A TISZA kanyargós hazaútja Európába

Uniós források megszerzése, regionális együttműködés, visszatérés az európai mainstreambe, de nem feltétel nélkül – körülbelül így foglalható össze a Magyar-kormány külpolitikájának első két hónapja, ami körvonalazza a közép távú prioritásokat is. Az Ukrajnához fűződő viszony terén az új kormány részben még mindig foglya az előző kormány ellenséges retorikájának, a migráció terén pedig majdhogynem teljesen.

A TISZA eddigi legnagyobb külpolitikai sikere, hogy megnyitotta az utat a befagyasztott uniós források hazahozatala előtt, de van még e téren tennivaló.

• Az új kormánynak az elmúlt két hónapban rohamtempóban kellett dolgoznia azért, hogy hozzáférhessen a befagyasztott uniós forrásokhoz. A legsürgetőbb feladat a 10 milliárd eurót érő helyreállítási keret megmentése volt a 2026. augusztus 31-ei határidő lejárta előtt. A 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásból és 3,5 milliárd euró kedvezményes hitelből álló keretből az Orbán-kormány mindössze közel egymilliárd eurós előleget tudott megszerezni.
• Ahhoz, hogy ezt az előleget ne kelljen visszafizetni, illetve ahhoz, hogy a teljes összeghez Magyarország hozzáférhessen, már a TISZA-kormány erőfeszítéseire volt szükség: egyrészt elköteleződött a jogállamisági és átláthatósági előfeltételek, az úgynevezett „szupermérföldkövek” végrehajtása mellett, másrészt pedig egy módosított helyreállítási tervet alkotott meg, amelyet az Európai Unió Tanácsa hamar jóvá is hagyott. Az új terv olyan projekteket, fejlesztéseket és reformokat tartalmaz, amelyek már az augusztusi határidő előtt megvalósíthatók. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Magyarország automatikusan megkapja a teljes helyreállítási alap összegét. A kormány különféle pénzmentő trükkök bevetésére kényszerült, hogy a források minél nagyobb részét megmentse. Erre jó példa a Magyar Fejlesztési Bank átalakítása és tőkeemelése, amely így az augusztusi határidő után is el tudja költeni a pénzt.
• Bár jelentős politikai teljesítmény a hozzáférés feltételeinek megteremtése, ennél bonyolultabb és még felelősségteljesebb feladat lesz az uniós források minél nagyobb arányú lehívása és eredményes felhasználása. A rendkívül kedvezőtlen költségvetési helyzetben különösen fontos, hogy az uniós források finanszírozhatóvá teszik a TISZA-program olyan prioritást élvező ígéreteit, mint a vasúti infrastruktúra fejlesztése, a lakhatás támogatása vagy a digitális és zöld átállás.

Magyarország „visszatért az uniós asztalhoz”, de ez nem jelenti azt, hogy a korábbi vörös vonalakat az új kormány mind elmosta volna.

