A holnapi választás csak az 1989/1990-es rendszerváltással összemérhető tétje számos vonatkozásban egészen újszerű kampányt is hozott

• Húsz éve nem volt nyílt végű választás Magyarországon. 2010 óta minden alkalommal csak a Fidesz győzelmének mértéke volt kérdéses. Ma minden mértékadó felmérés jelentős TISZA-előnyt mutat, így ha egy jól funkcionáló parlamentáris demokráciában élnénk, ezúttal csak a TISZA-győzelem aránya volna kérdéses. Mivel azonban egy hibrid rezsimben élünk, az egész kampány fölött Damoklész kardjaként lebegett – és lebeg az utolsó pillanatig – egy olyan váratlan esemény réme, ami az egész választási folyamatot kisiklathatja, eltérítheti. Már csak ezért is nyílt végű az idei választás.
• Utoljára a 2006-os kampányban volt valódi párharc a kormánypárti és az ellenzéki vezér között, 2010-re Orbán Viktor már versenytárs nélküli szereplővé vált. Ma viszont Magyar Péter személyében az ellenzéknek is van egyértelmű politikai vezetője, aki minden tekintetben esélyes kihívója a kormányfőnek.
• A vezérelvű, törzsi politizálás következtében felerősödött a politikai polarizáció. A 2002-es választási kampány idején, különösen a két forduló közötti két hétben alakult ki az a megosztottság, amely bár olykor visszakorrigált, azóta is erősödik. Ahogy múlt heti forgatókönyv-elemzésünkben írtuk: „akárki is kerül ebbe a helyzetbe (kormányra), a legfontosabb küldetésének a polarizáció enyhítését kellene tekintenie: Magyarország nem bírná már sokáig, ha tovább fokoznák a hideg polgárháborús őrületet”.
• A dezinformáció és a lejárató kampányok már évtizedes múltra tekintenek vissza. Az viszont újdonság, hogy az idei választást megelőző mintegy két év folyamán a pártállam olyan párhuzamos univerzumot épített fel, ami legfeljebb nyomokban tartalmaz valóságalap-morzsákat. (Ebben fontos, de nem forradalmi szerep jutott az új technológiák megjelenésének, a mesterséges intelligenciával előállított tartalmaknak.) A Fidesz a magasabb státuszú választóinak döntő többségét vélhetően ettől nem függetlenül veszítette el, és számos kutatás igazolja, hogy kisebbségbe szorult az a választói tömeg, amely vevő a fenyegetettségre, rettegtetésre épülő retorikára.
• A közösségi média és a digitális eszközök ellenére soha akkora súlya nem volt még a hagyományos országjárásoknak és politikai beszédeknek, mint ebben a kampányban. Magyar Péter gyakorlatilag két éve járja az országot és épít személyes kapcsolatot a választókkal. A rendszerváltás óta egyetlen politikus sem tartott megközelítőleg sem ennyi településen kampánygyűlést. Ez kényszerítette Orbán Viktort is arra, hogy maga is újra nyílt kampányrendezvényeken álljon közönség elé – aminek győri állomásán korábban elképzelhetetlen hibát vétett.
• Soha ennyi ember nem mozdult meg egy politikai cél érdekében, mint az elmúlt két évben. A TISZA-szigetek, bár egy potenciális vezéregyéniség színrelépése után alakultak sorra, ténylegesen alulról szerveződtek, olyan emberek tízezreit is bevonva a mindennapi politikacsinálásba, akik korábban távol tartották magukat ettől. A következő évek egyi fő talánya, hogy mi lesz ezzel a közösséggel a következő években – akár elérik vasárnap a nagy céljukat, akár nem.
• Soha egyetlen kampányban nem váltak főszereplőkké rendőrök, katonák, állami intézmények dolgozói, üzletemberek. Az utolsó hetekben megszaporodó kiállások és kibeszélések nagyban hozzájárultak a rendszerváltásba vetett bizalom erősödéséhez.
• Talán a rendszerváltás idején sem övezte akkora nemzetközi figyelem a magyar országgyűlési választást, mint jelenleg. Az autokrata internacionálé és általában az illiberális rendszerek számára mintaadó Orbán-rezsim sorsa sok külföldi politikus számára meghatározó lehet. A Fidesz mellett kampányolt Donald Trump, Benjámín Netanjáhú, Javier Milei, a Patrióta pártcsalád számos vezetője, Vlagyimir Putyinnak pedig egyenesen elemi érdeke Orbán hatalomban tartása. Ezért is érvényesül olyan mértékű orosz befolyás Magyarországon, mint a rendszerváltást követően soha.
• A választás óriási hazai és nemzetközi téttel bír a magyar választópolgárok, különösen a soha ekkora aktivitást nem mutató fiatalabb generációk számára is. Magyarország helye a világban hosszú időre eldőlhet. Ha az Orbán-rezsim kormányon marad, belátható időn belül búcsút inthet az ország az Európai Uniónak és a nyugati szövetségi rendszernek.