A visegrádi csoportot nem győzték meg az új uniós klímacélok

Idén februárban az Európai Bizottság új uniós célkitűzéseket terjesztett elő az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Hogyan értékelik a visegrádi országok a Bizottság javaslatát?

Berkes Rudolf, Political Capital, Irena Jenčová, EURACTIV.sk, Aneta Zachová, EURACTIV.cz, Krzysztof Ryncarz, EURACTIV.pl

Idén február elején Kadri Simson energiaügyi európai biztos, valamint Wopke Hoekstra és Maroš Šefčovič biztosok, akik Frans Timmermans távozása óta felelősek az uniós Zöld Megállapodás (Green Deal) végrehajtásáért, bejelentették az Európai Bizottság 2040-re vonatkozó javaslatot az új klímacélra. A javasolt cél szerint az Európai Uniónak 2040-re 90 százalékkal kellene csökkentenie az üvegházhatású gáz kibocsátását 1990-hez képest.

Hogyan vélekednek a visegrádi országok politikusai az új uniós klímacélokról?

Lengyelország

Donald Tusk Polgári Koalíciójának egyik választási ígérete az üvegházhatású gázok kibocsátásának 75%-os csökkentése volt 2030-ig. Ezzel a megújuló energiaforrások részaránya a teljes energiatermelésben elérné 68%-ot, így a teljes rendszer alapjává válnának.

A Harmadik Út blokk, amit a a centrista Lengyelország 2050 (Renew Europe) és a Lengyel Néppárt (PSL, EPP) alkot, 2040-re ígérte a szén elhagyását, az Új Baloldal (S&D) pedig 2035-ről beszélt.

A 2040-es uniós klímacéllal kapcsolatban a legkonkrétabbak a lengyel politikában meglehetősen gyenge pozícióval rendelkező Zöldek, valamint az ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS, ECR) és a Konföderáció pártok szólaltak meg.

„Várható volt, hogy az Európai Bizottság valami ilyesmit fog javasolni, de ez a cél számunkra elérhetetlen. Már a 2030-as 55%-os cél is megvalósíthatatlan. Ennek a klímapolitikának a szociális költségei a fogyasztókat fogják sújtani" – mondta az EURACTIV.pl-nek Anna Bryłka, a Konföderáció párt EU-politikai igazgatója.

Hangsúlyozta, hogy a Bizottság javaslatai forradalmiak, mivel eddig a csökkentési célok elsősorban az energiaszektort és az energiaigényes iparágakat érintették.

„Most már a klímapolitika olyan területeket is kezd érinteni, mint a közlekedés, az építőipar és a mezőgazdaság" – jegyezte meg. Bryłka úgy véli, hogy az európai választások után a Bizottság enyhíteni fogja álláspontját a kérdésben.

A PiS, amely a klímapolitikával kapcsolatban mindig is az igazságos átmenet szükségességéről beszélt, nem tagadja, hogy a zöld átmenet szükséges, de annak ütemezett végrehajtását hangsúlyozza.

„Számos tényező arra utal, hogy az élet igazolni fogja majd az EU ambiciózus klímacéljait” – mondta az Euractiv.pl-nek a PiS-es Ireneusz Zyska, korábbi klíma- és környezetvédelmi miniszterhelyettes.

Nem mondta ki egyértelműen, hogy szükség van-e a 90%-os célra, de nem ezt tartotta a legfontosabbnak jelenleg.  

„A legfontosabb, hogy az embereknek meglegyenek az alapvető szükségletei. A környezetvédelem nem feltétlenül jelenti a csökkentési célok teljesítését" – mondta.

Szerinte prioritásként kell kezelni az energiabiztonságot, vagyis azt a helyzetet, amelyben „minden ember és minden intézmény hozzáférhet a folyamatos energiaellátáshoz (...) elfogadható áron”. Ebbe beletartozik az úgynevezett kapacitáshiány, vagyis az energiatermelési kapacitás kereslethez képesti csökkenésének megelőzése is.

„Lehet, hogy 2030 vagy 2035 előtt nem lesz atomerőművünk, miközben a szénenergia magas kibocsátású és elavult technológia, a megújuló energiaforrások pedig instabilak. A kérdés az, hogy kell-e energiát importálnunk, és ha igen, honnan és milyen áron" – mondta Zyska.

