A Patrióta-frakció színpadán nem mindenki táncol úgy, ahogy Orbán fütyül

Bár annak mutatja magát, nem igazán erős még a részben Orbán Viktor által alapított Patrióták Európáért pártszövetség.

• Migrációs, háborús és gazdasági félelmek ágyazhatnak meg a szélsőjobb további erősödésének. Miután a Herbert Kickl vezette Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a szavazatok 29 százalékával az első helyen végzett az ausztriai parlamenti választáson, múlt héten sorra gratuláltak neki a Patrióták Európáért tagpártjai. A Putyin-barát szélsőjobboldali pártok európai szövetségének vezetői – köztük Orbán Viktor – történelmi jelentőségű győzelemről és a Patrióták erősödéséről beszéltek. Bár még nem dőlt el, hogy az FPÖ képes lesz-e kormányt alakítani, azzal, hogy az élen végzett, a Patrióták körébe tartozó pártok mozgásterük bővülésében bíznak – igaz, a holland választás után is hiába tápláltak hasonló reményeket. Az ausztriai elemzések az FPÖ sikerét elsősorban a gazdasági nehézségekre vezetik vissza, de abban is egyetértés van, hogy az egész Európában felerősödő migrációs és háborús félelmek is fontos szerepet játszanak a szélsőjobb társadalmi bázisának erősödésében, a Patrióták tagpártjai pedig jól láthatóan összehangoltan építenek erre.
• Amíg Orbán magányos az Európai Tanácsban, nem tud kitörni az elszigeteltségből. Az Európai Unió intézményeiben és a tagállamok kormányaiban egyelőre nem bírnak komoly befolyással a Patrióták frakciójához tartozó pártok, így Orbán Viktor európai elszigeteltsége sem igazán oldódik. Hiába lojális szövetségese például Matteo Salvini, az ő pártja (Liga) – amely jelenleg is tagja a Giorgia Meloni-vezette kormánynak – kevesebb mint harmadakkora tábort tudhat csak magáénak, mint a miniszterelnök vezette Olasz Testvériség. A magyar kormány által is visszhangzott oroszbarát narratívának megfelelően a korábban Putyin-pólóban pózoló Salvini úgy beszél a „béke” fontosságáról, hogy közben Meloni és Antonio Tajani külügyminiszter Ukrajna lehangosabb és legbiztosabb európai támogatói között vannak. A Fidesz elszigeteltségén az változtathat, ha Ausztriában végül az FPÖ adhat kancellárt, aki egyben az Európai Tanácsnak is tagja lesz. Fontos lesz még a jövő évben esedékes cseh választás eredménye is, amely a szintén a Patriótákhoz átigazoló Andrej Babis győzelmét hozhatja.
• A Patrióták színpadáról hangosabban szól a brüsszelezés. Orbán Viktor messze van attól, hogy az európai színtéren visszaépítse a Fidesz korábbi, EPP-tagsága idején fennálló pozícióját, de a fragmentált európai szélsőjobboldalon belül a Patrióták frakciójával megtalálta azt a színpadot, amelyről harciasan buzdíthatja saját hazai és nemzetközi közönségét „Brüsszel elfoglalására”. Megtette ezt a Liga múlt hétvégi, pontidai találkozóján is, ahol a Patrióták szövetségének magyar, osztrák, spanyol, portugál és cseh tagpártjai is jelen voltak. Az őt magasztaló Salvini után azt mondta, az egyesülő európai jobboldal küzdelmének végén ők vehetik majd kézbe a brüsszeli politikát.  Ez azonban egyelőre a jövő ígérete csupán, miközben Meloni befolyása, akihez Orbán korábban rendszeresen járt Olaszországba, egyre valóságosabbnak tűnik Európában. Az ő frakciójába ugyanakkor a Fidesz nem kapott bebocsátást.
• A Patriótákon belül sem lép mindenki egyszerre. A magyar kormány igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy a Patrióták szövetsége szoros és megbonthatatlan, valójában jó pár alapvető kérdésben nem értenek egyet, mást diktálnak a belföldi és nemzetközi pozícióik, érdekeik. Salvini békevágya például nem áll meg Ukrajnánál, hanem a Közel-Keletig terjed, Orbán viszont oda biztos nem fogja követni, a magyar kormány ugyanis szinte feltétel nélkül támogatja Izraelt. Vagy: a magyar kormány még júliusban megvétózta a közös EU-s nyilatkozatot Venezuela ügyében, amit a Patriótákon belül is sokan rossz néven vettek, olyannyira, hogy a Fidesz igazodni kényszerült. Van még tehát politikai feladat és összecsiszolni-való, mielőtt átveszik a hatalmat Brüsszelben.

Kiemelt kép: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán/MTI/MTVA