Tajvan és Európa a kínai dezinformációs kampányok fő célpontja

2021-05-04

Oroszország mellett Kína is szervezetten törekszik arra, hogy dezinformációs eszközökkel ássa alá nemcsak a transzatlanti együttműködést, de az Európai Unió tagállamai közötti kohéziót is. A hasonlóságok mellett ugyanakkor jól látszik, hogy Moszkváéhoz képest Peking taktikájának lényegesen fontosabb eleme a helyi politikai elitek foglyul ejtése. Milyen tanulságokkal szolgálnak a Tajvan ellen folytatott dezinformációs kampányok, és hogyan nyilvánul meg a kínai információs hadviselés a régiónkban? Legutóbbi online konferenciánkon közép-kelet-európai és tajvani szakértők járták körül a kínai dezinformációs trendeket.

 

Kína jelentős anyagi erőforrásokat mozgósít annak érdekében, hogy dezinformációs támadásokat hajtson végre Tajvan ellen, miközben a pekingi információs hadviselés fő célja az ország védelmi képességeinek aláásása. Míg a délkelet-ázsiai szigetországban fizetett trollgyárak játsszák a főszerepet, addig Közép-Kelet-Európában éppen a politikai elit terjeszt olyan üzeneteket, amelyek tökéletesen beleillenek a kommunista kínai vezetés által terjesztett narratívákba – ezek voltak a főbb megállapításai a Political Capital és a tajpeji székhelyű Institute for National Policy Research online szakértői kerekasztal-beszélgetésének. A két ország közötti évtizedes politikai és ideológiai ellentétek miatt Tajvan a kínai kommunista álhírkampányok egyik fő célpontja, a rendezvényen megszólaltatott szakértők szerint pedig a szigetország helyzete intő példa Európára és a régiónkra nézve.

Célkeresztben a tajvani lakosság

Puma Shen, a tajvani Doublethink Lab nevű dezinformáció-kutató intézet vezetője előadásában kiemelte, hogy a Kína vezetése által kezdeményezett információs hadviselés fő célja a tajvani belpolitikai hangulat befolyásolása. Ezen befolyásolási kísérletek öt kritikus szegmenst érintenek: Tajvan hadseregét, technológiai iparágát, az ország társadalmát, a kínai-tajvani viszonyról szóló oktatást, valamint a regnáló kormány külpolitikáját. Valamennyi, a tajvani lakosságot célzó dezinformációs kampány közös eleme az ellenségkép-keresés, a félrevezető, manipulatív tartalom, a megkérdőjelezhető hitelességű online csatornák, valamint a közösségi médián történő, célzott disztribúció. A szervezett és magas szinten priorizált kínai erőfeszítések ellenére azonban kevés olyan célcsoport létezik Tajvanon, amelyet érdemben lehet befolyásolni Kínából.

A Tajvant sújtó dezinformációs helyzetet Shen szerint a legjobban a „3I” modellje (information manipulation, investments, in-between volunteers) jellemzi:

  1. Az információ manipulációja döntő többségében kínai, nem pedig tajvani forrásokból származik. Ezeket jellemzően az éjszakai órákban teszik közzé kínai közösségimédia-felületeken, hogy a következő napon már kínai és Kína-barát dezinformációs aktorok terjeszthessék az online térben és a népszerűbb (nyugati) közösségimédia-platformokon. Kifejezetten jellemző módszer Kínára, hogy a Kínai Kommunista Párthoz (KKP) köthető propagandaszervezetek gyakran a saját online követőiken „tesztelnek” egy adott dezinformációt, és csak ha az elég megnyerő az otthoni célközönségek számára is, akkor kezdik el terjeszteni az országon kívül.
  2. Shen érvelése alapján a modell legfontosabb eleme az anyagi befektetés, ami dezinformációs szempontból a legmagasabb arányban a tajvani technológiai szektorban, például a videójáték-iparban és a streaming szolgáltatói szektorban jelenik meg. A Tajvanon aktív kínai befektetők hol kevésbé, hol jóval inkább rejtett módszereken, például közösségimédia-influenszereknek nyújtott adományokon keresztül igyekeznek erősíteni a KKP hivatalos kommunikációját. Shen szerint ennek egyik legfontosabb megnyilvánulása, hogy 2019-ben a 10 legnépszerűbb tajvani vloggerből heten terjesztettek visszatérő jelleggel Kína-barát dezinformációs narratívákat.
  3. A Tajvan elleni dezinformációs hadviselés szürke zónáját képezik a közösségi média azon felhasználói, akik vagy ideológiai okokból önként, vagy éppen fizetésért cserébe terjesztik a Pekingből érkező álhíreket. Ezt a munkát maga a KKP szervezi meg: a párthoz köthető szervezetek közösségimédia-csoportokban vagy -oldalakon keresztül szórják a manipulatív tartalmakat. Ennek terjesztésében jelentős részben vesznek részt fizetett, külföldi állampolgárok, az általuk terjesztett álhírekkel szemben pedig az apolitikus tajvani állampolgárok a leginkább sebezhetők.

