A szabályozatlan közösségi média korszaka a végéhez ért

Korábban kizárólag autoriter államok kívántak belenyúlni a közösségimédia-platformok belső folyamataiba, a nyugati demokráciák hozzáállása lassan ehhez idomult: ma már nem az a kérdés, hogy szabályozzák-e egyáltalán ezeket a platformokat, hanem az, hogy hogyan és mennyire. MARK MacCARTHY, a Georgetown Egyetem adjunktusa szétválasztaná a közösségi médiát felügyelő hatóságot és a közösségi média önszabályozó szervezetét, miközben arra figyelmeztet, hogy meg kell különböztetni a jogellenes tartalmakat a káros, de jogszerű anyagoktól. A Brookings Technológiai Innovációs Központjának kormányzati tanulmányokért felelős nem rezidens vezető munkatársa emailben válaszolt kérdéseinkre.

Az interjú eredeti, angol nyelvű szövege itt elérhető.

 

Egy korábbi cikkében bírálta a Facebook Felügyeleti Bizottságát. Ön szerint hogyan kellene működnie egy ilyen szervezetnek? A közösségimédia-platformok hatósági szabályozására van szükség, vagy elegendő lehet az önszabályozás?

A kulcs egy új szabályozó ügynökség létrehozása, amely érdemi hatáskörrel rendelkezik a Facebook és más közösségi médiavállalatok felett. Az ügynökségnek a verseny előmozdításáért, a magánélet védelméért és a közösségi médiaplatformok tartalommoderációjának felügyeletéért kellene felelnie. Az online biztonságról szóló törvényével az Egyesült Királyság ebbe az irányba halad: az Online Safety Act a közösségimédia-platformok felügyeletének felelősségét a meglévő médiafelügyeleti hatóságra, az Ofcomra ruházná. Az Egyesült Államokban a Brian Schatz és John Thune szenátorok által támogatott jogszabálytervezet a közösségi média tartalommoderációjának felügyeletét a Szövetségi Kereskedelmi Bizottságra (Federal Trade Commission) ruházná, amelynek feladata a verseny előmozdítása és a fogyasztóvédelem.

Megítélésem szerint a közösségimédia-szabályozónak háromszintű átláthatósági intézkedéseket kellene érvényre juttatnia: 1) a felhasználók számára több információt kell nyújtani a tartalom moderálása során alkalmazott szabványokról, 2) tájékoztatni kell a felhasználókat, ha megsértik valamelyik szabályt, 3) lehetőséget kell biztosítani a moderálásra vonatkozó döntések megfellebbezésére. A platform tartalmi szabályait sértő anyagok ellen pedig panasztételi és fellebbezési lehetőségnek is lennie kell. A fellebbezéseket először egy belső, majd egy külső felülvizsgálati testülethez kellene benyújtani, amelyet egy iparági önszabályozó szervezet működtetne, az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyelet alatt működő pénzügyi ágazati szabályozó hatóság (Financial Industry Regulatory Authority) mintájára.

A közösségi médiát felügyelő hatóságnak nem szabadna megengedni, hogy másodlagosan bírálja el a közösségimédia-vállalatok tartalmi moderálási döntéseit, és nem lehet szerepe a vállalatok által alkalmazott tartalmi szabványok meghatározásában. A közösségi média önszabályozó szervezete azonban jogosult lenne mindkét szerep betöltésére. Erre azért van szükség, hogy egy kormányzati szabályozó ne kényszeríthesse rá pártpolitikai szempontjait a közösségi médiavállalatok tartalommoderációs döntéseire. Ezen túlmenően a közösségi médiaszabályozónak hozzáféréssel kellene rendelkeznie azokhoz az adatokhoz és algoritmusokhoz, amelyeket a közösségimédia-vállalatok a tartalom személyre szabásához használnak, és képesnek kellene lennie arra, hogy ezeket az adatokat olyan ellenőrzött kutatók rendelkezésére bocsássa, akik a felhasználók magánéletével és a tulajdonával kapcsolatos információk védelméhez szükséges titoktartási megállapodásokkal rendelkeznek. Az Egyesült Államoknak külön módosítania kell a közösségi médiajog 230. szakaszára vonatkozó szabályát, hogy az Európában kidolgozott és jelenleg az Egyesült Államokban a digitális millenniumi szerzői jogi törvény alapján érvényben levő rendszer mintájára bevezethesse a bejelentési kötelezettség rendszerét.

