Aktív fiatalság vagy apatikus fiatalság?

Összefoglaló

• Jelen tanulmányunk különböző kutatások áttekintésével bemutatja a fiatalok politikához fűződő viszonyát, különös tekintettel a jövő évi választások közeledte ellenére tapasztalható alacsony részvételi hajlandóságra. Arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a politikától való távolságtartás okai elsődlegesen rendszerszintű, szocializációs, attitűdbeli problémákban gyökereznek. Igazi áttörést a fiatalok politikai részvételét illetően ezért csak hosszú távú, folyamatos és komplex programok hozhatnak. Ettől függetlenül indokolt lehet a rövidtávú mozgósítás is, ugyanis ez ráirányíthatja a közfigyelmet a fiatalok problémáira, ezzel megágyazva az összetettebb ifjúságpolitikai programoknak. A fiatalokra általában a lanyha választási hajlandóság jellemző. Több friss kutatás is azt mutatja, hogy az elmúlt években még alacsonyabb lett körükben a biztosan szavazni akarók aránya, miközben nőtt a biztosan távolmaradók részaránya. Ha ez a trend folytatódik, akkor 2014-ben kevesebb fiatal választó fog szavazni, mint a korábbi három választáson.
• Stabil jellemzője a fiataloknak, hogy a legnagyobb részük egyik párttal sem szimpatizál. A pártpreferenciával rendelkezők körében viszont az elmúlt egy évben – a választások közeledtével – átrendeződés figyelhető meg a szimpátiákat illetően. Az ebben a korosztályban 2012 első félévében még vezető Jobbik népszerűsége csökken, míg a Fideszé nő. A Tárki idén nyári adatbázisán végzett számításaink alapján a 18-25 évesek negyede kormánypárti szavazó, 11 százaléka Jobbik-támogató, míg nagyjából ugyanennyien a baloldali ellenzéki pártokra voksolnának, ugyanakkor a korosztály több mint fele nem tudja, vagy nem mondja meg, hogy melyik pártra szavazna.
• A pártoktól és a politikától való távolságtartás nem pusztán az alacsony választási hajlandóságban és pártpreferenciával nem rendelkezők magas arányában mutatkozik meg. A fiatalok túlnyomó többsége emellett idegenkedik a direkt politikai aktivitástól, bizalmatlan a politikai intézményekkel és a képviseleti demokráciával szemben, és nem érzi úgy, hogy bármit is várhatna az általa taszítónak tartott politikától. Éppen ezért lehettek az elmúlt években – így a 2010-es választáson is – a fiatalok körében sikeresek a politika megújítását, a politika újraértelmezését ígérők, akik nem pusztán a „régi” politikai szereplőket bírálták, hanem magának a képviseleti rendszernek is egyfajta kritikáját adták. Legyen szó akár a Jobbikról, akár az LMP-ről, akár az Orbán-kormány oktatási intézkedései ellen szerveződő diáktüntetések szereplőiről, valójában mind egyfajta politikán kívüli, jobb híján „civilnek” nevezett pozícióból beszélve hirdettek új politikát. Ezek a kísérletek azonban egyre inkább elbukni látszanak, mivel a politikai színtérről kivonulva nem lehet politikai cselekvést véghezvinni. A politikai rendszer részévé vált Jobbik és LMP egyre hiteltelenebb az apolitikus fiatalok körében, a 2012 végétől fellángolt diákmozgalmak pedig gyorsan eljelentéktelenítették magukat azzal, hogy a politikának kizárólag negatív jelentést tulajdonítottak. Az apolitikus politizálás a politika és a civil társadalom fogalmának teljes félreértéséről tanúskodik, épp ezért eleve kudarcra van ítélve. Amíg ez marad az uralkodó felfogás, addig aligha beszélhetünk új nemzedékről a politikában, a fiatalok többsége pedig a politika színteréről való kivonulást fogja választani, a politikai részvétel helyett.
• A tanulmányunkban megfogalmazott jó gyakorlatok és javaslatok elsősorban egy rövidtávú célt, a fiatalok következő választáson való részvételének erősítését segíthetik. Az aktívabb, tudatosabb ifjúsági politikai részvétel a nemzetközi és a hazai tapasztalatok alapján csak hosszú távon érhető el.

A teljes tanulmány itt érhető el (pdf, 3 267 kB).