Magyar gazdaságmentés: az állam spórolt a védekezésen, és ez hosszú távon visszaüthet

2021-02-11

A koronavírus-járvány megfékezése érdekében világszerte olyan korlátozó intézkedéseket hoztak, amelyekre korábban nem volt példa, és ezzel komplett iparágak működését lehetetlenítették el. Ezt kompenzálandó a kormányok sok tekintetben újszerű, nagy volumenű szociális és ágazati támogatásokat vezettek be azzal a céllal, hogy így mérsékeljék a válság hosszú távú, káros hatásait. A gazdaságmentő csomagok mérete, eszköztára mindazonáltal változatos képet mutat; ebben a cikkben a nemzetközi összehasonlításban kifejezetten szűkmarkúnak bizonyuló  magyarországi intézkedésekre fókuszálunk.

A magyar kormány a tavaszi európai vírushullám idején gyorsan reagált, és minimális fertőzöttszám elérésekor rendkívüli jogrend (veszélyhelyzet) keretében viszonylag szigorú korlátozásokat léptetett életbe. Nem sokkal később érkezett az első gazdaságvédelmi akcióterv. Ennek keretében bevezették a „Kurzarbeit” (rövidített munkaidős bértámogatás) magyar változatát, hitelmoratóriumot hirdettek (első körben 2020 végéig), a fokozottan érintett szektorokban elengedték a munkavállalók után fizetendő járulékokat és a katás adózók egy részének adófizetési kötelezettségét. Továbbá 2000 milliárd forintos, 500 milliárd forintig állami garanciás hitelprogramot indítottak vállalkozásoknak. A Magyar Nemzeti Bank likviditásnövelő intézkedésekkel szállt be a válságkezelésbe, emellett elindította a vállalkozásoknak szóló Növekedési Hitelprogram koronavírus-helyzetre szabott változatát (NHP Hajrá!), először ezermilliárdos, majd a duplájára emelt keretösszeggel.

A nyári lazítás után ősszel újabb járványhullám érte el Magyarországot, amire ekkor már jóval később reagált a kormány, mint tavasszal. Míg márciusban néhány száz regisztrált fertőzöttnél hoztak komoly korlátozó intézkedéseket, majd ezeket április elején követte a gazdaságmentő csomag, az ősszel meghozott döntés idején már 80 ezer felett járt a regisztrált koronavírus-fertőzöttek száma. A halogatás okaként Orbán Viktor a járványról szóló Nemzeti Konzultáció eredményeit jelölte meg, amely szerint az emberek jobban tartanak a zárás gazdasági következményeitől, mint a vírustól, ezért a kormány, ameddig csak lehetett, fenn kívánta tartani a normál működést. Sajtóinformációk szerint a korlátozó intézkedések késleltetésében az is szerepet játszott, hogy a második negyedévben a magyar gazdaság teljesítménye régiós összevetésben is jelentősen visszaesett. 2020-ra a Pénzügyminisztérium először 0,3%-os, később 3 százalékos visszaesést prognosztizált, az MNB pedig sokáig tartotta a 2-3%-os növekedési előrejelzését, hogy aztán sokkoljon a -14,6%-os második negyedéves adat.

A novemberi korlátozásokat újabb gazdaságvédelmi lépések követték. A lezárással egy időben jelentette be a miniszterelnök, hogy 30 napon át a leginkább érintett turizmus-vendéglátás szektorban újraindul a bértámogatási és a járulékelenegedési program. Orbán Viktor arra is kitért, hogy  szállásadóknak kifizeti az állam a korábban lefoglalt, de a tiltás miatt ellehetetlenülő szolgáltatások díjának 80 százalékát. A vendéglátás iránti kereslet fenntartását az elviteles ételekre vonatkozó áfakulcs 27-ről 5%-ra történő leszállításával segítették. Még októberben arról született döntés, hogy egyes kiszolgáltatott csoportok számára meghosszabbítják a hitelmoratórumot 2021 júliusáig, ezt decemberben kiterjesztették minden érintettre. December-januárra is igénybe vehetővé vált a rövidített munkaidős bértámogatás és a járulékmentesség, elengedték a kis- és középvállalkozások, valamint az egyéni vállalkozók helyi iparűzési adójának felét, illetve maximum 3 millió forintos otthonfelújítási támogatási- és hitelprogram indult családok számára. 2021 februárjában Orbán Viktor újabb gazdaság-újraindítási akciótervet jelentett be, amely három ütemben valósul meg. Az első ütem már januártól zajlik, ebbe a körbe a kormány beleszámít olyan korábban meghozott döntéseket, mint az új lakások áfakulcsának ismételt leszállítása 5 százalékra, de új elemként bejött a kis- és középvállalkozások által igényelhető kedvezményes, 10 éves, 3 éves moratóriummal felvehető kölcsön. A további szakaszokban 1500 milliárdos felsőoktatási fejlesztést, gazdaságzöldítést és -digitalizációt, illetve nagyszabású vidékfejlesztési tervet ígért a kormány – egyelőre a részletek nem ismertek.

