Nem a külföldön élők döntötték el az ausztriai elnökválasztást
Az ausztriai elnökválasztás kapcsán egyre több véleményt lehet azzal kapcsolatban olvasni, hogy lám, a külföldi levélszavazatok megfordíthatnak egy választási végeredményt, nyilván ezért nem akarja a magyar kormány megadni ezt a lehetőséget a Nyugaton dolgozó honfitársainknak. A mondat második felének lehet igazságtartalma, az első azonban félreértés.
Az ausztriai levélszavazás ugyanis egészen más, mint a magyar. Nyugati szomszédainknál bármely állampolgár választhatja a levélben voksolás lehetőségét, függetlenül attól, hogy a választás napján kül- vagy belföldön tartózkodik-e. Jellemzően a lakóhelyüktől távol, de belföldön utazó osztrákok szoktak ezzel a lehetőséggel élni – ahogy nálunk is rengetegen (2014-ben például 120 552-en) voksolnak otthonuktól távol, csak nem levélben, hanem személyesen, a kiemelt szavazókörökbe átjelentkezve (rémlenek még a sorban állások?).
A levélben szavazó osztrákok az országos átlagnál valóban jóval nagyobb arányban támogatták Alexander Van der Bellent, mint Norbert Hofert, de csak a szavazatszámlálás időrendisége miatt érzékeltük úgy, hogy ők „fordították meg” a végeredményt. Ugyanez történt volna akkor is, ha nem a levélszavazatokat, hanem mondjuk Bécs szavazóurnáit bontották volna föl egy nappal később – ez viszont nem adott volna alapot a félreérthető osztrák-magyar párhuzamvonásokhoz.
