„Első lépésként a paksi szerződést kell felmondani”

Karácsony Gergely szerint a visegrádi szolidaritás van olyan fontos, hogy más tagállamok példáját követve Magyarország is tiltson ki orosz diplomatákat. Paks mellett a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Fudan építését is leállítaná – már ha 2022-ben ő alakíthatná meg Magyarország következő kormányát. Egyetért azzal, hogy az EU-nak rendelkeznie kell saját katonai erővel, de csak úgy, hogy ez ne teremtsen duplikációkat a NATO-val, és ha valamiben, ez ügyben szerinte egyhangúan kell döntenie az EU-nak.  Interjúsorozat, hatodik rész.

 

A sorozat további miniszterelnök-jelölti interjúi:

• Dobrev Klára: „Megerősíteném az EU és Magyarország világpolitikai súlyát”
• Fekete-Győr András: „A Huawei olyan nemzetbiztonsági kockázatot jelent, amit egyszerűen nem ellensúlyoz az általuk kiépített 5G-rendszer alacsony ára”
• Pálinkás József: „Ma egyetlen EU-tagállam sem elég erős ahhoz, hogy az érdekeit egyedül hatékonyan tudja képviselni”
• Jakab Péter: „A közös uniós külpolitika feltétele, hogy minden európai polgár ugyanolyan mértékben magáénak érezze”
• Márki-Zay Péter: „Az Osztrák-Magyar Monarchia már 1867-ben eljutott a közös külügy, hadügy, pénzügy koncepciójáig, elkeserítő, hogy 150 évvel később az európai integráció még nem tart itt"

 

Az elmúlt időszak rámutatott, hogy az Európai Unió (EU) sok esetben béna kacsaként mozog a külpolitikai porondon, az egyhangú döntéshozatal miatt ugyanis akár egyetlen tagállam ellenállása is elég egy uniós állásfoglalás vagy szakpolitikai döntés megvétózásához. Az Európai Parlament több ízben is felhívta a tagállamok figyelmét arra, hogy – legalább az emberi jogokkal összefüggő esetekben – érdemes lenne elmozdulni az egyhangúságtól a minősített többségi döntéshozatal felé. Az Ön kormánya támogatná, hogy az EU minősített többséggel hozhasson külpolitikai döntéseket? Szükség van egyáltalán arra, hogy az Unió egységes, erős külpolitikát folytasson, vagy előnyösebb, ha minden tagállam a saját külpolitikai stratégiáját követi, minimális EU-szintű koordinációval?

Az EU gazdag és sajátos történelmi, kulturális hagyományokkal, adott esetben akár eltérő nemzeti és gazdasági érdekekkel rendelkező olyan tagállamok szövetsége, amelyek ugyanakkor osztoznak a nyugati civilizáció alapvető értékeiben, illetve ezek érvényesítésében is együttműködnek. Az EU döntéshozatali rendszere az integráció egész története során – annak minden területén – ezen egymásnak látszólag ellentmondó szempontok összeegyeztetésével, a tagállamok által megkötött kompromisszumok eredményeként fejlődött.

A külpolitika alakítása az európai integráción belül különös érzékenységgel bír, mivel az minden állam, így az EU tagjai számára is a saját szuverenitás egyik legmeghatározóbb terepe. Azt sem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy az Unió kisebb, illetve közepes népességű tagállamai számára a közös uniós külpolitika lehetőségeket is nyit: egy tízmilliós ország, így Magyarország önmagában a világpolitika színpadán tipikusan nem meghatározó szereplő, míg az Unió egésze az lehet. A tagállamok uniós keretekben történő, közös fellépése számunkra is megnyithatja a magyar érdekek erősebb érvényesítésének lehetőségét.

Az EU-ról szóló szerződés jelenleg is lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok áttérjenek egyes külpolitikai kérdésekben a minősített többséggel való döntéshozatalra, amely esetben az alapító szerződés csak létfontosságú nemzeti érdekből teszi lehetővé a vétó alkalmazását. A magam részéről azt gondolom, hogy Magyarország érdeke az, hogy minél erősebben megjelenhessen az EU a világpolitika porondján, amihez szükséges az, hogy az EU alapvető értékeit sértő lépésekkel szembeni fellépésről a már említett minősített többséggel határozhassanak a tagállamok.

