Megtört a Fidesz legyőzhetetlenségének mítosza

2019-10-29

A Friedrich-Ebert-Stiftung és a Political Capital közös tanulmánya az elmúlt választások következményeiről. A teljes tanulmány itt érhető el (pdf), az angol nyelvű összefoglaló pedig itt.

Vezetői összefoglaló

A Fidesz szavazótáboráról

  • A Fidesz mozgósító ereje változatlanul erős, nagy számban képesek újabb szavazókat is bevonni, a nagyobb várásokban és a fővárosban is. A kisebb településeken továbbra is jelentős az elköteleződés a kormányoldal irányába, aminek részben az értékválasztás, részben a kiszolgáltatottság, részben az ellenzéki beágyazottság hiánya az oka. Mindez azonban nem feltétlenül elegendő a többség megtartásához, a többségi elv szerint működő választásokon a mandátum elnyeréséhez.
  • Minél kisebb egy település, annál nagyobb a Fidesz támogatottsága – 9 választás adatait elemezve ez a tendencia rajzolódik ki. A fővárosi és a kistelepülési eredmények közötti olló a 2018-as országgyűlési választás óta nyílik tovább.
  • Attól, hogy a Fidesz felülreprezentált a kisebb településeken, szavazóinak bő egyharmada a fővárosban vagy a 23 megyei jogú város valamelyikében él.
  • A megyék között Vas, Bács-Kiskun és Győr-Moson-Sopron a három legerősebb Fidesz-bástya. A pártlista jellemzően ezekben érte el a legjobb eredményeit az utóbbi EP- és országgyűlési választásokon. Az erősorrend másik végén Budapest, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye helyezkedik el.
  • A 2019-es önkormányzati választás megyei listás adatai nem hagynak kétséget afelől, hogy Budapesten és a 23 megyei jogú városon kívül a Fidesz fölénye hatalmas mértékű. Míg 2014-ben még 48-61% között szóródott a 19 megyében a Fidesz támogatottsága, 2019-ben már 51-69% között. A (Budapesten és a megyei jogú városokon kívüli) országos átlaga 4,6 százalékponttal 57,2%-ra erősödött öt év alatt.
  • A 2019-es EP-választáson a Fidesz a 2018-as listás eredményeihez képest minden budapesti kerületben és megyei jogú városban javítani tudott szavazatarányán, ami jól jelzi, hogy nem kizárólag a kisebb településeken van tartaléka a kormánypártnak.
  • A Fidesz polgármesterjelöltjeinek döntő többsége még a budapesti kerületekben és a megyei jogú városokban is több szavazatot szerzett, mint öt évvel korábban. Ez azonban már sok helyen nem volt elegendő a mandátumszerzéshez, aminek legfőbb oka a korábbinál hatékonyabb ellenzéki együttműködés.