 

A szabályozás előnyeivel és hátrányaival kapcsolatos vita már jó ideje folyik, és az álláspontok nem igazán közelednek egymáshoz. Ön szerint hogyan és milyen irányba mozdul el a vita a következő egy évben, és milyen hatással lesz rá?

Azt látom, hogy a jobb átláthatóság felé haladunk az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban egyaránt. Az USA-ban ez a közeledés kétpárti konszenzussal zajlik, tehát a demokraták és a republikánusok is támogatják. A közösségimédia-platformokon ugyanis rengeteg dezinformáció, gyűlöletbeszéd terjed, a közösségimédia-vállalatok pedig nem fognak fellépéni ez ellen maguktól. Már csak ezért is számítok arra, hogy az említett Schatz-Thune törvényjavaslathoz hasonló jogszabályok átmennek jövőre a Kongresszuson. 

 

 

Hogyan profitálhatnak a felhasználók a változó szabályozási környezetből? Mit veszíthetnek a szabályozás miatt?

Vesztenivalójuk nincs; az átláthatóság mindig jó a felhasználóknak, hiszen muníciót biztosít a vállalatokkal szembeni nyomásgyakorláshoz, közvetve pedig a szabványaik finomításához. Ha az átláthatóság nem is hozza meg az áttörést, lehetővé teheti a szabályozók és a politikai döntéshozók számára, hogy több és pontosabb információ alapján hozhassanak döntéseket a káros tartalmak kiszűrése érdekében.

 

Miért csak most kezdenek el az államok a digitális platformok szabályozásán gondolkodni, miközben az óriások – mint a Google vagy a Facebook – már vagy 15-20 éve csak erősödnek?

Az elmúlt mintegy 40 évben az Egyesült Államokban széles körben elterjedt az a nézet, hogy a kormányzati szabályozás több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. A liberálisok és a konzervatívok egyaránt úgy gondolták, hogy a szabályozatlan internet jó dolog, és csak autoriter államok nyúlnak bele felülről. A deregulációs kísérletnek volt esélye bizonyítani, hiszen az internet 1990-es évek végi megjelenése óta ez volt az alapértelmezett megközelítés.

Az eredmények magukért beszélnek:

• koncentráció az internet minden alapvető üzletágában, például a keresőmotorok infrastruktúrájában, a közösségi médiában, az e-kereskedelemben és a mobilalkalmazásokban;
• a személyes adatok hatalmas adatbázisainak felhalmozódása, amelyek veszélyeztetik a felhasználók magánszféráját;
• megdöbbentően széles körben elterjedt félretájékoztatás, dezinformáció és gyűlöletbeszéd, amely veszélyezteti az országok azon képességét, hogy kormányozzák magukat, és megtegyék a szükséges lépéseket az emberek védelmére a közbiztonság és az egészség elleni fenyegetésekkel szemben, beleértve a COVID-19 elleni küzdelemhez szükséges közegészségügyi intézkedéseket.

A versennyel, a magánélet védelmével és a szólásszabadsággal kapcsolatos széles körű és növekvő aggodalom arra késztette mindkét párt döntéshozóit, hogy átértékeljék korábbi meggyőződésüket, miszerint a szabályozás káros, és megkezdjék a szabályozási háló kivetését az üzletágukat uraló digitális vállalatok köré.

 

Hogyan értékeli az online platformokkal kapcsolatos ausztrál és francia szabályozási gyakorlatot?