A 2021-2030 közötti időszakra vonatkozó frissített lengyel Nemzeti Energia- és Klímavédelmi tervben az a cél szerepel, hogy 2030-ig az 1990-es szinthez képest 35%-kal csökkentsék az üvegházhatású gázok összkibocsátását.

A megújuló energiaforrások részaránya a terv szerint 29,8%-ot tenne ki. A tervek a dokumentum előző változatához képest ambiciózusabbak lettek, de jóval kevésbé ambiciózusak, mint amit a pártok a tavalyi országos választási kampányban ígértek.

Még mielőtt az EU hivatalosan előterjesztette volna a 2040-re vonatkozó csökkentési célját, a lengyel kormány máris kettős hangot ütött meg. Ugyan Urszula Zielińska, a Zöld Párt klíma- és környezetvédelmi miniszterhelyettese az Európai Unió Tanácsában még teljes mértékben támogatta a Bizottság elképzelését, de ezt utólag a minisztériuma korrigálta, hozzátéve, hogy szerintük „kevés tér” van további klímakötelezettség-vállalások számára.

Március elején Paulina Hennig-Kloska klíma- és környezetvédelmi miniszter elismerte, hogy Lengyelország már az EU 2030-as céljait is nehezen tudná teljesíteni, a 2040-es célt pedig egyenesen lehetetlennek tűnik elérni.

Donald Tusk is a Zöld Megállapodás felülvizsgálatát szorgalmazta. Az Euractiv.pl kérdésekkel fordult a Klíma- és Környezetvédelmi Minisztériumhoz, de a cikk elkészültéig nem kapott választ.

A 2040-es cél teljesítésének nehézségeit, különösen a gazdák számára, a kormánykoalícióhoz tartozó, hagyományosan agrárpárti Lengyel Néppárt (PSL, EPP) is felvetette.

„A 2040-re kitűzött klímacél nagyon ambiciózus, és annak elérése nagyon nehéz lesz" – mondta Miłosz Motyka, a PSL szóvivője az Euractiv.pl-nek.

„Lengyelországnak gyakorlatilag minden ágazatban befektetéseket kell indítania. Az átmenet támogatná a nukleáris és a megújuló energiaforrások fejlesztését, az energiatárolást, az iparba, valamint a CO2-leválasztási módszerekbe való beruházást, illetve a biogázüzemek fejlesztését és a háztartások fűtésirendszer-cseréjének támogatását is" – sorolta.

„Olyan ösztönzési rendszert kell létrehoznunk az uniós források felhasználásával, amely lehetővé tenné, hogy elkerüljük a lengyel családok pénztárcáját érintő megszorításokat" – tette hozzá.

A kormánykoalíció tagjai közül az Új Baloldal (S&D) párt látja leginkább pozitívan az uniós célokat. „Az energetikai átállás olyan költségekkel jár, amelyek még mindig alacsonyabbak, mint a jelenlegi energiamix fenntartásának költségei" – mondta a párt az Euractiv.pl-nek.

Úgy vélik, hogy a zöld átállás javítani fogja a polgárok életminőségét és munkahelyeket fog teremteni, a költségek pedig időben eloszlanak majd, és részben uniós források fogják azokat fedezni.

Mégsem tűnik úgy, hogy az Új Baloldal irányítani tudná a kormány klíma- és energiapolitikáját, különösen a gazdák tiltakozása és az agrárszektorral folyó tárgyalások miatt.

A Zöldek az egyetlen párt, amely feltétel nélkül támogatja az Európai Bizottság terveit.

„Nemcsak a klímakatasztrófa megállításáról van szó, hanem mindenekelőtt Lengyelország biztonságáról" – áll a párt az Euractiv.pl-hez eljuttatott közleményében.

A zöld átállás „mindenki számára előnyös lesz, nemcsak környezetvédelmi, hanem pénzügyi és egészségügyi szempontból is" – teszik hozzá.

