Politikai polarizáció és tribalizmus a kétpártrendszer küszöbén
A kutatás főbb megállapításai
- Sokan számítanak választási visszaélésekre. Bár a részvételi hajlandóság óriási (85%), és majdnem ennyien vélekednek úgy, hogy a most következő választáson sokkal fontosabb részt venni, mint a legutóbbi, 2022-esen (80%), viszonylag sokan vannak (28%), akik szerint a választási szervek nem fogják tisztán lebonyolítani a választást. 63% számít rá, hogy a kormányoldal még hozzányúl a választási szabályokhoz, sőt, 48% arra is, hogy a kormánypárt valamilyen választási csalást követ majd el hatalma megtartása érdekében.
- „Mi” vagyunk a jók, „ők” a rosszak. Mind a Fidesz, mind a TISZA táborának elsöprő többségére jellemző, hogy a rivális párt szavazóit vakhitűnek tartja, akik gondolkodás nélkül elhiszik, amit a vezérük mond (66, illetve 89%). Sőt, mindkét tábor szavazóinak masszív többsége azt feltételezi a másik tábor tagjairól, hogy azok komoly fenyegetést jelentenek az országra és a magyar népre (65, illetve 55%).
- A polarizáció erősödése számos vonatkozásban tetten érhető, a két nagy párt tábora között ugyanakkor jelentős különbségek vannak. A Fidesz tábora jóval törzsiesebb, mint a TISZÁ-é, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az évtizedek óta létező, és a szavazóit erőteljesen kondicionáló kormánypárttal szemben a TISZA mindössze másfél éve alakult, és választói közönsége is jóval rétegzettebb. A Fidesz szavazóinak fele azt állítja magáról, hogy akkor sem szavazna más pártra, ha a Fideszre valamiért nem lehetne, a TISZA szavazóinak csak 19%-a ragaszkodik ennyire, a többségnek pedig széles skálán mozog a másodlagos preferenciája.
- Erőszakosabbak vagyunk, mint négy éve. Bár politikai indíttatású fizikai erőszakra csak elvétve került sor Magyarországon, verbális erőszakra annál gyakrabban. A politika erőszakosabbá válását részben ezért, részben pedig a politikusok kommunikációjának radikalizálódása miatt észleli szinte minden választói csoport többsége. Az összes választó 69%-a érzékeli erőszakosabbnak a politikát a négy évvel ezelőtti állapotokhoz képest. A felelősség kérdésében nem meglepő módon mindkét nagy tábor tagjai a másik tábor vezetőjére mutogatnak.
- Nehezebb a Fidesznek új szavazókat megszólítani a bizonytalanok köréből. Az egyre intenzívebb kampány elsősorban a bizonytalanok egyre szűkülő csoportjába tartozók meggyőzését célozza. Bár a demográfiai tényezők szerint a bizonytalanok összetétele jobban hasonlít a Fidesz szavazótáboráéra, mint a TISZÁ-éra, körükben a kormánypárt elutasítottsága jelenleg lényegesen magasabb (41%) a TISZÁ-énál (16%), és mintegy háromnegyedük látja úgy, hogy összességében rossz irányba mennek a dolgok.
Háttér
Fogalommagyarázat
A tribalizmus, azaz a törzsi gondolkodás lényege, hogy a politikai táborok a saját vezérük köré gyűlnek, élesen elutasítva a másik törzset. Ez a manicheista, fekete-fehér, a világot a jóra és a rosszra felosztó világnézet és az erős vezetőben bízó tekintélyelvűség kombinációja. Nem egyszerűen politikai megosztottság, hanem antagonisztikus szembenállás, amely párbeszéd-képtelenséghez, az éles politikai ellentétnél erősebb „hideg polgárháborús” viszonyokhoz vezet. Amikor a törzsi gondolkodás határozza meg a közérzetet, az egekbe emelkedik a választás tétje, így az egymással szemben álló nagy táborok tagjai úgy érzik, mindennek vége, ha az ellentábor nyeri a választást.