Ausztrália számos pozitív lépést tett. Kötelezték ugyan a Google-t és a Facebookot, hogy állapodjanak meg a nagyobb ausztrál kiadókkal és hírportálokkal a hirdetési bevételek megosztásáról, de a hagyományos kiadók védelmén túl többet kell tenni a közérdekű hírforrások finanszírozása érdekében. A reklámtechnológiai területre vonatkozó vizsgálatai elsőrangúak, és a reklámtechnológiai vállalatokra, köztük a Google-ra vonatkozó különleges szabályok kidolgozására vonatkozó felhívása teljesen megfelelő. Aggódom azonban amiatt, hogy túl nagy súlyt helyez arra, hogy a reklámtechnológiai versenytársakat olyan módon támogassa, amely veszélyeztetheti az ausztrál felhasználók magánélethez fűződő érdekeit, és így megsérti a hatályos ausztrál adatvédelmi törvényeket. A nemrégiben elfogadott Online Biztonsági Törvény felülvizsgálja az eltávolítási értesítések rendszerét, és kiterjeszti azt az alkalmazások forgalmazóira és a keresőmotorokra, de az eltávolítás új alapja, „a felnőttek bántalmazása” túlságosan homályos, és néhány egyébként elfogadható anyagot is magával sodorhat. Franciaország is jól teljesít. A francia legfelsőbb bíróság visszadobta a német NetzDG-törvényhez hasonló kezdeményezéseket, amelyek kifejezetten rövid határidőt adtak volna a közösségimédia-vállalatoknak arra, hogy bejelentés esetén eltávolítsák a jogellenes anyagokat. Franciaország most egy visszafogott átláthatósági intézkedést fontolgat, és lehet, hogy az EU digitális szolgáltatásokról szóló rendelete (DSA) mögé áll, amely a saját sikertelen törvényét helyettesítené.

 

Milyen változásokra számít a közösségi média szabályozását illetően a közeljövőben Európában? Sikeres lehet a tervezett digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA)?

A DSA kulcsfontosságú intézkedés, és ha módosított formában is, de várhatóan jövőre hatályba fog lépni. Az átláthatósági intézkedései kiválóak, és jelentősen javítani fogják a közösségimédia-vállalatok gyakorlatát. A jogellenes anyagokért való felelősségre vonás javított rendszere éppen a megfelelő eszköz, mivel megköveteli a vállalatoktól, hogy a jogellenességről szóló, megfelelően megalapozott bejelentés kézhezvételét követően haladéktalanul cselekedjenek, különben elveszítik a jogellenes tartalomért való felelősség alóli mentességüket.

Jelenlegi formájában a kormányzati szabályozóknak túl széles hatáskört biztosít, hogy a közösségimédia-vállalkozásokat a törvényt nem sértő, de káros tartalmak elleni fellépésre ösztökéljék. Úgy látom, ez közel áll ahhoz, hogy a közösségimédia-vállalatok megítélését a szabályozó hatóságok döntésével helyettesítse, és valójában eltörli a különbséget a jogellenes, illetve a káros, de jogszerű anyagok között. Gyanítom, a végleges változatban ez még változni fog. Az Egyesült Királyság online biztonságról szóló törvénye szintén nagyon jó az átláthatóság szempontjából, de ez is túl széles hatáskört ad a szabályozó hatóságnak (az Ofcomnak) a káros, de legális tartalmak ellenőrzésére.

 

 

Mit várhatunk az USA-EU Kereskedelmi és Technológiai Tanács (TTC) szeptember végi első ülésétől? Tud-e a Nyugat együtt dolgozni egy „technológiai szövetség” létrehozásán, vagy túl nagy a Trump elnöksége által hátrahagyott szakadék?

Az első, szeptemberi találkozó eredményei biztatók a mesterséges intelligencia és az ellátási láncok szabályozása terén. A platformszabályozással kapcsolatos nagyobb szabályozandó területen nem sok előrelépést láttunk a konvergencia terén. Arra számítok, hogy a következő, 2022-es találkozón ezt a kérdést is tárgyalni fogják. Szerintem a kérdés kevésbé az, hogy az Egyesült Államok és Európa képes-e technológiai szövetséget alkotni a világ többi részével szemben, hanem inkább az, hogy találnak-e ésszerű közös álláspontot arra vonatkozóan, hogyan szabályozzák a technológiai vállalatokat, amelyek mind Európában, mind az Egyesült Államokban dominálják a piacokat.

 

Európa még azután is világelső a technológiai szabályozás terén, hogy Kína egyre keményebben lép fel a technológiai ágazatában?

Európa a saját piacához való hozzáférését kihasználva az általános adatvédelmi rendelet és annak elődje, az 1995-ös adatvédelmi irányelv révén a világ többi részét az adatvédelmi szabályokkal kapcsolatos álláspontja felé terelte. Ahhoz, hogy egy ország könnyen hozzáférhessen az európai polgárok adataihoz, bizonyítania kellett, hogy adatvédelmi rendszere lényegében egyenértékű az európai rendszerrel. A „brüsszeli hatás” a mesterséges intelligencia szabályozására tett kísérletében is jelen van, mivel azok a vállalatok, amelyek a nagy kockázatú alkalmazások esetében elvégzik a szükséges forgalomba hozatal előtti és az azt követő folyamatos kockázatértékelést, ezt nem csupán Európában, hanem az egész világon használt alkalmazások esetében is meg fogják tenni.

