Befagyott az olasz politika, de a járvány után hamar felpezsdülhet

A koronavírus által egyik legerősebben érintett Olaszországban a kormányfő népszerűbb, mint valaha, az olasz pártpreferenciák befagytak, de a pártok várhatóan újrakezdik a torzsalkodást, ahogy véget ér a járvány. Nem biztos, hogy a Conte-kormány meg tudja majd őrizni a népszerűségét, ahogy más országokban is hamar elolvadhat a hatalmon lévőkbe válsághelyzetben helyezett bizalom. Az Unió sajnos később reagált a válságra, mint kellett volna, a gazdasági intézkedések továbbra sem elégségesek, az európai integráció még sincs veszélyben. Karantén-podcastunk vendége ERIK JONES, a Johns Hopkins Egyetem Bolognai Intézetének professzora, az Európai és Eurázsiai Tanulmányok tanszék vezetője.

Az interjút Krekó Péter készítette.

A pandémia hatása az olasz politikára és gazdaságra

Erik Jones Bolognában él és oktat európai politikai és gazdasági folyamatokat, így elsőként az olasz politikáról kérdeztük. Az ilyenkor megszokott „rally around the flag” hatás, azaz a kormányzati pozíciókban lévők iránti bizalom erősödése szerinte csak részben érvényesül Olaszországban: a pártpreferencia-mozgások befagytak ugyan, a pártpolitika világán kívülről érkezett miniszterelnök, Giuseppe Conte mégis egyre népszerűbb. Ez a hatás viszont vélhetően átmeneti csak, a vírus jelentette közvetlen életveszély elmúltával a pártpreferenciák mozgása ugyanolyan irányú is lehet, mint a válság előtt volt – akár a populista jobboldal is visszaszerezheti korábbi lendületét.

A krízis gazdasági körülményei nemcsak hónapokig, hanem évekig velünk maradhatnak majd, és foglalkoznunk is kell velük. Jones szerint a következmények meglehetősen drámaiak lesznek Olaszországban, de nem biztos, hogy az eurózónát is megrázzák. Az emberek jelentős jövedelemkiesését a kormánynak mindenképp pótolnia kell, tehát még nagyobb lesz az adósság, mint a válság előtt volt. Az olaszoknak számottevően több pénzt kell költeniük a költségvetésből, ha kompenzálni akarják a válság okozta rendkívüli helyzetet. Az első gazdaságpolitikai lépések legalább pozitív irányba mutatnak, de a továbbiakban elkerülhetetlen lesz az adósságszint növekedése.

A vírus hatása az európai gazdaságra és politikára

Az Európai Unió makrogazdasági reakciói egyelőre elég gyengécskének tűnnek. Ez több okra vezethető vissza. Egyrészt az EU-t nem makroökonómiai ösztönzők koordinálására tervezték, másrészt nem létezik fiskális unió. Az EU pénzügyi válasza már inkább kielégítő, de nem elég arra, hogy az összes problémát megoldja. Ahhoz az EU-nak egy átfogó, kollektív fiskális megoldásra lenne szüksége. Például a tagállamok létrehozhatnának egy közös koronakötvényt, melyből a résztvevő tagállamok pénzt kölcsönözhetnének. Olaszországnak például ez kedvező lenne, mert egyszerűbbé tenné a kölcsönfelvételt és a visszafizetést is, sőt, felelősséget is tudna vállalni a tartozás felhalmozásáért, a többi nemzethez hasonlóan. A tartozásokat kedvezőbben és megfizethetőbben lehetne visszafizetni jóval hosszabb futamidő alatt, így több pénzt költhetnének a tagállamok a jelenlegi krízisre. Ahogy Jones fogalmazott: „Ez nem az egyetlen, de egy kifejezetten célravezető megoldás lenne, így legalább az ötlet megérdemelné az óvatos megfontolást, mielőtt elvetik.”

Egyelőre nem látszik, hogy az EU költségvetését is átírja-e a járvány. Az Európai Bizottságban mindenesetre már megjelentek olyan vélemények, amelyek célirányosabb forrásfelhasználást szorgalmaznak. Erik Jones ugyanakkor emlékeztet, hogy a költségvetés tulajdonképpen a gazdasági teljesítményből származó elvonás elosztása, amely a következő időszakban a vírus ás a Brexit miatt is hanyatlani fog. Nehéz most elképzelni, hogy a politikusok egy ambiciózusabb európai költségvetést támogatnának, a 2021–2027-es időszakra vonatkozóan.

Erik Jones úgy gondolja, az EU-n belül most a tagállamok között kiélesedő ellentétek természetes konfliktusok, hiszen „a járványok nem globális, hanem lokális problémákként jelennek meg”. Az integráció nincs közvetlen veszélyben, a problémák helyi eredetűek, így nem fogjuk a globális és az európai szolidaritás növekedését érzékelni. Most látszik igazán, hogy az integráció ellenére a tagállamok és gazdaságaik elsősorban magukról gondoskodnak, és ez valószínűleg nem fog sokat változni.

Jogos félelem, hogy a koronavírus lehűtheti a transzatlanti kapcsolatokat, de Jones rámutat, hogy a transzatlanti együttműködés már jó ideje változóban van, és ez nem hogy a járvány kitörése, de már bőven Trump elnöksége előtt megkezdődött.