A törzsi gondolkodás erősödése a politikában egyáltalán nem magyar jelenség. Sőt, számos országban erősebb és sokszor erőszakosabb konfliktusokhoz vezet, mint nálunk. Az Amerikai Egyesült Államokban például sok vonatkozásban élesebb a polarizáció és kibékíthetetlenebbnek látszanak a politikai ellentétek, mint Magyarországon.
Változó politikai környezet
Az évtizedes széttöredezettség után a hazai pártrendszer újra kétosztatúvá vált, ráadásul ez a folyamat példátlanul gyorsan, alig egy év alatt le is zajlott. Magyar Péter és az általa vezetett TISZA felfutásával immár az ellenzéki választók túlnyomó többsége is egy nagy párt és egy politikai vezér körül gyülekezik. Idei kutatásunkban elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogyan jellemezhető ebben a helyzetben a társadalmi-politikai polarizáció.
Módszertan
A Political Capital megbízásából a Medián által végzett adatfelvételre 2025. október 29-e és november 13-a között került sor, az ország 18 éves és idősebb népességét reprezentáló 1000 fős minta telefonos megkérdezésével. A véletlen mintavételből eredő kisebb torzulásokat a KSH népszámlálási adatai alapján súlyozással korrigálták, így a minta jól tükrözi a szavazókorú népesség demográfiai (nem, korcsoport, iskolai végzettség és településtípus szerinti) összetételét.
A bizonytalan szavazók
A jövő évi választás során kulcsszerepe lehet a most még bizonytalan szavazóknak, mindkét párt láthatóan igyekszik is megszólítani ezt a réteget. Elemzésünkben ezért a két nagy párt támogatói mellett mindig megjelenítjük az ebben a csoportban kapott eredményeket is.
A bizonytalanok csoportjába értjük azokat a válaszadókat, akik vagy nem tudják, vagy eltitkolják, hogy melyik pártra szavaznának, nem tartoznak azonban ide a politikától teljesen elfordulók, akik a pártpreferencia kérdés során is megerősítették, hogy biztosan nem szavaznának. A bizonytalanok demográfiai mintázata, ahogy az alábbi táblázatból is kiolvasható, közelebb áll a Fidesz szavazóinak összetételéhez, mint a TISZA szavazói körében kapott mintázathoz.
A két nagy párt szavazói és a bizonytalanok demográfiai összetétele a kutatás mintájában
Soha nem látott részvételi hajlandóság
A felfokozott politikai hangulat első jele, hogy a 2026-os országgyűlési választáson való részvételi szándék rendkívül magas: a megkérdezettek 85 százaléka biztosan, további 12 százaléka valószínűleg elmenne szavazni. Emlékeztetőül, a két legutóbbi (2018-as és 2022-es) választáson kiugróan magasnak érzékelt választási részvétel egyaránt 70,2 százalékos volt, ennél nagyobb arányban csak 2002-ben mentek el szavazni: az első fordulóban 70,5% voksolt, a másodikban pedig 73,5% (utóbbi nem országos adat; az akkori 176-ból 131 egyéni választókerületben kellett csak második fordulót tartani).
A két nagy tábor közül a TISZA szavazói az aktívabbak, 95 százalékuk mondta biztosra részvételét, míg a fideszesek esetében ez az arány 86%.
A részvételi hajlandóságot növeli az is, hogy a választók túlnyomó többsége hatalmas tétet tulajdonít a következő választásnak. A két nagy pártot választók 85-85 százaléka vélekedik úgy, hogy a most következő választáson sokkal fontosabb részt venni, mint a legutóbbi, 2022-esen. A teljes mintában 80 százalék ez az arány, és még a párpreferenciájukban bizonytalanoknak a kétharmada is ugyanilyen nagynak érzékeli a tétet.
Sokan nem bíznak a tiszta és igazságos választásban
Bár a részvételi hajlandóság óriási, viszonylag sokan vannak, akik szerint a választási szervek nem fogják tisztán lebonyolítani a választásokat: a teljes mintában 28% vélekedik így. Nem meglepő, hogy a kormánypártiak sokkal inkább bíznak egy fair választás megszervezésében, ahogy az sem, hogy a legnagyobb ellenzéki párt támogatói sokkal szkeptikusabbak. Az már kevésbé kézenfekvő, hogy a bizonytalanok majdnem ugyanolyan arányban (36%) bizalmatlanok, mint a TISZA-szavazók (39%).
