Kevés eszközünk van egyelőre az online trollok elleni harcban

A Political Capital tavaly október óta vizsgálja a (főként) magyar nyelvű inautentikus online aktivitást, vagyis a „trollkodást” a Facebookon. Több ízben is bebizonyítottuk, hogy létezik egy vélhetően koordinált, oroszbarát hálózat, amely a Kreml nézeteit közvetíti a magyar közösségimédia-felhasználók felé. A jelenséget azonban egyesek, például politikusok vagy egyéb közszereplők, gyakran saját „testükön” tapasztalják meg, ezért elsőnek DONÁTH ANNÁT, a Momentum EP-képviselőjét, a választási beavatkozásokkal foglalkozó EP-különbizottság tagját kérdeztük saját „troll-élményeiről”.

 

Észlelt olyan profilokat közösségimédia-használata során, amelyek gyanúsan sokat vagy rendre ismétlődő tartalmakat (legyen az szöveg vagy gif) kommentelnek vagy bármilyen más ismérv alapján azt lehet mondani róluk, hogy hamisak lehetnek? Mennyire gyakoriak az ilyen profilok, már ha vannak ilyenek? Van nyoma annak, hogy ezek esetleg orosz trollok lehetnek?

Igen, ilyen gyanús aktivitást egyértelműen észleltünk. Mivel az ehhez szükséges adatok és eszközök a közösségimédia-platformok tulajdonában vannak, nekünk maximum sejtéseink lehetnek, de megállapítani nem tudjuk, hogy a profil valódi-e vagy ál-, azt pedig főleg nem, hogy honnan hozták létre.

Az viszont feltűnő, hogy bizonyos témákra hirtelen jelennek meg ugyanolyan üzenetet ismételgető profilok. Ez már eleve gyanús, hiszen miért lenne valakinek pontosan, gyakran szóról szóra teljesen ugyanaz a véleménye, mint másnak. Vagy ha az is, miért fogalmazná meg pont ugyanúgy.

 

Mennyire észrevehető az online „trollok” jelenléte a közösségimédia-felületein? Mely típusú trolltevékenységgel találkozik a saját felületein leggyakrabban? Hogyan kezeli ezeket?

Bizonyos tevékenységeket már mindenféle beavatkozás nélkül, maga a Facebook és a többi közösségi oldal is gyakran elrejt, például néha az ismétlődő kommenteket is, ezért a kérdésre adott válasz kettévehető: én és a stábom gyakran észleli a trollokat, a külső szemlélők viszont már nem mindig.

Fontosnak tartom, hogy a felületeimen mindenféle, az enyémmel ellentétes vélemény is megjelenhessen. Azonban, azt szeretném leszögezni, hogy ezen platformok rendszerszintű, gyaníthatólag államilag szponzorált abúzálása nem tartozik a szólás szabadságának tárgykörébe, épp ellenkezőleg: ezeket a megoldásokat a trollhadseregeket üzemeltető állami aktorok pont arra használják, hogy a valódi véleményeket elnyomják, eltorzítsák, befolyásolják. 

Tehát: a vélemények és a szólás szabadságának tiszteletben tartása fontos és követendő dolog, ami azonban nem ellentétes a trollhadseregek elleni fellépéssel. A világ alkotmányai is az egyes állampolgárokat ruházzák fel a szólás és a vélemény szabadságának jogával, nem pedig ellenséges államokat, akik kamupolgárok mögé bújnak, hiszen digitálisan viszonylag könnyedén létrehozhatók ezek a hamis személyazonosságok, főleg állami erőforrásokkal.

A jelenség kezelésére sajnos nincs sok eszközünk a szólásszabadság határait átlépő – másokat sértő – kommentek moderációján túl. Amikor nagyon gyanús tevékenységet észlelünk, felkérjük a Facebookot, hogy vizsgálja meg.

 

Mennyire tükröződik a közbeszéd minőségének romlása a közösségi média kommentszekcióiban?

Erőteljesen. Közszereplőként véleményeket tűrni kell, de nem gondolom véletlennek, hogy gyakorlatilag az összes komoly újság lezárta vagy korlátozta a kommentszekcióit. 

