Biden-Zelenszkij találkozó: új stratégiai partnerség elszalasztott lehetőségekkel
Joe Biden és Volodimir Zelenszkij első csúcstalálkozójával új szintre emelkedett az amerikai-ukrán stratégiai partnerség, Ukrajna mégsem került sokkal közelebb legfontosabb biztonsági és védelmi célkitűzéseinek teljesüléséhez. Az ukrán fél a találkozót megelőző hónapokban okkal volt szkeptikus, ugyanakkor a Biden-adminisztráció továbbra is elkötelezett Ukrajna szuverenitása és nyugati orientációja mellett.
Nagy várakozásokat és közel egyéves előkészületet követően Joe Biden amerikai elnök szeptember 1-jén fogadta a Fehér Házban ukrán kollégáját, Volodimir Zelenszkijt. Az ukrán diplomácia már Biden januári beiktatásától kezdve folyamatosan lobbizott a csúcstalálkozóért, amelyre aztán – az amerikai hadsereg kaotikus afganisztáni kivonulása miatt – a tervezetthez képest is két nappal később került sor. Bár a kétoldalú kapcsolatok továbbra sem rendezettek tökéletesen, a találkozó Zelenszkij valamivel több mint kétéves elnökségének talán legfontosabbja, mind stratégiai, mind védelmi szempontból.
Ukrajna okkal volt csalódott a találkozót megelőzően
Ukrán oldalról a június elején bejelentett találkozót több szempontból is általános pesszimizmus jellemezte. Joe Biden megválasztását nagy reményekkel fogadta a Zelenszkij-adminisztráció, abban bízva, hogy Ukrajna nyugati orientációja és függetlensége mellett elkötelezett amerikai elnök új szintre emeli a kétoldalú partnerséget. Ehhez képest Washington több olyan intézkedés mellett döntött az elmúlt hónapokban, amelyek hátrányosan érintették Kijevet. Antony Blinken amerikai külügyminiszter az ukrán fővárosban tett májusi látogatása nem eredményezett nagyobb mértékű katonai támogatást az áprilisi orosz mozgósítás miatt megnövekedett keleti fenyegetéssel szemben, sőt, az Egyesült Államok a júniusi NATO-csúcson sem állt ki egyértelműen Ukrajna csatlakozása mellett, hiába is lobbizik Kijev hosszú ideje azért, hogy a transzatlanti védelmi szövetség eleget tegyen a 2008-as bukaresti deklarációban foglaltaknak.
A legnagyobb csapás április közepén érkezett, amikor az amerikai kormány úgy döntött, hogy a német-amerikai kapcsolatok érdekében nem szankcionálja az Északi Áramlat 2 (NS2) nevű német-orosz gázvezetéket, amely Ukrajnát, mint tranzitországot megkerülve juttathat gázt közvetlenül Németországba. Ez egyrészt veszélyezteti Ukrajna energiabiztonságát, és újabb zsarolási potenciált ad a Kreml kezébe. Júliusban ráadásul az amerikai és a német kormány egy olyan energetikai megállapodással próbálta oltani a tüzet, amely elsősorban az NS2 által okozott anyagi – nem biztonsági – károkra koncentrál. Mindezekből, valamint a júniusi Biden-Putyin-csúcsból adódóan Washington egyre több jelét adta annak, hogy parkolópályára tenné az orosz agresszió kérdését, legalábbis egyelőre.
Maga a csúcstalálkozó időpontja is kétkedésre adott okot. Egyrészt az áprilisi kelet-ukrajnai orosz mozgósítás után Biden Vlagyimir Putyinnal találkozott először, és nem a stratégiai partner ukrán elnökkel. Másrészt arra pont akkor került sor, amikor a Fehér Háznál az NS2 és Oroszország ügyében jóval kritikusabb Kongresszus nem ülésezett, így Zelenszkij – a korábban Washingtonba látogató elődeivel ellentétben – nem tudott beszédet mondani az amerikai törvényhozásban.
Új szintre emelkedett a kétoldalú stratégiai partnerség
A védelmi és energiaügyi nézetkülönbségek ellenére a két ország kormánya számos szektorra, köztük katonai, védelmi, gazdasági, egészségügyi, valamint energia- és klímaügyekre kiterjedő stratégiai partnerségi megállapodást kötött, amellyel a Biden-adminisztráció formálisan is elismerte Ukrajna, valamint a bilaterális kapcsolatok jelentőségét. (A megkésett találkozó ellenére Zelenszkij – Angela Merkel után – a második európai vezető, akit Bidenék a Fehér Házban fogadnak.) A megállapodás értelmében Washington és Kijev ismét életre hívja a hosszú évek óta nem működő Stratégiai Partnerségi Bizottságot (SPC), amelynek prioritásait az ősz folyamán fogadhatja el az amerikai és az ukrán külügyminiszter.