A Nemzetközi Valutaalap becslése szerint Magyarország abba az országcsoportba tartozik, ahol a GDP 2,5-5%-át fordították fiskális élénkítésre, ami nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számít. A kormány a GDP 8%-ával számol a teljes válságkezelésre, de ebben benne vannak a különféle hitelgaranciák is, amelyek nem jelentenek közvetlen pénzügyi segítséget az érintetteknek.

Nézzük, mit tudunk mondani jelen pillanatban a 2020-as intézkedések hatásairól! Az egyik kiemelt mutató a munkanélküliségi ráta alakulása, ami Magyarországon eleve jóval az Európai Unió átlaga alól indult, a válság begyűrűzése előtt 3,7% volt. 2020 második negyedévére ez 4,6%-ra emelkedett, majd ősszel kissé visszakorrigált (4,4 százalékra), novemberben pedig 4,3%-on állt. Ezzel párhuzamosan az EU27 átlaga végig jóval magasabb szinten mozgott, novemberre 7,5% lett, az euróövezet országai pedig – magasabb szintről indulva – ennél is rosszabbul teljesítettek (8,3%). A foglalkoztatottság a Központi Statisztikai Hivatal munkaerőfelmérésen alapuló nyilvántartása szerint az április-júniusi időszakban érte el a mélypontját, ekkor 103 ezer fővel dolgoztak kevesebben, mint az előző év azonos időszakában. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 373 ezer álláskeresőről számolt be az éves mélypontot jelentő júniusban, ami csaknem 90 ezer fős növekedést jelentett márciushoz képest. A hivatalos mutatók mögött jóval árnyaltabb kép húzódik meg, amelyre hamarosan visszatérünk.

Ahogy arról már volt szó, Magyarország a régió legmeredekebb GDP-zuhanását produkálta 2020 második negyedévében, amit aztán némi korrekció követett (a harmadik negyedévben 11,4 százalékos növekedés ez előző negyedévhez képest, de még mindig 4,6%-os csökkenés az előző év azonos időszakához képest). A termelő ágazatok teljesítményének változásaira elsőként reagáló beszerzési menedzserindex (BMI) is azt mutatta, hogy a magyar a gazdaság kiugró mértékben szenved a járvány miatt, de ez az év végére visszaállt a válság előtti szintre. A GKI gazdaságkutató gazdasági szereplők várakozásait mérő konjunktúraindexe 2020 áprilisában a pénzügyi világválság óta nem látott mélypontra ért, majd meredeken emelkedett, de 2021. januárban még mindig bőven a 2020 eleji szint alatt maradt.

De hogyan értékelik az adatokat és a kormány intézkedéseinek hatékonyságát a gazdasági folyamatokat vizsgáló közgazdászok és a leginkább érintett szereplők? A válság elején 15 neves, független közgazdász létrehozta a Közgazdászok a válságkezelésről csoportot és blogot, ahol áprilisban pesszimista hangulatú nyilatkozattal reagáltak a gazdaságélénkítő csomagra. Ebben egyebek mellett azt állították, „a kormány által közzétett csomag a gazdasági válság kezelésére elégtelen, a társadalmi katasztrófával pedig említés szintjén sem foglalkozik”. Kritizálták, hogy a kormány alábecsüli a közelgő visszaesés nagyságát, hogy jelentős részben költségvetési átcsoportosításokból, a gazdasági szereplőktől és az önkormányzatoktól való elvonásokból kívánja fedezni a programot, illetve hogy a munkájukat elvesztettek tömegeivel nem foglalkozik, a világviszonylatban kiugróan szűkmarkú munkanélküliségi juttatást nem teszi bőkezűbbé legalább a válság idejére.