 

Az Ön kormánya támogatná, hogy az EU erősítse, kiterjessze az Oroszországgal szemben alkalmazott szektorális gazdasági szankciókat? Mi szól mellett vagy ellene?

A szektorális gazdasági szankciók nem önmagukért vannak, hanem eszközök ahhoz, hogy Oroszországot rábírják a nemzetközi jog szabályainak, így a területi integritás és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására. Értékelni kell azt, hogy az eddig alkalmazott szankciók közelebb vittek-e ezeknek a célnak az eléréséhez, vagy sem.

 

Ön szerint Magyarországnak ki kellene tiltania orosz diplomatákat, hogy így fejezze ki szolidaritását Csehországgal a vrbeticei robbantás miatt? Ha nem a kitiltás, mi lehetne jó „válasz”?

A visegrádi szolidaritást tartom olyan fontosnak, hogy más tagállamok példáját követve Magyarország is kitiltson orosz diplomatákat emiatt az európai és a cseh szuverenitást súlyosan sértő titkosszolgálati akció miatt.

 

Az Ön kormánya leállíttatná a két új paksi blokk építését? Hogyan pótolnák azt a kieső energiát, amit ez a két atomerőmű-blokk állítana elő?

A paksi bővítés egy elképesztően drága, Magyarországot az orosz autokráciának energetikailag és pénzügyileg is kiszolgáltató, a környezetet súlyosan károsító és kockázatos beruházás. Magyarország elsődleges érdeke, hogy a szerződést a lehető leghamarabb felmondjuk, és kiszabadítsuk az országot ebből a csapdából. Sajnos hét éve haladunk ezen a vakvágányon, ahelyett, hogy a sokkal olcsóbb, a magyar gazdaságot támogató és hazai munkahelyeket létrehozó megújuló energiaforrások és energiahatékonysági programokra fordítanánk a pénzt. Mára egyértelműen ez az energetika jövője, mi pedig éppen lemaradunk erről az átmenetről. Magyarország esetében is számos tanulmány bizonyítja, hogy a megújulókra és az energiahatékonyságra koncentrálva olcsóbban lehetséges az ország energiaigényeit kielégíteni a jelenlegi paksi blokkok végleges bezárásának időpontjára, a 2030-as évek közepére. A Zöld Magyarország – Energia Útitervünk világosan bemutatja ezt az utat.

 

Milyen megoldásokkal lehetne csökkenteni Magyarország orosz energiahordozókkal szembeni erős függését?

Első lépésként a paksi szerződést kell felmondani, hisz ez éppen ezt a függést erősíti meg. A Helyreállítási Tervben és a 2021-2027 közötti uniós költségvetésben Magyarország rendelkezésére álló sok ezer milliárd forint felhasználásával átfogó épületfelújítási programot kell indítani – ezzel akár 40-50 százalékkal csökkenthetnénk a lakossági fűtés gázigényét, amely az orosz gázimport meghatározó részét teszi ki. Ezzel párhuzamosan a megújuló energiaforrásokba irányuló beruházások az orosz importgáz erőművi felhasználását is jelentős mértékben kiválthatná. Végül a közlekedés komplex dekarbonizációja, a közösségi közlekedés részarányának növelése, az alternatív hajtásmódok (elektromosság, hidrogén stb.) támogatása az üzemanyagcélú olajimportot is markánsan csökkentheti. A zöld megoldások általában erősítik az ország energetikai autonómiáját, itthon tartják a beruházott tőkét, üzleti lehetőséget biztosíthatnak hazai vállalkozásoknak, és magyar munkahelyeket teremtenek.

