Elsöprő fölénnyel zárta a közösségimédia-hirdetések versenyét a kormányoldal

2024-06-21

2024. február 29-e óta kétheti rendszerességgel jelentkeztünk a közösségi médiában feladott politikai tartalmú hirdetések monitorozásával. Elemzéssorozatunk utolsó részében egyrészt a 2024. június 2-15. közötti hirdetéseket, másrészt a teljes, 2023. december 31-ével kezdődött bő öthónapos időszakot is áttekintjük. Elemzéssorozatunk látleletként szolgál többek között arról, hogy milyen fokú a kormányoldal anyagi fölénye 2024 Magyarországán, ahogy arról is, hogy milyen ellenségképző narratívák uralták a közéletet ebben a váratlanul turbulens időszakban. Az összesen 9 elemzés azt is jól dokumentálja, mikor milyen fordulatok történtek a vizsgált időszakban. A részletes módszertani leírás, a korábbi elemzések és a választási hirdetésfigyelő projekt keretében készült további anyagok itt elérhetők.

Az elemzéssorozat utolsó részének főbb megállapításai

  • A december 31. és 2024. június 15. közötti időszakban, Magyarországon 4 milliárd 151 millió forint értékben költöttek politikai hirdetésekre a Facebookon és a Google-ön.
  • A kormányoldal négyszer annyit költött (2,136 milliárd), mint az összes, egymással is versengő ellenzéki kihívója együttvéve (544 millió). Összehasonlításképp: az európai parlamenti és az önkormányzati választással ellentétben egy országgyűlési választáson létezik kampányköltési limit, amit 2022-ben 1,177 milliárd forintnál húztak meg. Ebbe minden kampányeszköz beleértendő, a köztéri hirdetésektől, a választási gyűléseken át az utolsó szórólapig vagy Facebook-hirdetésig. Ehhez képest a kormányoldal kizárólag közösségimédia-hirdetésekre költött idén 2,136 milliárd forintot, igaz, nem 50, hanem 168 nap alatt.
  • A Fidesz nemcsak hazai sztenderdek szerint szórja a pénzt hirdetésekre: a Google-ön a teljes EU-ban a magyar kormánypárt lett az elmúlt bő öt hónap legnagyobb hirdetője. Sőt, a nyolc legnagyobb összeggel terjesztett videó közül ötnek (!) a cechjét a Fidesz állta. A képzeletbeli EU-s hirdetési dobogó mindhárom fokát a Fidesz foglalja el – egy olyan időszakban, amikor 27 EU-tagországban zajlott választási kampány.
  • A közösségimédia-hirdetések folyamatos, közel fél éven át tartó monitorozása minden korábbinál nyilvánvalóbbá tette, hogy a kormányzati kommunikációs gépezetnek nemcsak az olyan proxyszervezetek, mint a Megafon és a CÖF képezik részét, hanem számos médium is együtt mozdul velük.
  • Minden politikai tartalmú hirdetésre költött forintból 47 fillér ellenségképző narratíva terjesztésére ment. 2522 darab hirdetésről van szó, amiket összesen 981 millió 380 ezer forintért hirdettek. Az összeg 98 százalékát kormányzati irányítású szereplők fizették, a maradék 2 százalékon jó pár ellenzéki párt osztozik.
  • A kormányoldal a választás legfontosabb témájává tette a háborút, azzal a hamis keretezéssel, miszerint az idei választáson (is) a háború és a béke között kellett választani. A másik kiemelt ellenségképző narratíva célpontja Magyar Péter volt, akinek lejáratása – egy rövid időszakot leszámítva – a teljes kampány domináns eleme maradt.

Hirdetési adatok elemzése – Milliárdos nagyságrendben

Így olvasd az infografikát! Érdemes teljes képernyős nézetre váltani. A grafikonok és táblázatok interaktívak, az egérrel lehet egyes adatsorokat kiválasztani, a táblázatokat sorba rendezni, az egyes szintek között váltani. A diák között az alsó vezérlőkkel vagy a jobboldali menüvel lehet mozogni. A kurzort az információs gomb fölé húzva az adott oldalhoz kapcsolódó módszertani magyarázat jelenik meg.

 

Így költöttek Magyarországon közösségimédia-hirdetésre 

A kutatásunk során vizsgált, 2023. december 31. és 2024. június 15. közötti időszakban, Magyarországon 4 milliárd 151 millió forint értékben költöttek politikai hirdetésekre a Facebookon és a Google-ön. A magyar választók leginkább a Meta közösségimédia-csatornáin keresztül érhetők el; ezt igazolja, hogy a költések 84 százaléka a Facebookon és az Instagramon futott.