A stratégiai partnerségi megállapodás kétségkívül legfontosabb része az a stratégiai védelmi keretmegállapodás (SDF), amely a 2016-ban Barack Obama és Petro Porosenko által öt évre megkötött kétoldalú védelmi egyezményt váltja fel. Ennek értelmében az amerikai kormány mintegy 60 millió dollárral toldja meg az Ukrajnának 2021-ben így összesen 400 millió dolláros védelmi támogatási csomagot, illetve további halálos és nem halálos fegyvereket és fegyverrendszereket biztosít az ukrán hadseregnek, köztük újabb Javelin-rakétarendszereket. Ez utóbbit annak idején a Bident is soraiban tudó Obama-kormányzat vonakodott megadni, és csak Donald Trump elnökségének idején került sor hasonló fegyverrendszer biztosítására. Ezzel együtt az Egyesült Államok a kelet-ukrajnai háború kezdete óta 2,5 milliárd dollárnyi támogatást biztosított Ukrajnának.
Zelenszkij legfontosabb célkitűzéseinek elérése továbbra is várat magára
Az ukrán elnöknek és delegációjának négy fő célja volt a washingtoni csúcstalálkozóval és az azt kísérő kormányközi tárgyalásokkal:
- elérni, hogy az Egyesült Államok növelje az Ukrajnának szánt katonai-védelmi támogatásokat;
- bevonni az amerikai kormányt a kelet-ukrajnai és krími békefolyamatba;
- amerikai támogatást szerezni az ukrán NATO-tagságnak;
- javítani Ukrajna energia- és nemzetbiztonsági pozíciót az NS2 általi fenyegetések tükrében.
A 60 millió dollárral és Javelin-rakétavetőkkel megtoldott védelmi csomag bár jelentős támogatás, elmarad attól a vélhetően több tízmilliárd dolláros ukrán kéréstől, amelyen keresztül az ukrán kormány az ország hadiflottáját és rakétavédelmi rendszereit kívánta volna fejleszteni. Feltételezhető, hogy az amerikai kormány azért nem ajánlott – egyelőre – nagyobb támogatási csomagot, mert így akart elkerülni egy újabb konfliktust a Kremllel, Biden pedig jelenleg láthatóan más külpolitikai kérdésekre és belpolitikai, főleg gazdasági kérdésekre koncentrál. Ami az ukrán békefolyamatot illeti, az amerikai kormány részéről továbbra sem látható annak jele, hogy intézményes formában is érdekeltek lennének a tárgyalásokba való bekapcsolódásba – mások mellett a csúcstalálkozó zárónyilatkozata is erre enged következtetni. Feltűnő, hogy az amerikai kormány az újonnan elindított Krími Platformon is csupán energetikai miniszteri szinten képviseltette magát – igaz, ennek az is oka volt, hogy így a konferencia mellett tárgyalhatott a két kormány az NS2-vezetékről is. Az amerikai külügy pedig továbbra sem tervezi, hogy az ukrán békefolyamatért felelős különmegbízottat nevezzen ki a 2019-ben, Trump ukrajnai botránya miatt lemondásra kényszerült Kurt Volker helyére.
Biden ezúttal is világossá tette, hogy személyesen híve Ukrajna NATO-tagságának, de ebből még nem következik, hogy Washington erőteljesebb nyomást kívánna gyakorolni az ezzel szkeptikus szövetséges, elsősorban nyugat-európai országokra. A már szinte teljesen kiépített német-orosz gázvezetéket illetően pedig egyelőre nem változott a Fehér Ház álláspontja: továbbra is utólagos szankciókban gondolkodnak, ha Moszkva az orosz gázon keresztül próbálna meg fellépni Kijevvel szemben. Az ukrán kormány pedig azzal vigasztalódhat, hogy Washington és Berlin háromoldalú tárgyalásokat folytat majd Kijevvel az NS2 miatti kompenzáció ügyében.
Áttörés tehát nem történt, de nem is számított rá senki. A találkozó eredményességét nem csupán az ott aláírt és kibővített stratégiai partnerségi megállapodás fogja meghatározni, hanem az is, hogy a Biden-kormányzat más nemzetközi és hazai prioritásainak fényében hogyan viszonyul majd Oroszországhoz. Az orosz fenyegetés újbóli kiszélesedése szintén befolyásoló tényező lehet.
Istrate Dominik
Kiemelt kép forrása: CNN