• A TISZA konstruktív és alkuképes partnerként kíván fellépni az EU-s döntéshozatalban. Az uniós források hazahozatala után várhatóan kiemelt célja lesz lezárni a legsúlyosabb EU-s eljárásokat Magyarországgal szemben. Ezek közé tartozik a 7-es cikkely szerinti eljárás lezárása, valamint az Európai Unió Bírósága által meghozott ítéletek végrehajtása. Az egyik legsúlyosabb ítélet a 2021-es LMBTQ-ellenes törvény ügyében született, amely kimondta, hogy az sérti az alapvető jogokat és a belső piac szabályait. Amennyiben a kormány nem tesz eleget az ítéletben foglaltaknak, a Bíróság akár bírság megfizetésére is kötelezheti Magyarországot.
• A migrációs politikát érintő ügyekben a kormány kijelölte a határait, megőrizve a szigorú migrációellenes alapállást, de azt EU-konformabb keretek között próbálja érvényesíteni. Fenntartja a migrációellenes retorikát és irányvonalat, megtartja a déli határkerítést, elutasítja továbbá az uniós migrációs paktum végrehajtását. Magyarország ugyanakkor továbbra is fizeti a napi egymillió eurós büntetést, mivel nem hajtja végre a Bíróság magyar menekültügyi szabályozást elmarasztaló ítéletét. Ez eddig nagyjából egymilliárd eurójába került a magyar adófizetőknek. Ahhoz, hogy a kormány leállítsa ezt a pénzkiáramlást, szükség lesz a vonatkozó jogszabályok módosítására. A magyar menekültügyi szabályoknak meg kell felelniük az uniós kötelezettségnek, mely szerint a menedékkérőknek joguk van tisztességes menedékjogi eljáráshoz. Egyelőre nem látszik, hogyan fog a kormány kikecmeregni a maga által is ásott migrációs csapdából.
• A végletesen ukránellenes orbáni külpolitikához képest a TISZA-kormányzat rendezni kívánja bilaterális kapcsolatait Ukrajnával és alkuképesebb álláspontot képvisel az ország támogatásával kapcsolatos kérdésekben. Az Európai Tanács így ismét egységesen képes elítélni Oroszországot, támogatni Ukrajnát, miközben az ország uniós csatlakozási tárgyalásai is megkezdődhettek. Az alkufolyamat során a magyar kormány elérte, hogy a csatlakozási feltételek között szerepeljen az Ukrajnával letárgyalt magyar kisebbségi jogok védelméről szóló jogszabályok hatálybaléptetése is. Magyarország ugyanakkor továbbra is azon országok között van, amelyek nem támogatják Ukrajna gyorsított csatlakozását, illetve közvetlenül nem járul hozzá Ukrajna uniós anyagi és fegyveres támogatásához, de nem is akadályozza a többi tagállamot ebben. Érdemi változás történt tehát az Ukrajna-kapcsolatban, de az Orbán-kormány négy éven át tartó brutális ellenségképzése nem múlt el nyom nélkül, így a Magyar-kormány csak fokozatosan fog gesztusokat tenni Ukrajnának. 

A TISZA regionális együttműködéseken keresztül próbálja érvényesíteni uniós érdekeit.  

• A TISZA-kormányzat jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy élénkítse és mélyítse az együttműködést bilaterális és multilaterális találkozókon keresztül olyan regionális partnerekkel, mint Ausztria, Szlovákia, Csehország és Lengyelország. Célja, hogy minél jobban összehangolja álláspontját regionális szövetségeseivel, annak érdekében, hogy közösen, hatékonyabban képviseljék érdekeiket az EU-ban és a NATO-ban. Ez a stratégia éles kontrasztban áll az előző kormányzatéval, amely Kínához, Oroszországhoz és a MAGA-mozgalomhoz közeledett, miközben az Unión belül az euroszkeptikus formációkkal épített szövetséget.
• A TISZA stratégiájának egyik kulcseleme a Visegrádi Együttműködés (V4) újraélesztése. Másodlagos kérdésekben a politikai együttműködések akkor képesek összehangolni az eltérő nemzeti érdekeket, ha a résztvevők egyetértenek egy közös szervezőelvben. A Három Tenger Kezdeményezés sikerének alapja például az a közös felismerés, hogy Közép-Európában fejletlen az észak-déli infrastruktúra. Bár a gödöllői V4-es találkozón több közös érdek kirajzolódott – például a migráció elleni fellépés és a következő hétéves EU-s költségvetés egyes elemei –, olyan átfogó stratégiai célkitűzés, amely képes lenne összetartani az együttműködést, még nem jelent meg. Ezzel szemben a kétoldalú feszültségek és az eltérő geopolitikai prioritások továbbra is megosztják a tagállamokat. Ahhoz, hogy a V4 valódi politikai súlyt képviseljen, és ne csupán az uniós tanácsi ülések előtti konzultációs fórum legyen, a magyar félnek olyan közös ügyet vagy stratégiai célt kell találnia, amely tartósan képes összefogni a résztvevő országokat.
• Várhatóan a kormány aktív szerepet vállal más regionális együttműködésekben is, például a Bukaresti Kilencekben (B9) vagy a Central 5-ben (C5). A B9 egy Bulgáriától Észtországig terjedő, regionális együttműködés, ahol közép- és kelet-európai országok összehangolják a biztonsági, védelmi és energiapolitikai álláspontjaikat az orosz fenyegetésre és revizionizmusra adott válaszul. A C5 ennél informálisabb, elsősorban nem védelmi, inkább diplomáciai és gazdasági fókuszú együttműködés Ausztria, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország között. Ausztriával együttműködve a kormány már megkezdte az őszre tervezett budapesti C5-találkozó előkészítését.