A lengyel választás régiós és európai következményei

2023-11-07

Végéhez érkezik a Jog és Igazságosság (PiS) nyolcéves euroszkeptikus, populista kormányzása Lengyelországban. Jaroslaw Kaczyński pártja koalíciós partnerek híján nagy valószínűséggel nem fog tudni kormánytöbbséget alkotni a lengyel törvényhozásban, így a Donald Tusk vezette ellenzéki pártokon a sor. Ez pedig vendégszerzőnk, Zgut-Przybylska Edit szerint nemcsak Lengyelország régiós és európai kapcsolataiban nyithat új fejezetet, hanem a PiS és az attól még inkább jobbra álló pártok együttműködésére is az Európai Parlamentben.  

A PiS 2015-ös hatalomra jutása után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az autokratikus gondolkodású vezetők másolják egymás demokráciaellenes intézkedéseit. Annak ellenére, hogy Oroszország ukrajnai háborúja éket vert Magyarország és Lengyelország közé, Orbán Viktor kampánystábja a színfalak mögül tanácsokkal látta el a PiS relatív többséget eredményező, de mégiscsak sikertelennek bizonyuló választási kampányát. Ebben mindent annak a populista üzenetnek rendeltek alá, hogy Donald Tusk a lengyelekre leselkedő legnagyobb egzisztenciális fenyegetés. E köré épült a választással egybekötött népszavazás négy témája, azt sugallva, hogy az ellenzék vezetője kiárusítaná Lengyelországot (a németeknek), veszélyeztetné az ország biztonságát az „illegális migránsok betelepítésével” és a „határkerítés ledöntésével”. A Polityka című hetilap értesülése szerint Mateusz Morawiecki miniszterelnök és Adam Bielan PiS-képviselő meg voltak róla győződve, hogy az orbáni stratégia migrációra kihegyezett átvétele sikerre vezeti majd a pártot. Kaczyńskivel együtt nem akarták észrevenni, mennyire más a lengyel nyilvánosság szerkezete, illetve hogy a lengyel társadalom már nem elsősorban az afrikai és közel-keleti menekültekben, hanem a mindennapi megélhetésben és a stabilitás, a jogbiztonság hiányában látja a fenyegetést. Az ellenzék erre rezonálva, a civil szervezetekkel közösen, hatékonyabban mobilizálta a politikailag inaktívabb 30 év alatti, illetve a női szavazókat.

A decemberig várhatóan felálló Tusk-kormányra ugyanakkor nehéz és hosszú út vár a jogállamiság visszaállításáig. A foglyul ejtett igazságszolgáltatás, a propagandacsatornává silányított közmédia, az átállított vidéki lapok mind olyan területek, ahol a PiS szövetségesei akadályozni tudják az erre irányuló jogalkotást. Andrzej Duda államfő, Julia Przyłębska, az alkotmánybíróság Kaczyńskihez lojális elnöke, Adam Glapinski jegybankelnök és a Médiatanács várhatóan mind erre törekszenek majd. Mindez egyben az újjáépítési alapból visszatartott uniós pénzek feloldását is nehezíti, amiért cserébe az Európai Bizottság konkrét lépéseket vár a lengyel bíróság megreformálásának ügyében.

Az euroszkeptikus populizmus vége

Mivel Duda elnök vétóját csak háromötödös többséggel tudja felülírni a parlament, a leendő kormánynak először célszerű olyan ügyekkel foglalkoznia, amelyek nem feltétlenül kívánnak jogszabálymódosítást. Ilyen terület a külpolitika, ahol az új kormány nagyobb mozgástérrel rendelkezik. Véget vethetnek Lengyelország nyolc éve tartó euroszkeptikus populista kormányzásának, ahol Kaczyński – Orbánhoz hasonlóan – imperialista elnyomással vádolta az EU-t. Sokat segíthet az európai fősodorba való visszatérésen, hogy korábban Donald Tusk az Európai Tanácsnak és az Európai Néppártnak (EPP) is elnöke volt. Ehhez ugyanakkor az elmúlt években leromlott lengyel-német kapcsolatokat is rendezni kell. Ukrajna megtámadása óta gyakran ismételt frázis, hogy keletre tolódott az európai politika gravitációs központja. A hatalmi epicentrum azonban továbbra is Németország és az eurózóna, ezért a lengyel-német kapcsolatok javulása ma majdnem olyan fontos az EU jövője szempontjából, mint Franciaország és Németország újbóli közeledése az 1950-es években.

A kormányváltással nem szűnnek meg a Lengyelország számára problémás ügyek sem. Az atlantista beállítottságú koalíció továbbra is szkeptikus az EU stratégiai autonómiáját illetően, a bővítéssel kapcsolatban pedig Ukrajnát fogja előnyben részesíteni a túlságosan oroszbarátnak tartott Szerbiával és nyugat-balkáni államokkal szemben. Kijevvel új alapokra akarják helyezni a kétoldalú kapcsolatokat azt követően, hogy a PiS a kampány utolsó szakaszában tudatosan rájátszott az Ukrajna megsegítésével szemben egyre növekvő társadalmi frusztrációra. A PiS a lengyel gazdák érdekeire hivatkozva tiltotta ki az ukrán gabonaszállítmányokat, valamint egy ponton bejelentették az Ukrajnának szánt fegyverszállítások teljes leállítását. Tusk nem támogatja az uniós alapszerződés módosítását és pláne nem fog könnyen lemondani az egyhangúságról, attól tartva, hogy a minősített többségi szavazás gyengítheti a pozícióját az ukrán csatlakozáshoz vezető úton. Ráadásul a külpolitikát a kormány és az államfő hagyományosan együtt alakítja. Nem zárható ki, hogy Duda, aki eddig főként az USA-val való kapcsolatokra es Ukrajnára koncentrált, most ráfordul az európai uniós ügyekre. Ez végső soron azon múlik majd, hogy az elnök hosszú távon hol tervezi folytatni a karrierjét mandátumának 2025-ös lejárta után: belföldön, Kaczyński utódjaként a párt élén, vagy esetleg egy nemzetközi szervezetben. Ez utóbbihoz ugyanis szüksége lehet a Tusk-kormány támogatására is.

