Az Ukrajnához és Navalnij halálához való viszony továbbra is akadályozza a Fidesz európai érdekérvényesítését
Február végén az Európai Parlament abszolút többsége két fontos határozatban ítélte el az Alekszej Navalnij ellen elkövetett „politikai gyilkosságot”, biztosította továbbá Ukrajnát az EU „megingathatatlan” támogatásáról. A Fidesz azonban – a legtöbb frakciótól és potenciális politikai szövetségeseitől eltérően – vagy tartózkodott vagy leszavazta e határozatokat. A szimbolikus ügyekben hozott magyar döntések ismételten rámutattak arra, hogy a Fidesz oroszbarát és Ukrajna-ellenes külpolitikája továbbra is akadálya a populista-radikális pártokkal való intézményes szövetségkötésnek.
Az Alekszej Navalnijról szóló határozatot a parlament 92%-a támogatta, úgy, hogy az összes frakcióban elsöprő többséget kapott, sőt, még a független képviselők fele is igent nyomott. A magyar pártok közül egyedül a Fidesz képviselői nem értettek egyet a javaslattal: a korábbi, Oroszországot elítélő határozatokhoz hasonlóan az elutasító pártálláspontot tartózkodással (33%) fejezték ki. Az Ukrajnának nyújtott uniós támogatásról szóló döntésnél pedig a kormánypárti képviselők pontosan fele nemmel szavazott a határozatra (a másik fele pedig távol maradt).
Ugyanakkor az Ukrajnának nyújtott uniós támogatás mérete, mikéntje vagy időtávja az európai frakciók nagy részét is megosztotta, azt csak az Európai Néppárt (EPP,) a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA), a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D), az Újítsuk meg Európát (Renew) és az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) tagjainak többsége támogatta egyértelműen – ahogy az az alábbi két ábrán látható.
A bal oldalon Alekszej Navalnij meggyilkolása, a politikai foglyok és az elnyomott oroszországi civil társadalom támogatására irányuló uniós fellépés szükségességérő szól szavazás megoszlása találhat frakciónként. A jobb oldalon az Ukrajna elleni két éve tartó oroszországi agressziós háború után az EU Ukrajnának nyújtandó megingathatatlan támogatásának igényéről szóló szavazásmegoszlása található frakciónként (szavazási magatartást jelző színek magyarázata: a zöld támogató, a piros ellenző, a kék tartózkodó, a szürke távolmaradó magatartást jelent).
A pártálláspontot a jelen lévő és szavazó képviselők többségének szavazási magatartása alapján állapítottuk meg. Ez alól csak az a kivétel, ha a párt egyetlen képviselője sem szavazott, ekkor a „nem szavazást” tekintjük a párt álláspontjának.
Adatok forrása: Mepwatch.eu
A független képviselők, az Identitás és Demokrácia (ID) és az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) frakciók képviselőinek többsége pedig elutasító vagy tartózkodó álláspontot képviselt, vagy távol maradt a szavazástól. Ami a magyar pártokat illeti (a már említett Fideszen túl), közülük csak a Momentum két és a Jobbik egy képviselője állt ki Ukrajna támogatása mellett, a négy DK-s politikus nem volt jelen a szavazáson, ahogy az EPP-ben egyetlen kormánypártiként megmaradt KDNP-s Hölvényi György sem, továbbá Ujhelyi István az Esély Közösség képviselőjeként.
Amint korábban már írtuk, a Fidesz kényesebb ügyekben parlamenti álláspontját gyakran tartózkodással vagy a szavazásoktól való távolmaradással fejezi ki, hogy ennek révén olyan „puha” nemet mondjon, amely elhatárolja a legszélsőségesebb pártok állásfoglalásától. Ebben az esetben azonban a már jól bevált stratégia nem működött, hiszen ezek a szavazások vagy egy platformra helyezték a Fideszt a szélsőséges pártokkal, vagy még náluk is radikálisabb pozíciót tükröztek.
Ez nem könnyíti meg az ECR-hez csatlakozás útját kereső Fidesz dolgát, hiszen a képviselőcsoport vezető erejeként Giorgia Meloni Olasz Testvérek pártja (FdI), a lengyel PiS, valamint a jóval kisebb, de a Fidesz szintén közeli szövetségesének számító spanyol Vox egyértelműen támogatták a Navalnij-gyilkosságot elítélő határozatot. Sőt, a döntést a Fidesszel szorosabb kapcsolatot ápoló, az ID húzóneveinek számító szélsőjobboldali-populista pártok is támogatták, mint az olasz Lega vagy a francia Nemzeti Tömörülés (RN). Utóbbi – a Fidesztől eltérően – a német szélsőjobboldali AfD-vel együtt Ukrajna támogatására sem mondott egyértelműen nemet, hanem taktikusan a „tartózkodást” választotta a parlamenti szavazás során. Pedig ezeket a pártokat aligha lehet Kreml-ellenességgel vádolni. Az RN például csak 2024-ben fizette vissza az utolsó részletét a Kremltől a 2014-es európai és francia regionális választási kampányra kapott kölcsön utolsó részletét.
Mindezek következtében a Fidesz olyan szélsőbaloldali pártokkal került egy platformra Ukrajna kérdésében, mint a német Die Linke vagy a Görög Kommunista Párt.
Azaz a Fidesz keményvonalas oroszbarát álláspontjával a legszélsőségesebb és/vagy legelvakultabb Kreml-párti pártokkal vállalt közösséget – egy olyan megváltozott nemzetközi térben, ahol Vlagyimir Putyin háborús agressziójának és politikai gyilkosságainak támogatása komoly politikai következményekkel járhat. Így a magyar kormánynak arra sincs esélye, hogy az uniós szinten egyébként meglévő – akár ideológiai különbségekkel, akár az Ukrajna-fáradtsággal magyarázható – „háborús” törésvonalakat a maga javára fordítsa.
Az Ukrajna katonai vereségével számoló magyar „békenarratíva” dogmatikus alkalmazása következtében ugyanis a Fidesz képviselői láthatóan nincsenek tekintettel a legközelebbi ideológiai-politikai szövetségeseik és potenciális frakciótársaik álláspontjára. Ezt tükrözte Gál Kingának, a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja elnökének az a nyilatkozata, amelyben a döntést megelőzően ismételten hangsúlyozta, hogy Magyarország „politikai támadások célkeresztjébe” került „békepárti álláspontja” miatt. Szavai csupán annyi engedményt tartalmaztak, hogy röviden elítélte Oroszország agresszióját, és részvétét fejezte ki Navalnij halála kapcsán.
Nem csak a két vizsgált EP-szavazás utal arra, hogy Orbán Viktor nagyon sajátosan érzékeli az európai politikai valóságot. Sokszor kifejtette, hogy a populista-radikális pártok 2024-es európai parlamenti előretörésétől az európai oroszellenes külpolitikai teljes fordulatát várja. A felmérések alapján viszont a nyugati választók többsége, így a jobboldali pártok szavazóközönségének egy része, továbbra is Ukrajna támogatásának pártján áll. Az ECR és az ID pedig legfeljebb a harmadik helyért van versenyben, és semmi előjele annak, hogy a mainstream pártok ne őriznék meg többségüket június után is az Európai Parlamentben.
