Médiahegemónia és a dezinformációk exportja a határon túl

Az Orbán-rezsim befolyása a romániai, szerbiai, szlovákiai és ukrajnai magyar kisebbségi közbeszédre

Újságírók 2010 óta széles körben feltérképezték, hogy az Orbán-rezsim milyen eszközökkel, elsősorban pénzügyi támogatások révén, és kitartóan törekszik a határon túli közösségek és médiumok feletti ellenőrzés megszerzésére. A magyar kormány határon túli dezinformációs befolyása ugyanakkor eddig feltáratlan maradt. A Political Capital – romániai, szerbiai, szlovákiai és ukrajnai magyar nyelvű helyi médiumokra fókuszáló – elemzéséből kiderül, hogy a magyar kisebbségi érdekek legitim képviselete hogyan vált e közösségek pártérdeket követő kizsákmányolásává az illiberális értékek és oroszbarát narratívák exportálásával, ami alapvetően ellentétben áll a magyar kisebbségi közösségek hosszú távú érdekeivel, a szomszédos országok nemzeti érdekével és az euroatlanti közösség biztonságával.

Kutatásunk az Orbán-rezsimnek a romániai, szerbiai, szlovákiai és ukrajnai magyar kisebbségi közösségek médiájára gyakorolt hatására összpontosít, hogy megértsük, miként hatnak a magyar dezinformációs narratívák e közösségekre, és hogyan járulnak hozzá a rezsim külföldi befolyásához, különösen az orosz-ukrán háború kontextusában. Elemzésünk az online hírmédia, politikai szereplők és Facebook-oldalak által terjesztett négy fő – a háborúval, az oroszellenes szankciókkal, a bevándorlással és a genderellenességgel kapcsolatos – narratíva monitorozására és vizsgálatára terjedt ki. A kutatást helyi partnereinkkel, Gyurkovics Virággal, az Átlátszó Vajdaság főszerkesztőjével; Kőváry Sólymos Karin szlovák oknyomozó újságíróval; Sipos Zoltánnal, az Átlátszó Erdély főszerkesztőjével, valamint a kárpátaljai Varosh magazin újságíróival, Soltész Andrással és Dmytro Tuzhanskyival együttműködve végeztük. A magyar rezsimnek a kisebbségi közösségek nyilvánosságára gyakorolt hatását vizsgáló kutatásunkat egy olyan korábbi kutatási projektünk folytatásának és kiegészítésének szántuk, amely általában a rezsim politikai, biztonsági és gazdasági érdekeit érvényesítő magyar külföldi hatalomgyakorlást (power projection) vizsgálta. 

Jelentésünk a Political Capital korábbi, Magyar politikaibefolyás-építés – Az Orbán-rezsim törekvései az illiberalizmus exportjára című, elemzésének főbb megállapításaira támaszkodik. E tanulmányunkban amellett érvelünk, hogy az Orbán-rezsim legfontosabb külpolitikai célja egy olyan kedvező külpolitikai környezet megteremtése, amely biztosítja a rezsim hosszú távú túlélését belföldön, valamint megelőzi és ellensúlyozza a nemzetközi kritikát a populista-jobboldali szereplőkkel való szövetségépítéssel, az EU-ban az illiberális, szuverenista hegemóniaváltás elősegítésével és a magyar kormány nemzetközi szerepének megerősítésével. A rezsim két okból alakított ki hegemóniát a szomszédos országokban élő magyar kisebbségi közösségek felett: 1) hogy biztosítsa a kettős állampolgárok szavazatait a magyarországi országgyűlési választásokon, és 2) hogy közvetett befolyást gyakoroljon ezeknek az országoknak a többségi politikájára. A magyar kisebbségi közösségek legitim és szükséges támogatása és érdekképviselete helyett tehát az Orbán-rezsim hatalmi-politikai érdekei mentén kihasználta ezeket a közösségeket.