Ami Kínát illeti, eddig a szabályozásra tett kísérletei a hazai vállalatokra korlátozódtak. A kínai rendszer mindig is lehetővé tette, hogy a kormányzati szervek nagyobb szerepet játsszanak az online cégek tartalmi döntéseiben, mint ami az Egyesült Államokban és szövetségeseiben megszokott. De a tartalmon túl jóformán szabályozatlanul hagyta az egész ágazatot. Ez most gyorsan változik, mivel trösztellenes és adatvédelmi intézkedéseket hoz a domináns technológiai vállalatokkal szemben. De nem találja fel a spanyolviaszt. A nemrégiben elfogadott adatvédelmi törvénye szinte tükörképe az európai GDPR-nak, az algoritmusokra vonatkozó javasolt szabályozása tükrözi az Egyesült Államokban és Európában javasoltakat, a technológiai vállalatai ellen felhozott trösztellenes vádak pedig az Európában és az Egyesült Államokban a Google, a Facebook, az Amazon és az Apple ellen megfogalmazott kritikákra hajaznak.

 

Milyen különbségeket lát a demokratikus és a tekintélyelvű országok szabályozási gyakorlata között? Hogyan tudják ezt kihasználni a visszacsúszó demokráciák?

A legfontosabb különbség az olyan országok, mint Kína, Oroszország, Szaúd-Arábia, illetve az USA és szövetségesei között, hogy előbbiek nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy kormányzati szervek segítségével érvényesítsék az online vállalatok tartalmi normáit. Mégis, most úgy tűnik, hogy a két országcsoport közeledik egymáshoz, különösen Európa mutat nagyobb hajlandóságot az online tartalom szabályozására. Jó példa erre az Európai Bizottság által tavaly elfogadott terrorizmus elleni küzdelemről szóló irányelv, a németországi NetzDG-törvény, valamint az uniós digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály azon részei, amelyek lehetővé teszik a szabályozó hatóságok számára, hogy a káros, de legális tartalmakkal szemben fellépjenek.

 

Ki határozhatja meg a globális technológiai szabályokat: az USA, az EU vagy Kína?

Az Egyesült Államok, az EU és Kína egyaránt ugyanazzal a problémával küzd, hogy miként lehet jobban kézben tartani a saját üzletágukat uraló és ezt az erőfölényt a verseny, a magánélet védelme és a jó tartalomszabályozás sérelmére használó digitális vállalatok tevékenységét. Kína hatékonyabb információs ellenőrzési rendszerrel rendelkezik, amelyet az USA nem lesz hajlandó közvetlenül utánozni, míg Európa bizonyos mértékig igen. A verseny és a magánélet védelme terén az USA, az EU és Kína sokat tanulhat egymástól. Kína utánozta a GDPR-t, ahogyan sok más ország is, amely az adatvédelmi rendszerét kívánja korszerűsíteni. Az Egyesült Államok ugyanezt kívánja tenni az átfogó nemzeti adatvédelmi jogszabályok elfogadásával. Az USA és az EU is modernizálni kívánja a versenyjogi szabályozását, és tanulhat abból, hogy a következő egy évben hogyan alakul a kínai verseny beindítására tett kísérlet.

 

Bio

Mark MacCarthy  a Brookings Technológiai Innovációs Központjának kormányzati tanulmányokért felelős vezető munkatársa. Emellett a Georgetown Egyetem adjunktusa a doktori iskola Kommunikáció, kultúra és technológia programjában a filozófia tanszéken. A feltörekvő technológiák kormányzása, a mesterséges intelligencia etikája, a magánélet védelme, a technológiai versenypolitika és a közbeszéd etikája témakörökben tart kurzusokat. Emellett a Georgetown Law Institute for Technology Law and Policy nem rezidens vezető munkatársa.

 

 

 

 

 

 

A Political Capital a Heinrich Böll Alapítvánnyal közös projektjének keretében érdemi vitát indított a közösségi média szabályozásáról, különös tekintettel annak jogi, etikai következményeire, a dezinformáció terjedésére, a radikalizációra, egyszersmind a demokráciára gyakorolt hatásairól.

A vitasorozat keretében készült további cikkek, egyéb tartalmak itt elérhetők.