Dinamikusan változó dezinformációs trendek Európában

Az információs tér egyre inkább a legfontosabb ideológiai és geostratégiai hadszíntérré válik. A következő években fokozódni fog a versengés a közvélemény és a politikai identitások formálásáért, valamint a valóság értelmezéséért. Ebben a környezetben az események értelmezési keretének kialakítása és a róluk szóló narratívák uralása sokszor fontosabb lesz, mint maguk a tények, ami különösen kedvező közeget teremt a dezinformációnak.

Ez azért különösen veszélyes, mert a dezinformáció az egyik legnagyobb fenyegetést jelenti a demokrácia működésére, mivel aláássa a demokratikus folyamatokba és intézményekbe vetett bizalmat, polarizálja a közvéleményt, és megnehezíti, hogy az állampolgárok különbséget tudjanak tenni a tények és a manipuláció között.

A dezinformáció jövőjét nem csupán a hamis tartalmak és az információmanipuláció terjedése fogja meghatározni, hanem a geopolitikai rivalizálás, az egymással versengő narratívák, az új technológiák és taktikák, valamint az online platformok növekvő szerepének együttese. Ezért a „Mapping the Future of Political Disinformation in Europe” című tanulmányunk holisztikusan vizsgálja azokat a szempontokat, amelyek alakíthatják a dezinformáció jövőjét az Európai Unióban. Az alábbiakban magyarul összefoglaljuk a tanulmány főbb megállapításait.

A „Mapping the Future of Political Disinformation in Europe” című angol nyelvű tanulmány itt elérhető.

Ebben az instabil geopolitikai környezetben az Európai Uniónak egyszerre kell szembenéznie a külső és belső dezinformációs szereplőkkel.

• Oroszország jelenti a legközvetlenebb külföldi információmanipulációs és beavatkozási (Foreign Information Manipulation and Interference – FIMI) fenyegetést az EU számára. A kétirányú stratégiájának lényege, hogy miközben egyre gyakrabban hajt végre FIMI-műveleteket, a pragmatikus kapcsolatokhoz való visszatérést szorgalmazza. Ezekkel a műveletekkel beavatkozik a választásokba, biztonsági feszültségeket szít, elmélyíti a tagállamok közötti és az azokon belüli megosztottságot, valamint aláássa a transzatlanti szövetséget.
• A kínai dezinformációs törekvések egyelőre meghúzódnak a háttérben, de hosszú távon komoly kihívást jelentenek. Miközben az Európai Unió elsősorban a kereskedelmi és iparpolitikai kihívásokra összpontosít, a kínai FIMI-tevékenységek gyakorisága és intenzitása a háttérben fokozódik. Kína tudatosan próbálja elbűvölni az Európai Uniót azzal, hogy magát megbízható és vonzó gazdasági partnerként mutatja be. Ugyanakkor különböző nyomásgyakorló eszközökkel – „mézesmadzag és furkósbot” – befolyásolja az uniós kormányokat és társadalmakat. Kína célja, hogy mélyítse a transzatlanti feszültséget, és hogy erodálja az egységes európai kereskedelmi és iparpolitikát.
• Az EU-n belüli dezinformációs szereplők jelentik a legösszetettebb fenyegetést. Tartalmilag hasonló narratívákat terjesztenek, ami hozzájárul a dezinformációs üzenetek határokon átnyúló terjedéséhez és felerősödéséhez az Unión belül. Nemcsak polarizálják a dezinformáció elleni küzdelmet a nemzeti és az uniós döntéshozatalban, hanem a dezinformációt kampányeszközként is használják a választók mozgósítására. Olyan félrevezető vagy manipulált üzenetekkel próbálnak előnyhöz jutni, amelyek kihasználják a választók szorongásait, sérelmeit és fenyegetettségét. Erre a legalkalmasabbak az olyan megosztó ügyek, mint a migráció, a zöld átmenet, az identitáspolitika, az európai integráció, a dereguláció és a külső fenyegetések.
• A romló transzatlanti kapcsolatok egyik meghatározó törésvonala a dezinformáció megítélése lesz. A Trump-adminisztráció rendszeresen kritizálja az uniós digitális szabályozást a „szólásszabadság” védelmére hivatkozva. A szabályozásokat cenzúrának, illetve az alapvető jogok és az amerikai gazdaság elleni támadásnak állítja be. Ez a törésvonal tovább mélyülhet szankciókkal, vámokkal és exportkorlátozásokkal való fenyegetésekkel. Az amerikai szereplők támogathatják az Unió belüli dezinformációs szereplőket, ezáltal legitimálják őket, és felerősítik politikai üzeneteiket és narratíváikat.

Az európai politikai fősodornak választ kell adnia az Unió destabilizálására irányuló öt központi narratívára. Ezek nem egymástól független üzenetek, hanem egy egymást kölcsönösen erősítő ökoszisztémát alkotnak. A centrumpártok egyelőre nem találják a választ ezekre a narratívákra.