Teljesen egészséges ugyanakkor, hogy látszólag ellentmondó attitűdök keverednek sok választóban: a nagy tét miatt sokan érezhetik veszélyben a választás tisztaságát, egyidejűleg úgy gondolják, már csak azért is el kell menni választani, hogy kevésbé legyen befolyásolható az eredmény.
Mivel az elmúlt évek választásait megelőzően a kétharmados parlamenti többséggel bíró Fidesz gyakran a maga érdekeinek megfelelően alakította át a választási rendszert, nem meglepő, hogy a legtöbben most is ezt várják. Az összes megkérdezett 63%-a, a TISZÁ-sok 90%-a (!), a bizonytalanok 63%-a, de még a fideszesek negyede is biztos benne, hogy a kormánypárt hozzányúl a választási szabályokhoz még a 2026-os választás előtt.
Arra, hogy a kormánypárt választási csalást fog elkövetni hatalma megtartása érdekében, 48% számít, ami súlyos bizalmatlanságot jelez. A TISZA-szavazók 79%-a tart ettől, ami visszaigazolja azokat a nyilvánosságban is megjelent beszámolókat, amelyek szerint a TISZA-szigetek fórumain ez egy rendszeresen felmerülő kérdés. A bizonytalanok az átlagnak megfelelően gondolkodnak erről, de még a kormánypárti szavazóknak is egy szabad szemmel látható töredéke, 7%-a számít arra, hogy saját pártja valamilyen típusú választási csalást fog elkövetni.
Ha ellenkező szereposztással, tehát ha a TISZA által esetlegesen elkövetett választási csalásra kérdezünk rá, összességében kevesebb mint feleannyian gondolják ezt valószínű forgatókönyvnek, mint azt, hogy a Fidesz tegyen így: míg a kormánypárt visszaélésére 48%, az ellenzéki pártéra 22% számít. A TISZÁ-sok 79%-a, a fideszesek 50%-a várja a másik fél rosszhiszemű beavatkozását; a különbséget az magyarázhatja, hogy a kormányoldalnak nyilvánvalóan sokkal több eszköze van az ilyesmire. A bizonytalanok körében jelentkező, szembetűnő különbség mögött is ugyanez állhat: közöttük több mint négyszer annyian gondolják (46%), hogy a kormányoldal csalhat, mint ahányan az ellenzéki párttól várják ezt (11%).
Egy konkrét közszájon forgó félelemre is rákérdeztünk, és az eredmény igazolta, hogy sokan számítanak egy ilyen lépésre: kifejezetten magas azoknak az aránya, akik azt feltételezik, hogy a Fidesz majd valahogy megakadályozza Magyar Péter vagy pártja választáson való indulását. A teljes mintában 41%, a fideszesek körében 16%, a TISZÁ-sok körében 58%, a bizonytalanok körében 48% tartja ezt a nagyon valószínűnek.
Egyre polarizáltabb képet fest a pártpreferenciák alakulása
Ha a választással kapcsolatos általános kérdéseken túl rátérünk a pártválasztásra, akkor – hasonlóan más közvélemény-kutatások eredményeihez – az látszik, hogy a magyar pártrendszer egyre inkább kétpólusúvá válik. A teljes 1200 fős mintában (beleszámítva azt a 200 megkérdezettet is, akik a kérdőív elején szereplő pártpreferencia kérdésre még válaszoltak, de később megszakították a válaszadást) a TISZA szavazótábora 39%, a Fideszé 32%, a Mi Hazánké 4%, az MKKP-é 3%, a DK-é pedig 2% volt az adatfelvétel idején. A bizonytalanok aránya összesen 19%-ot tett ki. (Ezek az arányok minimálisan módosultak a Medián november végén közölt felmérésének idejére. Jelen kutatás adatfelvételére október 29. és november 13., a Medián által november 26-án közölt kutatáséra pedig november 20. és 25. között került sor.)