• Az Orbán-rezsim mind a négy vizsgált országban jelentős hatalmi vagy hegemón pozíciót alakított ki a kisebbségi médiaszektorban, politikai, szervezeti és pénzügyi eszközökre támaszkodva. Ennek három sarokköve van: 1) milyen mértékben ellenőrzi az Orbán-rezsim a határon túli helyi médiát; 2) mennyire ágyazódik be az adott kisebbségi médiatér a többségi médiatérbe; és 3) mennyire sokszínű, versenyalapú és szabad a többségi médiatér. E tényezők kombinációja erősen meghatározza, hogy a kormányzati propaganda és dezinformáció, valamint az ezeket népszerűsítő magyarországi és helyi szereplők milyen mértékben képesek befolyásolni a magyar kisebbségi nyilvánosságot és dezinformációval elárasztani a kisebbségi és potenciálisan a többségi médiateret egyaránt.
• Az 1245 releváns internetes cikket és Facebook-bejegyzést tartalmazó adatbázisunk a 2023. január 1. és július 15. között megfigyelt időszakra vonatkozóan feltárta a vizsgált négy dezinformációs narratíva általános eloszlását. A legelterjedtebb dezinformációs narratíva az orosz-ukrán háborúra vonatkozott, mintánk 40%-át kitéve, ezt követte a migrációellenes narratíva 29%-kal, továbbá a genderellenes (19%) és a szankciók elleni (12%) narratívák. Összességében mind a négy országban a háború- és szankcióellenes „békenarratíva” dominált a magyar kisebbségi közbeszédben, adataink 52%-ában. A narratíva fő üzenete szerint a Nyugat felelős a háborúért azzal, hogy megsértette az orosz érdekszférát, felfegyverezte Ukrajnát, és súlyos gazdasági válságot okozott a béke elutasításával és a szankciók bevezetésével. Ezzel szemben az oroszok a normalitást képviselik, az úgynevezett hagyományos értékeket védik, míg a Nyugat identitásválságba került a migráción alapuló népességcserével és a családok szivárványosítására való törekvéssel.
• A gender- és bevándorlásellenes narratívák összességében kevésbé voltak népszerűek (a mintánkban összesen 48%-ot tették ki), de az egyes országok között nagy eltérések voltak e tekintetben. A genderellenes narratívák jelenléte Szerbiában és Ukrajnában elhanyagolható volt, ahogyan a migrációellenes narratíva is Ukrajnában. Szerbiában viszont az utóbbi volt a leggyakoribb narratíva, Szlovákiában pedig a második leggyakoribb. E különbségek okai leginkább az egyes nemzeteket jellemző, eltérő politikai és társadalmi viszonyokban keresendők.
• Ami a dezinformációs narratívák országonkénti megjelenését illeti Szlovákia és Románia van a leginkább kitéve az Orbán-rezsim általi narratívákon alapuló befolyásnak. Bár Szlovákiában van a második legnagyobb – 450-460 ezres – magyar diaszpóra, az összes dezinformációs narratíva 57%-a ott keletkezett. Ehhez képest, az 1,1 milliós, ezáltal a legnagyobb magyar kisebbségi közösséggel rendelkező Románia „csak” a dezinformációs cikkek 24%-át produkálta. A Szerbiában (11%) és Ukrajnában (8%) detektálható dezinformációs cikkek aránya a mintánkban nagyjából tükrözi a magyar diaszpóra méretét és arányát, valamint a kisebbségi médiatereket ezekben az országokban.
• Hat tényező alapján értékeltük a magyar kisebbségi közösségek sérülékenységét a magyarországi eredetű dezinformációval szemben: 1) a sajtószabadság szintjét; 2) az Orbán-rezsim és a helyi többségi vezetők közötti együttműködését; 3) a magyar kormány kisebbségi médiatér feletti ellenőrzésének mértékét; 4) a helyi többségi és kisebbségi médiatér közötti kapcsolatot; 5) a médiába vetett bizalmat; és 6) mintánkban az egyes országokra jellemző dezinformációs narratívák arányát figyelembe véve.
• Értékelésünk szerint a szerbiai és a szlovákiai magyar diaszpóra bizonyult a legsérülékenyebbnek. Ennek oka többek között az, hogy mind a szerb, mind a szlovák miniszterelnök (utóbbi kutatásunk idején még csak miniszterelnök-jelölt) Orbán Viktor szövetségeseinek tekinthetők, akik a magyar miniszterelnök retorikájának kulcsfontosságú elemeit hangoztatják, például a migránsokkal vagy Oroszországgal kapcsolatban, és erősen támaszkodnak az Orbánéhoz hasonló dezinformációs narratívákra. Így, bár a szlovákiai magyarok nagyobb arányban fogyasztanak többségi médiát is, a magyarországi helyzethez hasonlóan a teljes szlovák médiatérben intenzív dezinformációs háttérzaj uralkodik. Szerbia ráadásul a sajtót szoros kontroll alatt tartó, a magyar politikai rendszerhez hasonlóan illiberális vagy hibrid rezsim. Ezzel szemben Romániában és Ukrajnában a magyar kisebbségek könnyebben hozzáférnek az elfogulatlanabb és tényeken alapuló információkhoz, köszönhetően a kisebbségi és többségi médiatér közötti jobb átjárhatóságnak, az egészségesebb médiatérnek, az Orbánnal szövetséges, meghatározó többségi politikai szereplők hiányának és a kisebb dezinformációs háttérzajnak.
• Bár a magyar kisebbségi közösségekben terjesztett dezinformációs narratívák az Orbán-rezsim hatalmi-politikai érdekeit szolgálják, ezek terjesztése káros Magyarország vagy a magyar diaszpóra érdekeire nézve.
  • A magyar kisebbségi közösségek politikai élete és nyilvánossága feletti ellenőrzés megteremtése, a magyar kormánytól való függőségük, valamint a Magyarországon alkalmazott minták mentén történő tudatos társadalmi polarizáció gyengíti e közösségek autonómiáját, kohézióját és önvédelmi képességét az ellenséges politikai vagy információs befolyással szemben.
  • A központosított dezinformáció terjedése növeli a belföldi dezinformációkra vagy félretájékoztatásra való fogékonyságot, a külföldi ellenséges befolyásolási műveletekkel szembeni kiszolgáltatottságot és a független médiával szembeni általános bizalmatlanságot – mind a többségi, mind a kisebbségi lakosság körében.
  • A Kreml-barát és ukránellenes narratívák, illetve a kisebbségeknek a területi vitákban játszott állítólagos szerepére vonatkozó, társadalmi polarizációt fokozó narratívák erősítik az euroszkeptikus és Kreml-barát szereplőket, és aláássák a NATO és az euroatlanti struktúrákba vetett bizalmat.
  • A határokon átnyúló dezinformációs tevékenységek a regionális destabilizáció egyértelmű kockázatát is magukkal hordozzák, mivel a magyar diaszpóra célpontjává válhat a diplomáciai feszültségek keltésére, a többségi és kisebbségi társadalmak – kisebbségi kérdések vagy történelmi sérelmek mentén történő – egymás elleni hangolására használt orosz úgynevezett aktív intézkedéseknek.