A lengyel választások régiós vesztese: Orbán Viktor

Noha Lengyelország és Magyarország diplomáciai kapcsolatai a háború óta mélyponton vannak, a folyamatban lévő uniós eljárások stratégiailag továbbra is „egy oldalon” tartották a két országot az EU elleni harcban. Legutóbb például, még ha eredménytelenül is, de közösen ellenezték az uniós migrációs törvény reformját; a döntést végül minősített többséggel hozták meg, a lengyel-magyar álláspont kisebbségben maradt.

Az új lengyel kormány azonban minden eddiginél hangosabban és egyértelműbben fog fellépni Orbán Viktor Putyin-barát, Ukrajna-ellenes politikája ellen. A magyar miniszterelnök komoly ellenfelet kapott Tusk személyében, aki az EPP elnökeként kulcsszerepet játszott abban, hogy a Fideszt végül teljesen kiiktatták az EU mérsékelt, kereszténydemokrata csoportjait tömörítő struktúráiból. Ez éles kontrasztban állt Angela Merkel német kancellár politikájával, aki évekig tűrte Orbán Viktor demokráciaellenes intézkedéseit. Egy jövőbeni Tusk-kormány várhatóan az orbáni illiberalizmus ellenpólusaként, az újrademokratizálódás egyfajta laboratóriumaként fogja majd pozicionálni Lengyelországot.

Ezáltal átrendeződik a visegrádi együttműködés dinamikája is. Kaczyński es Orbán illiberális ellenforradalma helyett Tusk inkább Prága felé orientálódhat, és Petr Fialával alkothatnak egy jóval konstruktívabb tandemet a Tanácsban. Eközben Orbán Viktor legfeljebb a szintén Kreml-barát Robert Ficoval tud eseti alapon együttműködni, de ez a szövetség nem pótolja a PiS elvesztését: Szlovákia nyolcszor kisebb mint Lengyelország, ezáltal politikai súlya is elenyészőbb egy blokkoló kisebbség kialakításához a Tanácsban. Szlovákia ráadásul tagja az eurózónának, vagyis teljesen más gazdaságpolitikai preferenciákkal rendelkezik, mint Magyarország. Ez pedig végeredményben Orbán Viktor további elszigetelődését vetíti előre az EU-ban.

Tusk visszatérése boríthatja az erőviszonyokat az EP-ben

Mindez az európai parlamenti erőviszonyokra is hatással lesz, ahol Lengyelországnak összesen 52 mandátuma van. A lengyel ellenzék győzelme jó hír az EPP-nek, amely minden előzetes felmérés szerint mandátumvesztésre számít a jövő évi EP-választásokon. Rossz hír azonban a Kaczyński pártjának otthont adó Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciójának, amely a PiS hatalomból történő kiesésével elveszítette az egyik utolsó kormányzati pozícióban lévő tagját a Tanácsban. A Giorgia Meloni olasz kormányfő vezette ECR azonban a legfrissebb közvélemény-kutatásokon alapuló mandátumbecslés szerint még így is 18-cal több mandátumra számíthat a 2024-es EP-választáson az öt évvel korábbi eredményhez képest. Noha a közelmúltban Manfred Weber pártja többször is összezárt az ECR-rel, többek között a klímacélok és a menekültkérdés terén, Tusk kormányfői visszatérése várhatóan feszültséget generál majd a két EP-frakció között, ami a későbbi együttműködésükre is hatással lehet.

Mindez egész biztosan nem jelenti a szélsőjobboldali populizmus térnyerésének a végét. Az egyik lehetséges szcenárió, hogy Meloni pártja, az Olasz Testvériség végül csatlakozik az EPP-hez. A másik, hogy Kaczyński pártja, amely ellenzékben még radikálisabb euroszkeptikus politikát fog folytatni, mint kormányon, kiválik az ECR-ből, ezzel kimenekülve az EPP-vel és a Tuskkal való együttműködési kényszerből. A PiS továbbra is a legnagyobb társadalmi támogatottsággal rendelkező párt Lengyelországban, amely sokat profitálhat az új kormányra váró jogalkotási, politikai nehézségekből. Amennyiben az Európa-ellenesség válik a lengyel politikai polarizáció új középpontjává, az nemcsak a közelgő EP-kampány minőségét fogja aláásni, de negatív hatással lehet a lengyelek EU-bővítéssel, valamint az integráció jövőjével kapcsolatos hozzáállására is. Jelenleg az EU-bővítés támogatottsága meglehetősen magas, 67 százalékos, de ezzel párhuzamosan növekszik az ukrajnai menekültekkel kapcsolatos társadalmi kifáradás is. Ez pedig hosszú távon a szélsőjobboldali populizmus malmára hajthatja a vizet a 2024-es EP-választások után is.

A szerző a Lengyel Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Intézetének adjunktus professzora és a CEU Demokrácia Intézet vendégkutatója.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384