 

Új trend: a biztonságpolitikai dezinformáció

Yujen Kuo, a tajvani székhelyű Institute for National Policy Research geopolitikai kutatóintézet ügyvezető igazgatója szerint a 2020-as év fordulópont a Tajvant célzó kínai dezinformációs kampányok történetében. Viszonylag új, pár éves jelenség a biztonságpolitikai dezinformáció, amely tavaly óta egyre gyakrabban kerül be a köztudatba, és amelyet javarészt a kínai tulajdonú Weibon vagy a Twitteren terjesztenek. Tajvan számos példáját láthatta ennek a tavalyi év óta, köztük az alábbiakat:

  • 2020 júniusában Kína-barát aktorok széles körben terjesztették, hogy az Egyesült Államok 50 ezer katona állomásoztatását tervezte a szigetországban.
  • 2020 júliusában és augusztusában több alkalommal is napvilágot láttak olyan (ál)hírek, amelyek szerint az amerikai légierő gépei léptek be a tajvani légtérbe. Ezeket a cikkeket és közösségimédia-posztokat jellemző módon úgy állították be, mintha a benne foglaltak veszélyt jelentenének Kína biztonságára.
  • Tavaly szeptemberben Kína-barát aktorok hamisított felvételekkel állították azt, hogy a tajvani légierő lelőtt egy kínai vadászgépet.
  • 2020 novembere és 2021 márciusa óta pedig legalább öt alkalommal terjesztettek olyan álhíreket, amelyek szerint a tajvani légierő pilótái dezertáltak, és átálltak Kína oldalára.

Ezek az esetek jól szemléltetik, hogy a Kína-barát dezinformáció főbb jellemzői között szerepel az állítólagos amerikai hegemón törekvésekkel való riogatás, illetve hogy provokátornak és agresszor államnak állítsák be Tajvant, mind a kínai, mind a globális közvélemény előtt. A Kína által Tajvanban terjesztett dezinformációs kampányok a következő célokat szolgálják:

  • a belpolitikai ellentétek szítása,
  • a katonai morál aláásása,
  • a hadseregbe vetett társadalmi bizalom erodálása,
  • a lakosság médiatudatosságának gyengítése biztonsági és védelmi ügyekben, illetve
  • a két ország egyesítéséről szóló közbeszéd felerősítése.

Kuo szerint azonban mindez lehetőséget is teremt Tajvan számára, hogy az ország megerősítse kapcsolatait nyugati partnereivel, és erőteljesebben lépjenek fel a politikai célú álhír-kampányokkal szemben. Ennek egy lehetséges módja a kormány és a kutatói/elemzői közösség közötti együttműködés megerősítése.

 

 

