Információs hadviselés Ukrajnában: Zelenszkij eddigi legbátrabb lépése?

2021-03-02

A Kreml-párti televíziós propagandacsatornák betiltása fontos mérföldkő Volodimir Zelenszkij elnökségében, a dezinformáció elleni ukrajnai küzdelem ugyanakkor ezzel nem ér véget. A döntésben legalább akkora szerepet játszhattak a belpolitikai, mint a nemzetbiztonsági megfontolások, a lépés pedig egyúttal fontos ukrán gesztus az Egyesült Államok új vezetése felé.

Csapás a dezinformációra vs. a sajtószabadságra

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az ország Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsának kezdeményezésére február 2-án szankciókat vezetett be Tarasz Kozak, az Ellenzéki Platform – Az Életért, Ukrajna második legnagyobb (és egyben legnagyobb oroszbarát) pártjának parlamenti képviselője, valamint annak üzleti érdekeltségei ellen. Az elnöki rendelet valójában nem Kozakot, hanem három általa névlegesen birtokolt ukrán televíziós hírcsatornát célzott, amelyek valódi irányítója és tulajdonosa Viktor Medvedcsuk, az ukrajnai oroszbarát ellenzék Vlagyimir Putyinhoz családilag is kötődő oligarchája. A rendelet következményeként a három tévécsatorna – a 112 Ukrajina, a ZIK és a NewsOne – még aznap elvesztette televíziós közvetítési jogát, a szankciók pedig a döntés értelmében 2026-ig fennmaradnak.

Tekintettel arra, hogy a három hírcsatorna betiltását Ukrajna-szerte sokan szólásszabadság-ellenes intézkedésként értékelték, Zelenszkij döntését Ukrajnában jelentős belpolitikai viták, külföldön pedig még annál is nagyobb figyelem követte. A Medvedcsuk-csatornák elleni döntésre azonban okkal került sor, ugyanis az elmúlt hat évben a három tévéadó fontos szerepet töltött be a Kreml-párti dezinformációs propaganda ukrajnai terjesztésében, valamint a kelet-ukrajnai háború Kreml-párti narratíváinak formálásában.

Az ukrán Detektor Media nevű civil szervezet 2020-as jelentése szerint az ukrajnai oroszbarát médiumok csak az elmúlt évben 12 olyan fő dezinformációs narratíva mentén formálták az általuk közzétett manipulatív tartalmakat, amelyek egybeesnek a Kreml-közeli és az orosz állami sajtóban uralkodó Ukrajna-ellenes narratívákkal, úgy mint:

  • Ukrajna egy bukott állam, amelyet a háttérből a Nyugat irányít;
  • Oroszországnak nincs köze a kelet-ukrajnai háborúhoz, a konfliktus „csak” egy polgárháború;
  • a 2014-es Majdan-forradalom egy nyugati puccskísérlet volt;
  • a forradalmat követően hatalomra került és az országot azóta irányító politikai vezetés illegitim;
  • a Krím-félsziget elvesztéséért Ukrajnát terheli a felelősség;
  • a Nyugat-barát ukrán politikai vezetést náci ideológiák vezérlik.

A kutatás eredményei alapján az elmúlt év összes Kreml-barát álhírének közel fele a három Medvedcsuk-csatornától származott, amelyeken szintén gyakran hangzott el, hogy az ukrán kormányt „szoroszjaták” (Soros György emberei) irányítják, ahogyan az is, hogy az Egyesült Államok titkos katonai létesítményekben kísérleteket folytat Ukrajnában. Beszédes, hogy Margarita Szimonjan, az orosz állami propaganda zászlóshajójaként ismert RT főszerkesztője a tiltást követően munkát ajánlott a három csatorna munkatársainak.

Míg Medvedcsuk és hívei állami cenzúrának igyekeztek beállítani a történteket, nem újkeletű a háború sújtotta országban, hogy saját állampolgáraira szab ki szankciókat: az illetékes kormányzati szervek (Zelenszkij hivatala vagy a Nemzetbiztonsági és a Védelmi Tanács) jelenleg is mintegy 60 magánszeméllyel és 260 vállalattal szemben tartanak fenn korlátozó intézkedéseket. A hatályos ukrán törvények értelmében négy entitásra vethetők ki szankciók: (1) külföldi államokra, (2) külföldi állampolgárokra, (3) külföldi jogi személyiségekre, illetve – és jelen esetben ez volt Zelenszkij számára a hivatkozási alap – (4) terrorista tevékenységhez kapcsolódó természetes vagy jogi személyekre. Hogy az elnöki adminisztráció érvelése jogilag valóban megállja-e a helyét, arról az ország alkotmánybírósága dönt majd egy március 15-én kezdődő eljárás keretében.

Putyin helyett Medvedcsuk

A törvényesség és az arányosság mellett Zelenszkij rendeletének volt még egy harmadik vitatott komponense. Bár a döntés jogi és politikai előkészítése minden bizonnyal hosszú hónapok munkájának eredménye, így is joggal merül fel a kérdés, hogy miért éppen most tiltották be azokat a Kreml-barát dezinformációs csatornákat, amelyek az elmúlt közel hét évben folyamatosan sugározták a tárgyalt narratívákat a háború sújtotta ukrán lakosság felé? Maga Zelenszkij például már 2019 augusztusában megszólalt a Medvedcsuk-csatornák kétes finanszírozása kapcsán.