A teljes tanulmány itt érhető el (pdf, 1MB) angol nyelven. 

Módszertan

A 2023. január 1. és július 15. között végzett kutatásunk a kisebbségi médiatérben megjelenő dezinformációs narratívákat elemezte kvalitatív tartalomelemzéssel és kvantitatív eszközök segítségével. Ennek során vizsgáltuk azokat a külföldi kontextusokat, amelyekben ezeket a narratívákat előállítják, terjesztik és fogyasztják. Első lépésként kiválasztottuk a helyi diaszpóra nyilvánosságát meghatározóan alakító, befolyásos médiumokat és közösségi platformokat desktop kutatás, a helyi partnerektől kapott inputok és közönségelérési adatok alapján. A kiválasztási kritériumok közé tartozott (1) a magyar kormányzati dezinformációk rendszeres, kritika nélküli terjesztése, (2) az ilyen narratívák megjelenése a tartalomban, (3) valamint a médiumnak a magyar kormányhoz való személyes, intézményi vagy pénzügyi kötődése. Ezt követően négy fő kormányzati kommunikációs narratívát definiáltunk, az ezekhez tartozó releváns online cikkeket és Facebook-bejegyzéseket pedig kulcsszavas keresés révén azonosítottuk a SentiOne és a CrowdTangle monitoring eszközök segítségével. A találatokat négy fő narratívatípusba, továbbá azok alnarratíváiba soroltuk a kvalitatív és kvantitatív elemzéshez. Végül megvizsgáltuk az üzenetek terjesztésében részt vevő szereplők (média, újságírók, nem kormányzati szervezetek stb.) hálózatát, hogy megértsük a dezinformáció és a propaganda forrásait, terjesztési mintáit és hatását.