Gyorsul az Orbán-rezsim nemzetközi befolyásépítése
Határon túli magyar közösségek, Fico, Babis, Patrióták, és a sor hosszan folytatható. Az Orbán-rezsim – bár hazai pályán nagyon érzékeny az ilyesmire – 2010-es hatalomra kerülése óta egyre intenzívebben építi külföldi befolyását.
Befolyás az uniós színtéren
Az európai parlamenti választások után néhány héttel sikeresnek bizonyult a magyar miniszterelnök kísérlete egy új EP-frakció és pártcsalád megalapítására. Az Orbán Viktor (Fidesz), Herbert Kickl (FPÖ) és Andrej Babis (ANO) felhívására megalakult Patrióták Európáért nevű csoporthoz összesen 12 országból csatlakozott számos szélsőjobboldali párt, köztük a portugál Chega, a holland Szabadságpárt (PVV), a Dán Néppárt, a Flamand Érdek, a spanyol Vox, az olasz Lega, nem utolsósorban pedig Marine Le Pen pártja, a francia Nemzeti Tömörülés. Az új frakció praktikusan az eddigi Identitás és Demokrácia (ID) újrabrandelését jelenti. A Patrióták frakciójának megalakulása a magyar kormány befolyásépítési tevékenységének sikereként értelmezhető, annak ellenére is, hogy a csoport 84 képviselője aligha szerezhet túl nagy befolyást az EP-ben, köszönhetően a szélsőjobboldali pártok tűzfészektől való távol tartását szolgáló tűzfalnak. A Patrióták akkor értékelődhetnek fel, ha Orbán Viktoron kívül további miniszterelnököket is fel tudnának mutatni az Európai Tanácsban. A legnagyobb esélye erre az FPÖ-nek lehet az Ausztriában szeptemberben esedékes választás után, de jövőre Csehország is választ.
Az Európai Parlament frakcióinak átalakulása az Orbán-rezsim nemzetközi befolyásépítésének eredményeit is jól mutatja. Túl a Patriótákon, a Fidesszel szoros kapcsolatot ápoló RMDSZ néhány hete – a KDNP-vel közösen – megpróbálta blokkolni a Magyar Péter vezette TISZA párt csatlakozását az Európai Néppárthoz (EPP). Bár pontosan tudták, nem képesek megakadályozni a TISZA felvételét, a jelzés világos volt: az EPP-n belül is Orbán érdekeit képviselik. (A KDNP azóta távozott, az RMDSZ továbbra is az EPP tagja.)
Ahogy egy korábbi elemzésünkben is írtuk, az Orbán-rezsim kapcsolatépítésének másik sajátossága, hogy az nem intézményeken, hanem pártokon vagy egyes személyeken keresztül történik. Ez szintén gyengíti Magyarország érdekérvényesítő képességét, mivel a kormány szövetségesei és partnerei – ritka kivétellel – nincsenek kormányon. Emellett a befolyásépítés gazdasági haszna is legtöbbször nem nemzetgazdasági szinten, hanem a kormányközeli vállalkozásoknál jelentkezik.
Befolyás a külhoni magyar közösségekben
Az európai uniós intézmények mellett a befolyásépítés egyik fő célpontja a szomszédos országok, és azon belül is a határon túli magyarok. Újságírók 2010 óta széles körben feltérképezték, az Orbán-rezsim milyen eszközökkel (elsősorban pénzügyi támogatások révén) és milyen kitartóan törekszik a határon túli közösségek, azon belül is a médiumok feletti ellenőrzés megszerzésére. A magyar kisebbségi közösségek legitim támogatása és érdekképviselete helyett a magyar kormány hatalmi-politikai érdekei mentén használja ki ezeket a közösségeket, hiszen a rezsim alapvetően két okból igyekszik hegemón pozíciót kialakítani a szomszédos országokban élő magyar kisebbségi közösségek felett: 1) hogy biztosítsa a kettős állampolgárok szavazatait a magyarországi országgyűlési választásokon, és 2) hogy közvetett befolyást gyakoroljon ezeknek az országoknak a többségi politikájára. Utóbbi fontossága az elmúlt években felértékelődött, abban a reményben, hogy a politikai, pénzügyi és egyéb támogatással adott esetben hatalomra kerülő pártok segítenek majd kimozdítani a magyar kormányt nemzetközi elszigeteltségéből.