 

Az Ön kormánya támogatná, hogy az EU további kínai hivatalnokokat szankcionáljon az ujgur kisebbséggel szemben elkövetett jogsértésekben, illetve a hongkongi demokrácia szűkítésében játszott szerepük miatt? Mi szól emellett vagy ez ellen?

Általános értelemben támogatom, hogy az EU szükség esetén éljen azzal a lehetőséggel, hogy a nemzetközi jogi jogsértéseket elkövető hivatalnokokkal szemben vagyoni szankciókat alkalmazzon. Ismereteim szerint ugyanakkor nincs napirenden jelenleg az Ön által említett ügyekben személyre szabott szankció bevezetése.

 

Ön szerint ki kellene zárni a kínai cégeket, például a Huaweit, a magyar 5G-hálózat kiépítéséből, akkor is, ha így nőne a hálózat kiépítésének költsége?

Igen, úgy vélem a biztonságpolitikai kockázatok miatt ez a helyes lépés, nem véletlenül dönt így egyre több európai kormány, mint Csehország, Románia és Nagy-Britannia. A telekommunikációs hálózatok kiépítésében résztvevő kínai vállalatok és beszállítók szorosan kötődnek a kínai államhoz akár közvetlenül a kínai hadsereghez. Így nem kérdés, hogy az ilyen kritikus infrastruktúránkban a kínai jelenlét jelentős nemzetbiztonsági kockázatot jelentene.

 

Az Ön kormánya leállíttatná a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítását, illetve a Fudan egyetem budapesti kampuszának építését? Milyen projektekre költenék az így felszabaduló összeget?

Elkötelezett híve vagyok a regionális vasúti közlekedés fejlesztésének, de a Budapest-Belgrád vasútvonal nyomvonala nem racionális alapon lett lefektetve, és minden nagyobb magyar várost elkerül. Nem támogatom azért sem, mert mindezt homályos hátterű kínai hitelből valósítanák meg. Gondoljunk csak Montenegró elriasztó példájára a kínai hitelből megvalósult autópálya-felújítás kapcsán. Montenegró az EU segítségét kérte, hogy meg tudjon szabadulni ettől a hiteltől. A Fudan egyetem budapesti kampuszával kapcsolatos álláspontom ismert: ellenzem, hogy magyar közpénzből kínai elitegyetem épüljön Budapesten, ezért azt jelen formájában leállítanám. Az így felszabaduló összegeknek kiváló helye volna mind a magyar köz- és felsőoktatás fejlesztésében, mind a magyar vasúti közlekedés modernizálásában.

 

Az Európai Bizottság és Kína tavaly év végén megállapodott egy befektetési szerződésről, ami könnyítheti az európai cégek helyzetét a kínai piacon. Ezt a szerződést ratifikálnia kellene az Európai Parlamentnek, de a testület Peking egyes EP-képviselőkkel szemben hozott szankciói, illetve emberi jogi kérdések miatt egyelőre ezt nem tette meg. Ön szerint Magyarországnak érdekében áll, hogy életbe lépjen ez a megállapodás? Ön szerint az emberi jogi kérdésekre figyelemmel kell-e lenni az EU Kínával való kapcsolata során, ha igen, meghatározható-e, hogyan?

Igen, úgy vélem figyelemmel kell lenni az emberi jogi kérdésekre kereskedelmi egyezmények, befektetési szerződések és egyéb kapcsolatok tekintetében is. Fontos, hogy az értékek és érdekek egyensúlyban legyenek, ne puszta üzleti tranzakcióként tekintsünk külkapcsolatainkra, még akkor se, ha közben elismerjük a Kínával folytatott gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fontosságát. Ilyen értelemben indokoltnak tartom a befektetési szerződés aláírásának elhalasztását, miközben természetesen szigorú keretek között folytatódhatnak a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése.

 

A dezinformáció – különösen a Kreml és Peking szócsövei által terjesztett manipulatív retorika – Ön szerint jelent nemzetbiztonsági kockázatot? Az Ön kormánya milyen konkrét lépéseket támogatna, tenne nemzeti, illetve EU-s szinten a dezinformáció elleni küzdelemben?

