Még nem tudta lezárni a Fidesz a kegyelmi botrányt
Ahogy egy héttel ezelőtti elemzésünkben előre jeleztük: bár Orbán Viktor miniszterelnök gyorsan szerette volna lezárni, a kegyelmi botrány nem ért véget Novák Katalin köztársasági elnök és Varga Judit korábbi igazságügyi miniszter lemondatásával. A botrány ezt követően is háttérbe szorított minden más politikai ügyet. A távozott államfőhöz és a kormányfőhöz is közel álló Balog Zoltán ugyancsak kénytelen volt végül lemondani a református egyházban betöltött vezetői tisztségéről. Az elmúlt egy hét történéseit elemezzük.
A tizennegyedik éve fennálló Orbán-rezsimben nem volt még olyan ügy, amelybe ennyi fontos pozícióban lévő személy bukott volna bele. Az pedig továbbra sem derült ki, hogy Balog Zoltánt ki kérte meg arra, hogy lobbizzon elnöki kegyelemért a pedofil bűncselekményeket eltussoló K. Endre érdekében.
A Fidesz politikájának egyik fundamentumává emelt gyermekvédelem témájában rövid távon aligha állítható helyre a hitelesség. A botrány a kormánypárti tábor egy részét is felháborította, kivételesen tehát nem működött a bűnbakpolitika, a felelősség hárítása. Látható volt ez Orbán Viktor hétvégi évértékelő beszédében is, amelyben a kormányfő nem tudta megkerülni a témát, bár igyekezett a maga részéről lezárni az ügyet egy értelmezési keret megadásával, valamint visszavenni a kezdeményezést a további lépések bejelentésével (gyors államfőválasztás, törvénymódosítások). A saját személyétől egyelőre sikeresen távolítja a botrányt, de kénytelen volt legalább részleges magyarázatot adni a történtekre. Magát a kegyelmi döntést nem mentegette, de Novák Katalint igyekezett morálisan felmenteni, habár implicite azt is kifejezte, hogy őt tartja felelősnek, amiért nem volt elég körültekintő és alázatos. A gyermekvédelem kérdésében pedig hosszú idő óta először volt kénytelen az intézményrendszerről és annak megerősítéséről beszélni a kormányfő. Ebből is látszik: a kormánypárt óriási nyilvános erőfölénye ellenére sem volt képes az elmúlt két hétben uralni a politikai napirendet.
A botrány által okozott társadalmi felháborodás mértékét jól jelzi az influenszerek által szervezett pénteki tüntetés sikere is. Olyan nagyságú tömeg ment az utcára a kormány számára kellemetlen ügyben, amelyre 2010 óta nem nagyon volt példa. A demonstráción elindított adománygyűjtés során a várakozásokat messze felülmúlva összesen 203 millió forint gyűlt össze a gyermekotthonokból kikerülő fiatalok lakhatásának segítésére. A közvetlen célok elérésén túl ugyanakkor kérdéses, hogy a tüntetésnek lesz-e bármilyen hosszabb távú politikai hatása, mivel jelenleg nem látszik, hogy a szervezők a gyermekvédelem kérdésén túl ki akarják-e futtatni a demonstrációt további politikai cselekvésre.
A hazai közéletre jellemző társadalmi közöny látványosan nem érvényesült ebben az ügyben. Politikai táborokon átívelően sokan felháborodtak a botrány miatt, ugyanakkor az is számított, hogy ezúttal a következmények sem maradtak el. Sokan úgy érezhetik, hogy van értelme a cselekvésnek.
A botrány és annak folyományai kiemelhetik az apátiából az ellenzéki szavazókat, de a szalmaláng hamar kialudhat, ha az ellenzéki pártok nem lesznek képesek a felháborodás becsatornázására, a júniusi választás tétjének emelésére, a politikai alternatíva képzésére. Bár az elnöki kegyelem nyilvánosságra kerülése után számos akcióval sikerült tematizálniuk az ügyet, és rámutatni a politikai felelősségre, az államfő lemondatása óta mintha ismét inkább az egymással való versengés került volna előtérbe az egységes értelmezés és cselekvés helyett. Pedig azzal, hogy az évértékelő beszédében adott keretezésével Orbán Viktor részben leeresztette a társadalmi gőzt, az új államfő gyors megválasztásával pedig a Fidesz igyekszik lezárni az ügyet, innentől még nagyobb az ellenzéki pártok felelőssége és szerepe abban, hogy a téma mennyi ideig marad napirenden, és milyen következményei lehetnek.
Kiemelt kép: Vörös Szabolcs / Válasz Online
