Trump vámháborúja és a magyar kormány zavara

A gazdasági elemzők nehezen találnak racionális magyarázatot a Donald Trump által bejelentett vámemelésekre. Ez nem is meglepő, mivel elsősorban nem gazdasági, hanem politikai meggyőződés által vezérelt döntésről van szó – aminek Magyarország is kárvallottja lehet. A magyar kormányzati kommunikáció egyre kevésbé tudja megmagyarázni, miért is jó nekünk, hogy Trump visszatért a Fehér Házba.

1. Donald Trump évtizedek óta mániákusan hirdeti az amerikai vámpolitika szigorításának és ezáltal a külkereskedelmi deficit csökkentésének szükségességét. Az elmúlt évek politikai folyamatai meg is ágyaztak ennek. A protekcionista intézkedések, köztük a védővámok szaporodása ugyanis világjelenség, amely szorosan összefügg a jobboldali, bezárkozó, önmagát gyakran szuverenistának nevező populizmus térnyerésével és a globális ellátási láncok Covid utáni átalakulásával. A világkereskedelmi tendenciákat vizsgáló Hinrich Foundation adatai szerint a G-20 országokban 2021-et követően a szabadkereskedelmet korlátozó intézkedések száma több mint háromszorosára emelkedett a liberalizációs intézkedésekhez képest. A legtöbb korlátozást már a Biden-adminisztráció idején is az USA vezette be, hogy visszacsábítsa azokat a termelő ágazatokat, amelyeket az elmúlt évtizedekben kiszerveztek az olcsóbb munkaerővel rendelkező országokba – tönkretéve ezzel az amerikai középosztály egy jelentős részét. Trump ezt a lecsúszás miatt elégedetlen szavazótábort próbálja kiszolgálni a USA remélt újraiparosításával, ezért folytatja, amit már elődei elkezdtek, csak jóval radikálisabban.
2. Igaz tehát, hogy Trump tárgyalási technikaként is alkalmazza a vámokkal való fenyegetést, illetve azok visszavonását, de összességében ennél mélyebb társadalompolitikai folyamatok által is meghatározott intézkedésekről van szó. Ebből következően az amerikai elnök átfogó vámbejelentésének nem is az iránya, hanem inkább a mértéke volt meglepő. Mintha az egyes országoknak vám formájában küldött politikai üzenet és az eddigi rend felforgatásának szándéka a világkereskedelemben is fontosabb lenne, mint az amerikai gazdaság haszna – és éppen ez az, ami kontraproduktív lehet a Trump-adminisztráció szempontjából. Ha ugyanis a beígért nagyobb jólét helyett magasabb infláció, kiszámíthatatlanság, esetleg recesszió lesz az USA-ban, akkor az elégedetlenség tovább növekedhet az elnökkel szemben. Trump ennek igyekszik elejét venni azzal a keretezéssel, hogy bár a rövid távú hatások lehet, hogy kedvezőtlenek lesznek, az intézkedések be fognak érni, a közvélemény pedig hálás lesz neki.
3. A magyar kormányzati reakció csalódottságra, zavarra utal. Egyrészről Szijjártó Péter Brüsszelt hibáztatja az amerikai vámokért, másrészről Nagy Márton rejtélyes érveléssel bizonygatja, hogy mindez még jó is lehet az amúgy is padlón lévő magyar iparnak, miközben Európában, jelentős autóipari és gépipari exportja révén épp a magyar gazdaság függ az egyik legnagyobb mértékben az amerikai piactól. Látványos, hogy a Trump visszatérését lelkesen ünneplő Orbán-kormány mennyire nem tud eredményeket felmutatni a kétoldalú kapcsolatokban az eszkalálódó vámháború kompenzálásaként. Nincs jele annak, hogy a magyar kormány bármilyen kedvezményt, kivételt ki tudna lobbizni Trumpnál Magyarország számára, nincs napirenden a megígért kettős adóztatásról szóló egyezmény felülvizsgálata, nem érkezett bejelentés Magyarországon megvalósítandó amerikai beruházásokról, Rogán Antal sem került le az amerikai szankciós listáról (hiába vesz el felelősségi köröket tőle Orbán), és az is kiderült, hogy az egész Európai Unióra kivetett vám egyik okaként az átláthatatlan magyarországi közbeszerzési rendszert jelölte meg a Trump-adminisztráció. Mindezek után egyre nehezebb lesz elmagyarázni, milyen haszna is származik Magyarországnak a Trump-adminisztráció működéséből. Maradnak a szimbolikus ügyek (migráció, gender, woke stb.), de ezekre várhatóan egyre kevesebben fognak rezonálni, ha a gazdaság amúgy sem túl ígéretes kilátásait tovább rontják a Fehér Ház intézkedései.