A kampány hajrájában mindkét platformon drámaian gyorsult a hirdetési tevékenység, hogy aztán a választások után szinte teljesen leálljon (lásd az alábbi ábrát, amely heti bontásban mutatja a hirdetések alakulását; az utolsó oszlop azért mutat jelentősebb költést, mert abban benne van a választás napja, amikor még intenzív hirdetési kampány zajlott). Csak az utolsó héten a 900 millió forintot is megközelítette a politikai reklámköltések volumene, ami több mint a duplája a két héttel korábbi összegnek.

Politikai hirdetésekre költött összegek Magyarországon, heti bontásban (forintban; az adatok forrása Meta Hirdetéstár Jelentések, Google Ads Transparency Center)

Ahogyan azt az előző elemzésünkben előre jeleztük, a három legnagyobb kormányoldali szereplő (a Fidesz, a Megafon és a CÖF) összevont hirdetési költése átlépte a kétmilliárdos határt. Évkezdettől a vizsgálatunk utolsó időszakáig, június 15-ig, összesen 2,136 milliárd forintért hirdettek a Facebookon és a Google-ön. Ennek felét (politikusain, jelöltjein, tagszervezetein keresztül) a Fidesz fizette. A Megafon 869 milliót (41%), a CÖF 169 milliót (8%) utalt a két nagy platformnak.

A költésmegosztás jól jellemzi a kormányoldal hirdetési stratégiáját: a kampány egy jelentős részét proxyszervezeteknek szervezi ki, amelyek ugyanazokat a narratívákat, ugyanolyan időzítéssel terjesztik, gyakran szélsőségesebb, kevésbé szalonképes stílusban (ahogy azt a narratívaelemzésünkben lejjebb bemutatjuk). A kampány kiszervezéséből következő probléma, hogy a hirdetésekre költött pénz forrása egyáltalán nem átlátható.

A kormánypárti hármas mellett eltörpül az ellenzéki szereplők hirdetési költése. 15 olyan ellenzéki párt van, amelyik a vizsgált időszakban adott fel hirdetést a Facebookon és a Google-ön. A pártokhoz köthető médiumokkal kiegészülve összesen 544 millió forintért hirdettek. A kormányoldal tehát négyszer annyit költött, mint az összes, egymással is versengő ellenzéki kihívója együttvéve, ami hatalmas aránytalanságot jelent.

A kormánypárt és proxyjaik, valamint az ellenzéki pártok és proxyjaik összesített hirdetési költése 2023. december 31. és 2024. június 15. között, a Facebookon és a Google-ön (forintban; az adatok forrása: Meta Hirdetéstár Jelentések, Google Ads Transparency Center adatai; a kategorizációt a Political Capital készítette a hirdetéseket futtató politikusok, jelöltek, tagszervezetek pártkötődése alapján)

Az ellenzéki pártokon belül messze a legnagyobb hirdető a DK volt. Gyurcsány Ferenc pártja 183 millióért terjesztette üzeneteit a Facebookon és a Google-ön. A Momentum körülbelül feleennyiért, 93 millióért hirdetett, őket az LMP (80 millió), az MSZP (50 millió), a Mi Hazánk (25 millió) és a Párbeszéd (23 millió) követte. A többi kilenc hirdető párt költése nem érte el a tízmillió forintot sem. A TISZA egészen a kampány utolsó hetéig nem indított politikai hirdetést, akkor is csak a Google-ön, mindössze 8 millió forint értékben.

Bár a főpolgármester-választásnak még mindig nincs jogerős győztese, a főpolgármester-jelöltek hirdetési versenyének van: Szentkirályi Alexandra. (Érvényesen) szavazni ugyan nem lehetett rá, a Fidesz 112 millió forintot költött a visszaléptetett jelölt hirdetéseire (csak a Facebook-oldalán futott hirdetéseket összesítve). A Karácsony Gergely és Vitézy Dávid közötti szavazatkülönbséget nem tükrözi a hirdetéseik volumenének eltérése: Vitézy hirdetéseire 55,8 milliót költöttek a Facebookon, további 13,9 milliót a Google-ön, míg Karácsonyéira összesen 19,5 milliót.

