Három tévhit a szavazatok mandátummá alakításáról
„A küszöb alatt teljesítő pártokra leadott szavazatok átkerülnek egy nagy párt listájára.”
Természetesen nincs ilyen, de van alapja e tévhit elterjedésének. Gyakran halljuk ugyanis, hogy „ha egy kis ellenzéki pártra szavazol, azzal valójában a kormánypártot erősíted”. Ez sok esetben igaz lehet. De nem szó szerint kell érteni.
Ha egy küszöb alatt teljesítő pártra ikszelünk, semmi szín alatt nem fordulhat elő, hogy a szavazatunk átkerüljön egy bejutó párthoz. Az viszont igaz, hogy a kieső pártok listájára és vesztes egyéni jelöltjeire leadott szavazatokból nem lesz mandátum, ha úgy tetszik, kukába kerülnek. Márpedig, ha a be nem jutó helyett egy bejutó ellenzéki pártra szavaztunk volna, akkor hasznosult volna a szavazatunk, és gyengítettük volna a kormánypártot. Ez fordítva is igaz: ha kieső ellenzéki pártra szavazunk, erősítjük a kormánypártot – és vissza is tértünk az idézett mondathoz (de nem a címbe írt tévhithez).
„A töredékszavazatok azért fontosak, mert azokkal is át lehet billenteni egy kis pártot az ötszázalékos küszöbön”.
Ez egyáltalán nem igaz. Első körben csak az számít, hogy az adott párt a listás szavazatok hány százalékát szerezte meg. Ha megvan az 5%, akkor utána megnézik azt is, hogy jelöltjei hány szavazatot gyűjtöttek egyéniben. Az egyszerűség kedvéért induljunk ki abból, hogy egyik jelöltjük sem nyert egyéni mandátumot, és ha így van, akkor az összes egyéniben gyűjtött szavazatuk töredékszavazatként hasznosul, magyarul hozzáadják őket a listás szavazataikhoz. Így kompenzálják a vesztes jelöltek pártját.
Azok a kis pártok viszont, akik listás teljesítménye 4,99%-os vagy gyengébb, hiába gyűjtenek mellé temérdek szavazatot egyéniben, nem lesznek jogosultak listás mandátumszerzésre, így a rájuk leadott összes (egyéni és listás) szavazat elvész. Kompenzációban tehát csak a küszöböt megugró pártok részesülhetnek.
„A magyar választási rendszerben győzteskompenzáció van, tehát a vesztes jelöltek semmiféle kompenzációra nem számíthatnak.”
A mondat első fele nagyrészt igaz, a második nem.
Sőt, a magyar választási rendszer elsősorban a veszteseket kompenzálja, és csak másodsorban a győzteseket. A fenti példa épp a vesztesek kompenzációját írta le. Az 1990-2010 között hatályos választási rendszerünknek is része volt egy hasonló mechanizmus, és ezt – módosításokkal – megtartotta a 2011-ben megalkotott választási szisztéma is. Az új találmány ekkor kétségkívül az volt, hogy a rendszer a vesztesek mellett a győztes jelöltek pártját is premizálja. Arról van szó, hogy nem mindegy, mekkora különbséggel nyer a győztes: a nyertes jelölt pártjának listás szavazattömegéhez hozzácsapják az első és második helyezett közötti különbséget is. A 2018-as választás során például, mint a táblázatról leolvasható, bő 2,5 millió töredékszavazatot gyűjtöttek be a vesztesek, és kevesebb mint 1 milliót a győztesek:
A szavazatok mandátummá alakításának folyamata pontról pontra nyomon követhető a Political Capital választási kisokosában.
