Magyarország önkéntesen ragadt bele a Kreml hálójába
Magyarország a nyugati szövetségesi rendszer része, de a jelenlegi kormánypárt és az általa irányított sajtó épp ezeket a nyugati szervezeteket, országokat támadja, míg a magyar-orosz, magyar-kínai kapcsolatokat pozitív színben tünteti fel. A korábban független magyar közjogi intézményrendszer és a médiapiac többsége feletti kormánypárti kontroll, a felsőoktatás magánalapítványokba szervezése, a kínai terjeszkedés az egyetemi szférában, illetve a független civilek elleni támadások is rontják hazánk ellenállóképességét az orosz, illetve kínai politikai, gazdasági és kulturális befolyással szemben. Ezt a helyzetet politikai szemléletváltás nélkül szinte lehetetlen megváltoztatni. A Political Capital és a Globsec közösen vizsgálta, hogy Magyarország mennyire tud ellenállni az autoriter - főként orosz és kínai - befolyásnak.
Magyarország hosszú ideje küzd a „Kína és Oroszország trójai falova” bélyeggel a hivatalban levő kormány nyílt Keletbarát politikájának köszönhetően. A Keleti Nyitás, illetve az azt kísérő szakpolitikai döntések, valamint kormányzati és médiaretorika vezetett ahhoz, hogy hazánkban – Szlovákiával vagy Csehországgal ellentétben – a rosszindulatú külföldi befolyással szembeni ellenállóképesség (relatív) hiányát a politikai elit külpolitikája/külpolitikai magatartásának számlájára írhatjuk leginkább. Ellenállóképesség alatt azt érthetjük, hogy Magyarország közvéleménye, politikai- és médiakörnyezete, civil és akadémiai szférája, illetve közigazgatása mennyire képes hátráltatni az autoriter államok befolyásszerzési kísérleteit.
A magyar kormány erőteljesen orosz- és Kínabarát retorikája, melynek célja saját geopolitikai világnézetének alátámasztása, illetve a kormánypártok közel teljes dominanciája a közigazgatás és kulcsfontosságú gazdasági szektorok, kiváltképp a médiapiac felett, szerves részeivé váltak Magyarország sérülékenységének az orosz, illetve a kínai befolyással szemben. A magyar médiatérben a Moszkva- és Pekingpárti üzenetek a lakosság széles körét érhetik el a kormányzati irányítású médiabirodalom 500-nál is több sajtótermékén keresztül, illetve bizonyos, hasonló narratívákat megfogalmazó, szürke zónás (pl. Minden Szó) vagy nyíltan Kremlpárti alternatív orgánumok (pl. Orosz Hírek) segítségével. A kormánypárti média kritika nélkül terjeszti a Fidesz geopolitikai narratíváit, miszerint a keleti autoriter rezsimekkel ápolt közeli politikai kapcsolat jelentős gazdasági előnyökhöz juttatja hazánkat, miközben ezekben a lapokban magasrangú orosz, kínai hivatalnokok is kritikátlanul kifejthetik országaik hivatalos álláspontját– legutóbb például Szergej Lavrov orosz külügyminiszter tehette ezt meg. A Graphika segítségével felvázolt magyar Facebook-térképünk arra is rámutatott, hogy a kormánypártok és a kormánypárti média éri el potenciális a magyar lakosság legszélesebb szeletét a közösségi médiában. Ennek is köszönhető, hogy a kutatásunk szerint a magyar lakosság 35 százaléka tekinti potenciális stratégiai partnernek Oroszországot, 30 százalékuk pedig Kínát, miközben az Egyesült Államok esetében ez az arány csupán 13 százalék. A projektünk keretében végzett fókuszcsoportos beszélgetések is arra világítottak rá, hogy a magyar lakosság egy része ennek következtében átvette a kormányzat Keletbarát tranzakcionális jellegű geopolitikai világnézetét annak ellenére, hogy nem bizonyított, hogy a közeli magyar-orosz vagy magyar-kínai diplomáciai viszony jelentősen javította volna az országok közti gazdasági vagy kereskedelmi aktivitás volumenét.
Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy a magyar közvélemény – a fentebb idézett adatok ellenére – ellenállóbb a külföldi befolyással szemben, mint akár a cseh, akár a szlovák publikum, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a magyar lakosság kiemelkedő arányban támogatja hazánk EU- és NATO-tagságát. Ez azt jelenti, hogy a magyarok nem hisznek abban a Kreml-párti narratívában, miszerint országunknak kényelmesebb lenne a transzatlanti intézményrendszeren kívül.