A kormányzati irányítású médiumok hirdetési költése megközelítette az egymilliárd forintot, miközben a független média mindössze 22 millió forintért hirdetett. Bár a hirdetéstárban szereplő médiahirdetések között sok a nem politikai tartalom – emiatt nem is lehet egy az egyben összevonni a költéseiket a tisztán politikai tartalmakat hirdető pártokkal és proxyjaikkal –, bátran kijelenthetjük, hogy a kormányzati irányítású média látványosan kivette a részét a politikai kampányból. A nagy hirdető médiumok ugyanis (mint a Magyar Nemzet, az Origo, a Hirado.hu, a Ripost, a Metropol, a Mandiner, a Borsonline, a Hír TV) látványosan együtt mozdultak a kormányzati kommunikációs gépezettel. Idén márciusig még az volt a bevett hirdetési gyakorlatuk, hogy csak egy-egy tartalmat toltak meg Facebookon, jellemzően néhány tízezer forint értékben. Március végén aztán mintegy varázsütésre ez megváltozott: megjelentek a több százezres, esetenként egymillió forintnál is többért hirdetett tartalmak (ahogy azt az alábbi ábra is jól illusztrálja). Mivel a médiumok által terjesztett politikai narratívák végig összhangban voltak a kormánypárt és proxyjaik üzeneteivel, nyilvánvaló, hogy ezek a hirdetések is koordináltan jelentek meg.

A legtöbbet hirdető, kormányzati irányítású médiumok egyedi Facebook-hirdetései 2023. szeptember 1. és 2024. június 17. között (az ábrán egy pont egy konkrét hirdetést jelent; a vízszintes tengelyen azt a napot ábrázoltuk, amikor a hirdetés először megjelent, a függőleges tengelyen pedig azt az összeget, amennyit az adott hirdetésre költöttek)

 

A hazai politikai hirdetési költések milliárdos nagyságrendje európai viszonylatban is kiemelkedő

Egy ezüstérem Magyarországnak. A választást megelőző 90 napban a tagállamok közül Németországban költöttek a legtöbbet politikai hirdetésre, a Facebookon és a Google-ön összesen 9,8 millió eurót. Ettől alig marad el a hazai érték: a 9,6 millió euró a dobogó második helyét jelenti, jelentősen megelőzve a harmadik helyen végző  Belgiumot, ahol 7,8 millió euróért hirdettek politikai tartalmakat. (Az összehasonlításnál figyelembe kell venni, hogy a Facebook tágabb értelemben tekint a politikai hirdetésekre, a társadalmi ügyekről szóló hirdetéseket is ebbe a kategóriába sorolja.)

Politikai hirdetésekre költött összegek az EU tagállamaiban, a választást megelőző 90 nap alatt (euróban; az adatok forrása: Meta Hirdetéstár Jelentések, Google Ads Transparency Center; az euróövezeten kívüli országok esetében a költéseket az EKB napi árfolyamainak a vizsgált 90 napra vonatkozó átlagával számolva konvertáltuk euróra) 

Egy arany-, egy ezüst- és egy bronzérem Magyarországnak. A Google-ön a teljes EU-ban a Fidesz lett az elmúlt bő öt hónap legnagyobb hirdetője. Sőt, a nyolc legnagyobb összeggel terjesztett videó közül ötnek (!) a cechjét a magyar kormánypárt állta. A háború és a béke narratíváiról szóló három videót darabonként 70-100 ezer euróért hirdette a Fidesz, amivel a képzeletbeli EU-s hirdetési dobogó mindhárom fokát elfoglalja.

A nyolc, legnagyobb összeggel hirdetett tartalom a Google-ön, 2024. január 1. és június 9. között (a képek alatt a hirdető, a megjelenések száma, a hirdetés aktív időszaka és a hirdetésre elköltött összeg szerepel)

Narratívaelemzés – Minden politikai tartalmú hirdetésre költött forintból 47 fillér ellenségképző narratíva terjesztésére ment

 

Kutatásunk során nemcsak a politikai hirdetésekre költött összegeket, hanem az azokon keresztül terjesztett ellenségképző narratívákat is vizsgáltuk (a módszertani leírás itt elérhető).

