Öt pontban az Európai Bizottság jogállamisági jelentéséről

Az Európai Bizottság szeptember 30-án publikálta első jogállamisági jelentését, ami a tagállami vezetőkkel való párbeszéd alapját képezi. Az iromány kizárólag jogi szempontból értelmezhető kérdéseket jár körül; politikailag érzékeny, de jogi értelemben nem megfogható ügyeket nem vizsgál. Mindez nem akadályozza meg az Orbán-kormányt, hogy a jelentést politikai támadásnak minősítse, és beillessze saját politikai narratívájába. A bizottsági jelentésnek konkrét következménye egyelőre nem lesz, az inkább csak alapot adhat a kabinetnek az uniós támogatásokat jogállamisági kritériumokhoz kötő javaslat elleni kommunikációs offenzívájához. A Political Capital értékelése öt pontban:

1. Az Európai Bizottság jogállamisági jelentése nem kizárólag a kelet-európai országok hiányosságaira fókuszál. A jelentés négy általános témát jár körbe: a bíróságok függetlenségét, a korrupcióellenes intézmények működését, a média sokszínűségét, illetve általában a fékek és ellensúlyok rendszerét. A Bizottság kommünikéje elsősorban kelet-európai tagállamokat említ negatív példaként, de az érv, hogy kizárólag a közelmúltban csatlakozott országok támadására szolgálna a jelentés, nem állja meg a helyét. A jelentés ugyanis, többek között, Németországot és Ausztriát is kritikával illeti, mivel formálisan a végrehajtó hatalom utasításokat adhat az ügyészségnek – igaz, a rendszerbe épített intézményi korlátok ott valós ellensúlyt képeznek. Ausztriát az állami hirdetések elosztásának esetleges politikai befolyásoltsága, míg Luxemburgot a helyi médiahatóság hatékonytalansága miatt kritizálja a jelentés.
2. Az Európai Bizottság kritikus a magyar jogrendszerrel szemben, de a jelentés nem tekinthető politikai támadásnak. A Bizottság magyar országjelentése súlyos problémákat fogalmaz meg mind a négy fő témakörben, rámutatva a magyar jogrendszer gyakorlati hiányosságaira. A médiapluralitással kapcsolatban megjegyzi, hogy bár a Médiatanács tagjainak kinevezését szabályozó törvények megteremtik a konszenzus kialakításának esélyét, a gyakorlatban a kormánypártok nevezhetik ki a grémium mind az öt tagját. A körülbelül 500 sajtóorgánumot a soraiban tudó KESMA felállítását nevezik meg a sajtópiac sokszínűségét befolyásoló legnagyobb kockázatként, külön kiemelve, hogy létrehozásakor kivették a magyar hatóságok kezéből a felülvizsgálat lehetőségét. A Bizottság véleménye szerint a kormányzati hirdetések aránytalan mértékben támogatják a kormánypárti médiumokat, ami lehetőséget ad a kabinetnek, hogy politikai nyomást helyezzen a magyar sajtóra. Problémaként nevezik meg a független média rendszerszintű akadályoztatását és megfélemlítését is. Ugyanakkor a Bizottság kizárólag jogi szempontból értelmezhető kérdéseket járt körül; politikailag érzékeny, de jogi értelemben nem megfogható ügyeket nem vizsgált. A kormánypárti média erősen elfogult, több esetben féligazságokon, dezinformáción alapuló narratíváiról például (kiváltképp azok Unió-ellenes vetületéről) egyáltalán nem tettek említést. Aligha tekinthető tehát az EB jelentése politikailag motivált támadásnak.
3. Egyelőre nem lesz konkrét következménye az Európai Bizottság jogállamisági mechanizmusának. A Bizottság a jelentésen keresztül kívánja jelezni a tagállamoknak a demokratikus berendezkedésüket érintő hiányosságokat, ez alapján pedig – a többi uniós intézménnyel együtt – párbeszédet kezdeményezni velük. Kihagyott lehetőség, hogy a jelentések nem tartalmaznak a tagállamok számára megfogalmazott konkrét javaslatokat, amelyek teljesítését „mérni” lehetne az elkövetkező évek során. A jogállamisági mechanizmusnak tehát – egyelőre – nem lesz a párbeszédnél konkrétabb következménye, és ez alapján nem vonhatnak meg uniós forrásokat sem a tagállamoktól. Az Európai Unió költségvetését jogállamisági kritériumokhoz kötő javaslat ugyanis egy különálló folyamat része, márpedig jelenleg nem tudni, hogy elfogadása esetén a Bizottság országjelentései milyen szerepet játszhatnak a problémás tagállamoknak járó uniós források kifizetésének felfüggesztésében.
4. A magyar országjelentést a kormány saját bel- és külpolitikai céljaira használja fel, kiváltképp az uniós forrásokat jogállamisági kritériumokhoz kötő javaslattal szemben. A magyar kormány végig ellenezte a jogállamisági jelentéseket, szerintük ugyanis a jogállamiságot nem lehet objektíven megítélni. Az említett bizottsági sajtóközlemény azonban körülírja, mit értenek e fogalom alatt: az olyan elveket, mint a jogi keretek tiszteletben tartása, az átlátható, elszámoltatható, demokratikus és plurális jogalkotási folyamatok, a jogbiztonság vagy a végrehajtó hatalom önkényes hatalomgyakorlásának megakadályozása. Bár a brüsszeli bürokrácia többek között a magyar hatóságok, minisztériumok véleményét is kikérte a jelentés készítése során, az Orbán-kabinet a kritikákat figyelmen kívül hagyva csak azt hangsúlyozza, hogy az országjelentés a „Soros-hálózat” intézményeinek véleményét tükrözi. Az iromány tehát, ahogy az várható volt, bekerült a kormány kommunikációs értelmezési tartományába. Belföldön csak egy újabb példa a liberális-konzervatív ideológiai háborúra, amivel a koronavírus-válság esetleges hatásait próbálják elfedni. Az európai színtéren pedig a jelentés állítólagos „kettős mércéje” és részrehajlása lesz az egyik indok arra, miért nem támogatja Magyarország az uniós források jogállamisági hiányosságok alapján történő felfüggesztését. A magyar kormánynak még mindig jogában áll megvétózni az Unió 2021-2027-es keretköltségvetését és a Következő Generáció EU helyreállítási alapot – az egyébként ezektől technikailag független javaslatként tárgyalt jogállamisági kritériumrendszerre hivatkozva. Ebben az esetben ugyanezzel a narratívával támasztaná alá a döntését a kabinet, igaz, ez komoly politikai kockázatokat is magában hordoz: mivel a pénz mielőbbi felhasználásához a lehető leghamarabb el kellene fogadni a csomagot, az új uniós források hiánya 2021-ben egy választási év előtt kockáztatná a magyar gazdaság helyreállításának lehetőségét, így potenciálisan a Fidesz-KDNP választási győzelmét is.
5. A jelentés számos ziccert kihagy. Azt, hogy a jelentés politikailag érzékeny, de jogi értelemben nehezen megfogható ügyeket nem vizsgál, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a választási rendszerre vonatkozó számtalan aggály közül alig említ valamit. A hét civil szervezettel közös állásfoglalásunkban többek között erről is írtunk, mégsem került be a bizottsági jelentésbe például a manipulált választókerületi térkép, a külföldön szavazó választópolgárok között fennálló lakcím-alapú diszkrimináció, a kormányzat korlátlan kampányolási lehetősége, vagy a kampányfinanszírozás alulszabályozottsága mint a korrupció, illetve a kamupártosodás melegágya.

A kiemelt kép forrása: Euractiv