Az értékelést ezen a ponton nehezíti, hogy igazán részletes adatok a válságról és a kormányzati intézkedések sikerességéről a legtöbb területen még nem elérhetők, ugyanakkor 2020 végén már lehetőség nyílt néhány terület vizsgálatára. A munkaerőpiaci és a vállalkozásokat érintő válsághatásokról megjelent egy tanulmány az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózathoz tartozó Közgazdasági- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének két munkatársa, Köllő János és Reizer Balázs tollából. A Munkaerőpiaci Tükörben megjelent tanulmány  fő megállapításai közé tartozik, hogy a leginkább a kisvállalkozók, a pályakezdő fiatalok és a kevesebb diplomás munkaerőt foglalkoztató cégek szenvedték meg a válságot. Köllő János szerint bár a megszokott, a sajtóban is rendszeresen ismertetett munkaerőpiaci mutatók (a foglalkoztatási és a munkanélküliségi ráta) is súlyosak, ezek alábecsülik a sokk mértékét. Az előbbi a közel 6 százalékos munkaidő-csökkenés figyelmen kívül hagyása miatt, az utóbbi pedig azért, mert a munka nélkül maradók nagy része reménykedhetett az újrakezdésben, ami csökkentette az álláskeresési és regisztrációs hajlandóságot.

Azok, akik nem bejelentve dolgoztak, egyáltalán nem jelennek meg a KSH statisztikájában, márpedig a leginkább érintett szektorok (turizmus-vendéglátás) fokozottan érintett a fekete foglalkoztatás szempontjából. Ugyanígy azokról sem tudunk semmit, akiket fizetés nélküli szabadságra küldtek. A munkaerőfelmérés mutatja ugyanakkor, miként ugrott meg azok száma, akik bejelentve maradtak ugyan, de a lekérdezés előtti héten egyetlen órát sem dolgoztak: ez a szám 2020 második negyedévében elérte a 7%-ot, holott a korábbi években 2% alatt maradt, és a dolgozók 31 százaléka jelezte, hogy ebben az időszakban kevesebbet dolgozott, mint általában szokott. Az adatokból látszik, hogy a pályakezdőket érintette a leginkább a válság, esetükben 32,4 százalékkal esett vissza a foglalkoztatási ráta. Az elemzésből az is kiviláglott, hogy a válság sokkal jobban megütötte a kevésbé képzett dolgozókat (a gimnáziumot végzettek körében csak 11,9 százalékos a csökkenés), ezzel tovább mélyítve a gazdasági egyenlőtlenségeket.

Reizer Balázs a negyedéves és havi ipari teljesítménystatisztikai adatbázisban található adatok alapján elemezte mélyebben, mi történt a magyarországi cégekkel a kérdéses időszakban. Ez a KSH-adatbázis a termelő vállalatokra nézve releváns, tehát a leginkább érintett szolgáltatószektor trendjei nem látszanak belőle, de az eredmények így is beszédesek. Reizer megállapítása szerint a KSH felmérési mintájában 2020 nyarára mintegy 5%-ot ért el a lemorzsolódás, amikor ezt a kkv-k arányában súlyozta, már 9%-ot kapott, vagyis a kisebb cégek nagyobb valószínűséggel estek ki, ami késedelmes válaszadás mellett több csődöt is jelenthet ebben a szektorban; 2020-ban egy hónap alatt több cég esett így ki az adatbázisból, mint a 2008-as válság idején egy teljes év alatt. A kutató azt is megállapította, hogy a külföldi tulajdonú, exportáló vállalatok árbevétele többet zuhant márciusban, de nyárra megközelítette a tavaszi értéket. A magyar tulajdonú cégeknél viszont a visszaesés lassabban bontakozott ki, de tartósabb volt, és végeredményben tovább nőtt az egyenlőtlenség.