Számunkra azonban most nem az egyes pártok támogatottsága, hanem a polarizáció mértéke az érdekes. A két nagy párt kiemelkedése, a kisebb pártok fokozatos forgácsolódása a megosztottság erősödését is jelzi.
A másodlagos pártpreferenciák is ezt mutatják. Amikor a pártot választani tudóktól megkérdeztük, hogy amennyiben valamilyen okból kifolyólag mégsem tudna a választott pártjára szavazni, akkor melyik másik pártra voksolna, 31 százalékuk eleve úgy nyilatkozott, hogy más pártra nem szavazna. Azok körében, akik választanának másik pártot, az MKKP-t 17%, a Mi Hazánkat 16%, a DK-t 7% jelölte meg. A többi kispártot négy vagy kevesebb százalékuk említette.
A Fidesz a legzártabb párt, szavazóinak fele annyira elkötelezett, hogy nincs másodlagos preferenciája, 30 százalékuk a Mi Hazánkra szavazna át, más pártot pedig csak elenyésző (1-2%) arányban említettek.
A TISZA szavazói esetében sokkal kisebb (19%) azoknak az aránya, akik semmiképp sem voksolnának másra. Körükben messze a legnépszerűbb második párt az MKKP, 31% rájuk átszavazna, emellett 14% a DK-t, 8% a Mi Hazánkat, 7% a Momentumot, 5% a MMM-et és 4% a 2RK-t említette. Ez jól mutatja a TISZA-tábor heterogén hátterét, és azt, hogy a párt milyen hatékonyan porszívózta fel a kisebb ellenzéki formációk korábbi szavazóit.
A diszpreferenciák ugyancsak árulkodók a polarizáció szempontjából. A két nagy párt tábora egyértelműen a másikat látja a legnagyobb ellenfélnek: a fideszesek 81%-a a TISZÁ-t említette, mint amire biztosan nem szavazna, a TISZA szavazóinak 90 százaléka mondta ugyanezt a Fideszről. Az egyre intenzívebb kampány a bizonytalanok egyre szűkülő csoportjába tartozók meggyőzését célozza, márpedig az ő körükben a kormánypárt elutasítottsága jelenleg lényegesen magasabb (41%) a TISZÁ-énál (16%).
A két nagy párt hívei természetesen gyökeresen másképp értékelik az ország általános állapotát. A fideszesek 89%-a szerint jó, a TISZÁ-sok 98%-a szerint rossz irányba mennek a dolgok Magyarországon. Az összes választó körében épp kétszer annyian vannak, akik szerint rossz az irány (64 vs. 32%). A bizonytalanok ebben a kérdésben is inkább az ellenzéki attitűdöt képviselik: 76%-uk kedvezőtlen tendenciákat lát.
„Mi” vagyunk a jók, „ők” a rosszak
A polarizáció erősödése számos vonatkozásban tetten érhető, a két nagy párt tábora között ugyanakkor jelentős különbségek vannak. A Fidesz tábora jóval törzsiesebb, mint a TISZÁ-é, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az évtizedek óta létező, és a szavazóit erőteljesen kondicionáló kormánypárttal szemben a TISZA mindössze másfél éve létezik, és választói közönsége is jóval rétegzettebb.
A polarizációról és a törzsies gondolkodásról sokat elárul, hogy miként vélekednek egy párt szavazói a többi párt támogatóiról. A „másokról” alkotott kép a fideszesek körében a leginkább elutasító. A kormánypárt szavazói a TISZA, a DK és az MKKP szavazóira szinte egyforma ellenszenvvel gondolnak, egyedül a Mi Hazánk táborát értékelik valamivel kedvezőbben.
A TISZÁ-sok más pártok szavazóit széttartóbban ítélik meg, számukra jobban elkülönülnek a pártok, de a saját tábor felértékelése és a fő ellenfél elutasítása rájuk is jellemző. A bizonytalanok véleménye sokkal kevésbé szórt, ők inkább semlegesen vélekednek az egyes pártok szavazóiról. Ez is magyarázhatja, miért igyekszik a Fidesz stílust váltani, és higgadtabb tónusban megszólítani a pártnélküli választókat.
