Két választási reform között?

A 2010 és 2014 között lezajlott választási reformot érő kritikák között gyakran összemosódnak a politikai érték- és érdekválasztást, illetve a rendszer demokratikus kritériumait bíráló elemek. Tanulmányában a Political Capital (PC) ezek szétszálazására tesz kísérletet, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megoldási javaslataik megtalálják útjukat a törvényhozók felé.

A teljes tanulmány innen letölthető. 

 

Mik a problémák és mik nem?

A Fidesz (vélt vagy valós; rövid- és közép távú) érdekeit szolgálják a rendszer többségi jellegét erősítő elemek, úgy mint

• az egyéni választókerületek súlyának megnövelése,
• a második forduló eltörlése,
• a győztes egyéni jelöltek pártjának felülpremizálása,
• de ezek a politikai széljárás változásával más politikai erőknek is kedvezhetnek. Éppen ezért ezek szakmai alapon nem, legfeljebb politikai alapon bírálhatók.

A demokratikus versengés mozgásterét szűkíti be viszont többek között

• a politikailag manipulált választókerületi térkép,
• a külhoni szavazással kapcsolatos eljárási anomáliák,
• a kampány szabályozásának (illetve szabályozatlanságának) több eleme,
• a jelöltállítás és a kampányfinanszírozás alkotta torz rendszer (a jelöltállítás könnyítésével önmagában nem lenne probléma),
• a nemzetiségek kedvezményes mandátumszerzési lehetőségének részletszabályai

A Political Capital meggyőződése szerint ez utóbbiak okán a hatályos választási jogszabályi környezet több ponton is módosításra szorul. A tanulmány így részben azt a célt is szolgája, hogy a fennálló anomáliák részletes bemutatásával és az azok orvoslására tett javaslatokkal cselekvésre ösztönözzük a törvényalkotót.

Vélhetően nincs szükség a PC biztatására ahhoz, hogy a választási rendszeren legalább kisebb-nagyobb állagmegóvást végrehajtsanak. Az erre való igény már bizonyára megfogalmazódott a Fideszben is, az előző ciklusban lezajlott választási reform tapasztalatai alapján azonban okkal feltételezhetjük, hogy nem annyira a demokratikus versengés anomáliának kiküszöbölése, mint inkább a választási esélyek javítása szolgál majd vezérfonálul.

Az olyan visszás állapotot azonban, amely például az elhunyt külhoni állampolgárok címére kipostázott szavazólapok meghamisításából következhet, vélhetően a kormánypártban is tarthatatlannak tartják. Kérdés az is, hogy „kifizetődőnek” ítélik-e meg a kamupártokat tápláló kampányfinanszírozási és jelöltállítási rendszert; ha nem, az esetleges törvénymódosításokból a magyar demokrácia is profitálhat.

Néhány a PC által javasolt ajánlás, felvetés

A politikailag manipulált választókerületi térkép

Minimum követelmény

Az Alkotmánybíróság 2010-es határozatának szellemében szigorúbb garanciák kellenek a választójogi törvénybe, amelyek meghatározzák, milyen elvek mentén lehet kerülethatárt módosítani. Egyidejűleg a kerülettérképet elegendő feles törvényben rögzíteni.

Maximum cél

Egy független határkijelölő bizottság felállítása, amely átvenné a kerülettérkép módosításaival kapcsolatos feladatokat. Jelen politikai viszonyok közepette sajnálatos módon ez illúzió.

A külhoni szavazással kapcsolatos eljárási anomáliák

• A tartósan külföldön tartózkodó magyar állampolgárok szavazási módjában fennálló különbségtételt fel kell számolni. Ennek számos módja lehet, a levélszavazás kiterjesztésétől annak teljes felszámolásáig. Mindegyik megoldásnak van kockázata, ezek szakmai megvitatására még kellő idő áll rendelkezésre.
• A külhoni magyar állampolgárok regisztrációjának érvényessége csak a soron következő választásra szólhat, a jelenleg hatályos tíz éves érvényességi idő mellett ugyanis akár elhunyt állampolgárok helyett is le lehet adni a szavazatot.
• Nem igazolja alkotmányos érv, hogy miközben a Magyarországon szavazók névjegyzékébe bárki betekinthet, a külképviseleti névjegyzék és a levélben szavazók névjegyzéke nem megismerhető bármely magyar állampolgár számára. A titkosságot tehát fel kell oldani.