Kéz a kézben a Kreml-párti propagandával

Jakub Janda, a prágai székhelyű European Values Center for Security Policy elemzőintézet igazgatója előadásában a Kreml-barát és a Kína-barát dezinformációs kampányok közötti hasonló taktikákra és stratégiai célokra fókuszált. Utóbbiak közül három figyelhető meg az Európai Uniót és a közép-kelet-európai térséget célzó dezinformációs kampányok között. Egyrészt mind Kína, mind Oroszország arra törekszik, hogy csökkentse az amerikai jelenlétet Európában, ami a két keleti kormány nyilvános és az általuk működtetett vagy velük szimpatizáns aktorok kommunikációjában is megfigyelhető. Szintén közös vonás, hogy a két autoriter hatalom éket akar verni az Egyesült Államok és az Európai Unió együttműködése közé. A Washington és Peking közötti ellentéteket alapul véve a kínai kommunista vezetés folyamatosan azzal érvel, hogy Európának „semlegesnek” és „szuverénnek” kell lennie olyan stratégiai jelentőségű ügyekben, amelyekben az amerikai kormány is fontos szereplő. Harmadrészt pedig a kínai és az orosz dezinformációs aktorok is nem csupán a transzatlanti együttműködés megtörésére, hanem az Európai Unió egységének meggyengítésére is törekszenek, hiszen vitatott megítélésű keleti autoriter államokként könnyebben érvényesítik érdekeit egy-egy (kisebb) állammal szemben. Míg Oroszország sokkal agresszívebb Európában, és a Moszkva által alkalmazott technikák is szélesebb körűek (az energiafüggőség növelésétől kezdve a dezinformációs kampányokon át az európai politikai elitek foglyul ejtéséig), addig Kína esetében inkább az utóbbi látható a kontinensen. Ez a gyakorlatban a fősodratú politikai vezetők bevonzását jelenti, a legtöbb esetben gazdasági előnyök ígéretével.

Mindazonáltal Kína befolyásszerzési kísérleteit illetően nem az egyes, specifikus álhírek terjesztése, hanem a dezinformációkon alapuló narratívák népszerűsítése jelenti a kihívást Európa számára. Ezen narratívák között szerepel, hogy a Kínával való együttműködés kizárólag gazdasági alapokon nyugszik, amivel elterelhető a figyelem az uniós szemszögből elfogadhatatlan kínai gyakorlatokról, mint például a hongkongi demokráciamozgalom szétveréséről vagy a kínai ujgur kisebbség lesújtó helyzetéről. A narratíva több közép-kelet-európai ország, köztük Csehország és Magyarország politikai vezetésében is teret nyert, más stratégiai célok esetében viszont, mint a kínai fejlesztésű 5G-hálózatok népszerűsítésében, Kína már „elvesztette a csatát”.

Matej Šimalčík, a szlovákiai székhelyű Central European Institute of Asian Studies ügyvezető igazgatója szintén a közép-kelet-európai politikai elitek „foglyul ejtését” tartja az egyik legfontosabb problémának, amelynek „csupán” hátteret adnak a régiót célzó dezinformációs kampányok. Ezek a politikai vezetők alapvetően a saját érdekeiket tartják szem előtt, amikor a Kínával való együttműködést propagálják, tehát nem ideológiai közelségről van szó, ugyanakkor erre is van példa – elsősorban Csehországban és Szlovákiában. Az elemző szerint a régiót érintő kínai dezinformáció egyik fontos eleme a „kényszerítő tőke”, vagyis azon kínai befektetések, amelyeken keresztül befolyásolható a közép-európai közvélemény. Habár a Kína-barát narratívák ideológiai alapon az alternatív médiumokban is megjelennek, szintén Csehország és Szlovákia szolgáltat példát arra, hogy a fősodratú médiumokban folytatott PR-kampányok és tulajdonszerzés eredményezheti a nagyobb hatékonyságú befolyásolási kísérleteket. A Kína-barát dezinformációs aktorok az elmúlt évben arra is kiemelt hangsúlyt fektetnek, hogy javítsák Peking a koronavírus-járvány miatt megromlott nemzetközi megítélését.

Šimalčík szerint a kínai dezinformáció elleni küzdelemben az EU-nak egységesebben kellene fellépnie, mivel nem tagállam-specifikus problémáról van szó. Az EU részéről kiemelkedő fontosságú, hogy javítsa a kétoldalú kapcsolatok, különösen azok gazdasági szegmensének átláthatóságát annak érdekében, hogy kiszűrjék a korrupciógyanús, biztonsági kockázatot jelentő és rejtette célokat tartalmazó együttműködéseket. Hasonlóan fontos a Kínáról szóló oktatás és a stratégiai kommunikáció fejlesztése. Ami az utóbbit illeti, az EU Oroszország kapcsán már tett érdemi lépéseket, Kínával kapcsolatban ez viszont még továbbra is várat magára.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695