Szlovákia

A baloldali SMER szlovák kormánypárt ellenzi az EU 2040-es klímavédelmi célját, amit Monika Beňová, a SMER európai parlamenti képviselője „elvakultnak és irreálisnak" tart, ami a rendszerellenes pártok mozgósítását eredményezheti. Hangsúlyozta, hogy az új cél kitűzésével az Európai Bizottság teljesen figyelmen kívül hagyta a világ változó helyzetét. A 90 százalékos kibocsátáscsökkentés elérése 2040-re a globális együttműködéstől és a többi nagy kibocsátó, például Kína, az Egyesült Államok és India erőfeszítéseitől függ.

Ettől függetlenül a SMER támogatja a kibocsátás csökkentését, és támogatja a szlovák gazdaság modernizálását, valamint az energia területén konkrét innovációkat, mint például a megújuló energiaforrásokat.

Szlovákiának támogatnia kell a hazai ipart, de reformokat el kell fogadnia, hogy hosszú távon csökkenthesse a társadalom polarizációját – érvel Beňová. A kibocsátáscsökkentés tekintetében a SMER támogatja az atomenergia további fejlesztését, és hangsúlyozza az energiahatékonysági intézkedések javítását minden ágazatban, mivel ezek a gazdasági növekedésre gyakorolt negatív hatások nélkül csökkenthetik Szlovákia energiafogyasztását.

A szlovák ellenzéki pártok általában támogatják a 2040-es célt. A Progresszív Szlovákia (PS) párt egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a célkitűzésnek minimális hatása lesz az EU GDP-jére az évszázad közepéig. A PS hangsúlyozta, hogy egy ambiciózusabb csökkentési terv segítene az EU-nak megelőzni a klímaváltozással kapcsolatos további gazdasági veszteségeket, és 2,8 billió euróval csökkentené a fosszilis tüzelőanyagok importjának nettó költségét.

„A klímapolitika kialakításakor érzékenyen kell kezelni az alacsony és közepes jövedelmű embereket, és segíteni kell a vállalkozóknak – különösen azokban az ágazatokban, ahol a klímabarát technológiák még mindig drágák" – írta a PS kommunikációs osztálya.

A szlovák kormánynak prioritásként kell kezelnie a kassai acélgyár dekarbonizációját is, mivel a gyár az ország üvegházhatású gázkibocsátásának mintegy 20%-ért felelős. Ugyanakkor fontos a versenyképesség biztosítása és a több ezer munkahely megőrzése az acéliparban.

A PS szerint az energiaágazatban a fölösleges adminisztratív, jogalkotási és technikai akadályokat meg kell szüntetni, ezzel elősegítve a megújuló energiaforrások elterjedését. A kulcs a rendelkezésre álló uniós pénzügyi források hatékony felhasználása a szlovák ipar szén-dioxid-mentesítésének felgyorsítására, és a kibocsátás-kereskedelmi rendszerből (ETS) származó pénz felhasználása a gazdaság zöld átalakítására.

Az ellenzéki kereszténydemokraták támogatják a gazdaság zöld átalakítását és a kibocsátás csökkentését, kiemelve, hogy Szlovákia már most a várakozásoknál gyorsabban csökkenti kibocsátását. Miriam Lexmann EP-képviselő a kereszténydemokraták részéről hangsúlyozza, hogy a zöld célok nem veszélyeztethetik a gazdasági versenyképességet és az élelmezésbiztonságot. Ez az oka annak, hogy a kereszténydemokraták a belső égésű autók jövőbeni forgalmazására vonatkozó tilalom felülvizsgálatát követelik. „A károsanyag-kibocsátás csökkentését az iparunkkal és a mezőgazdasági szektorral együttműködve kell megvalósítani, nem pedig az ő kárukra" – mondja Lexmann.

Egy másik ellenzéki párt, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) elfogadja a széleskörű tudományos konszenzust, hogy a klímaváltozás ellen küzdeni kell, de szerintük a kulcs a széndioxid-kibocsátás hatékony csökkentése. „Támogatnánk a cél frissítését, ha készülne egy költség-haszon elemzés, ami viszont most nem történik meg" – állítja Eugen Jurzyca SaS-es EP képviselő. A kibocsátási célokat úgy lehet fenntarthatóvá tenni, ha azok adatalapúak és őszintén kommunikálnak a nyilvánosság felé. A 2040-es cél nem ilyen volt, ami a gazdák tiltakozásán és a zöld pártok népszerűségének nagymértékű csökkenésén látszik – mondja Jurzyca képviselő.

