Erő(szak)politika: a Menczer-akciótól a bíróságok bedarálásáig

2024 végéhez közeledve kijelenthető, hogy az elmúlt másfél évtizedben nem látott tempóban zajlanak változások a hazai politikában. Alig több mint fél év alatt jelentősen nőtt a kormánnyal szembeni választói elégedetlenség, a Fidesz a februári kegyelmi botrány óta nem képes tartósan visszaszerezni a kezdeményező szerepet, a TISZA Párt gyors erősödése nyomán átalakulóban van a pártrendszer. A felszín Menczer Tamás és Magyar Péter agresszív szóváltásától, illetve lejárató kampányoktól viharos, de a mélyben megkezdődött a politikai rendszer új helyzetre szabása. Az Orbán-rezsim a kihívásra reagálva hozzányúl a választási rendszerhez, az igazságszolgáltatás intézményeihez, lojálisabb vezetést kap a jegybank, de változások láthatók a média vagy épp az ellenzéki politikusokkal szembeni fellépés terén is.

Szergej Gurijev és Daniel Treisman információs autokráciákra vonatkozó elmélete mutat rá arra, hogy az ilyen rendszerekben nem elsősorban az erőszak vagy az intézmények, hanem a választók sikeres manipulálása a hatalom alapja. A domináns politikai erő ennek révén tudja megőrizni a demokrácia kulisszáit, és folyamatosan felmutatni maga mellett a jelentős választói többséget, hogy a kormányzást tartósan megőrizhesse. Ha viszont a hatalmon lévők tömegeket befolyásoló képessége meggyengül, rákényszerülhetnek arra, hogy visszanyúljanak az autokratikus hatalomgyakorlás hagyományosabb, intézményes eszközeihez, amelyek magukban foglalhatják akár a politikai erőszakot, vagy legalábbis annak lehetőségét is.

Jelenleg az Orbán-rezsim mutat erre utaló jeleket: a kommunikáció durvulása mellett megfigyelhetők az intézményes változások is.

1. Agresszív kormánypárti kommunikáció

Bár a mért pártpreferenciákban nagy eltérések vannak, abban minden közvélemény-kutatás megegyezik, hogy a Fidesz támogatottsága csökken, a TISZÁ-é pedig növekszik. A két párt között zárul az olló, az ellenzék nem szétforgácsolt, hanem van népszerű vezetője. Ez rég nem látott kihívás a kormánypárt számára, amely a kommunikáció szintjén elsősorban Magyar Péter – eddig nem túl eredményes – lejáratásával igyekszik kezelni a helyzetet.

A Fidesz most leginkább arra alapozza kampányát, hogy Magyar Pétert agresszívnek és erőszakosnak mutassa, ami a politikus egyes kirohanásait, illetve legelkötelezettebb híveinek bizonyos megnyilvánulásait tekintve nem is lehetetlen. Ennek kiprovokálását célozta a nagy vihart kavart Menczer-féle akció is, amelynek azonban Magyar politikai mocsárba rántásán túl lehetnek hosszabb távú következményei a politikai erőszak hivatalossá tétele terén is. Ennek kapcsán ugyanis a legfontosabb változás, hogy a Fidesz eddig provokátoroknak (ld. Bede Zsolt), propagandistáknak vagy fociultráknak szervezte ki a hasonló akciókat, most viszont a kormánypárt kommunikációs vezetője volt a végrehajtó, akinek fellépését maga a miniszterelnök is helyeselte, mondván, Magyar Pétert le kell állítani.

Az eddig is látható volt, hogy a kormánypárt törzsies politizálással próbálja összezárni a saját táborát az ugyancsak egyre törzsiesebb TISZA-táborral szemben. Most azonban azt is megüzenték a hatalom részéről, hogy az általuk tételezett erőszakveszély esetén bármi megengedett az általuk erőszakosnak bélyegzett politikai ellenféllel szemben. Ráadásul az így felfokozott közhangulatban a kormányzás minősége sem lehet elsődleges téma. Az épp politikusokat és szakértőket toborzó TISZA számára pedig megnehezedhet a szervezetépítés, hiszen kétszer is meggondolja minden potenciális csatlakozó, hogy ki akarja-e tenni magát ilyen kormányzati támadásoknak.

