Keleti nyitás mellett keleti vakság alakult ki a magyar társadalomban
A magyar lakosság orosz- és Kína-barátabb, valamint Nyugat-kritikusabb a régiós átlagnál, ami bizonyítja, hogy a Kína- és oroszbarát álláspontot nagyon intenzíven terjesztő kormányzati irányítású média érdemben képes a lakossági véleményekre hatni. A média jelentős részének központosításával épp ez volt a kormány célja, amit Orbán Balázs nem rég ki is mondott: „A média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés, mert aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot”.
A magyar kormányoldal keleti autokráciákkal meglehetősen barátságos külpolitikáját a médiatérben is igyekszik megtámogatni. Míg Oroszország esetében aktívan, Kreml-párti narratívák terjesztésével, addig Kína kapcsán inkább a kényes ügyek elhallgatásával és a gazdasági kapcsolatok fontosságának eltúlzásával.
Az International Republican Institute (IRI) 13 kelet- és dél-európai országban, köztük Magyarországon vizsgálta a Kínáról kialakult képet. A felmérésből kiderült, hogy a magyar lakosság rendkívül tájékozatlan Kína belső elnyomásával és agresszív külpolitikájával kapcsolatban. A magyar megkérdezettek 32 százaléka szerint Tajvan független ország, 18 százaléka szerint Kína része, a fele viszont nem tudta vagy nem akarta eldönteni. Emellett a magyarok 58 százalékának nincs információja az ujgur kisebbséggel szembeni bánásmódról, amelyet számos ország népírtásként kezel. Mindkét adat közel 20 százalékkal rosszabb a régiós átlagnál.
Az informáltság alacsony szintjének és a kormányzati kommunikációnak köszönhetően pedig mindössze a magyarok 28%-a támogat bármiféle kormányzati akciót Kína Tajvannal szembeni ambíciói kapcsán. Amennyiben Kína megpróbálná a szigetországot irányítása alá vonni, a magyarok relatív többsége ellenezné, hogy az Európai Unió gazdasági szankciókkal, illetve katonai támogatással avatkozzon be a konfliktusba. A magyarok mindössze 20%-a támogatna ilyen jellegű beavatkozást, 30% ellenezné, 13% nem tudott válaszolni, 37% pedig semmit nem tud erről az ügyről. Ezzel szemben a régió lakosainak relatív többsége szerint támogatni kellene Tajvant egy kínai agresszióval szemben (36% támogatja, 27% ellenzi, 18% nem tudja, és mindössze 19% nem tud semmit az ügyről).
Az ujgurokkal szembeni bánásmódot a témát ismerő magyarok relatív többsége, 58 százaléka – az európai mainstreammel egyetemben – ugyan népírtásként értékeli, de ez így is mindössze az összes megkérdezett 19 százaléka. Emellett a magyarok csupán 22 százaléka gondolja, hogy az ujgurok elleni népírtással kapcsolatban lenne feladata a magyar kormánynak, ami a legalacsonyabb a megkérdezett országok közül (Észtországban ez az arány 46%). Holott a magyarok 77%-a általában fontosnak tartja, hogy a kormányzat fellépjen az emberi jogok védelméért külföldön. Amikor azonban ezt gyakorlatba kellene átültetni, a gazdasági kapcsolatok, úgy tűnik, fontosabbnak bizonyulnak az emberi jogoknál.
Az Ipsos korábbi felmérése is megerősíti ezt: a magyar megkérdezettek relatív többsége (44%-a) – Európában egyedülálló módon – szorosabb gazdasági kapcsolatokat szeretne Kínával még akkor is, ha ez az emberi jogi kérdések marginalizálásával jár. Mindössze a magyarok 37 százaléka építené le a Kínával folytatott gazdasági kapcsolatokat az emberi jogokért való hatékonyabb fellépés érdekében. A Kínával fennálló gazdasági kapcsolatok elvesztésének elrettentő hatása jelentős, mert bár a magyar import mindössze 7 százaléka származott közvetlenül Kínából a koronavírus járvány kitörése előtti évben, a német gazdaságon keresztüli kitettség lényegesen nagyobb.
Kína elnyomó belpolitikájának és agresszív külpolitikájának alacsony ismertsége ahhoz vezet, hogy Kína megítélése jóval kevésbé romlott Magyarországon (-7%) a vizsgált egy évben, mint a régiós átlag (-25%). Továbbra is a magyarok 45 százalékának van pozitív képe az országról. Az ő véleményüket többségében (84%) a kínai gazdasági modell és fejlődés iránti vonzódás alapozza meg.
A nyugattal kritikus kormányoldali kommunikáció hatása továbbá, hogy 18 százalékkal kevesebb magyar van kedvező véleménnyel az Európai Unióról és az Egyesült Államokról. Ez kiemelkedőnek számít ugyan a régiós átlaghoz képest (-7% és -5%), de nem egyedülinek. Ausztriában, Olaszországban, Szlovákiában, Horvátországban és Szlovéniában is hasonlóan, vagy még inkább romlott a nyugati blokk, de főként az USA megítélése.
