Az európai szélsőjobboldal kapcsolata a Kremllel
Az orosz-ukrán konfliktus új helyzetet teremtett Európában. Az Ukrajnával szembeni orosz agresszió nem csupán kül- és biztonságpolitikai veszélyeket és kihívásokat jelent az EU és tagállamai számára, hanem az egyes országok belpolitikai helyzetére is komoly kihatással van. A Political Capital Institute már 2009-ben figyelmeztetett a kelet-európai szélsőjobboldali pártok oroszbarát irányultságára, 2014-es elemzésünk pedig rámutatott, hogy a Kreml érdekeit Európa-szerte szélsőjobboldali aktorok képviselik. A Marine Le Pen vezette szélsőjobboldali, Nemzetek és Szabadság Európája (Europe of Nations and Freedom, ENF) képviselőcsoport létrejöttével egy új, Kreml-párti frakció alakult az Európai Parlamentben. Az erről szóló elemzésünk magyarul a PC Blogon, angolul pedig az Institute of Modern Russia oldalán olvasható. A Political Capital Institute elhatározta, hogy tanulmány-sorozatot indít az egyes tagállamok szélsőjobboldali szereplői által tanúsított oroszbarát álláspontok és magatartások feltárásához. A sorozat első négy eleme Magyarországgal, Szlovákiával, Franciaországgal és Görögországgal foglalkozik.
A magyar tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a magyar szélsőjobboldal és annak fő ereje, a Jobbik, bár a nemzeti érdekek képviseletét hirdeti, mára a jelenlegi orosz rezsim érdekeinek kritikátlan és feltétlen kiszolgálójává vált. A Jobbik politikusai elismerték a Krím-félsziget Oroszország által történt annektálását, továbbá választási megfigyelőket küldtek a krími és a kelet-ukrajnai szeparatista területeken történt választásokra. Ezek egyike Kovács Béla európai parlamenti képviselő, aki ellen a magyar hatóságok jelenleg büntetőeljárást folytatnak az Európai Unió ellen orosz részre történő kémkedés vádjával. Ez pedig egyáltalán nem magyarázható belpolitikai okokkal, hiszen mind a szélesebb közvéleményben, mind a Jobbik szavazótáborában többségben vannak a Nyugat támogatói Oroszország híveihez képest.
Szlovákiában a nyílt oroszbarátság mind a politikai, mind az extremista-paramilitáris szélsőjobboldalt jellemzi. Az utóbbi években a pártpolitikai szélsőjobboldal háttérbe szorulásával a befolyás az erőszakos tettek végrehajtására képes extremista jobboldalon erősödött meg, ami a szlovák állam számára már nemzetbiztonsági fenyegetést jelent. A jövőben ugyanakkor a politikai fronton is újra felerősödhet a befolyás, hiszen a Szlovák Nemzeti Párt (melynek korábbi vezetője Medvegyevtől kapott kitüntetést az orosz-szlovák kapcsolatok ápolásáért) várhatóan visszakerül a parlamentbe a jövő évi országgyűlési választásokon.
A sorozat francia darabja mélyebb betekintést nyújt a francia szélsőjobboldal és az orosz állam kapcsolatába, melynek eredményeként Marine Le Pen magas szintű diplomáciai fogadtatásban részesült Moszkvában, Vlagyimir Putyin személyesen dicsérte a pártvezért, a párt pedig Moszkva anyagi támogatásában részesült. A Front National cserébe megfigyelőként legitimálta a Krím-félsziget elcsatolását és az azt követő választásokat a kelet-ukrajnai szeparatista területeken.
Görögországban a szélsőjobbtól a szélsőbaloldalig találhatunk oroszbarát szimpatizánsokat, amely jelenséget különösen aggasztóvá tesz a gazdasági krízis, az európai establishmenttel szembeni növekő bizalmatlanság. Noha a Ciprasz-kormány megmaradt az európai vállalkozás híveként, a kormánykoalícióban a szélsőjobboldali Független Görögök, a parlamentben pedig a neonáci Arany Hajnal igyekszik az országot Moszkva felé fordítani. Oroszország pedig jó eséllyel rendelkezik a további térnyerésre köszönhetően az oroszbarát közvéleménynek és nyugat-ellenes „patrióta politikai szubkultúrának.” A tét pedig nem kevés, mivel Görögország a katonapolitikai és migráns-válságok közepette ismét kulcs-országgá vált, ahol a nyugat és a Kreml ismét vetélkedik.