  • A február 4. és június 15. közötti időszakban azoknak a Facebookon futó politikai hirdetéseknek vizsgáltuk a tartalmát, amelyekre legalább 50 ezer forintot költöttek. 9208 darab egyedi hirdetés felelt meg a feltételeknek, amelyekre összesen 2,1 milliárd forintot költöttek. A hirdetések 27 százaléka (2522 darab) tartalmazott elemzői konszenzusunk szerint ellenségképző narratívát. Ezeket összesen 981 millió 380 ezer forintért hirdették, ami a teljes hirdetési költés 47 százaléka.
  • Az összeg 98 százalékát kormányzati irányítású szereplők fizették, sorrendben: a Megafon (525,3 millió, 54%), a Fidesz (201,1 millió, 20%), a Mediaworks (106,1 millió, 11%), a CÖF (29,8 millió, 3%) és több kisebb hirdető. A fennmaradó 2%-ból (jóval enyhébb) ellenségképző narratívákat hirdetett a DK 6,8 millió forintért, az LMP 4,5 millióért, a Mi Hazánk 2,9 millióért, valamint további szereplők kevesebb mint egymillió forintért.

Így olvasd az infografikát! Érdemes teljes képernyős nézetre váltani. A grafikonok és táblázatok interaktívak, az egérrel lehet egyes adatsorokat kiválasztani, az egyes szintek között váltani. A diák között az alsó vezérlőkkel vagy a billentyűzet nyilaival lehet mozogni. Az Infogram első diáján látható, mely főbb témákat fedték le ezek az ellenségképzésre alkalmas tartalmak, és mennyit költöttek rájuk. A második dián a témák, illetve a hirdetők szerinti bontás böngészhető. A harmadik dián az ellenségképző narratívákat tartalmazó hirdetések közül válogatunk, feltüntetve azok legfőbb adatait.

 

A leggyakoribb ellenségképző narratívák

Az alábbiakban bemutatjuk, hogy – az Infogramban szereplő fő témákon belül – melyek voltak a hirdetésekben leggyakrabban alkalmazott ellenségképző narratívák. Minden blokkban felsoroljuk az adott hirdetésekből kigyűjtött ellenségképzésre alkalmas kifejezéseket, amelyek nagy száma és stílusa teszi igazán érzékelhetővé, mit is jelent a vizsgált fogalom.

Az európai háborúpárti politikusok ki akarják robbantani a harmadik világháborút és be akarják sorozni a magyar fiatalokat a háborújukba

A kormányoldal a választás legfontosabb témájává tette a háborút, azzal a hamis üzenettel kampányolva, miszerint az idei választáson (is) a háború és a béke között kellett választani. A kormányoldal képviselői a miniszterelnöktől kezdve, a kormányzati irányítású médiumokon át, a megafonos influenszerekig már hosszú ideje alaptalanul vádolják „háborúpártisággal” és a „globalista érdekek kiszolgálásával” európai – köztük gyakran konzervatív – politikusokat és magyar ellenzékieket. Az érvelés szerint míg a „háborúpárti baloldal” és a legtöbb nyugati NATO-tagállam – Soros György és a hadiipari lobbi érdekei mentén – fegyverek és katonák küldésével akarja belerángatni Európát az orosz-ukrán háborúba, addig a Fidesz által fémjelzett jobboldal egyedüliként áll a béke pártján, és kizárólag ők akarnak véget vetni a katonai konfliktusnak. Ezt erősítve a kampány egy pontján a békepárti hangok „elhallgattatásával”, „véleményterrorral” és szovjet módszereket idéző „cenzúrával” kezdték vádolni az európai vezetőket. A Robert Fico szlovák populista baloldali miniszterelnök elleni merényletet is felhasználták narratívájuk erősítésére; az elkövetőt a kormánypárti szereplők „baloldali”, „háborúpárti” aktivistának állították be, a merényletért pedig a baloldal „háborús uszítását” tették felelőssé, ezzel erősítve azt a hamis képet, miszerint már szervezetten, erőszakosan üldözik a „békepárti” politikusokat.

A Fidesz láthatóan igyekezett a fiatal szavazókat is megcélozni. Manfred Webert, az Európai Néppárt vezetőjét azzal vádolták, hogy az egész EU-ra kiterjedő sorkatonai szolgálatot vezetne be férfiaknak és nőknek egyaránt, hogy aztán a főleg kelet-közép-európai fiatalokból felálló közös európai („brüsszeli birodalmi”) hadsereget Ukrajnába vezényelhessék az oroszok ellen.  A kormányoldal így igyekezte újjáépíteni azt a kegyelmi botrány által megtépázott narratívát, miszerint egyedül a magyar kormány elkötelezett gyermekvédelem iránt.

A Fidesz a kampány utolsó heteire a végletekig fokozta a választás tétjét: „Fidesz vagy háború”, sőt, „élet vagy halál”. A miniszterelnök és a teljes kormányoldal is azt állította, hogy a Fidesz képes egyedül megőrizni az ország békéjét, miközben a háborús nyelvezetet használva igyekezett mobilizálni választóit, mindenki mást egzisztenciális fenyegetésként beállítva.