Egyértelmű és nagyon súlyos nemzetközi kockázatot jelent. A dezinformáció alapjaiban ássa alá a demokráciánkat, rombolja a társadalmi kohéziót, roncsolja a társadalom összetartó erejét, gyűlöletet kelt, ékeket ver közénk, és nem utolsósorban ellenséges aktorok érdekei szerint befolyásolja a mindenkori parlamenti választásokat. Az ez elleni fellépést alapvető fontosságú feladatnak tartom. Mind EU-s szinten, mind tagállami szinten fontosnak tartom, hogy jelentős forrásokat áldozzunk az ezzel kapcsolatos tájékoztatásra és kommunikációs kampányokra. Éppen a magyar kormány migrációval kapcsolatos hisztériakeltése mutatta meg, hogy a milliárdos tájékoztatási kampányok működnek. El kell tehát mondani a honfitársainknak, hogy kritikusan válogassák meg a hírforrásaikat, igyekezzenek több forrásból tájékozódni, és ne higgyenek a bombasztikus, kétes internetes bugyrokban, vagy az orosz és kínai állami propaganda által terjesztett hazugságoknak. A magyar kormány ennek az ellenkezőjét teszi, amikor közpénzből közérdekű tájékoztatás néven orosz dezinformációt terjeszt. A mindenkori kormány alapvető feladata lenne, hogy elősegítse a higgadt, sokszempontú, cizellált társadalmi vitát, és egyben fellépjen a szándékos, demokráciaromboló manipuláció ellen.

 

Az EU tizennégy tagállama egy legalább 5000 fős, jól felszerelt gyorsreagálású uniós katonai erő létrehozását javasolja. Magyarország jelenleg a média információi szerint nincs a terv támogatói között. Ön támogatná egy ilyen hadtest létrehozását, illetve esetleges bevetését akár konfliktus-övezetekben is? A haderő bevetéséhez Ön szerint csak az egyhangú döntéshozatal lenne elfogadható, vagy elég lenne a minősített többség is?

Egyetértek azzal, hogy az EU-nak rendelkeznie kell saját katonai erővel és fejlesztenie kell „hard power” képességeit, ahhoz, hogy képes legyen a közös kül- és biztonságpolitikai érdekeiket érvényesíteni. Ezt indokolják az új típusú biztonsági kihívások, illetve az az igény, hogy Európa szomszédságában az EU önállóan is hozzá tudjon járulni a béke és a biztonság garantálásához. Nagyon fontos, hogy ezek az új struktúrák ne teremtsenek duplikációkat a NATO-val, hanem kiegészítő, komplementer jellegűnek kell lenniük. A hadsereg bevezetése ugyanakkor olyan kérdés, amelyről az EU keretében is csak egyhangú döntést tartok elképzelhetőnek.

 

A közelmúltban derült ki, hogy Magyarország nem igényli a 3300 milliárd forint kedvezményes hitelt, ami az EU Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközéből jár(hat)na az országnak, bár 2023-ig még felveheti. Az Ön kormánya igényt tart majd a kedvezményes hitelekre? Ha igen, a teljes keretösszeget lehívnák? Milyen területekre költenék ezeket a forrásokat?

Súlyos hibának, sőt bűnnek és egy történelmi esély eltékozlásának tartom, hogy a magyar kormány lemondana erről a rendkívül kedvezményes és óriási összegű fejlesztési forrásról, miközben ennél összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebb orosz- és kínai adósságcsapdába hajtja az országot. Élnünk kell ennek a hitelnek a lehetőségével, amiket nagyarányú klímavédelmi és zöld energetikai projektekre, a társadalmi igazságosságot célzó intézkedésekre, fenntartható gazdaságfejlesztésre, valamint digitalizációra és a közszolgáltatások modernizálására fordítanánk. Ha az Unió elfogadja Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervét, az új kormány egyik első dolga lesz annak újratárgyalását kezdeményezni.

