Zelenszkij az év embere vagy bohóc?

Nemrég az amerika Time magazin az év emberének választotta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt. A magazin az elnöknek az orosz invázió elleni, máig tartó hősies kiállását, Ukrajna sikeres katonai megvédését méltatta elismerésével. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes felidézni, hogy a magyar kormányzati irányítású média a háború kitörése óta válogatott eszközökkel és hamis narratívákkal igyekezett diszkreditálni az ukrán vezetőt, fenntarthatatlan pályára helyezve ezzel a magyar külpolitikát.

Noha az ukrán elnök a február 24-én elinduló invázót követően minden előzetes várakozást felülmúló ellenállást tanusítva a helyén maradt, összefogta és irányította a katonai védekező műveleteket, meghatározóan közreműködött az Ukrajnát segítő nemzetköz koalició létrehozásában, a kormánypárti sajtó ennek ellenére válogatott eszközökkel igyekezett és igyekszik személyét diszkreditálni.

A Kreml-narratíváit követve vagy átvéve, a kormányzati irányítású média Zelenszkij szavait és tetteit degradáló nyelvhasználattal narrálja, azokat egyoldalúan és negatív kontextusban jelenítik meg. A dezinformációs narratívák szerint komolytalan figura, „csak egy színész”, aki „most játssza a legjobb szerepét”. A vígjátéksorozat, amiben elnöksége előtt színészként főszerepet játszott, „bohóckodás”, és immár elnökként, ő maga is „bohóc”, „akin nevet a világ” – hiszen, például,  olyan álláspontot képviselt a lengyelországi rakétabecsapódások után – Oroszországnak tulajdonítva azokat –, amelyről aztán bebizonyosodott, hogy téves információn alapult. Vagy éppen ellenkezőleg, a CIA befolyásos ügynöke, aki Ukrajknát az amerikai kormány vagy katonaság gyámsága alá szeretné helyezni.

Ezeknek a lekicsinylő narratíváknak a fő célja, hogy Zelenszkij elnököt hiteltelen, alkalmatlan vezető szerepében mutassák be, így továbbra is fenntartsák és támogassák a magyar kormány oroszbarát és Ukrajnával szemben rendkívül ellenséges külpolitikáját és politikai propagandáját.

A Time Magazin és a régiós országok, így Magyarország egyik legfontosabb szövetségeseként Lengyelország, továbbá a nyugati szövetségesek értékelése azonban ennek teljes mértékben ellentmond. Így a magyar külpolitika Ukrajnával és vezetőjével szembeni ellenséges álláspontja egyre inkább növeli a magyar kormányzat és diplomácia régiós vagy euroatlanti elszigeteltségét, melynek következtében a magyar kormány érdekérvényesítési és lobbiereje rendkívüli módon csökken az Európai Unióban, a NATO-ban vagy éppen a V4 csoport szétesését kockáztatja. Mindez példaszerűen rámutat a magyar külpolitika hosszútávon tarthatatlan és káros irányára.