• Az EU- és NATO-ellenes narratívák gyengítik az európai integráció támogatottságát, valamint a transzatlanti biztonsági szövetségbe vetett bizalmat.
• Az elitellenes vagy anti-establishment narratívák fokozzák a közvélemény bizalmatlanságát a politikai rendszerben és a független intézményekben, így gyengítve a demokratikus társadalmak működését.
• Az egymással versengő, Ukrajnát érintő narratívák formálni fogják az EU nemzetközi világrendről alkotott világképét, valamint számos közpolitikai vitát. Külső és belső dezinformációs szereplők a legkülönbözőbb társadalmi aggodalmakat igyekeznek Ukrajnával összekapcsolni: például a magas megélhetési költségeket, a szuverenitás elvesztésével vagy a migrációval kapcsolatos félelmeket.
• A migrációval kapcsolatos álhírek terjesztése a leghatásosabb dezinformációs eszköz a választók mozgósításához. Ennek oka, hogy a bevándorlás egyszerre kapcsolható össze több, a választók által érzékelt fenyegetéssel, mint például a gazdasági bizonytalansággal, a kulturális változásokkal, az egészségügyi aggodalmakkal és az identitáskérdésekkel.
• A dezinformációs szereplők fokozni fogják a gender- és „woke”-témák átpolitizálását, mivel ezek különösen alkalmasak a törzsi gondolkodás és a polarizáció erősítésére.

Az uniós és nemzeti szintű politikai szereplőknek, intézményeknek, a médiának és a civil szervezeteknek a cáfolás (debunking) helyett nagyobb hangsúlyt kell helyezniük a megelőző kommunikációra (prebunking). Előre kell figyelmeztetniük és felkészíteniük a választókat a manipulatív narratívákra és technikákra. Ez a megelőző jellegű megközelítés fejleszti a kritikus gondolkodást.

A nagy techcégek és a folyamatosan megjelenő új technológiák gyorsabban változnak és fejlődnek, mint ahogyan az uniós szabályozási keret követni tudná őket.

• A nagy techcégek igyekeznek megakadályozni az uniós szabályozások alkalmazását és végrehajtását geopolitikai befolyásukkal, lobbizással és szolgáltatások visszavonásával. Ez a nyomásgyakorlás sikeresnek tűnik, elég megnézni az Európai Bizottság digitális omnibuszjavaslatát.
• Az új technológiák térnyerése alapjaiban alakítja át a dezinformációs környezetet, mivel tömeges mennyiségben teszi lehetővé a manipulált vagy félrevezető tartalmak előállítását, csökkenti a költségeket, felgyorsítja azok terjesztését, és lehetővé teszi a szabályok megkerülését. Ráadásul ezek a folyamatok gyorsabban végbemennek, mint ahogyan a demokratikus rendszerek reagálni tudnának rájuk. A mesterséges intelligencia (MI) által generált tartalmak, a botfarmok, a „szuperterjesztő” fiókok, a dezinformációból származó bevételek, az algoritmikus kihívások, valamint a generatív MI-chatbotok súlyos kihívásokat jelentenek.
• Az EU dezinformáció elleni küzdelmének eredményessége a szabályok konzisztens alkalmazásán és végrehajtásán, az intézmények közötti koordináción, valamint a megfelelő erőforrásokon múlik.

Az EU széles eszköztárral lép fel a dezinformáció ellen, beleértve a platformok szabályozását, a médiaműveltség fejlesztését, a FIMI elleni intézkedéseket, a kockázatok beazonosítását és csökkentését, valamint az intézményi szintű stratégiai kommunikációt. Számos előremutató uniós jogszabály született: ilyen a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA), a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet (AI Act), valamint a politikai reklámok átláthatóságáról és célzásáról szóló rendelet (TTPA). Alkalmazásuk és végrehajtásuk mégsem konzisztens, ráadásul az erőforrások is korlátozottak.

• Az európai ellenállóképesség megerősítéséhez határozott politikai akaratra van szükség olyan jogi, politikai, intézményi, információs és társadalmi infrastruktúrák kiépítéséhez, amelyek csökkentik a dezinformáció hatékonyságát. Ehhez a tagállamokban a társadalom egészének bevonására épülő megközelítésre van szükség.

Bár az EU tagállamainak többsége már hozott intézkedéseket a dezinformáció visszaszorítására, jelentős különbségek vannak közöttük a célkitűzések, az intézményi háttér és a szabályok végrehajtása tekintetében. Ez a sokszínűség strukturális sebezhetőséget eredményez uniós szinten. Míg egyes tagállamok ambiciózus és átfogó dezinformációellenes stratégiákat fogadtak el, mások korlátozott előrelépést értek el. A dezinformációs szereplők információs műveletekkel azokat a tagállamokat veszik célba, amelyeknek a nemzeti keretrendszere a legsebezhetőbb.

A „Mapping the Future of Political Disinformation in Europe” című angol nyelvű tanulmány itt elérhető.