Reizer Balázs az Euractivnak elmondta, az értékeléskor fontos figyelembe venni, hogy ilyen válság, mint a mostani, még nem volt, ezért „mindenhol ad hoc módon cselekedtek a kormányok”, nem volt biztos recept a sikeres gazdaságmentésre. Ugyanakkor a magyar kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban feltűnő, hogy rengeteg válságkezelésre fordított tétel nem új forrásokat, hanem költségvetési átcsoportosításokat jelent. Tehát ezeket az összegeket mindenképpen elköltötte volna az állam, csak más területekre, a kiadási oldalon valójában keveset tett hozzá a kormány. Az, hogy az államadósság mégis 25 éves csúcsra ért, részben annak tudható be, hogy a második negyedévben az ipari termelés mélypontra jutott, illetve csökkent a járulék- és az áfabefizetés, miközben a kiadási oldalon a fix költségek szinten maradtak. Mint mondta, a kormány jó eséllyel felülbecsüli a saját intézkedéseinek hatását és költségvetési ráfordítását, amit jól illusztrál a katás kisvállalkozások egy részének elengedett adó példája: itt azt kommunikálják, hogy 200 ezer embert érint a kedvezmény, ugyanakkor azokban az ágazatokban, ahol teljesen kiesett a kereslet, legtöbben eleve szüneteltették volna a vállalkozásukat, így esetükben nem számít plusznak, hogy erre az időszakra nem kellett fizetni, csupán a havi társadalombiztosítási járulék összegét nyerték meg így. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy a kata-elengedés nem érintette a talán leginkább érintett szakmát, az idegenvezetőkét.

Reizer szerint magyarázhatja az adataikat, hogy a mentőcsomag elemeit a kisebb méretű hazai cégek alig tudták kihasználni, vagy nem volt elégséges számukra a segítség mértéke. Ezeknek a vállalkozásoknak gyakran kevésbé professzionális a menedzsmentje, alig van készpénztartalékuk, nehezebben kapnak likviditási hitelt, ezért „jobban alájuk kellett volna nyúlni”. Ennek érdekében sok más országban voltak is nagyon gyorsan és nagy mértékben átvállalt költségtételek, míg Magyarországon kevesen kaptak eleve alacsonyabb összegeket.

Ehhez az állításhoz csatlakozott Palócz Éva makroközgazdász, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezetője is. Mint az Euractivnak elmondta, már áprilisban nyilvánvalóvá vált, hogy nemzetközi összehasonlításban nagyon csekélyek a magyar csomagok: a kormány nem gondoskodik megfelelő mértékben sem a munkahelyüket elvesztettekről, sem a munkahelyek megőrzéséről. „A magyar Kurzarbeit első változata egészen minimális volt (a rövidített munkaidő miatt kieső munka után járó bér 30%-át tervezték adni). Az érintett vállalatok felháborodása után ezen javítottak (megfelelőség esetén a kieső munkabér 70%-t térítették), de nem elégséges mértékben”. Mindebben annak is szerepe lehetett, hogy a kormány saját előrejelzése a várható válság mélységéről túlzottan optimista volt, nem a közgazdász szakmában kialakult konszenzuson, sokkal inkább néhány iparvállalat várakozásain alapult, így aztán a jelentősen alábecsült visszaeséshez alakították a mentőcsomagot.

Palócz szerint a hitelmoratórium fontos és jó lépés volt az állam részéről, ugyanakkor számításba kell venni, hogy ennek „meglesz a böjtje”, a halasztási lehetőséggel élőknek később meg kell fizetniük az elmaradt kamatokat.. Az MNB intézkedéseit is pozitívan értékeli, szerinte a jegybank által indított hitelprogramok és a bankokra öntött likviditás valós segítség volt.

Az őszi csomagot a Kopint-Tárki vezetője úgy értékelte, aránylag szűk kört érintett, és sok adminisztrációval járt. Ráadásul mint utóbb kiderült, elcsúszott a bértámogatások kifizetése, holott „annak a cégnek, amelyik  készpénzhiánnyal küzd, és  a csőd szélén áll, már késő lehet, ha csak 3 hónap múlva kapja meg a neki járó összeget”.

Palócz Éva szerint annyi már ma kijelenthető, hogy a válság lefolyása Magyarországon nem volt sokkal rosszabb, mint az uniós átlag, viszont a válságkezelést folyamatosan elemző 15 fős közgazdászcsapat előrejelzése szerint a 2020-as GDP-adat feltehetőleg valamivel rosszabb lesz a környező országokénál. Azt azonban, hogy ebben mennyi az elégtelen válságkezelés szerepe, és mi tudható be egyéb tényezőknek, ezen a ponton nehéz megmondani. „Az, hogy a munkahelyek és cégek megőrzése nem kapott elég nagy hangsúlyt, lehet hogy csak hosszabb távon érezteti majd a hatását”, hiszen sok cég még ha túl is éli ezt az időszakot, magas adósságrátával kerül ki a válságból, ami hátrányt jelenthet a régiós versenyben. A szlovák gazdaság szerkezete például a magyaréhoz hasonló (a turizmus és az autóipar súlya mindkettőben átlag feletti), de Szlovákiában a többi környékbeli országhoz hasonlóan bőkezűbbek voltak a munkahelymegtartó támogatások.