Csehország

A cseh jobbközép kormánykoalíció, a Spolu (Együtt) pártjai meglehetősen eltérően látják a 2040-es célkitűzést. Míg a centrumhoz közelebb álló pártok – a TOP 09 és a Keresztény Demokrata Unió – Cseh Néppárt (KDU-ČSL) – a 2030-as célkitűzésre helyezik a hangsúlyt, addig az Polgári Demokrata Párt (ODS) nagyon kritikusan áll az új tervekhez.

„A Cseh Köztársaság alapvető célja, hogy 2030-ig 1990-hez képest legalább 55%-kal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását. Erre kell most elsősorban összpontosítanunk" – mondta Petr Hladík a Keresztény Demokrata Unió – Cseh Néppárthoz (KDU- ČSL) tartozó cseh környezetvédelmi miniszter az Euractiv.cz-nek.

Hladík hangsúlyozta, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának 90 %-os csökkentése 2040-ig csak egy előzetes javaslat, és meg kell várni a végleges változatot, amelyet az európai választások után fognak közzétenni.

A cseh környezetvédelmi miniszter azt is kiemelte, hogy Csehország 2050-re kíván klímasemlegességet elérni. „A 2040-es cél tehát ebből a szempontból nem olyan fontos" – tette hozzá.

A KDU-ČSL számára a társadalmi felelősségvállalás „elengedhetetlen", ha a klímavédelemről van szó. „A tervezett intézkedések nem érinthetik hátrányosan a kisgyermekes szülőket és különösen az időseket" – mondta Hladík, hozzátéve, hogy a házfelújításokba történő befektetések kulcsfontosságúak.

A 2030-ra való fókuszálást hangsúlyozta Luděk Niedermayer, a TOP 09 cseh EP-képviselője.

’A Bizottság adatai szerint jelenleg úgy tűnik, hogy az aktuális szakpolitika irányelvekkel 2040-re több mint 85%-os kibocsátáscsökkentést érhetünk el (1990-hez képest). Ennek feltétele természetesen a már elfogadott 2030-as célkitűzések teljesítése, és új technológiák további bevezetése" – mondta Niedermayer az Euractiv.cz-nek.

„Elégséges", ha 2030-ig teljesítjük a már elfogadott célokat, majd folytatjuk az egyéb energiatakarékos technológiák fokozatos bevezetését, amiben a hidrogénnek egyértelműen nagy szerepe van. A helyes út 2030-ig teljes mértékben teljesíteni vállalásainkat, és beindítani a terveinkben szereplő új technológiákat.

A többi koalíciós partnerhez képest az ODS jóval kritikusabban áll az új célhoz.

„A javaslat irreális, nem követi lineárisan a kibocsátáscsökkentés jelenlegi ütemét, és sok problémás dolgot tartalmaz" – mondta az Euractiv.cz-nek Alexandr Vondra, az ODS és a teljes jobbközép koalíció vezetője az európai választásokon, hozzátéve, hogy a Bizottság javaslata „lényegében a piaci elvek és a piaci szabad választás lehetőségének torzítását” tartalmazza, mivel sokkal nagyobb terhet ró az autókra, a húsra vagy az utazásra.

„Felháborítónak tartom, hogy ezt a kérdést közvetlenül a választások előtt vetik fel, és ebben egyértelműen a Zöldek akaratát látom, akik nagyon félnek attól, hogy a választásokon Európa-szerte teret veszítenek, mert a dekarbonizáció jelenlegi ütemét már most is nehezen viselik az emberek" – mondta Vondra az Euractiv.cz-nek.

A Bizottság javaslatát a Cseh Kalózpárt örömmel látta.

„Felelősségteljes, hogy a Bizottság elkezdett foglalkozni a következő évtizedre szükséges változásokkal, annak ellenére, hogy mandátuma a végéhez közeledik, és ebben az összetételben nem tudja majd a gyakorlatba átültetni a megfogalmazott javaslatait" – mondta Mikuláš Peksa cseh európai parlamenti képviselő az Euractiv.cz-nek.

„A klímaváltozás valós fenyegetés, amellyel a következő Bizottságnak és minden tagállamnak foglalkoznia kell. Az energia, a közlekedés vagy a mezőgazdaság terén nem lehet egyik napról a másikra változásokat végrehajtani, ezért helyes, hogy már most a 2040-es célokról beszélünk" – tette hozzá.

