A visegrádi országok sok munkát adnak az OLAF-nak

2019-06-27

Miközben a visegrádi országok az uniós támogatások legfőbb kedvezményezettje, és az EU-s pénzek nem megfelelő felhasználása továbbra is a régió egyik legégetőbb rendszerszintű problémája, a V4 korántsem tekinthető homogénnek. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korlátozott erővel bír a nemzetállamokkal szemben, mivel a tagállami hatóságoknak kell kivizsgálniuk az uniós forrásokat érintő korrupciós eseteket.

V4: 2019 a fontos döntések éve az Európai Unióban című projekt keretében készült kollaboratív elemzés.

Szerzők: Zgut Edit, Zuzana Gabrizova, Onrej Pavlak, Lukasz Gadzala 

Az Európai Unió 2002 és 2017 között több mint kilencmilliárd eurótól esett el csalások miatt úgy, hogy a tagállamok gyakran szinte semmit sem tesznek a szóban forgó korrupciós ügyek megelőzésére, illetve felderítésére – derült ki az Európai Számvevőszék év elején közzétett jelentéséből. Ez különösen komoly probléma a visegrádi államokban, ahol a korrupciós kockázatok általában is magasak. Ha megnézzük a leginkább rendszerszintű korrupciós ügyeket, meglehetősen aggasztó esetekkel is találkozhatunk: ide tartoznak az Orbán Viktor miniszterelnök vejéhez köthető cég közbeszerzési győzelmei, az olasz maffia állítólagos megjelenése a szlovák mezőgazdasági támogatások környékén, és az Andrej Babis cseh miniszterelnök cégéhez köthető hotelkomplexumnak megítélt támogatások. Ezekben az esetekben az a közös, hogy mind jelentős mennyiségű uniós forrást emésztettek fel. Ennek tükrében nem meglepő. hogy az OLAF sok időt szentelt ezen visszaélések feltárásnak. A legfrissebb OLAF-jelentés szerint a 197 tavaly lezárt ügyből Románia után a második helyen Magyarország és Lengyelország osztozik 10-10 üggyel. Románia esetében nyolc, Magyarország és Lengyelország esetében hét-hét vizsgálat zárult az OLAF által a tagállami hatóságoknak készített igazságügyi ajánlással.  

A gyenge igazságszolgáltatás a rendszer Achilles-sarka

A V4 korrupcióval kapcsolatos sérülékenységének egyik legfőbb eredője az igazságszolgáltatás gyengesége és hatékonytalansága; nagyon kevés nyomozás vezet eredményre a régióban olyan ügyekben, ahol az OLAF visszaéléseket tárt fel. Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában az ilyen esetek mindössze 22-33 százaléka végződött vádemeléssel 2016-ban, és a legérzékenyebb ügyeket érdemi nyomozás nélkül zárták le. Noha az OLAF jelentése „meggyőző bizonyítékokat” tartalmazott az Orbán Viktor vejének cégénél feltárt súlyos szabálytalanságokra nézve, a magyar nyomozóhatóságok bűncselekmény hiányában megszüntették az Elios Innovatív Zrt.-vel szembeni nyomozást. A magyar korrupcióüldözés és igazságszolgáltatás Achilles-sarka a magyar ügyészség, mivel a vádhatóság blokkolja a szóban forgó ügyek kivizsgálását, és az elkövetők felelősségre vonását – mondja Martin József Péter, a Transparency International igazgatója és a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, aki szerint elvétve volt csak egy-két ügy, amelyben a kormányhoz közelálló szereplők ellen vádat emelt az ügyészség.    

Hasonló problémákkal néz szembe Szlovákia is, ahol annak ellenére, hogy relatíve sok visszaélést követnek el az uniós forrásokkal, ritkán minősítik ezeket az eseteket csalásnak és keveseket ítélték el a közbeszerzésekkel kapcsolatos visszaélések miatt – írja az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány. Jan Kuciak és menyasszonya, Martina Kusnírova meggyilkolása óta az egyik legfontosabb közéleti témává váltak a közvetlen mezőgazdasági kifizetések körüli csalások. Ezen visszaélések mértékét és szisztematikusságát a meggyilkolt újságíró hozta nyilvánosságra, a problémák feltárását pedig más újságírók és ellenzéki politikusok folytatták halála után. A mezőgazdasági minisztérium, ami a forrásokat kezeli, nem vállalt felelősséget semmilyen visszaélésért.