Fontos észrevenni, hogy a digitális világ, digitális felületek nem úgy működnek, hogy valamit a való világból megfogunk, és átemelünk. Nem lesz a kommentszekcióból egykönnyen értékes fórum, nem lesz a kommentekből valódi véleményütköztetés vagy eszmecsere. Egyrészt maguknak a felületeknek a felépítése sem ad erre sokszor lehetőséget, másrészt a digitális terek sokkal könnyebben abúzálhatók, mint a valódiak. Gondoljunk csak bele: egy orosz hírszerző ma bármikor regisztrálhat egy tucat kamuprofilt és magával egyetértve eltérítheti mások véleményét a kommentszekcióban. Míg ez néhány kattintásába került, a való életben ehhez magyarul jól beszélő, a kultúrát tökéletesen ismerő ügynököket kell kiképezni, ami sokkal drágább. Az sem utolsó dolog, hogy ha lebuknak, nem kell őket Moszkvába menekíteni, mint Kovács Bélát, elég új kamu-személyazonossággal újra regisztrálni.

 

Az Európai Unió foglalkozik a trollok kérdésével?

Mivel az állami szintű hírszerzés, beavatkozás – amit ezek a trollfarmok megvalósítanak –, ha digitális is, tulajdonképpen hírszerzési és katonai kérdés, ezért a trollfarmokkal – egyelőre – tagállami szinten foglalkoznak az Európai Unióban, nem kis eredményekkel: többnek a létezéséről eleve azért tudunk, mert egyes tagállamok titkosszolgálatai feltárták azokat.

Az Európai Parlament választási beavatkozással foglalkozó különbizottság működésében kulcsszerepet játszó, úgynevezett working documentek egyikében már mi is foglalkozunk ezzel a témával, de az biztos, hogy alapvetően – egyelőre – tagállami hatáskörről beszélünk.

 

Mit gondol, hogyan befolyásolja majd a digitális szolgáltatásokról szóló törvény a dezinformáció terjedését? Mikor láthatjuk Ön szerint az első eredményeket?

A DSA mérföldkő – ebben a tekintetben is –, hiszen az óriásplatformokat rendszeres kockázatértékelésre kötelezik, évente egyszer fel kell mérniük többek között azt is, mi a helyzet a platformjukon a dezinformáció terjedésével. Ehhez jön hozzá, hogy a kutatókkal kötelező adatokat megosztani, így független kutatóhelyek tudják majd megerősíteni vagy cáfolni a platformok megállapításait, esetleg feltárni mások által észre nem vett problémákat.

Annak is vége, hogy a platformok csak úgy figyelmen kívül hagyhatják a felhasználók problémáit, létre kell hozni valódi panaszkezelő rendszereket. 

A hatást viszont nem tudom megjósolni. Attól tartok, hogy ezeknél lényegesen szigorúbb lépésekre lenne szükség.

 

A Politico szerint az orosz állami médiumok, például az RT új angol, spanyol, német nyelvű weboldalak létrehozásával kerüli ki az uniós szankciókat. Hogyan kellene fellépnie a Bizottságnak ebben az ügyben? Van egyáltalán esély, hogy ezeket a kiskapukat bezárják? 

Az biztos, hogy ebben a kérdésben erőteljesebb szankciókra és gyors reakcióra van szükség. Az első lépések megtörténtek, a propaganda gyorsan alkalmazkodott, a következő lépéseknek is gyorsnak, reaktívnak kell lenniük – ezt már többször szorgalmaztam az elmúlt időszakban. Meglátjuk, mit lép az EU.

 

Ön szerint van a magyar kormánypártoknak, illetve az ellenzéki erőknek szervezett „trollhadseregük”? Utóbbit csak azért kérdezem, mert kutatásaink alapján vannak olyan „lelkes” Facebook-felhasználók, akik gyanús módon terjesztik ellenzéki politikusok üzeneteit.

Nem összekeverendő egy párt keménymagja, leghűségesebb követőik és az államilag szponzorált trollhadseregek: a különbség egyértelmű, előbbi önként, egyetértésből terjeszt üzeneteket, utóbbi fizetésért, gyakorlatilag hadműveletként.