Magyar Péter, a tömegeket hergelő, háborúpárti messiás

Magyar Péter február óta központi célpontja a kormányoldal kegyelmi botrányt követő kommunikációs ellentámadásának; egy rövid időszakot leszámítva a teljes kampány domináns eleme maradt a Fidesz holdudvarából ellenzéki vezérré előlépett politikus lejáratása. Kezdetben a magánélete körül kirobbantott botrányokkal igyekeztek személyében hitelteleníteni, egy „családját bántalmazó”, „agresszív”, „fenyegetőző”, „végletekig frusztrált”, „nárcisztikus”, „bosszúálló” embernek igyekeztek beállítani. Néhány hétig kizárólag ez volt a karaktergyilkosság iránya, de miután ez nem bizonyult hatékonynak, megindult Magyar Péter „dollárbaloldalhoz” való sorolása is. A fő narratíva szerint a Márki-Zay Péterhez hasonlított „balliberális” Magyar Pétert a „dollárbaloldal, a dollármédia és a dollárcelebek” a „baloldal új messiásává” emelik, hogy kiszolgálják a „Soros-birodalomhoz tartozó amerikai baloldal” érdekeit.

A Magyar által szervezett megmozdulásokra és országjárásra reagálva a narratíva is kiegészült: egy agresszív és tömegeket hergelő, paranoiás politikusként állították be Magyart, aki egyszerre nevetséges és veszélyes. A kampány végére a „háborúpárti” bélyeget is ráaggatták, azt állítva, hogy Magyar Péter az „európai háborúpárti politikusokkal” és „Soros-ügynök” képviselőjelöltjeivel együtt vissza akarja állítani a 2004-ben felfüggesztett kötelező sorkatonai szolgálatot, hogy a magyar fiatalokat Ukrajnába, azaz a halálba küldhesse. A Magyar Péter elleni hadjárat az utolsó hetekre szinte teljesen belesimult a „háborúpártizó” kampányba, immáron egzisztenciális fenyegetésként bemutatva a politikust, akinek követői ellen a fideszes tábornak minél inkább mozgósítania kell.

A kormányellenes erők külföldi érdekeket képviselnek

A jól bevált recepten ebben a kampányban sem változtattak: a kormányoldal az egész kampány során terjesztette azt az elmúlt másfél-két évben – az Állami Számvevőszék jól időzített jelentéseinek segítségével is – felépített narratívát, miszerint az ellenzéki pártokat és a szerintük velük együttműködő médiát Soros György, valamint a „nemzetközi globalista” „háború-, gender- és migrációlobbi” finanszírozza. A következetesen ismételt hazugságok / csúsztatások szerint

  • az ellenzéki erők és a média külföldi érdekek érvényesítésén dolgozik,
  • a fegyverszállítások támogatásával Magyarországot bele kívánják sodorni az orosz-ukrán háborúba,
  • szabad utat nyitnának az irreguláris migráció előtt,
  • a genderlobbinak engedelmeskedve transznemű aktivisták tömegét irányítanák a magyar iskolákba és óvodákba, hogy átmossák a gyerekek agyát.

Ehhez csatlakoznak még a független média hiteltelenítését célzó üzenetek is, elvitatva azok függetlenségét, gyakran kigúnyolva azok objektivitásra törekvését, időnként megkérdőjelezve a független újságírás létezését is. Kisebb újdonságnak számít, hogy a megafonos megmondóemberek már politikai kommentátor-influenszereket is a „globalista háborúpárti Soros-hálózat” tagjaiként támadtak.

Következmények nélküli, hataloméhes és erőszakos baloldal

A választási kampány kezdetén Novák Katalin és Varga Judit lemond(at)ásával azonnal beindult a pedofilbotrány átkeretezése. A narratíva szerint Novák és Varga lemondásukkal és a „hiba” elismerésével vállalták a politikai felelősséget, hitelesen képviselve a jobboldali közösség értékeit. Ezzel szemben az ellenzéki politikusok (őket egységesen baloldalinak minősítve) soha nem vállalják a felelősséget a tetteikért és bűneikért. A kormányzati irányítású média a kampány elején hetekig vitte a kegyelmi botrányt követő lemond(at)ások után megkezdett kampányát: a leginkább a Megafon influenszerei által terjesztett üzenetek szerint a baloldalnak nincs erkölcsi alapja számonkérni a kormányoldalt.