Míg Polt Péter legfőbb ügyész szerint a lezárt ügy 52 százalékában vádat emeltek, ami sokkal jobb, mint az uniós átlag és azt állította, hogy „az OLAF-fal tehát kifejezetten jó az együttműködés”, a magyar kormány gyakran politikailag elfogult „kampányjelentésként” hivatkozott az OLAF munkáira. Andrej Babis cseh miniszterelnök hasonlóan közelítette meg a korrupció kérdését, ő az Európai Bizottságot vádolta Csehország „destabilizálásával” miután az ország a kommunizmus bukása óta a legnagyobb tüntetéshullámmal szembesült. A brüsszeli auditorok a korábban Babis tulajdonába tartozó céget, az Agrofert kezdték vizsgálni, mert felmerült a gyanú, hogy a cseh miniszterelnök az ANO politikusainak segítségével megkerülte az uniós források megszerzését szabályozó törvényeket. Csehországgal ellentétben Magyarországon ennek ugyanakkor nincsen mobilizációs ereje, nem látni korrupció-ellenes tömegtüntetéseket, amely részben az erős politikai apátiára, részben pedig a társadalom értékszerkezetére vezethető vissza, amely megengedő a rendszerszintű korrupcióval szemben.

A V4 országai az uniós források 11 fő kedvezményezettjei közé tartoznak, legfőképp Lengyelország és Magyarország. Az uniós forrásból finanszírozott közbeszerzések kulcsfontosságú szerepet játszanak e régióban az állami beruházások tekintetében. 2014 és 2020 között az Európai Strukturális és Befektetési Alapok a szlovák állami beruházások 90 százalékáért voltak felelősek, ami a legmagasabb arány Európában. A legkisebb V4-es államban a helyzet lassan javulásnak indult. „Egy ideje lobbizom azért, hogy az uniós forrásokról kiírt közbeszerzési folyamatok 45 nap alatt lezáruljanak” – mondta Miroslav Hlivák, a Szlovák Közbeszerzési Hivatal (ÚVO) vezetője. Míg a múltban a hivatal feketelistára került és egyedül nem is értékelhette az uniós közbeszerzéseket, mára ez megváltozott és a következő ciklusban az ÚVO lesz a kizárólagos állami szerv, ami ezeket a közbeszerzéseket ellenőrizheti.

A fentebb idézett arány Magyarországon is igen magas volt, itt a közbeszerzések 60 százalékát finanszírozzák uniós pénzből. Az uniós támogatások átlagosan évente a magyar GDP 4-5 százalékát teszik ki, ezek nélkül nem, vagy alig lenne növekedés a magyar gazdaságban, és jelentősen kevesebb lenne az álmai beruházás is. Az uniós támogatások nélkül a reálkeresetek sem tudtak volna emelkedni az elmúlt három évben. Martin József Péter szerint az uniós pénzekből elsíbolt korrupciós járadékot ugyanakkor csak megbecsülni lehet: a TI Magyarország becslése szerint az uniós projektek átlagosan mintegy 25-30 százalékkal túlárazottak, vagyis a korrupciós járadék egy uniós költségvetési periódusban meghaladja az ezermilliárd forintot is. Az Orbán Viktor vejét érintő Elios-botrány csak a jéghegy csúcsa: a TI Magyarország által feltárt esetben egy magyar egészségügyi központ részben EU-finanszírozással 1,7 millió euróért, a piaci ár ötszöröséért vásárolt berendezést egy szlovákiai vállalattól.   

A modell fő nyertesei azok a cégek, vállalkozók és oligarchák, akik közel állnak a kormányhoz. Minden szempontból kirívó eset Mászáros Lőrinc meggazdagodása, aki öt év alatt a semmiből Magyarország legvagyonosabb embere lett, és már több mint 220 céget tulajdonol. Cégei 2017-ben a közbeszerzések 10 százalékát szerezték meg, és azok mintegy 80 százaléka uniós forrásból valósult meg. Az erőforrás-újraelosztás ilyen mértékű koncentrációjára, illetve monopolizációjára nincs példa az EU-ban, sem az OECD-országokban – jegyezte meg a Martin.

A Központi Korrupcióellenes Hivatal (CBA) 2013-as elemzése szerint az uniós források korrupciós kockázatot jelentenek Lengyelországban is. A problémák a nagy infrastrukturális beruházásokkal, digitalizációval és energetikával kapcsolatos állami tendereknél jelennek meg leginkább. Lengyelországban rengeteg ilyen projektet finanszíroznak uniós forrásokból, több tíz- vagy akár százmillió zlotyi értékben. A CBA korrupciós kockázatokra hívta fel a figyelmet a védelmi beszerzésekkel kapcsolatban is, de ezeket ritkábban finanszírozzák uniós pénzből. A közbeszerzésekről meg kell jegyezni, hogy körülbelül 120 milliárd zlotyit nagyon szigorú szabályok szerint költenek el, ezeket a közbeszerzési törvény szabályozza, ami magas elvárásokat támaszt a közbeszerzési eljárások kiírása terén. Ugyanakkor a maradék 80 milliárd zlotyit állami szereplők költik el, amik nem veszik figyelembe a törvényt, ami jogilag nem problémás, amíg a tenderek nem lépnek át bizonyos határokat (pl. az értékük nem éri el a többtízezer zlotyit). Lengyelországban az utóbbiakkal élnek vissza leginkább. Ezen felül a Digiwhist szerint Lengyelország büszkélkedhet az Unióban a legmagasabb egyjelentkezős közbeszerzési aránnyal, ahol mindössze egy szereplő tesz ajánlatot (az esetek 46 százaléka). Az OLAF szerint a lengyel közbeszerzések 19-23 százalékát érintheti korrupció.  A CBA két közelmúltbeli korrupciós ügyre hívta fel a figyelmet: az egyik egy 30 millió zlotyis postai közbeszerzés, a másik pedig egy kétmillió zlotyis kiírás, amit a boroszlói jogorvoslati bíróság tett közzé.