Ha csak a fideszesek és a TISZÁ-sok egymásról alkotott véleményét nézzük, akkor mindkét tábor többségére jellemző, hogy a rivális párt szavazóit vakhitűnek tartják, akik gondolkodás nélkül elhiszik, amit a vezérük mond.
Orbán Viktor többször is megtévesztett emberekként jellemezte az ellenzéki szavazókat, amivel támogatóinak kétharmada egyet is ért. A TISZA-táborban viszont még erőteljesebb ez a vélekedés, csak a másik irányba: tízből kilencen gondolják azt a fideszesekről, hogy vakon elhiszik, amit vezetőiktől hallanak.
Ennél is súlyosabb, hogy mindkét nagy párt táborának többsége azt feltételezi a másik tábor tagjairól, hogy azok komoly fenyegetést jelentenek az országra és a magyar népre. A Fidesz szavazóinak 65%-a, míg a TISZA szavazóinak „csak” 55%-a gondolja ezt a rivális párt támogatóiról. Érdekes, hogy míg a kormánypárt támogatóinál nagyjából megegyezik a másik tábort vakhitűnek, illetve veszélyesnek tartók aránya (66, illetve 65%), a TISZA támogatóinál a két érték között jelentős a különbség (89, illetve 55%).
Az összes választó 26%-a látja a politikát a jó és a gonosz harcának. Leginkább a Fidesz szavazóira jellemző ez a vélekedés (37%), a TISZÁ-sok körében ez az arány csak 18%-ot, míg a bizonytalanoknál az országos átlagnak megfelelő 27%-ot tesz ki.
Jelenleg a magyarok 15%-a véli úgy, meg lehet mondani egy emberről, hogy jó vagy rossz, pusztán az alapján, ha tudjuk, melyik politikai „szekértáborba” sorolható. A Fidesz-szavazók 22%-a vallja ezt, a TISZA-szavazóknak 12%-a, a bizonytalanoknak pedig 18%-a.
Az utóbbi két arány az előző kérdésekre adott válaszok ismeretében nem tekinthető magasnak. Ennek leginkább az lehet a magyarázata, hogy jóval elvontabb kérdésekről van szó. A másik oldal vakhitűségéről, erőszakosságáról ugyanis gyakran beszélnek a politikusok (ahogy a kommentszekciók népe úgyszintén). Másképp fogalmazva: a politikusok megmondják a híveiknek, hogy mit kell gondolniuk a másik félről. Ezzel szemben az utóbbi kérdés jóval absztraktabb, ebben a formában nem igazán jelenik meg a politikai diskurzusban. Amikor tehát a kérdezőbiztos rákérez, nem kapcsol be a zsigeri reflex, hanem önálló véleményt kell alkotni, ami így jóval mérsékeltebb lesz.
A törzsies gondolkodásnak tanulságos lenyomata az is, hányan támogatnák, hogy választott politikusok helyett egy keménykezű vezető hozza a döntéseket. Az összes válaszadó bő negyede (26%) véli úgy, hogy az ország sikeresebb lenne egy ilyen felállás esetén. A fideszesek körében ez az arány 31%, a TISZÁ-sok körében 18%, míg a bizonytalanok körében 35%.
Első pillantásra nem feltétlenül tűnik logikusnak, hogy ebben a kérdésben a bizonytalan választók a leginkább tekintélyelvűek, de ha figyelembe vesszük, hogy jelentős részük a pártokkal és politikusokkal szembeni bizalmatlanság miatt bizonytalan a pártválasztásában, érthetőbbé válik, miért vágynak épp ők egy erőskezű vezetőre.
A kutatásban vizsgált tulajdonságokat tekintve a fideszesek erőszakosabbnak gondolják a TISZÁ-sokat, mint fordítva. Sőt, önmagukat kifejezetten békésnek tartják. A TISZA-szavazók viszont majdnem ugyanilyen mértékben látják erőszakosnak a fideszeseket, és békésnek önmagukat. A bizonytalanok valamivel erőszakosabbnak látják a Fidesz-tábort, de jellemzően mindkét nagy párt szavazóit középre helyezik.
