Európa perifériájára szoríthatja Orbánt a lengyel választás eredménye

A lengyel választáson nyerve veszítő Jog és Igazságosság (PiS) ellenzékbe szorulásával Orbán Viktor legfőbb szövetségesét veszíti el az európai színtéren. Miután sem az olasz, sem a spanyol, sem a lengyel választás nem a magyar kormány reményei szerint alakult – Szlovákia pedig jóval kevésbé fajsúlyos szereplő –, a magyar miniszterelnök még könnyebben megkerülhető szereplője lesz az európai politikának, sőt, a V4 sem az ő szája íze szerint vehet új lendületet. 

1. Jelentősen szűkíti az Orbán-rezsim uniós mozgásterét és külpolitikai lehetőségeit a lengyel választás eredménye. Bár a magyar kormány Kreml-barát politikája miatt a sokáig szívélyes lengyel-magyar viszony már Oroszország ukrajnai inváziója után romlani kezdett, a küszöbön álló lengyel kormányváltással kifejezetten ellenségessé válhat. Jarosław Kaczyński távozásával Orbán Viktor saját elmondása szerint is legfontosabb stratégiai szövetségesét veszítheti el az Európai Unióban.
2. Oda a magyar-lengyel vétószövetség. A jogállami intézményeket lebontó, az Európai Unión belül autoriter rendszert építő Orbán-rezsim az elmúlt években mindig számíthatott a hasonló utat járó lengyel kormányra az uniós kritikákkal és eljárásokkal szemben. Legyen szó akár a hetes cikkely szerinti, akár a kondicionalitási eljárásról, a lengyel-magyar véd- és dacszövetség megnehezítette az Európai Bizottság dolgát, és mindkét kormány elmondhatta magáról, hogy nincs egyedül ezekben a konfliktusokban. Most azonban a magyar kormány egyedül maradhat az uniós színtéren, de legalábbis a lengyel kormányhoz hasonló súlyú támogatója nem lesz. Ha pedig egy új Tusk-kormány gyorsan rendezi a viszonyát az EU-val, és hozzáfér a befagyasztott uniós forrásokhoz, az a jelenleginél is nagyobb elszigeteltséget fog jelenteni az Orbán-rezsim számára, ami belpolitikai téren is kellemetlenségeket okozhat. Persze nem biztos, hogy ez ennyire flottul fog haladni, már csak azért sem, mert a PiS által kinevezett tagokból álló lengyel alkotmánybíróságnak és Andrzej Duda államfőnek megvannak a jogosítványaik ahhoz, hogy megnehezítsék a kormányzati irányváltást.
3. Kiújulhat Orbán és Tusk személyes konfliktusa. Ahogy az Orbán-rezsim nemzetközi befolyásépítéséről korábban írtuk: Magyarország számára hátrányos, hogy a kormány nem intézményes, hanem személyes kapcsolatok építésére törekszik. Így azonban a baráti kapcsolat hatalomból való kiesése a teljes kapcsolatrendszert lenullázhatja. Ez történik most Lengyelország esetében is, ráadásul a helyzetet súlyosbítja, hogy a kormányalakításra leginkább esélyes Donald Tuskkal kifejezetten rossz a személyes viszonya Orbán Viktornak.
4. Megint nem jön el az Orbán-rezsim által várva várt európai fordulat. A lengyel választás következményei túlmutatnak a kétoldalú kapcsolatokon és az uniós viszonyokon is. Továbbra sem várható ugyanis, hogy az Orbán-rezsim számára kedvezőbb lesz az európai széljárás. A magyar kormány már a tavalyi olaszországi kormányváltástól is tanácsi pozíciója erősödését várta, de hamar kiderült, hogy az éppen egy éve alakult Meloni-kormány – a közös szelfiket leszámítva – nem nagyon támogatja a magyar kormány európai törekvéseit. Óriási várakozás előzte meg, de nem hozta el a fordulatot a spanyol választás sem. Robert Fico bár nyerni tudott, egyáltalán nem borítékolható, hogy az új szlovák kormány (amelynek politikai súlya nem összemérhető a lengyelekével, az olaszokéval vagy a spanyolokéval) erős szövetségese lesz Orbán Viktornak az európai színtéren. A Fidesz legfeljebb az Európai Parlamentben vigasztalódhat, feltéve, ha meg tudja újítani viszonyát a most ellenzékbe szoruló PiS-szel és be tud kerülni az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportjába (ECR).
5. Geopolitikai szempontból Magyarország a perifériának is a perifériájára sodródhat Európában. A V4-szövetség vagy végképp kiürül, vagy – egyáltalán nem Orbán Viktor szája íze szerint – a Varsó-Prága-tengely mentén vesz új lendületet: a katonailag, politikailag és gazdaságilag is nagyobb erőt képviselő, Nyugat-orientált Csehország és Lengyelország még inkább domináns pozícióba kerülhet Közép-Kelet-Európában, míg az Oroszország és más keleti autokráciák iránt elkötelezett Orbán-rezsim egyre inkább csak a Balkánon találhat magának partnereket.