Befolyás Szlovákiában
A szuverenitását retorikai szinten féltő magyar kormány ezért aktívan avatkozik be a szomszédos országok belpolitikájába, nyíltan támogatva pártokat és politikusokat. Szlovákiában a tavaly szeptemberben tartott választások előtt a magyar kormány több módon is ösztönözte a helyi magyar pártok összefogását, ennek kudarca után pedig nyíltan támogatta az (ál)baloldali-populista, korábban magyarellenes megnyilvánulásairól is elhíresült Robert Ficot és pártját, a Smert. Ezt a diplomáciai protokollt áthágó magatartást elemzi a Political Capital, a szlovák Adapt Institute és a cseh AMO tanulmánya.
A kormány mondhatni vállaltan befolyásolta a szlovákiai magyarok választói akaratát; Szijjártó Péter mindezt a „nemzetközi liberális mainstream hajtóvadászatának” keretébe helyezte. A kormány a befolyása alatt álló médiát is felhasználta. A Szlovákiában még ma is létező kampánycsend idején például Fico interjút adhatott a magyar állami médiának, aminek adásait számos szlovákiai magyar is követi. Mind a magyar kormányzati irányítású média, mind a szlovákiai magyar Szövetséghez köthető és a magyar állam által anyagilag támogatott sajtóorgánumok – mint a Körkép, a Hírek.sk, a Felvidék.ma és a Ma7 – kedvező színben tüntették fel Ficot, miközben a vele szemben álló pártokat pontosan úgy támadták, ahogy a magyar ellenzéket.
A magyar kormány szlovákiai befolyásépítése nem a 2023-as választásokkal kezdődött, egy évtizedes léptékű, számos diplomáciai, gazdasági, információs, titkosszolgálati és katonai eszközt felvonultató erőfeszítésbe illeszkedik. Szlovákiában jelen vannak olyan kormányközeli nagyvállalatok, mint a Mol, a Magyar Honvédség pedig részt vesz a szlovák légtér ellenőrzésében, igaz, önmagukban ezek még nem biztosítanak komoly befolyást. Fico hatalomba való visszatérése viszont fontos Orbánnak, különösen a tavaly őszi lengyel hatalomváltás után. Az uniós színtéren azzal együtt is segíthetik egymást, hogy nem fognak közös frakcióban ülni, a jogállamisági mechanizmus megakasztásában például Fico is fontos partner lehet. A Fidesz módszerei ugyanis mintaként szolgálnak a szlovák kormánypártok jogállamot meggyengítő intézkedéseihez, lásd a szlovák közmédia függetlensége elleni támadásokat, vagy a szlovák „külföldi ügynök törvény” terveit.
Az autoriter belpolitikai törekvések, a Moszkva-barát külpolitika és a magyar kormány befolyása ellenére a Smer mégsem követi mindenben a Fideszt. A jó nyugati kapcsolatokat Fico nem kívánja felégetni, ami abból is látszik, hogy nem csatlakozik az Orbán által gründolt Patriótákhoz, hanem mindent megtesz annak érdekében, hogy visszatérhessen a lényegesen nagyobb befolyással bíró szociáldemokrata frakcióba (S&D), ahol a tagságát tavaly ősszel felfüggesztették.
Befolyás Csehországban
Csehországban ugyan nem él jelentős magyar kisebbség, de ez nem jelenti azt, hogy az Orbán-rezsim ne próbálkozna ott is befolyásépítéssel. A magyar kormány évek óta nyíltan támogatja Andrej Babis volt miniszterelnököt, a jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt, az ANO vezetőjét. Magyar kormányközeli vállalkozók pedig egyre jelentősebb szerepet játszanak a cseh energia- és hadiipari szektorokban. Cseh szakértők szerint a magyar kormány Moszkva- és Peking-barát hozzáállása és a potenciális technológiatranszfer miatt rejt ugyan kockázatokat, a szlovákiaihoz képest a csehországi magyar befolyás mértéke ezekkel együtt is lényegesen kisebb, és leginkább akkor értékelődhetne fel, ha Babis megnyerné a 2025-ben esedékes cseh parlamenti választást. A magyar kormány várhatóan minden rendelkezésére álló eszközzel segíteni is fogja ezt.
Cél: hatalomban maradás, ameddig csak lehet
Mindebből látszik, hogy a Patrióták megalapítása ugyan fontos, de csak egy eleme az Orbán-rezsim befolyásépítésének. A Fidesz szövetségeseinek támogatása Szlovákiában és Csehországban is azt a célt szolgálja, hogy enyhítsék a magyar kormány nemzetközi elszigeteltségét egy olyan külpolitikai környezet megteremtésével, amely biztosítja a rezsim hosszú távú fennmaradását. Ezért kívánják az európai integrációt sekélyesíteni, ezért igyekeznek összefogni a rendszer- és hegemóniaváltást ígérő politika erőket. Az már csak hab a Fidesz tortáján, hogy a Nyugat-ellenes erők támogatásával egyszerre szolgálja Moszkva és Peking érdekeit is.
