Túl sok mindenről lehet emlékezetes az Alaptörvény 17. módosítása

Az Alaptörvény 17. módosításának megszavazása bár mérföldkő, ma még nem látszik világosan, milyen lesz a megítélése. Sok múlik az új köztársasági elnök személyén, a rendszerváltás folyamatának középtávú megítélésén, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal működésén – és azon is, mi lesz azzal a Fidesszel, amely talán még sosem volt olyan hiteltelen, mint épp ezen a napon.

A köztársasági elnök megbízatásának megszüntetése – Ezt a csatát a kormány megnyerte. Akár aláírja Sulyok Tamás az alaptörvény-módosítást, akár nem, záros határidőn belül megszűnik a megbízatása. A választói legitimáció világosan megvan a lépés mögött, de az, hogy a köztársasági elnök leléptetésének milyen lesz a politikai emlékezete, az leginkább két ma még ismeretlen tényezőn múlik.

1. Az egyik hamar ki fog derülni: ha az új államfő tekintélyes, autonóm karakter lesz, Sulyok leváltása utólag is indokoltnak tűnik majd. Ha viszont egy a kormányhoz lojális figura kerül a Sándor-palotába, akkor a TISZÁ-s magszavazókon kívül sokan kiábrándulhatnak.
2. A kormány későbbi politikai teljesítményén, pontosabban a teljes rendszerváltási folyamat megítélésén is múlik, hogy emlékszünk majd a mai napra. Ma még egyértelműen az a domináns álláspont, hogy végleg le kell számolni az Orbán-rezsimmel és bábjaival, ez indokolja a rendkívüli lépést. Ha viszont a későbbiekben megcsappan a bizalom a Magyar-kormányban, jó eséllyel ettől a naptól számolják majd a törést.

Az országgyűlési képviselők legfeljebb 12 évig (vagy három parlamenti cikluson át) tölthetik be tisztségüket – A köztársasági elnök leváltásánál kisebb súlyú ügy, a legtöbb kritika mégis ezzel a lépéssel szemben fogalmazódott meg. Kétségtelen, hogy a szöveg pontatlanul fogalmaz, így ma még az sem teljesen világos, hogyan, mely képviselőkre, mely időponttól kell alkalmazni. Az, hogy Európában egyáltalán nem alkalmaznak hasonló cikluskorlátot, még nem volna probléma, az már annál inkább, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága még 2030 előtt elkaszálhatja. Politikai értelemben sem világos, mi szükség volt a rohamtempóra, miért nem várták meg a nemsokára induló alkotmányozási folyamatot, a ma átment alkotmánymódosítás többi pontjával ellentétben ugyanis itt nem állt fenn sürgető körülmény.

70 éves életkori határ bevezetése az Alkotmánybíróság (AB) tagjainak – A korhatárral való trükközést a TISZA a Fidesztől vette át. Most épp visszaállítanak egy a Fidesz által tavaly eltörölt korhatárt: tavaly Polt Pétert csak így tudta Fidesz az AB élére ültetni, idén pedig a TISZA részben az ő eltávolítása okán emeli vissza az Alaptörvénybe a korlátozást. Polton kívül további 3 alkotmánybíró megbízatása szűnik meg így hamarosan.

Önkorlátozó intézkedések – A Fidesz hatalomgyakorlásától idegen volt, hogy akár csak csekély mértékben, de korlátozza a saját hatalmát. A TISZA által eszközölt alaptörvény-módosításnak viszont ilyen elemei is vannak. Az első, hogy újra az AB tagjai választhatnak maguk közül elnököt. Idesorolható az is, hogy a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökének megválasztásában a bírák is szerepet kapnak, és visszahívásukat is kezdeményezhetik. A mai szavazással nemcsak személyi, de tartalmi értelemben is visszaerősödött egy ellensúly: az AB vizsgálhat költségvetési és adókérdéseket (ettől a jogtól a Fidesz 2010-ben fosztotta meg az AB-t). A cikluskorlátozások is érinteni fogják a TISZA politikusait, még ha nem is a közeljövőben. Ellentétes irányú, de racionális döntés, hogy megszűnik a Költségvetési Tanács költségvetési vétójoga – különösebb vitát ez a lépés nem is generált.

A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) létrehozása – Az egyik legtöbbet ismételt és leginkább népszerű kampányígéret valósulhat meg ezzel. Ha sikerül az NVVH-t hamar felállítani, és viszonylag gyorsan eredményeket is fel tud mutatni, elképzelhető, hogy – Sulyok Tamás eltávolítása mellett – a későbbiekben épp erről lesz igazán emlékezetes a mai alaptörvény-módosítás. A korrupció elleni küzdelem mérföldköve lehet ez, feltéve, hogy széles körben ki tud alakulni az a közvélekedés, hogy most már van következménye a politikusok által elkövetett bűnöknek.

A Fidesz válságról beszél, de leginkább a saját válsága látszik – Már múlt héten megírtuk, miért hiteltelen, ahogy a Fidesz önkényt kiált. Azóta csak újabb súlyos válságjelek kerültek napvilágra.  A július 9-ei tüntetés, ha nem is fulladt érdektelenségbe, nem volt alkalmas a Fidesz lecsúszásának megállítására. Azzal, hogy Orbán Viktor inkább elrepül meccset nézni, teljesen hiteltelenné teszi saját parlamenti frakcióinak erőfeszítését, hogy a demokrácia gyásznapjának láttassák a mai napot. Mindeközben Gulyás Gergely, bár egy évre vállalta, alig két hónap után bejelentette, lemond a Fidesz-frakció vezetéséről. A hivatalos indoklása mérsékelten meggyőző: attól még, mert 2030-ban nem választható újra, ma még lehetne ő a legalkalmasabb a frakció vezetésére, ahogy a KDNP csoportjának éléről Rétvári Bence sem távozik. Sokkal valószínűbb, hogy a lemondás mögött súlyos belső konfliktusok húzódnak.