Peksa azt is hangsúlyozta, hogy az európai törekvéseket fontos jelzésnek tekintik a párizsi megállapodás további aláírói számára.

„Európa megmutatja, hogy továbbra is komolyan akarja venni a felelősségből való részesedését" – mondta Peksa.

Az Euractiv.cz megkereste a többi cseh parlamenti pártot is, de ők nem válaszoltak a kérdésére.

Magyarország

Lantos Csaba magyar energiaügyi miniszter 2023-ban kijelentette, hogy a magyar kormány elkötelezett az EU közös 2050-ös klímasemlegességi célkitűzésének elérése mellett. Ugyanakkor nem támogatja a Bizottság javaslatát, hogy az eredeti tervhez képest jelentősen előre hozzák a klímasemlegesség és a fosszilis energiaforrások kivezetésének céldátumát. A miniszter szerint a jelenlegi helyzetben nem lehet reális célkitűzés, hogy rövid időn belül elérjük a fosszilis energiahordozóktól való teljes függetlenséget. Ezzel összefüggésben a miniszter megerősítette, hogy az atomenergiát megbízható és kibocsátásmentes tiszta energiaforrásként kell kezelni, amely a megújuló energiaforrásokkal együtt nagyban hozzájárulhat a globális dekarbonizációs célok eléréséhez.

Orbán Viktor miniszterelnök 2024. február 17-én tartott évértékelő beszédében a nukleáris és napenergia-termelés, valamint az energiatárolás szerepét emelte ki mint Magyarország zöld átmenetének két alappillérét. Mivel a miniszterelnök ritkán említi a zöld energiát kormányzati célként, különösen évértékelő beszédeiben, ez sok elemzőt meglepett. A kínai akkumulátorgyár építésének terveivel szemben a kormány több helyen is ellenállásba ütközött, ami feltehetőleg arra kényszerítette a miniszterelnököt, hogy ezeket a terveket tágabb keretbe helyezze, hangsúlyozva az energiatárolás és így az akkumulátorok szerepét a zöld átmenetben. A kormány egy zöld nemzeti konzultációt is indított, hogy enyhítse a helyi lakosok akaratát felülbíráló, egyoldalú döntéseinek utóhatásait miután, a kínai cégekkel anélkül állapodott meg legmagasabb szinten, hogy a tervekkel kapcsolatban bármilyen helyi társadalmi konzultációt kezdeményezett volna. Több ellenzéki párt, köztük a Momentum és az LMP-Zöldek is hangosan kampányoltak a kínai akkumulátorgyárak ellen, mivel félnek a „helyi környezet pusztulásától".

A „reális célok" hangsúlyozása a kormány és a kormánypárt számára is fontos kérdés, különösen az európai gazdaság versenyképességét potenciálisan negatívan befolyásoló döntések esetében. A Fidesz szerint a Bizottság a Zöld Megállapodás nevében tönkreteszi az európai ipart és mezőgazdaságot. Tóth Edina (Fidesz) EP-képviselő a közelmúltban Brüsszelben és Németországban tartott gazdatüntetés kapcsán úgy fogalmazott, hogy „a gazdák elutasítják a brüsszeli bürokrácia zöld megállapodásának intézkedéseit, hiszen azok már elfogadhatatlanul nagy terhet rónak a mezőgazdaságra. Mi Brüsszel válasza erre? A Bizottság előzetes hatásvizsgálatok nélkül újabb célértékeket javasol 2040-re, a háború és a rossz gazdasági kilátások ellenére is".

