Válságértelmezések a dezinformáció korában

A Political Capital és a Friedrich-Ebert-Stiftung tanulmánya

Az Ukrajna ellen több mint egy éve zajló orosz katonai agresszió nem bontotta meg az Európa Unió egységét, sőt, a háború váratlan összhangot és viszonylagos hatékonyságot teremtett az uniós döntéshozatalban. Ezen a téren tehát jelenleg nem lehet válságról beszélni.

Van viszont három, részben a háborúból következő krízisterület, amelyek hosszabb távon befolyásolhatják az európai egység ügyét:

1. az energiaválság,
2. az Oroszország elleni szankciók kérdése,
3. az infláció.

Az alábbiakban megvizsgáljuk, milyen értelmezések, válságmagyarázatok, várakozások és dezinformációs narratívák jelentek meg e három téma kapcsán, illetve, hogy ezekből mi igazolható, és mi nem. Az egyes témakörök kapcsán külön kitérünk a magyarországi vonatkozásokra is.

A klímaválság szerteágazó témájával ebben az anyagunkban azért nem foglalkozunk, mert azt épp az itt tárgyalt kérdések szorították háttérbe az elmúlt bő egy évben. A klímaváltozás ügye bár – jelentős részben az energiával kapcsolatos dilemmákkal összefüggésben – épp kezdi visszafoglalni korábbi pozícióját a nyilvánosságban, ennek vizsgálata egy önálló elemzést igényelne.

Vezetői összefoglaló

Az Európai Uniót nem sikerült térdre kényszerítenie az orosz energiafegyvernek. Az orosz gáz helyébe norvég, amerikai és észak-afrikai gáz lépett, hosszú távon leértékelve Oroszország szerepét a kontinens energiaellátásában. Az átállás ugyan komoly anyagi áldozatokat követelt, de a források diverzifikációjával, a takarékossági intézkedésekkel és az enyhe időjárásnak köszönhetően, Európában sikerült jelentősen csökkenteni a gázfogyasztást, elkerülve ezzel a legrosszabb forgatókönyveket. Magyarország a magas ár és a geopolitikai kockázatok ellenére ragaszkodni látszik az orosz gázhoz, de az uniós folyamatok vélhetően a magyar kormányt is a csendes diverzifikáció felé terelik majd.

Az európai lakosság viszonylagos egységben vészelte át az energiaválság első szakaszát. A kisebb EU-ellenes és oroszbarát tüntetésektől eltekintve nem alakult ki olyan komolyabb tiltakozási hullám, amelyektől fél éve még Európa-szerte sokan jogosan tartottak. A közvélemény-kutatások szerint, egy évvel az Ukrajna elleni orosz invázió után az európaiak többsége továbbra is erős szolidaritást tanúsít Ukrajnával, támogatja az országot és lakosságát segítő intézkedéseket. Az uniós polgárok 80 százalék feletti többsége továbbra is elkötelezett az energetikai átmenet felgyorsítása iránt, különös tekintettel a megújuló energiába történő beruházásokra és az EU orosz energiaforrásoktól való függőségének csökkentését célzó intézkedésekre. Európa szélsőséges pártjai megkísérelték ugyan megélhetési nehézségekre fókuszáló üzenetekkel és megmozdulásokkal növelni a népszerűségüket, valamint megbontani az európai egységet, de törekvéseiket erősen korlátozta a sikeresnek mondható európai válságkezelés.

Az Oroszországgal szemben hozott szankciók hatásait egyelőre nem lehet érdemben értékelni, azok hatása leginkább közép távon lesz érezhető az orosz gazdaság teljesítményén. A jelenlegi, korlátozott megbízhatóságú gazdasági adatokra hivatkozva számos szankciókritikus narratívát terjesztettek Európa-szerte szélsőséges és oroszbarát politikai csoportosulások. Ennek hatása viszont mérsékelten jelenik meg az európai országokban, melyek többségében továbbra is magas a szankciók támogatottsága. Az a narratíva, miszerint a nyugati szankciók inkább Európa számára okoznak nehézséget, nem alátámasztható. Ez azzal együtt is így van, hogy az Oroszország ellen bevezetett szankciók hatásának teljes körű kiértékelésére még éveket kell várnunk.

2021-2022-ben évtizedek óta nem látott inflációs hullám söpört végig a világon. A fogyasztói árak az országok többségében jelentősen, sokszor két számjegyű mértékben emelkedtek. A magyar infláció nemzetközi összehasonlításban is különösen magas, tavaly november óta EU-rekorder. Bár az Orbán-kormány – kihasználva a nyilvánosságban meglévő dominanciáját – szinte kizárólag a háborúval, illetve az Oroszországra kirótt európai szankciókkal igyekszik magyarázni a magyar infláció mértékét, valójában inkább a kormány egyes intézkedései és az orosz energiahordozóknak való kitettség pörgeti a hazai áremelkedést.

Az Orbán-kormány EU-ellenes üzeneteinek következményeként az Unió támogatottsága több területen is visszaesett az elmúlt fél évben Magyarországon. Különösen az EU-t pozitívan értékelők tábora csökkent, mintegy 12 százalékponttal, így jelenleg az EU megítélése a magyarok körében már rosszabb, mint az európai uniós átlag. A kormányzati kommunikáció erős hatását jelzi, hogy a magyar lakosság pártpreferencia alapján is megosztott ebben a kérdésben, az ellenzéki és a kormánypárti szavazók között 20 százalékpontos a különbség.

A magyar közvélemény változásából az látszik, hogy a kormányzati kommunikációs gépezet hatékonyan tudja befolyásolni a magyar választók véleményét, legyen szó az orosz-ukrán háborúról, az Oroszország elleni szankciókról vagy az inflációról. Ez különösen a kormánypárti választók esetében markáns. A kormány tehát sikeresen hárítja át a felelősséget az Európai Unióra és a saját maga által is megszavazott szankciókra az energiaárak vagy általában az infláció kapcsán, miközben más országokkal ellentétben Oroszország felelősségének kérdését kerüli.

Tanulmányunk teljes terjedelmében itt olvasható (pdf): Válságértelmezések a dezinformáció korában 

Tanulmányának angol összefoglalója (pdf): Crisis interpretations in the Age of Disinformation