5 pontban a Katargate botrányról

1. Az elmúlt egy hónapban bontakozott ki az Európai Parlament (EP) történetének egyik legnagyobb korrupciós botránya. Azzal gyanúsítanak többek között képviselőket, köztük az EP egyik szocialista alelnökét, hogy pénzért cserébe Katar és Marokkó érdekeit képviselték az Európai Unió (EU) intézményeiben. Az eset azért is kapott nagy figyelmet, mert hiteltelenítheti az EU fellépését a rosszindulatú, külföldi (elsősorban orosz) gazdasági vagy politikai befolyásszerzéssel szemben.
2. A botrány megerősíti, amiről évek óta írunk: komoly politikai és biztonságpolitikai fenyegetést jelentenek az autoriter hatalmak által folytatott külföldi befolyásolási kísérletek, úgy az európai országok, mint az EU intézményei számára. A fenyegetés egyaránt jelentheti az elitek korrumpálását, a demokratikus döntéshozatal ellehetetlenítését vagy a széles közönséget manipuláló dezinformációs műveletek végrehajtását. A plenáris ülések szavazatait többször elemeztük ezzel a szemmel, és arra jutottunk, hogy az EP különösen kitett a külföldi befolyásolásnak, elsősorban a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali képviselők autoriter államokat támogató retorikája vagy politikája miatt.
3. A Katargate arra is rámutatott, hogy a rosszindulatú külföldi befolyás ellen átfogó védekezési eszköztár kidolgozására van szükség: a szankcióktól, a dezinformációk elleni fellépésen át a titkosszolgálati ellenműveletekig. Az egyik ilyen uniós kezdeményezés a European Digital Media Observatory központjaiból álló – többek között tényellenőrzésre és médiatudatossági (literacy) programok megvalósítására szolgáló – dezinformáció-ellenes hálózat létrehozása, amelynek 2023-tól immár Magyarország is a tagja.
4. Az ügy közvetlen következményeként az EP új átláthatósági és korrupcióellenes intézkedéseket jelentett be, hogy elejét vegye a jövőbeni befolyásolási kísérleteknek. Ez jó irány, de ahhoz, hogy ez működjön, az átláthatóság erősítését az összes uniós szervre és a komplett döntéshozatali folyamatra ki kell terjeszteni.
5. Noha a magyar kormány az EP magyar jogállamisággal kapcsolatos – az uniós korrupciót figyelmen kívül hagyó, a magyar korrupciót számon kérő – kétszínűségét támadta, valójában a politikai és büntetőjogi felelősség számonkérése – a magyar hatóságok hasonló ügyekben tanúsított magatartásától eltérően – rögtön megindult az EP-ben: ha nem így lenne, a Katargate kifejezést sem tanultuk volna meg alig néhány hét alatt.

Az Európai Parlament ellenállását az autokrata befolyásolási kísérletekkel szemben Az autoriter rendszerek kísértete járja be az Európai Uniót című tanulmányunkban elemeztük részletesebben.