Á la carte Európában érdekelt az Orbán-kormány
Németország a jelek szerint lemondott arról, hogy mindenáron egyben tartsa a Nagy-Britannia kilépésével hamarosan 27 tagúvá olvadó Európai Uniót. Magyarország mindeközben szeretné elkerülni, hogy zárt struktúrák mentén alakuljon a jövő többsebességes integrációja, és egyelőre csak a számára elfogadhatónak tartott kezdeményezésekhez csatlakozik.
Közösen kívánnak hozzájárulni a március 25-ére tervezett római nyilatkozathoz a visegrádi országok. A deklaráció jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy az Európai Unió a Római Szerződés hatvanadik évfordulójának alkalmából irányt kíván szabni a Brexit és a menekültválság által megtépázott európai integráció jövőjének. Az összehangolt visegrádi álláspontot pedig amiatt övezheti kiemelt figyelem, mert a menekültválság során gondosan kiépített, és a Brüsszellel gyakran szembehelyezkedő V4-egység egyre több sebből vérzik.
Nehezen összeegyeztethető például az érintett országok viszonya az alapszerződéshez. Lengyelország nyíltan, bár konkrétumok megfogalmazása nélkül, annak módosítását szorgalmazza. Szlovákia és Csehország soha nem támogatta a Lisszaboni Szerződés reformját. A magyar álláspont pedig sokat formálódott az utóbbi egy évben: Orbán Viktor eleinte az alapszerződés megnyitása mellett érvelt, majd a Brexit-népszavazás után ugyanezt már nem tartotta időszerűnek. A magyar miniszterelnök mindeközben az Európai Bizottság ellen folytatott „szabadságharc” jegyében „lopakodó hatáskörelvonással” vádolja Brüsszelt, szerinte ugyanis a hatáskörén túlterjeszkedő testület „sunyi módon” alapszerződés-módosítást hajt végre.
„A tagállamok többsége Németországgal az élen nem támogatja az EU-szerződések módosítását, így a Bizottság hatásköreinek esetleges megnyirbálására sem nyitottak. Berlin úgy látja, hogy a meglévő szerződési keretek elegendő mozgásteret biztosítanak az EU zavartalan működéséhez. Varsót kifejezetten csak Budapest támogatja a szerződésmódosítás igényével, de utóbbi is elismeri, hogy ez a jelenlegi helyzetben nem tűnik reálisnak” – mondta a PC Blognak Gyévai Zoltán, a Bruxinfo főszerkesztője. Ennek tükrében Gyévai úgy értékeli, hogy a római évfordulóra készülő közös visegrádi álláspont várhatóan inkább defenzív jelleget ölt, és főként a V4-ek számára nem kívánatos elképzelések elhárítására fókuszál majd.
Magyarország szempontjából mindenképpen ide tartozik a szociális unió kérdése, amit Joseph Muscat, a soros EU-elnökséget betöltő Málta miniszterelnöke nemrég a többsebességes Európa kiépítésének egyik fő területeként azonosított. „Az e téren indított kezdeményezésekből Magyarország bizonyosan kimaradna, mert a szociális sztenderdek harmonizálását károsnak tekinti a versenyképességre nézve” – mondta el Gyévai. Budapest ugyancsak nem támogat egy olyan többsebességű integrációt, amely a mélyebb gazdasági együttműködést az eurozónán belüli zárt struktúrákban értelmezné, és a kimaradó tagállamok később nem dönthetnének szabadon a csatlakozásról. „A britek kiválásával az eurózónán kívüli országok érdekérvényesítése meggyengült, az unió geopolitikai súlypontja Németország és Franciaország irányába billent. Az egységes piac alapelveinek és szabályainak megtartása mellett az új mechanizmusokban való részvétel, illetve azok külső támogatása, és a döntéshozatali folyamatokhoz való kapcsolódás minden tagállamnak, így a V4-es tagállamoknak is alapvető érdeke” – mondta el ezzel kapcsolatban Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem docense.
A V4-ek aggodalma abból a szempontból jogosnak tűnik, hogy Angela Merkel német kancellár nemrég egy olyan, különböző sebességgel működő Európai Uniót vizionált, ahol nem fog mindenki az integráció minden egyes lépésében részt venni. Gyévai szerint a német, a francia és a holland tagállami választások után, ősszel állhat elő olyan helyzet, amely kedvez az új kezdeményezések elindításának. Berlin a jelek szerint kész az egyébként már létező, de a gyakorlatban eddig csak korlátozott számú területen kipróbált két- vagy többsebességes modell gyakoribb alkalmazására. Bár az EU a schengeni övezet és az eurozóna vonatkozásában ténylegesen több sebességgel működik, a valutaövezeten kívüli V4-országoknak, Magyarországnak, Csehországnak és Lengyelországnak korántsem mindegy, hogy a későbbiekben lesz-e lehetőségük csatlakozni ehhez a belső körhöz.
Most mindenesetre még semmilyen jel nem utal arra, hogy az integráció irányainak megszabásában kulcsszerepet játszó Berlin-Párizs-tengely teljesen zárt struktúrákban gondolkozna a jövő uniójára nézve. Legalábbis a brit népszavazás okozta sokkhatás és az unió összetett gazdasági-politikai válsága a lehető legkedvezőtlenebb politikai környezetet teremtett bármilyen föderális, az eurozóna magállamainak önálló intézményrendszerét előirányzó elképzeléshez. Ehelyett a Lisszaboni Szerződés által lehetővé tett „megerősített együttműködés” válhat gyakoribbá a tagállamok minimum harmadának kezdeményezésével, kül- és biztonságpolitikai kérdésekben azonban kizárólag a Tanács egyhangú jóváhagyásával. A megerősített együttműködés lehetőséget biztosít Magyarországnak, hogy kezdetben kimaradjon a számára kedvezőtlennek minősített kezdeményezésekből (mint például az európai ügyész hivatalának felállítása), de nem zárja ki annak lehetőségét, hogy később csatlakozzon.
Mintaként szolgálhat a közös védelmi politika terén a most útjára induló „állandó strukturális együttműködés” is, amelyben eleinte nem minden tagország vesz majd részt. Jelenleg a védelmi és hadiipari együttműködés az a terület, ahol a magyar kormány is hajlandóságot mutat az együttműködés szorosabbra fűzésére. Gálik Zoltán az egységes katonai potenciál mélyítése mellett több, gazdasági természetű területet is ide sorolt. Szerinte a magyar kormánynak a tőkepiaci unióban való részvétele, a fiskális unió irányába tett előzetes lépése, a szabályozási mechanizmusok betartása és az eurózóna tagállamait érintő makropolitikai rendszerekben való részvétele is kiemelten fontos lehet.
A példák azt igazolják, hogy a meglévő intézményes struktúrák kellőképpen rugalmas kereteket biztosítanak a magyar kormánynak ahhoz, hogy csak azokon a területeken vegyen részt a szorosabb együttműködésben, amelyek számára politikailag a legkedvezőbbek. A célja éppen ezért vélhetően nem más, mint a nyitott kapuk uniós politikájának fenntartása, és bármilyen intézményesített, vétópotenciállal rendelkező belső mag kialakításának elkerülése.
A cikk a Visegrád és az EU jövője című projekt keretén belül készült. A Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott projektben a Political Capital a szlovák, a cseh és a lengyel EurActivval közösen vesz részt.