Az Európai Bizottság 2024-es kibocsátási célokra vonatkozó új tervével kapcsolatban Tóth kérdésünkre azt válaszolta, hogy „2040-es klímacélnak kellően ambiciózusnak, ugyanakkor reálisnak és elérhetőnek kell lennie, amely a 2050-re elérendő klímasemlegesség pályáján tart bennünket, tiszteletben tartva a technológiai semlegesség elvét is”. Úgy véli, hogy az EU-nak célzott finanszírozással és koherens jogszabályokkal kell támogatnia a vállalkozásokat, és „az nem fordulhat elő, hogy miközben szem előtt tartjuk a klímacélok megvalósítását, megfeledkezünk az európai gazdaság versenyképességéről”. A fideszes EP-képviselő amellett is érvelt, hogy „a 2040-es célról szóló döntést a legmagasabb szinten, az Európai Tanácsnak kell meghoznia (...), hogy a tagállami sajátosságok jól kezelhetők legyenek”. Hangsúlyozta, hogy megfelelő uniós pénzügyi támogatásra van szükség, hogy „megőrizzük a lakosság támogatását és elkerüljük, hogy a polgárok és a vállalkozások, különösen a legkiszolgáltatottabbak túlzott anyagi terhelésével egyre nagyobb szkepticizmus alakuljon ki az éghajlatpolitikai intézkedésekkel szemben”.

Az ellenzéki pártok részéről csak Jávor Benedek (Párbeszéd), Budapest uniós képviseletének vezetője válaszolt megkeresésünkre. A zöld volt EP-képviselő úgy véli, hogy „az új 2040-es köztes klímacélkitűzés elengedhetetlenül szükséges, hogy a 2030-as 55%-os csökkentés és a 2050-e dekarbonizáció közti kibocsátás csökkentési pálya ne lógjon a semmiben, hanem egy kiszámítható, stabil köztes célt kell megjelölni. Ez segíti a tagállamokat, az önkormányzatokat és a gazdasági szereplőket is, hogy saját cselekvési terveiket ehhez a kerethez tudják hozzáilleszteni”. Ugyanakkor kritikusan nyilatkozik az EU klímapolitikai keretrendszeréről, mivel úgy véli, hogy az nem elegendő a célok valós teljesítéséhez. Jávor szerint ennek legfőbb akadálya „a kötelező tagállami célok törlése a rendszerből, és ezek „puha" eszközökkel való felváltása”, ami csak korlátozott eszközöket ad a Bizottságnak arra, hogy a tagállamokat a nemzeti célok teljesítésére kényszerítse. „Kötelező tagállami célok nélkül rendkívül kétséges, hogy lehetséges lesz-e a közös európai szintű célszámok teljesítése, az egyes nemzeti erőfeszítések kiadják-e összességében az EU-s célokat.”

Jávor élesen bírálta Magyarország Nemzeti Energia- és Klímatervét is, amely „még frissítése után is, a 2030-as célok eléréséhez sem tud hatékonyan hozzájárulni, ráadásul még ez is olyan feltételezésekre épül, amelyek teljesen irreálisak (pl. Paks II. 2030-as üzemelése). A 2040-es 90%-os csökkentéssel semmilyen formában nincs összhangban a magyar klímacselekvés”. Úgy véli, hogy a kormány energia- és klíma-politikája túlságosan korlátozó a szélenergiával szemben, nem fektet megfelelő hangsúlyt a lakóépületek energiahatékonyságára, és nem rendelkezik hiteles tervekkel a mezőgazdaság és a közlekedési ágazat szén-dioxid-mentesítésére. Emellett szerinte a magyar iparpolitika nincs összhangban a klímapolitikával, mivel az energiaigényes iparágakba történő beruházásokra támaszkodik, megfelelő és fenntartható energiaellátás nélkül. Kritizálta továbbá, hogy a kormány rendkívüli mód hangsúlyozza a napenergiát, mivel az ágazatba történő túlzott beruházás megterheli az ország elektromos hálózatát, a drága atomenergiára való támaszkodás pedig azza a kockázattal jár, hogy a következő évtizedekben az ország gazdaságilag versenyképtelenné válik. Jávor úgy véli, hogy ez utóbbi az egész közép-kelet-európai régióra nézve kockázatot jelent, és szélesíti a szakadékot az EU nyugati és keleti része között.

Megkeresésünkre csak Tóth Edina, a kormánypárti Fidesz európai parlamenti képviselője és Jávor Benedek, Budapest uniós képviseletének vezetője az ellenzéki Párbeszéd részéről válaszolt.

A cikk eredetileg a Visegrad.info oldalon jelent meg 2024. március 22-én angol nyelven, az EurActiv Csehország, az EurActiv Lengyelország, az EurActiv Szlovákia és a budapesti Political Capital közös projektje keretében, további részletek a honlapunkon.