A korrupció négy árnyalata

A korrupció természetét tekintve a régió nem egységes. Marek Zelenka cseh elemző szerint az egyik legfontosabb, a korrupcióhoz hozzájáruló tényezőt az alulfizetett és így alacsonyan képzett közszolgák jelentik, akik könnyen manipuláhatók és nem tudnak ellenállni a magánvállalatok nyomásának. A magyar korrupció természetére leginkább a központosított jelző illik, hiszen Magyarország az unió legcentralizáltabb országa mind a politikai, mind pedig a gazdasági rendszer szempontjából. „Ez az állam úgynevezett ’fordított’ foglyul ejtése: eszerint nem a már korábban meggazdagodott oligarchák ejtik foglyul az államot, mint például Babis Csehországban, hanem egy olyan informális kör, amelyben politikusok, oligarchák és szürke eminenciások mozognak, és amelyben a végső döntéseket legtöbbször maga a miniszterelnök hozza meg” – hangsúlyozta Martin József Péter. Ez elitcserét is jelent Magyarországon, mivel a privilegizált réteg gazdagodását a közhatalmai pozíciók birtoklása biztosítja.

Szlovákiában több szisztematikus korrupciós eset is ismert, az egyik legfontosabb ezek közül az úgynevezett „Gorilla-ügy” 2011-ből. A Gorrilla-üggyel kapcsolatos felvételeket a kétes hírű üzletember, Marián Kocner széfjében találták meg, akit jelenleg Ján Kuciak meggyilkolásával kapcsolatban gyanúsítanak és épp a tárgyalását várja. Grigorij Meseznikov, az Institute of Public Affairs vezetője szerint a szlovák állam elfoglalását segíti példának okáért a „szelektív igazságszolgáltatás,” ami a pártpolitika, üzleti körök, valamint a hatékonytalan és korrupt igazságszolgáltatási szervek összefonódásának terméke.

Annak ellenére, hogy a Transparency International korrupciós rangsorában Varsó áll a legelőkelőbb helyen, a lengyel helyzet távolról sem rózsás. Ugyan az utolsó európai szemeszter jelentés nem tezs említést a korrupcióról, az Európai Bizottság kiemeli, hogy a pénzügyi ellenőrzési rendszert megrázta a tavaly novemberi korrupciós botrány, ami a Pénzügyi Ellenőrzési Hatóság vezetőjének hirtelen lemondásához vezetett. Gregorz Markowski, a Batory Alapítvány munkatársa szerint a lengyel rendszer egyik legnagyobb hiányossága az úgynevezett „proto-korrupció,” mivel a PiS folyamatosan gyengíti a bíróságok és az állami szervek autonómiáját.

Kemény dió

Nem lenne tisztességes kizárólag az EU-tól várni a tágallami korrupciós problémák megoldását, de a jelenleginél mindenképpen tehetne többet. Ezt állapította meg az Európai Számvevőszék is, ami jelentős OLAF-reformot sürget, mivel a szervezet „veleszületett gyengeségekkel küzd.” Válaszul az EP elfogadott egy javaslatot az OLAF új uniós ügyészséggel való együttműködésének javítására, ami szabályozza a kettő közti információcserét és biztosítja, hogy nem dolgoznak párhuzamosan ugyanazon ügyeken. Ugyanakkor a koncepciónak vannak strukturális gyengeségei, mivel – Szlovákiával és Csehországgal ellentétben – Magyarország és Lengyelország nem tagja az Európai Ügyészségnek; mindketten elutasították a csatlakozást szuverenitásuk megsértésére hivatkozva. Nem lehet őket csatlakozásra kényszeríteni sem, mivel az ügyészséget megerősített együttműködés keretében hozták tető alá, amihez a tagállamoknak nem kötelező csatlakozniuk – emelte ki Martin József Péter. Habár az EP elfogadta a javaslatot, ami jogállamisági, korrupcióellenes követelményekhez kötné az uniós kifizetéseket, ezzel pedig szigorítaná az uniós szabályokat az EU forrásainak védelmében, de a végső döntés a Tanácsé. Az új ötletek mellett itt az idő arra is, hogy a már létező szabályokat betartassák. Ilyen például a közös rendelkezések 142-es cikkelye, ami engedélyezi az uniós források felfüggesztését amennyiben egy tagállamban rendszerszintűen megsértik a jogállamisági elveket.      

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695