A döntés meghozatalában nagy valószínűséggel szerepet játszhatott, hogy Zelenszkij pártja, a Nép Szolgája a 2019-es előrehozott parlamenti választások óta folyamatosan veszített népszerűségéből, a 2020-as helyhatósági választásokon pedig látványosan gyengén szerepelt. Míg 2019 júliusában a Nép Szolgái több mint 43 százalékot szereztek az előrehozott választásokon, és Ukrajna történelmében egyedülálló módon koalíciós kényszer nélkül alakítottak kormányt, a párt támogatottsága idén februárra megfeleződött, és már a 20 százalékot sem éri el. Átmenetileg a Medvedcsuk-féle Ellenzéki Platform át is vette a vezetést, a legfrissebb felmérések szerint viszont a Nép Szolgája korrigált, és kis különbséggel, de ismét vezet. Ugyanakkor az elmúlt időszakban maga Zelenszkij is sokat vesztett népszerűségéből.

A három szóban forgó tévécsatornának pedig – függetlenül attól, hogy országosan csupán 2-5 százalékos nézettségi adatokat produkált – kulcsszerepe volt a Medvedcsuk-párt üzeneteinek terjesztésében. Betiltása azonban nem csupán az Ellenzéki Platform számára jelentettek csapást, hanem Zelenszkij második legnagyobb politikai ellenfelére, Petro Porosenkóra is, aki jelenleg a két legnagyobb ellenzéki párt egyikének, az Európai Szolidaritásnak a vezetője. A szankciókat üdvözlő és a Zelenszkijnél hangsúlyosabban Putyin-ellenes Porosenko ugyanis elnöksége idején nem lépett fel Medvedcsuk televíziós érdekeltségeivel szemben, a Zelenszkij-adminisztráció döntése pedig azt a benyomást keltette, hogy az ukrán közvéleményben sokszor „erős elnökként” jellemzett Porosenko volt cselekvésképtelen a gyakran „gyenge elnökként” jellemzett utódjával szemben.

A szankciók ebben a kontextusban a Porosenko-féle Európai Szolidaritás szavazói felé tett gesztusként is értelmezhetők, a Medvedcsuk elleni fellépés pedig fontos belpolitikai győzelem annak a Zelenszkijnek a számára, aki a kelet-ukrajnai háború befejezésének ígéretével nyert választást 2019-ben, három kétoldalú fogolycserét leszámítva azonban nem sikerült hathatós eredményt elérnie a keleti fronton. Célszerű lehetett tehát egy Vlagyimir Putyinnál kisebb és politikai értelemben könnyebben kezelhető ellenfelet, Medvedcsukot választani.

Ki lesz a következő?

Mind a döntés időzítésében, mind meghozatalában szerepet játszhatott emellett annak nemzetközi környezete is. A szankciók előkészítésével egyidőben újabb mélypontra zuhantak Oroszország és a Nyugat kapcsolatai. Az Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető miatti feszültség miatt az ukrán vezetés joggal bízhatott abban, hogy Kijev európai szövetségesei nem fogják érdemben kritizálni a jellege miatt rendkívül ellentmondásos, közvetetten viszont a Kreml ellen tett lépést. Nem meglepő, hogy az Egyesült Államok üdvözölte Zelenszkij döntését: Medvedcsuk már 2014 óta szerepel az amerikai kormány szankciós listáján, Washington pedig azt is gesztusként értelmezheti, hogy az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács február 19-én több gazdasági szankciót is kivetett magára Medvedcsukra és üzleti körére is. Kijev az elmúlt időszakban egy sor olyan lépést tett, amelyek célja az USA-val való stratégiai együttműködés megerősítése; az ukrán kulturális minisztérium ennek jegyében kérvényezte a Youtube-nál is, hogy távolítsák el a három Medvedcsuk-csatorna még mindig működő online felületét.

Ami pedig Oroszországot illeti, a Kreml a kérdéses időszakban a Navalnij miatti belpolitikai feszültségekkel volt elfoglalva. (Február közepén a Kreml ugyan kilenc újabb ukrán vállalatot adott hozzá a szankcionált cégek listájához, a korlátozás arányaiban viszont messze elmarad Zelenszkij lépéséhez képest.)

Függetlenül a politikai motivációktól, a Medvedcsuk-csatornák elleni fellépés mérföldkő mind Zelenszkij politikailag meglehetősen hullámzó elnökségében, mind pedig a Kreml-párti dezinformációs propaganda elleni küzdelemben, amelyet a jelek szerint az ukrán közvélemény nagyobb része is elismer: az orosz propagandaadók elleni fellépést a lakosság 49 százaléka támogatta, míg 41 százaléka ellenezte, a Medvedcsuk és köre elleni legutóbbi szankciókkal pedig közel 60 százalék értett egyet, 28 százalék ellenében.

A televíziós hírszolgáltatás továbbra is rendkívül meghatározó a jelentős részben oligarchák által dominált ukrán médiapiacon, a legutóbbi felmérések szerint a második leghangsúlyosabb hírforrás, amelyet a lakosság 44 százaléka követ. A televíziós álhírek elleni küzdelem nem ezzel a lépéssel kezdődött: az ukrán hatóságok 2014 óta fokozatosan korlátozták a legfontosabb orosz állami hírcsatornák (Rosszija 24, Pervij Kanal, RTR, NTV) ukrajnai elérhetőségét, minek eredményeképp ezek nézettsége a 2015-ös 20 százalékról 2019-re 4 százalékra csökkent.

A nagyon közeli jövőben pedig három területen lehet szükség újabb lépésekre:

  1. a Kreml-párti dezinformációt változatlanul sugárzó kisebb csatornák, mint a Nas TV esetében;
  2. a Krím-félsziget egyetlen független tatár hírcsatornájaként működő és a bezárás szélére sodródott ATR esetében (amelyet Kijev egyelőre vonakodik támogatni);
  3. olyan hírforrások esetében, amelyek célcsoportja az elfoglalt kelet-ukrajnai területek lakossága.

Istrate Dominik

 

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695