A válságkezeléssel és a gazdasági szereplőknek juttatott közvetlen támogatással kapcsolatos kérdőjeleket jól szemlélteti a legsúlyosobban érintett turisztikai szektor és a vendéglátás küzdelme. Az ágazat egyik fő érdekképviseleti szerve, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége már az őszi lezárások előtt kongatta a vészharangot a kritikán aluli szezon és az állami támogatások nyári kifutása miatt. Flesch Tamás elnök minden fórumon hangsúlyozta, hogy a legnagyobb veszély az évek alatt felépült, hozzáértő munkaerő eltűnése, ami után nehéz lesz talpra állítani a szektort, amikor visszatérne a kereslet. A szállodaipar érdekképviseleti szervei  országos szinten már októberben 30-40 százalékra, vagyis százezer fő körülire tették a munkahelyvesztést. A MSZÉSZ és társszervezetei ezek után természetesen üdvözölték a szektornak kitalált, a munkaerő megtartása esetén 50 százalékos bérpótlást és járulékelengedést, ami véleményük szerint arra elég lehet, hogy további dolgozókat már ne küldjenek el munkaadók (bár azt akkor még nem lehetett tudni, hogy a kifizetések esetenként több hónapot csúsznak majd). Az első hallásra nagyvonalúnak tűnő, 80 százalékos, ellehetetlenült szállodai tartózkodások után járó támogatásról viszont hamar kiderült, hogy nem nagy segítség, ugyanis a kiszámíthatatlan helyzet miatt eleve alacsony volt a foglalási hajlandóság, a kis szállásadók pedig nem is tudták előzetesen felvinni az adatszolgáltatási rendszerbe a saját foglalásaikat, így pénz sem járt nekik. Az év elején aztán nagy port kavart, hogy a turisztikai támogatások a Magyar Turisztikai Ügynökség által vezényelt célzott kiosztása átláthatatlan rendszerben zajlott. Az előadó-művészeti szektort eközben minimálisan segítette az állam, az erre a célra kigondolt 5,3 milliárdos raktárkoncert-projekt keretösszege sem volt túl nagy, a lebonyolítás pedig azt sejtette, hogy a szakmai kérdéseket alárendelték a politikai szempontoknak. A helyzet 2021 elején ott tart, hogy a vendéglátósok és a rendezvényszervezői, előadóművészi szakma képviselői közül egyre többen emelik fel a hangjukat az elégtelennek vélt segítség miatt, a nyitás követelésére tüntetés, polgári engedetlenségi mozgalom is szerveződött (utóbbiból a büntetési tételek célzott szigorítása miatt nem lett semmi, szemben sok más országgal.)

Érdemes megemlíteni, hogy a kormány komoly beruházásélénkítő, munkahelyteremtő támogatásokat is kiosztott az év folyamán azzal a jelszóval, hogy annyi munkahelyet fognak teremteni, amennyit a válság elvitt. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter januárban a törekvéseket összegezve azt mondta, a járvány kezdete óta a kormány 1434 beruházást finanszírozott 1676 milliárd forintértékben, így 12 603 új munkahely létrejöttét segítette. A beruházási támogatásokkal kapcsolatban Palócz Éva azt mondta, valóban rendkívül sok forrás jutott erre a célra, és részben megközelítés kérdése, hogyan kell válsághelyzetben súlyozni a munkahelyteremtő és a munkahelymegtartó támogatások között. Ugyanakkor, véleménye szerint jobb lett volna ezt a pénzt (vagy ennek egy részét) a meglévő, már kiépült gazdasági háló fenntartására fordítani, hiszen ha az felbomlik, akkor súlyosabb, teljes szektorokban továbbgyűrűző és adott esetben hosszan tartó károk keletkeznek.

Political Capital

A cikk eredetileg a Visegrad.info oldalon jelent meg angol nyelven, az EurActiv Csehország, az EurActiv Szlovákia, az EurActiv Lengyelország és a budapesti Political Capital közös projektje keretében, további részletek a honlapunkon.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695