A lengyel külügyminiszter tagadja, hogy védelmi biztos szeretne lenni, de Varsó erős portfólióra tart igényt

A lengyel külügyminiszter Radosław Sikorski, aki szinte biztos, hogy elnyeri a következő bizottsági jelölést, azt állítja, hogy nem érdekli a védelmi biztosi portfolió. Egyes források szerint jobban érdekli az az uniós vezető diplomáciai pozíció, amelyre 2014-ben már pályázott.

Aleksandra Krzysztoszek és Krzysztof Ryncarz | Euractiv.pl

Radosław Sikorski lengyel külügyminisztert tartják az egyik esélyes jelöltnek arra az új uniós védelmi biztosi pozícióra, amit Ursula von der Leyen szeretne létrehozni bizottsági elnöki újraválasztása esetén.

Az új portfolió felölelné az EU védelmi iparát, a kutatást és fejlesztést, valamint a szó tágabb értelemében vett biztonságot, és létrehozása válaszként szolgálna Oroszország egyre agresszívabb külpolitikájára és ukrajnai inváziójára.

Sikorski azonban tagadja, hogy érdekelné a megbízatás.

Egy június 17-ei sajtótájékoztatón az esélyeiről kérdezve megjegyezte, hogy “ilyen pozíció (még) nem létezik az EU-ban”.

“Még ha létezne is, és felajánlanák nekem, nem törekszem rá, és nem megyek sehova” – tette hozzá.

Második lehetőség, hogy elnyerje a főképviselői pozíciót

Sikorskit a lengyel és a külföldi média is gyakran emlegette mint a külügyi és biztonságpolitikai főképviselői poszt várományosát, különösen akkor, ha az Európai Néppárt vagy bármely más csoport blokkolja Kaja Kallas észt liberális miniszterelnök jelölését.

Sikorski előző külügyminiszteri ciklusa alatt, 2014-ben Lengyelország jelöltjeként már indult ugyanerre a pozícióra, de végül olasz szocialista kihívójával, Federica Mogherinivel szemben elvesztette a jelölést.

Kudarcát nagyrészt az okozta, hogy meg kellett őrizni a pártok, a nemzetek és a nemek közötti egyensúlyt az uniós csúcspozíciókban. Mivel Sikorski főnökét, Donald Tusk miniszterelnököt tartották esélyesnek az Európai Tanács elnöki posztjára, két kombináció volt lehetséges: vagy az akkori dán szocialista miniszterelnök, Helle Thorning-Schmidt lett volna az Európai Tanács elnöke, és a néppárti Sikorski vagy a bolgár Kristalina Georgieva kapta volna meg a főképviselői/alelnöki posztot, vagy Tusk lett volna az Európai Tanács elnöke, és Mogherini a főképviselő/alelnök.

Az EU vezetői végül a második lehetőség mellett döntöttek, mely értelmében Tusk váltotta a belga Herman van Rompuyt az Európai Tanács elnökeként, és Mogherini lett a főképviselő a brit Catherine Ashtont követően.

Tusk volt a második lengyel, aki uniós csúcspozíciót töltött be, miután a Polgári Platform (PO, EPP) másik tagja, Jerzy Buzek 2009 és 2012 között az Európai Parlament elnöke volt. Lengyelország volt az „új Unió” első országa, amelyik csúcspozíciót kapott, és továbbra is az egyetlen ország, amelyik kétszer is megkapta.

Mivel Ewa Kopacz váltotta Tuskot miniszterelnökként, miután 2014-ben az Európai Tanácsban átvette a feladatot, Sikorski lett a parlament elnöke. 2015 júniusában, egy törvénytelen lehallgatási botrány miatt lemondott.

Tusk nem hajlandó elengedni Sikorskit

Donald Tusk beismerte, hogy személyesen nem igazán hajlandó elveszíteni Sikorskit és elengedni Brüsszelbe.

„Nem szeretném elveszíteni Sikorskit, aki egy nagyon jó külügyminiszter,” mondta a médiának nemrég. „Számomra a legfontosabb, hogy erős, hatékony és külföldön nagyra becsült kormányunk legyen, és ezt Sikorski miniszter úr garantálja,” tette hozzá.

Tusk korábban kijelentette, hogy támogatni fogja von der Leyen újraválasztását és Kallas főképviselői jelöltségét. Megkérdezték tőle, hogyan kezelné az EPP a déli uniós országok azon kifogásait, hogy Sikorski védelmi biztosi portfóliójának átvételével és Kaja Kallas jelölésével a főképviselői posztra túl sokat kapna a régió.

„Kaja Kallas észt miniszterelnök nem a mi jelöltünk”, hangsúlyozta Tusk, miközben Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban „nagyon hitelesnek” jellemezte Kallast.

„Egyetértek a nézeteivel. A többi vezető dolga, hogy hatékonyan támogassák őt, én biztosan nem avatkozom közbe. Nekünk megvan a magunk dolga, amiért harcolnunk kell”, mondta.

Lengyelország portfóliója a Bizottságban

Lengyelország minden bizonnyal szeretné megkapni az egyik kulcsfontosságú tárcát a Bizottságban, és valószínűleg sikerülni is fog, mivel Tusk volt az egyik legfontosabb támogatója von der Leyen újbóli bizottsági elnöki kinevezésének. 

Ha nem is a védelmi tárca, amiről úgy hírlik túl szűkös Varsó ambícióinak, a bővítési és szomszédsági poszt is megteszi, bár az a pozíció már most sok országot érdekel.

A média szerint Lengyelország a belső piaci tárcával is szemezget, amit már korábban Jean-Claude Juncker Bizottságában is megkapott, Elżbieta Bieńkowska biztossal. Franciaország szintén jelezte érdeklődését a pozícióra, ugyanakkor nem bevett szokás, hogy egy ország két egymást követő Bizottságban is ugyanazt a tárcát vigye.

A bővítési portfólió különösen vonzó lehet Ukrajna és a Nyugat-Balkán országainak csatlakozásával a láthatáron. Varsó szeretné megszerezni ezt a pozíciót, amit az új EP-képviselő, a PO-s Michał Szczerba is megerősített.

„Szeretném, ha Lengyelország egy olyan erős tárcát kapna, mint a bővítési, esetleg a Bizottság alelnöki pozíciójával kiegészülve,” mondta.

A cikk eredetileg a Visegrad.info oldalon jelent meg 2024. június 27-én angol nyelven, az EurActiv Csehország, az EurActiv Lengyelország, az EurActiv Szlovákia és a budapesti Political Capital közös projektje keretében, további részletek a honlapunkon.