A magyar kormányzat külpolitikája, illetve a médiapiaci helyzet kihatással van Oroszország, illetve Kína magyarországi információs műveleteire. Mivel mindkét ország meglehetősen pozitív képben tűnik fel a magyar sajtó jelentős részében, így nem kell különösebb – főleg pénzügyi – erőfeszítéseket tenniük a magyar nyilvánosság saját érdekeikkel egybevágó befolyásolására. Igaz, hogy a Kremlhez köthető News Front magyar ága évekig működött a magyar nyilvánosság peremén (2021. október 31-én posztolt utoljára), a Kínai Nemzetközi Rádió magyar nyelvű oldala pedig továbbra is működik, ezek láthatóan nem élveztek, élveznek erős, sok erőforrást megmozgató támogatást hátországaikból.
Míg a magyar kormánypárt, illetve a kabinet vélhetően nem akar fellépni az orosz, kínai befolyással szemben – és a szoros kapcsolatokat ezekkel a keleti rezsimekkel inkább arra használják, hogy saját üzleti köreiket finanszírozzák olyan forrásokból, melyek elköltését senki nem ellenőrzi –, addig a magyar közigazgatás, illetve az (egykor) független közjogi intézményrendszer, beleértve a magyar médiahatóságot, sem képes ezt ellensúlyozni. Ennek részben az az oka, hogy a magyar intézményrendszer csúcsán szinte kizárólag a kormánypártokhoz lojális emberek foglalnak helyet, akik a Fidesz érdekeit képviselik, kevés autonómiát biztosítva a közigazgatás alsóbb szintjeinek. Jellemző probléma a közigazgatás tekintetében például, hogy a magyar titkosszolgálatok – cseh kollegáikkal ellentétben – nem tesznek közzé nyilvános, a szakmaiság talaján álló jelentéseket országunk nemzetbiztonsági helyzetéről, amiben megneveznék a Magyarországra leselkedő fő biztonságpolitikai kockázatokat, még annak ellenére sem, hogy beszámolók szerint a háttérben igyekeznek elvégezni a szükséges munkát Oroszországgal, Kínával szemben.
Tovább rontják Magyarország ellenállóképességét a független civil szervezetek elleni kormányzati támadások, melyek hiteltelenítik a munkájukat, miközben számos kormányzati-irányítású ún. GONGO áll készen arra, hogy szakmai köntösben támassza alá a kormányzati döntéseket, többek közt geopolitikai kérdésekben.
Aggodalomra ad okot a magyar felsőoktatás jelentős részének kiszervezése olyan magánalapítványokba, melyek többségében a Fideszhez lojális vezetőségének összetételét a későbbi kormányok sem tudják majd érdemben befolyásolni. Az új felsőoktatási modell korlátozza az egyetemi autonómiát, így felmerülhet az oktatás a jelenlegi kormánypártok céljainak megfelelő befolyásolásának kockázata is. Az egyetemi szférában emellett egyre látványosabb Kína terjeszkedése is a Konfuciusz Intézeteken, csereprogramokon, illetve a Budapesten esetlegesen megépítendő Fudan Egyetemen keresztül. Ezen egyetemi/felsőoktatási programok, projektek segítségével Kína tovább bővítheti magyarországi kapcsolatrendszerét, melyet használhat később akár saját üzleti, gazdasági, vagy éppen politikai érdekei melletti lobbizásra, vagy az országból érkező kritikák tompítására.
Magyarország összességben a nyolc vizsgált ország közül a második legsérülékenyebbnek bizonyult a rosszindulatú külföldi befolyással szemben Szerbia után (és holtversenyben Montenegróval). Az uniós tagállamok közül pedig Magyarország áll a sérülékenységi rangsor élén. A helyzet megváltoztatásához pedig mindenképp szemléletváltásra lenne szükség: hazánk továbbra is része a nyugati szövetségesi rendszernek, így az ország biztonságpolitikai lépéseit – beleértve annak nyilvános részét – ennek a ténynek kellene meghatároznia.
Kutatásunk hosszabb, angol nyelvű összefoglalója itt elérhető, a teljes kutatás, beleértve a többi résztvevő ország értékelését, itt találja.