A kampány szabályozásának (illetve szabályozatlanságának) több eleme

• Az alapelv az kellene, hogy legyen, hogy minden felületen, ahol tiltják a pártok számára a kampánytevékenységet, ott a kormány, az önkormányzatok és a civil szervezetek hirdetései, reklámjai se jelenhessenek meg.
• Mivel a kereskedelmi tévék és rádiók érik el a legtöbb választópolgárt, szükséges volna úgy megváltoztatni a jogszabályi környezetet, hogy a kereskedelmi médiumok újra érdekeltté váljanak abban, hogy befogadják a hirdetéseket. A központi kampánytámogatásból a pártoknak bőven lenne forrásuk e tételek kifizetésére.
• A választási kampányra vonatkozó szabályok egy részét ki kell terjeszteni a kampányidőszakon kívülre, illetve szigorú szabályokat kell hozni annak érdekében, hogy a választási kampány ne legyen kiszervezhető álcivil szervezetekhez. A részletszabályok kidolgozása kétségkívül körülményes munkát igényel, a megvalósítás azonban elsősorban a politikai akaraton (vagy félő, annak hiányán) múlik.
• Ahogy a sajtó számára előírták a politikai hirdetések árjegyzékének nyilvánosságát, ugyanúgy, a köztéri hirdetésekre is vonatkoznia kell ennek a transzparenciának. Az, hogy ez a változás megtörténik-e, vélhetően azon múlik, hogyan sikerül átrendezni a piacot a Simicska Lajossal való szakítás után.

A jelöltállítás és a kampányfinanszírozás alkotta torz rendszer

Jelöltállítás

Minimum követelmény

A jelöltállítás könnyítése mindenképp örvendetes fejlemény, önmagában az aláírások számának csökkentése és a listaállítás feltételeinek lazítása bizonyosan nem vezetett volna visszaélésekhez. A többes jelölés lehetősége sem tekinthető egymagában hibásnak, de bevezetése körültekintőbb előkészítést igényelt volna: fenntartása esetén a választási bizottságoknak és irodáknak további jogosítványokat és hosszabb határidőket kell biztosítani ahhoz, hogy az adatmásolásból fakadó csalások kiszűrhetők legyenek. Ennek hiányában továbbra is minimális marad a lebukás kockázata, a zavaros jelöltállítási folyamat pedig továbbra is veszélyeztetni fogja a választások tisztaságát.

Maximum cél

A minimumkövetelményen felül jól tudjuk, hogy a jelöltállítási rendszer csak abban az esetben helyezhető teljesen tiszta alapokra, ha a pártok nem kezelhetnék a választók adatait, magyarán megszűnne az aláírásgyűjtésre épülő rendszer. A Political Capital álláspontja 2007 óta változatlan: a legtöbb problémát megoldó megoldás a kaució bevezetése lenne, de más megoldások is megfontolásra érdemesek.

Kampányfinanszírozás

Minimum követelmény

A törvényt úgy kell módosítani, hogy a pártoknak ugyanolyan szigorúan kelljen elszámolniuk a nekik fizetett közpénzekkel, mint az egyéni képviselőjelölteknek a kincstártól kapott kampánytámogatással. A törvénynek ezért rendelkeznie kell arról, hogy

• a pártok kincstári kártyán kapják meg, és az egyéni képviselőjelöltekhez hasonlóan csak ezen a kártyán keresztül költhessék el a központi kampánytámogatást;
• a pártok az egyéni képviselőjelöltek kampányköltéseire vonatkozó szigorral számoljanak el kampányköltéseikről;
• a pártok, ha a választáson nem szerzik meg a szavazatok legalább egy százalékát, a teljes központi kampánytámogatást legyenek kötelesek visszafizetni (a minimálisan szükséges szavazatarányt az egyéni jelöltek esetében is 1%-ra kell leszállítani).

Maximum cél

Továbbra is aktuális a Transparency International Magyarország által unásig ismételt hat alapelv, amelyek mentén ténylegesen átlátható kampányfinanszírozási rendszert lehetne létrehozni Magyarországon, ezek megvalósulásának azonban a közeljövőben semmi esélye.

A nemzetiségek kedvezményes mandátumszerzési lehetőségének részletszabályai

Politikai döntést kell hozni arról, hogy van-e értelme a teljes értékű mandátumszerzési lehetőség látszólagos fenntartásának. Ha ez megszűnik, az ésszerű megoldás az volna, ha csak a szószólói mandátumért folyna a küzdelem, de betöltőinek megválasztásához meg kell teremteni a tényleges versenyfeltételeket (jelenleg ugyanis a választás titkosságát sértő, a demokratikus versengés alapvető feltételeit nem biztosító rendszer van érvényben).

A teljes tanulmány innen letölthető.