2. Választásirendszer-barkácsolás

Az Orbán-rezsimben már megszokott módon, teljesen átláthatatlan előkészítési folyamat eredményeként változik a választási rendszer. Ennek eddigi legfőbb eleme, hogy a kormánypárt novemberben benyújtotta a parlamentnek a választási rendszert módosítási javaslatát, amely mindenféle egyeztetés nélkül, a nyilvánosság számára ismeretlen szempontok mentén rajzolja át a választókerületi határokat. Ez már önmagában felvetné a politikai manipuláció (gerrymandering) gyanúját, de a Választási Földrajz szakértői ki is mutatták, hogy az átszabás a Fidesznek kedvez, a TISZÁ-t pedig hátrányosan érinti. A javaslatot a héten fogadja el a parlament, de ahogy korábbi elemzésünkben írtuk, utána sem érdemes majd véglegesnek tekinteni a választási szabályokat, mert a jövő év folyamán is átírhatják őket, ha a kormánypárt aktuális érdekei úgy kívánják.

3. Nyomás alatt az igazságszolgáltatás

Évek óta kormányzati törekvés, hogy a bíróságok felett minél nagyobb politikai kontroll érvényesüljön. A kormánypárthoz lojális kinevezettek miatt az Alkotmánybíróság rég nem ellensúlya a végrehajtó hatalomnak. A bírósági szervezetet irányító Országos Bírósági Hivatal vezetőjét és a Kúria elnökét is a kormánypárti többség nevezi ki. Az uniós jogállamisági eljárásban ezért is fogalmazódott meg, hogy a magyar bíróságok rendszerszintű problémái veszélyeztetik az igazságszolgáltatás függetlenségét. A kormány formálisan kénytelen volt teljesíteni az uniós elvárásokat, a politikai nyomásgyakorlás azonban folytatódott a függetlenségen leginkább őrködő Országos Bírói Tanácsra nehezedve. A testület 2024-ben hivatalba lépett új vezetése pedig végül az évek óta halogatott bírósági fizetésemelésért cserébe olyan alkut kötött a kormánnyal, amely – például a járásbírók átvezénylésének lehetőségével – az alsóbb bírói szinteken is megteremti a politikai befolyás lehetőségét. Ezért tiltakozik egyre hangosabban az újabb bírósági reform ellen a bírók jelentős része és többen közülük nyilvánosan is beszéltek arról, hogy az igazságszolgáltatás a kormány befolyása alatt áll. A tiltakozás hatására végül lemondani kényszerült az Országos Bírói Tanács elnöke, és a testület új vezetőt választott. Hasonló nyílt bírósági ellenállásra korábban nem volt példa Magyarországon, ami a helyzet súlyosságát is jelzi.

A bíróságokon túl az ügyészség irányításában is változtatna a kormány. Bár Polt Péter személyében maximálisan lojális a kormánypárthoz a legfőbb ügyész, mintha az ő személyétől függetlenül is igyekeznének ezt bebiztosítani az Alaptörvény év végén elfogadandó tizennegyedik módosításával. Eszerint a jövőben a legfőbb ügyészt már nem kizárólag az ügyészek közül választhatja majd az Országgyűlés, nagyobb játékteret adva a kiválasztásban Orbán Viktor számára.

Mindez azért sem mellékes, mert közben egyre több büntetőeljárás indul, illetve elmarasztaló ítéletek is születnek egyes ellenzéki politikusok ellen a kormány elleni demonstrációk során elkövetett cselekményeik miatt (pl. Donáth Anna, Fekete-Győr András, Varjú László, Szél Bernadett).