Ahogy a kegyelmi botrányt igyekezett a Fidesz minél hamarabb letudni, úgy alakult át az ellenzéket megbélyegző narratíva is: a következmények nélküliséget az erőszakosság kezdte felváltani.

Budapest ellenzéki vezetése korrupt és inkompetens

A kormányoldal, köztük Szentkirályi Alexandra, a Fidesz utolsó pillanatban visszaléptetett budapesti főpolgármester-jelöltje és a megafonos influenszerek háborúpártisággal, korrupcióval és inkompetenciával vádolták Karácsony Gergelyt, aki szerintük Gyurcsány Ferenc „bábjaként” a város problémáinak megoldása helyett azzal volt elfoglalva, hogy a „Gyurcsány-fiókákat” etesse, és velük „kirabolják a Városházát”. Ebben a kampányban minőségi ugrást jelentett a Karácsony Gergelyt „bébi Gyurcsányként” ábrázoló képregény-videó.

Vitézy Dávid kampányában, ha nem is hangsúlyosan, de megjelentek ellenségképzésre alkalmas kifejezések. A budapesti közösségi közlekedés problémái kapcsán arról beszélt, hogy a „tömegközlekedés nem lehet hajléktalanszálló”, némileg összemosva a hajléktalanokat a bűnözőkkel, később „messziről bűzlő, szervezetten kolduló, nőket fogdosó, utastársaikat zaklató személyekről”, valamint „beállt hordák zaklatásáról” beszélt, akikkel szemben rendészeti eszközökkel lépne fel. Az őt ért kritikára reagálva Vitézy kitartott álláspontja mellett, de következetesen hangsúlyozza azt is, hogy „aki segítségre szorul, annak a szociális ellátórendszeren belül segíteni kell”. A hajléktalansággal kapcsolatos rendpárti üzenetek egy részét Szentkirályi Alexandra is átvette a kampány folyamán, mielőtt visszalépett volna Vitézy javára.

Más, kis számban megjelenő ellenségképző narratívák

A DK és politikusai a kegyelmi botrány kirobbanása után rövid videóban támadták és lemondásra szólították fel Novák Katalin köztársasági elnököt, Varga Judit korábbi igazságügyi minisztert és Orbán Viktor miniszterelnököt, mindhármukat „pedofilsimogatónak” bélyegezve. Az ellenzéki pártok által közösen rendezett tüntetésen megjelent az „orbáni pedofilhálózat” kifejezés is, amit utána a DK és kisebb részben a Momentum használt a kampány első felében.

Ungár Péter az LMP hirdetéseiben Magyarországot akkumulátor-gyarmatként jellemezte az országba érkező számos akkumulátoripari beruházás miatt. Az LMP kampányához hasonlóan Dobrev Klára egy interjúban szintén „kínai gyarmatosító hajókról” beszélt, utalva a kormány keleti nyitás külgazdasági stratégiájának eredményeként érkező kínai beruházásokra és Hszi Jinping kínai elnök és pártfőtitkár budapesti látogatására.

A DK politikusai, elsősorban Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc és az újonnan alakult Hétköznapi emberek nevű influenszercsoport Sulyok Tamás köztársasági elnököt az „apja vérnáci múltjával” és egy „földmaffiában” való részvétellel vádolják, utalva az elmúlt hónapokban kirobbant botrányokra. 

A Mi Hazánk a kampány során szintén több ellenségképző narratívát is hirdetett, például a végrehajtó maffiáról, a készpénzt kiváltani hivatott totális digitális megfigyelésről, a vendégmunkások általi lakosságcseréről, a WHO „pandémiaszerződést” erőltető „terrorista múltú, kommunista” igazgatójáról, az ukrán kormány Magyarország állítólagos megszállására szőtt terveiről vagy Magyar Péter állítólagos külföldi megrendelőiről.

Disclaimer

A választási dezinformációt vizsgáló projekt megvalósítására a Political Capital által vezetett, a Lakmusz és a Mérték Médiaelemző Műhely részvételével működő konzorcium 143 ezer eurós támogatást nyert a European Media and Information Fund (Európai Média és Információs Alap – EMIF) nyílt pályázatán. Az EMIF által támogatott bármely tartalomért kizárólag a szerző(k) felelősek, és az nem feltétlenül tükrözi az EMIF, valamint az Alap partnerei, a Calouste Gulbenkian Foundation és a European University Institute álláspontját.

 

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384