Nem annyira közjogi, mint inkább politikai okokból kockázatos a Fidesz bábjainak leváltása

A TISZA rendszerváltást ígért a választási kampányban. Ennek az ígéretnek az egyik sarkalatos eleme a Fidesz által kinevezett tisztségviselők leváltása a jogállam szempontjából kiemelten fontos intézmények éléről. A váltás azonban a Fidesz drasztikus meggyengülése ellenére mintha a vártnál kevésbé gördülékenyen haladna. Magyar Péter politikai nyomásgyakorlása nem bizonyult elegendőnek, így marad a közjogi megoldás. Ez azonban egy hosszabb, vitatott és a TISZA számára meglehetősen kockázatos folyamatot indít be.

Választási győzelme óta Magyar Péter egyik legfőbb törekvése az volt, hogy az általa Fidesz-báboknak nevezett intézményvezetők leváltását hamar elérje. Meg is nevezte az érintetteket:

• Sulyok Tamás köztársasági elnök;
• Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész;
• Polt Péter, az Alkotmánybíróság elnöke (és a testület további 14 tagja);
• Varga Zs. András, a Kúria elnöke;
• Senyei György Barna, az Országos Bírói Hivatal elnöke;
• Windisch László, az Állami Számvevőszék elnöke;
• Rigó Csaba Balázs, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke;
• Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke.

A Fidesz által hosszú időre bebetonozott tisztségviselők és közjogi méltóságok közül a legnagyobb nyomás Sulyok Tamásra nehezedett, Magyar Péter ugyanis őt tette meg az ügy jelképének. Félreértés ugyanakkor azt gondolni, hogy a köztársasági elnök csak szimbolikus akadálya volna a beígért rendszerváltásnak. A Fidesz által kinevezett államfő (az alkotmánymódosításokat leszámítva) bármely törvényjavaslatot elküldheti az Alkotmánybíróságra (AB) előzetes normakontrollra. Amíg Sulyok Tamás és az AB szintén Fidesz által elhelyezett tagjai a helyükön vannak, addig minden, akár az uniós pénzek szempontjából fontos jogszabály hatálybalépése csúszhat. Igaz, ha épp a források lehívásának tennének keresztbe, az csak plusz érvet adna az eltávolításukra.

Akárhogy is, ahogy a többi intézményvezető, Sulyok Tamás sem mondott le május 31-éig. Ezt valószínűleg azért is elkerülhette, mert az új kormányfő retorikai nyomásán kívül nem kellett közvetlenül szembesülnie a váltást egyébként többségében támogató választókkal. Nem szervezett a TISZA komolyabb politikai akciót – például egy tüntetést a Sándor-palota elé – a köztársasági elnök elmozdításáért.

Hiába zajlott tehát hetekig a – sokak ízlésének talán túlságosan durva stílusú – üzengetés az államfőnek, Magyar Péter politikai nyomásgyakorlása nem ért célt. Maradt a közjogi megoldás – ami viszont minden jel szerint nem készült el időre. A TISZA-tábor egy részében csalódást kelthetett, hogy a határidő lejárta után Magyar Péter nem állt elő rögtön konkrét megoldással. A várakozásokat fokozta, hogy május 31-én délután a kormányfő bejelentette, hogy az igazságügyi miniszer társaságában másnap reggel 8 órakor meglátogatják a köztársasági elnököt. Ez meg is történt, de június 1-jén a miniszterelnök a Sándor-palota előtt csak azt mondta el, hogy a frakcióval megkezdi az egyeztetést az alkotmánymódosításról – ennél okkal várhattak sokan jóval konkrétabb bejelentést, leginkább a benyújtásra kész, kodifikált javaslatot. Erre egy újabb hét elteltével sem került sor, pedig a kormányfő jó ideje megszabta a május 31-ei határidőt, lett volna tehát idő kidolgozni a leváltás módját.

A folyamatnak még csak az elején vagyunk, ami a TISZA számára legalább két további kockázatot rejt:

1. A független intézmények vezetőinek „jogászkodással” való eltávolítása több tekintetben is vitatható lehet. Nem véletlen, hogy Magyar Péter politikai nyomásgyakorlással próbálta lemondásra ösztönözni az intézményvezetőket, az világos helyzetet eredményezett volna: a távozó vezetők helyére egyszerűen újakat kellett volna választani. Bármennyire is jelentős az igény a rendszerváltásra, az alaptörvény-módosítással kikényszerített személycserék rengeteg választó nemtetszését válthatják ki, nem mellesleg alapot adhat arra a vádra, hogy a TISZA ugyanazt csinálja pepitában, mint annak idején a Fidesz. Az ellenzékből sokat hivatkozott nemzetközi szervezetek is kritizálhatják a folyamatot; azzal, hogy Sulyok Tamás a Velencei Bizottsághoz fordult, épp ezt kívánja előidézni.
2. Az új intézményvezetők személye. Kérdés az is, hogy sikerül-e valóban sokak által elismert, elfogadható személyeket találni a Fidesz-kinevezettek helyére. Ennek jelképe is a köztársasági elnök lesz. Elsősorban akkor lesz elfogadott, politikai értelemben sikeres ez a folyamat, ha a végén sikerül olyan személy előtt megnyitni a Sándor-palotát, aki képes visszaállítani a hivatal tekintélyét, es kifejezni a nemzet egységét. De nemcsak a köztársasági elnök, hanem az összes intézmény élére olyan személyeket kell találni, akik ténylegesen képesek a kormány ellenőrzésére, az intézmények iránti bizalom visszaerősítésére.

Az elmúlt hetekben tehát nem a TISZA A-terve szerint alakult ez a folyamat, és a neheze még hátravan. Ami szokatlan, hogy a teljes képben a Fidesz a legjelentéktelenebb szereplő. Mára gyakorlatilag megcserélődtek a korábbi kormánypárti-(ó)ellenzéki szerepek: a megmaradt Fidesz diktatúrázik, jogállamot véd, nemzetközi szervezetekhez fordul és vérszegény tüntetést szervez, amelyen üresen cseng a „nem hagyjuk” skandálás. Mindez az elmúlt 16 év tapasztalata után teljesen hiteltelen, és épp olyan hatástalan, mint a TISZA által leváltott régi ellenzéki akciók voltak.