígéret, mert a lengyel kormány saját érdeke is ezt diktálja, fel kell készülniük ugyanis arra az esetre, hogy a Kaczyński-féle Jog és Igazságosság bármikor visszatérhet Lengyelország élére. Varsó kifejezetten a saját tapasztalataiból és know-how-jából merítve kívánja keretezni a jogállami vitát, többek között a civil szervezetek és a média jogállam fenntartásában játszott szerepének előtérbe helyezésével.
• A közös agrárpolitika és a kohéziós politika szerepének hangsúlyozása mellett a migráció lehet az egyik olyan terület, ahol közel áll egymáshoz Budapest és Varsó álláspontja. Mindkét ország a menekültügyi és migrációs paktum ellen szavazott, jóllehet a lengyel érvelés inkább arra irányult, hogy a paktum mára részben elavult, mert nem ad választ olyan kihívásokra, mint a migránsok fegyverként való használata az EU Oroszországgal és Fehéroroszországgal közös határain.

4. Az elnökséggel kapcsolatos fizetett politikai hirdetések a Meta és a Google felületein

A közösségimédia-hirdetésekre költött kormányzati források eloszlása is világosan mutatja, mik voltak az elnökséggel kapcsolatos tényleges prioritások. Nem a szakpolitikai eredményeket hirdették, hanem a politikailag fontos üzeneteket erősítették fel a hazai közönség számára.

• A magyar elnökség hivatalos Facebook-oldalán egyetlen hirdetés sem futott. (Az oldalt azóta, február 17-én, átalakították, jelenleg Magyarország Európai Unió melletti Állandó Képviseletének hivatalos oldala.) Az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János oldalán is csak 11, összesen mintegy 1,7 millió forint értékben.
• A Fidesz ugyanekkor két esemény kapcsán hússzor többet költött Orbán Viktor imázsának erősítésére.
  • Az elnökség első hónapjában a Fidesz 11 millió forintot költött a „békemissziónak” nevezett diplomáciai turné különböző állomásain rögzített felvételek népszerűsítésére, 81 különálló hirdetésben. Míg a július 3. és 8. között készült kijevi, moszkvai és pekingi látogatásokat lefedő hirdetések mindegyikén látható az elnökség logója, a július 12-13-án kijött, a Trump-találkozóhoz és a teljes körút összefoglalójához kapcsolódó képeken és videókon már nem.
  • Orbán Viktor október 9-én ismertette az Európai Parlamentben a magyar elnökség programját, amit intenzív vita követett. A politikusok által feltett kérdésekből és a miniszterelnök válaszaiból 20 részes videósorozat készült „Strasbourgi csörte” címen. Az egy az egy elleni küzdelemként ábrázolt és Orbán kiütéses győzelmét eredményező összeállítások hirdetésére több mint 24 millió forintot költött a Fidesz (mintegy 17,7 milliót Orbán Viktor Facebook-oldalán és további mintegy 6,5 milliót a Google felületein).

 

 

A magyar EU-elnökségről készült angol nyelvű elemzéseink itt elérhetők:

• Achievements overshadowed by diplomatic tensions – Hungarian EU Presidency Watch - 14 January 2025
• The final act: new peace offensive, budget passed, Schengen to be extended - 11 December 2024
• Proceedings against Hungary continue as Schengen deal nears for Bulgaria and Romania - 27 November 2024
• A Volatile Unity: Hungary's Leadership Amid Geopolitical Shift and EU Challenges - 13 November 2024
• Gearing up for the big show amid a "peace mission" 2.0 and new levels of anti-EU rhetoric – 30 October 2024
• In the shadow of the “Strasbourg Battle” – 16 October 2024
• Prioritizing politics over policy? – A review of the Hungarian EU Presidency’s first three months – 2 October 2024
• Trolling to weaken the EU while winking at Trump: the first week of Hungary's rotating EU presidency – 10 July 2024