Arra is kíváncsiak voltunk, mennyire befolyásolja a politika az attól elvileg független preferenciákat. Ezért megkérdeztük, hogy miként hatna az egyes táborok tagjaira, ha egy általuk kedvelt művész nyilvánosan kiállna az ellentábor mellett. Mind a fideszesek, mind a TISZÁ-sok többségének véleménye romlana ilyen esetben az általuk kedvelt ismert emberről. Előbbiek körében 63%, utóbbiak körében 70% mondta ezt.
A belső összetartás mindkét nagy párt esetében erősnek mondható, bár az erre vonatkozó kérdések esetében is kiütközik, hogy a TISZA tábora még jóval heterogénebb, mint a kormánypárté. A két nagy párt támogatói nagyjából azonos mértékeben érzik úgy, hogy a gondolkodásuk hasonló a saját pártjukat támogató többi emberhez. Abban viszont jelentős különbségek vannak a két tábor között, hogy pártjuk külső megítélésére hogyan reagálnak. A fideszesek 83%-át jó érzéssel tölti el, ha jó dolgokat mondanak pártjukról, ugyanez az arány a TISZÁ-sok körében 63%. A Fidesz támogatóinak 44%-a nagyon dühös lesz, ha kritizálják a pártja szavazóit, ugyanez a TISZA-táborban csak 27%.
Összességében tehát nagy mértékben áthatja a magyar politikát a törzsies gondolkodás. A legtöbb kérdésre adott válaszból az derül ki, hogy a kormánypárt támogatóit ez erőteljesebben jellemzi, erősebb a belső kohézió, és kritikusabban látják az ellentábor szavazóit, mint a TISZA hívei.
Erőszak nincs, veszélyérzet van
A politikai polarizáció eddig csak elvétve járt együtt Magyarországon a politikai erőszak megjelenésével. Az elmúlt időszakban számos nagy utcai rendezvény békésen zajlott le úgy, hogy az egymással szemben álló két nagy párt hívei egy városban, azon belül is egymás közelében demonstráltak. Ha fizikai erőszak nem is, szidalmazás, éles szóváltás, rongálás több alkalommal is előfordult. A politika erőszakosabbá válását részben ezért, részben pedig a politikusok fellépésének és kommunikációjának radikalizálódása miatt észleli szinte minden választói csoport többsége. Az összes választó 69%-a érzékeli erőszakosabbnak a politikát, mint négy éve. A TISZA szavazói jóval az átlag felett (81%), míg a Fidesz szavazói valamivel az átlag alatt (60%) vélekednek így.
A felelősség kérdésében nem meglepő módon mindkét nagy tábor tagjai a másik tábor vezetőjére mutogatnak. Bár a Fidesz szavazói ebben a kérdésben árnyaltabb álláspontot foglalnak el, 15%-uk szerint mindkét fél felelős a durvulásért. A teljes mintában a többség (55%) Orbán Viktort és a Fideszt tartja felelősnek a politika erőszakosabbá válásáért, és csak 26% Magyar Pétert és a TISZÁ-t. A bizonytalanok körében is erős a percepció, és egyértelműen a Fidesz felé billen el a felelősség.
A személyes tapasztalatokat illetően szerencsére nagyon kevesen számoltak be arról, hogy fizikai támadást éltek volna át a politikai nézeteik miatt. 10 százalék körül van viszont azok aránya, akik fizikailag érezték már veszélyben magukat. A teljes mintában pedig 39% azok aránya, akiket megsértettek már a politikai nézeteik miatt. A Fidesz szavazónak 35%-a, a TISZA szavazóinak pedig a fele érez így.
-----------
A polarizációt, törzsiességet, a politikai erőszakkal kapcsolatos attitűdöket vizsgáló korábbi kutatásaink:
- Politikai erőszak mérése - Kérdőíves kutatások eredményei (2015. október)
