Hatalompolitikai célok mentén zajlik 2010 óta a közoktatás szervezése

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a magyar közoktatás nem tölti be azon politikai szocializációs szerepét, amely egy demokráciában elvárható lenne. A Political Capital és a Friedrich Ebert Stiftung friss tanulmánya szerint ennek leginkább az a rendszerváltás után kialakult gyakorlat a fő oka, amely szerint az oktatásnak „politikamentesnek” kell lennie. Ez az eredendően jó szándékkal meghozott döntés napjainkra a demokrácia iránti elköteleződés és az aktív állampolgári attitűd kialakulásának egyik fő gátjává vált. A névleg „politikamentes” iskola egyrészt nem volt képes távol tartani a pártpolitikai vagy ideológiai indoktrinációt az oktatásból, másrészt ellehetetlenítette a közéleti témák megvitatását, a felkészítést a plurális, demokratikus társadalomban történő részvételre. A közoktatás körül zajló politikai küzdelem hátterében ez a probléma is ott áll.

A rendszerváltás óta egyik kormány sem helyezett hangsúlyt arra, hogy az iskola elősegítse az aktív állampolgárrá válást, és rendszerszinten közvetítse a demokratikus értékeket, fejlessze a részvételhez szükséges kompetenciákat. A legveszélyesebb járulékos következménye a demokráciára nevelés elhanyagolásának a szélsőséges nézetek terjedése a fiatalok körben. Ilyen előzmények után a 2010 óta formálódó, Orbán Viktor által illiberálisnak nevezett állam törekvései akadálytalanul jelentek meg a közoktatásban. Teret nyert 1) a központi állami ideológia terjesztése, 2) a túlzott cenralizáció, 3) a végrehajtói, alattvalói attitűd elvárása és kialakításának igénye, 4) a párbeszéd és együttműködés ellehetetlenítése, 5) a független, kritikai gondolkodó szerepének megkérdőjelezése, 6) a társadalom tudatos megosztása, valamint 7) az intézményi autonómiák felszámolása. Ezen jellemzők megjelenése a közoktatásban nyilvánvalóan a demokráciára nevelés ellen hat, és akadályozza, hogy az iskola a szélsőséges, kirekesztő közbeszéd elleni fellépés terepe legyen.

A teljes tanulmány itt érhető el (pdf, 1320 kB).