 

Az EU most először vesz fel hitelt úgy, hogy azért a tagállamok közösen vállalnak felelősséget. Ezzel kapcsolatban már megjelentek olyan vélemények is, például a görög, illetve a spanyol miniszterelnök tolmácsolásában, hogy ennek nem egyszeri alkalomnak kellene lennie. Az északi tagállamok, valamint Németország ezt elutasítja. Ön szerint Magyarországnak melyik oldalra kellene állnia ebben a vitában?

Örülök, hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság hatására ledőlt a közös EU-s kötvénykibocsátás tabuja, s az Unió a tagállami szolidaritás szellemében jelentős lépést tett előre. A közös és kedvező kondíciójú hitelfelvétel fontos eszköz lehet a kevésbé fejlett és versenyképes tagállamok hátrányainak kiegyenlítésére, és hozzájárulhat, hogy felszámoljuk azokat az EU-n belüli egyensúlytalanságokat, amely az egységes piacból és a monetáris unióból származnak, ahogy például Görögország példáján is láttuk. Mindez kiváló feltételeket teremt a Magyarországhoz hasonló, forrásszegény tagállamok számára a nagy rendszereik modernizálására, a fenntarthatósági célú átalakításra. Értem Németország és gazdag északi országok aggodalmait, és úgy vélem, ezeket úgy tudjuk kellően kezelni, ha az EU-s kölcsön felhasználásához a lehető legszigorúbb ellenőrzési mechanizmusokat rendeljük.

 

Ön mely szakpolitikai területeken érzi szükségesnek a szorosabb uniós integrációt, és melyek azok, ahol továbbra is egyértelműen tagállami kézben kell összpontosulnia a kompetenciáknak?   

A kérdést úgy érdemes megközelíteni, hogy melyek azok a szakpolitikai területek, ahol a jelenlegihez képest nagyobb hatékonyságot, jobb közszolgáltatást, honfitársaink és az összes európai állampolgár számára pozitívabb végeredményt biztosítana az adott szakterület „közösségiesítése”. A világjárvány tapasztalatai alapján az egészségügyben, és főként a közegészségügyi krízishelyzetekben támogatnám az EU-s jogosítványok kiterjesztését. Ha van a határokon átívelő veszély, akkor a vírusfertőzés egészen biztosan az. Az Unió nagyrészt éppen azért tűnt nehézkesnek most a járvány elleni fellépés egy bizonyos szakaszában, mert a nemzetállami kompetenciák miatt mindenről 27-es körben kellett megállapodnia. Nagyon fontosnak tartom a szociális unió megteremtését is. A tagállamok üzleti szereplői egyenlő feltételekkel versenyeznek, miközben a tagállamok által a munkavállalóknak nyújtott szociális garanciák gyökeresen különbözőek. Üdvözlöm az uniós szintű gazdasági kormányzás előmozdítására tett lépéseket, így például az egységes európai minimálbérről elindult konzultációt, az európai bankunióval kapcsolatos szándékokat, vagy a már említett EU-s szintű hitelfelvételt. Végül megemlíteném itt az adópolitikát: noha ennek nemzeti hatáskörben kell maradnia, bizonyos szintű minimális követelményeket itt is jó volna EU-s szinten szabályozni, főként azért, hogy a multinacionális nagyvállalatok jobban kivegyék részüket a közteherviselésből, és ne élvezhessék az egyes tagállamok nyújtotta adóparadicsomok előnyeit.

 

Karácsony Gergellyel készült interjúnk egy hosszabb sorozat hatodik része. Kérdéseinket minden ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek elküldtük, hogy többet tudjunk meg külpolitikai elképzeléseikről, különös tekintettel annak európai dimenziójára. A visszaküldött válaszokat beérkezési sorrendben, minimális szerkesztés után közöljük.

A Political Capital, illetve bolgár, cseh, lengyel, osztrák, szlovák és román partnerei a National Endowment for Democracy támogatásával kutatják az értékalapú külpolitika preferenciák, valamint az autoriter befolyás megnyilvánulását az EU-s intézményrendszerben.