4. Még lojálisabb jegybank

A közvélemény-kutatások alapján a kormánnyal való elégedetlenség szignifikánsan növekedett az elmúlt hónapokban, ami valószínűsíthetően elsősorban a gazdasági helyzet romlására vezethető vissza. A kormány egyik fő célja ezért az lesz, hogy a választást megelőző évre javítson a gazdasági közhangulaton. Ebben fontos szerep juthat a gazdaságpolitikát az eddigieknél jobban megtámogató új jegybanki vezetésnek is. A Magyar Nemzeti Bank éléről leköszönő Matolcsy György ugyanis az elmúlt években többször is élesen kritizálta a kormányt. Bár ez a konfliktus Matolcsy mandátumának lejártához közeledve elcsendesedett, az őt váltó Varga Mihály pénzügyminiszter minden várakozás szerint lojálisabb lesz majd a kormányhoz.

5. Erősebben fogott média

A Magyar Péter elleni lejárató kampány részeként Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a Facebook-oldalán arról szavaztatta meg a követőit, hogy „verőlegényekkel dobasson-e ki liberális újságírókat a fórumáról” vagy „elég nekik egy kis lincshangulat”. Kocsis persze ezeket a gyakorlatokat Magyar Péternek tulajdonította, aki a biztonságiakkal távolíttatta el a Hír Tv munkatársait egy november közepi sajtótájékoztatójáról. Ugyanakkor a kormánykritikus újságírok sajtótájékoztatókról való kitiltása évek óta kormánypárti/kormányzati gyakorlat, ahogy a kormánytól független újságírók vagy teljes orgánumok külföldi ügynöknek történő bélyegzése is. Az egyelőre még csak propagandacélokat szolgáló, de hatósági jogköröket is követelő Szuverenitásvédelmi Hivatal a Transparency International mellett az Átlátszó oknyomozó portálról készítette első jelentését, amely ellen több független szerkesztőség is tiltakozott.

A független média – és Magyar Péter – ellen irányul az Alkotmányvédelmi Hivatal minap indított nemzetbiztonsági vizsgálata is annak az álhírnek a kapcsán, miszerint rezsimjének összeomlása után Bassár el-Aszad volt szíriai diktátor Budapestre érkezhetett. A vizsgálat annak ellenére indult el, hogy az álhírt elsőként közlő Magyar Hang azonnal elismerte hibáját, helyreigazított, belső eljárást indított, és nem tartotta napirenden az ügyet. Ehhez képest a kormányzati irányítású sajtóban terjesztett álhírek és összeesküvés-elméletekkel kapcsolatban egyszer sem tapasztalhattunk ilyet. Nemzetbiztonsági vizsgálat pedig végképp nem indult sem az ukrajnai háborúról terjesztett orosz eredetű álhírek kapcsán, sem akkor, amikor kiderült, hogy a Black Cube nevű izraeli magánhírszerző cég állt a magyar civilek elleni 2022-es lejárató kampány mögött. Most viszont szükségét érezte a kormány, hogy elinduljon egy olyan vizsgálat, ami könnyen válhat a még megmaradt szabad sajtó elleni boszorkányüldözéssé. Ez pedig aligha független a rendszert ért politikai kihívástól.

A Fidesz politikai stratégiája egyrészt a gazdasági ígéretekre és választások előtti osztogatásra, másrészt fenyegető veszélyekkel és ellenségekkel szembeni védelemről szóló kerettörténet megalkotására épül. Bár Orbán Viktor és Nagy Márton szuperlatívuszokban beszélnek a gazdaság javuló helyzetéről, és az „Új gazdaságpolitikáról” szóló nemzeti konzultációval megkezdődött az ígérgetés, az adatokra épülő várakozások nem ennyire bizakodók. A Fidesz nagy reményeket fűz Donald Trump hivatalba lépéséhez is, amivel csúcsra érhet a „háború vagy béke” narratíva, de ezzel kapcsolatban szintén sok a bizonytalanság. A Fidesz ráadásul egyelőre nem találja a fogást Magyar Péteren. Ezért hogy biztosra menjenek, úgy tűnik megteremtik annak lehetőségét, hogy szükség esetén visszanyúlhassanak az autokratikus hatalomgyakorlás hagyományos receptjéhez: a politikai erőszak legitimálásához és a jogkorlátozás intézményi és adminisztratív eszközeihez.