Az ellenzéki együttműködés tanulságairól

  • Az ellenzék úgy tudott polgármesteri székeket szerezni, hogy fideszes ellenfele szinte sehol nem gyengült. A korábbiaknál hatékonyabb ellenzéki együttműködés következtében a 2014-es önkormányzati választáshoz képest nagyobb számban tudott az ellenzék újabb szavazókat megmozdítani, mint a Fidesz. Ez utóbbi mögött a következő okok húzódnak meg:
    • 2006 óta először volt olyan főpolgármester-jelöltje az ellenzéknek, akiről el lehetett hinni, hogy képes lehet legyőzni fideszes ellenfelét. Ez elsősorban Budapesten húzta a kerületi kampányokat, de országosan is volt hatása.
    • Az öt évvel korábbi önkormányzati választáshoz képest nagyobb számban voltak hiteles, helyben beágyazott polgármesterjelöltjei az ellenzéknek (de megközelítőleg sem az összes budapesti kerületben és megyei jogú városban). Bár főleg a nagyobb városokban sokan Orbán-ellenes népszavazásként tekintettek az önkormányzati választásra, az ellenzéknek sikerült azt a réteget is megszólítania, amelyik helyi problémákra várt választ a jelöltektől.
    • A Fidesz által uralt médiatér és a köztéri hirdetésekhez való hozzáférés szinte teljes ellehetetlenülése okán az ellenzék megértette, hogy két fő csatornája maradt, ahol elérheti a választóit: a közösségi média és a közvetlen jelenlét (utóbbi alatt a door-to-door kampánytól a kitelepüléseken át a telefonos megkeresésig terjedő eszköztárat értjük). Az egyik legmeglepőbb fejlemény, hogy a különböző ellenzéki pártok, jelöltek kampánycsapatai viszonylag hatékonyan összehangolták a munkájukat.
    • A Borkai-botrány konkrét hatása ha pontosan nem is mérhető, feltételezhető, hogy az ellenzék mellett 2019-ben megmozduló pluszszavazók egy részére ez is mobilizáló hatással volt. Ezeknek a Fidesztől távolodó szavazóknak integrálása kulcskérdés az ellenzék számára a további építkezés szempontjából.
  • A 14 budapesti kerületi ellenzéki győzelem kettősen megítélhető: egyrészt jelentős előretörés, főleg a korábbi állapothoz és a mérsékelt elvárásokhoz képest, másrészt már a 2018-as országgyűlési választási adatok azt mutatták, hogy az összes budapesti egyéni kerületben lényegesen több szavazatot gyűjtöttek a különböző ellenzéki jelöltek kormánypárti riválisuknál. Így aztán az sem lett volna teljesen irreális forgatókönyv, hogy szinte az összes kerületben az össz-ellenzéki jelölt győzedelmeskedik 2019-ben. Ehhez képest a Fidesz 9 ellenzéki polgármesterjelölt győzelmét meg tudta akadályozni.
  • A 10 megyei jogú városban szerzett ellenzéki polgármesteri cím is felülmúlta az előzetes várakozásokat. Ha viszont azt vesszük alapul, hogy már a 2018-as országgyűlési választáson a 23-ból 21 városban többen szavaztak ellenzéki jelöltekre, mint fideszesre, és most először volt szinte mindenhol össz-ellenzéki jelölt, a mérleg már nem is annyira kedvező az ellenzékre nézve. Mindez jelzi a jelöltek fontosságát (távolról sem minden megyei jogú városban sugározta magából az ellenzéki jelölt a győzni akarást), illetve azt is, hogy bár jelentős az átszavazási hajlandóság az ellenzéki szavazók körében, a különböző ellenzéki jelöltekre leadott szavazatok nagyon messze vannak attól, hogy automatikusan összeadhatók legyenek.
  • Bebizonyosodott, hogy az ellenzéki együttműködésnek nincs alternatívája, de önmagában a kooperáció még nem vezet sikerre. A 2022-es országgyűlési választás együttműködési stratégiájának kialakítása még várat magára, az önkormányzati választási modellből nem következik egyértelműen, hogy melyik utat érdemes választani. Ami biztos: az egyéni kerületekben egyetlen össz-ellenzéki jelöltnek van csak esélye a Fidesz kihívójaként megjelenni, míg a külön vs. közös lista vitájában mindkét megoldás mellett szólnak érvek.
    • Az önkormányzati választás rengeteg szinten zajlik, ezért jóval nagyobb a tere az együttműködésnek. Ezzel szemben egy országgyűlési választáson mindössze 106 egyéni mandátumon osztozkodhat az összes – együttműködésre hajlandó – párt. A 2022-es választásig hátralévő két és fél évben a konszenzusos egyéni jelöltek megtalálása és felépítése az ellenzék talán legfontosabb feladata.
    • Ennél is nehezebb a konszenzusos miniszterelnök-jelölt megtalálása, amiből a polgármester- és egyéniképviselő-jelöltekkel ellentétben csak egy lehet, és ami nem csak személyi kérdés, hanem a pártok közötti vezető szerepről is szól. A legtöbb akna itt van, nem a közös lista vs. koordinált indulás vitában.
    • Abból, hogy az ellenzéki választók sok helyen hajlandók voltak más párt polgármesterjelöltjére szavazni, még nem következik, hogy egy országgyűlési választáson egyetlen közös ellenzéki listában látnák a megoldást. Az esélyes, konszenzusos polgármesterjelöltek kiállítását nem kétséges, hogy díjazták a választók, de az EP-választáson az is látszott, hogy van igényük arra, hogy akár a pártokat meglepve is kifejezzék változó pártpreferenciájukat.
    • Elkerülhetetlen, hogy a 2019-ben megszerzett önkormányzati pozíciókat a pártok saját hálózatuk, népszerűségük építésére használják. Ez kódolja a rivalizálást a pártok között, de az már csak rajtuk múlik, hogy ez destruktívnak vagy konstruktívnak bizonyul.
    • Ahhoz, hogy a mai ellenzék a kormányváltás kapujába kerülhessen, a kormányzóképességükről kell elsősorban meggyőzni a rendkívül heterogén választóikat. Az ide vezető első nagy lépést már megtették azzal, hogy az önkormányzati választási eredmények összetörték a Fidesz legyőzhetetlenségének mítoszát. Rengeteg munka áll azonban az ellenzék előtt ahhoz, hogy tényleges kihívóként jelenhessen meg 2022-ben.
  • Ha a kistelepüléseken nem tud terjeszkedni az ellenzék, akkor az országgyűlési választókerületekben (ahol a legtöbb vidéki választókerületben a nagyvárosokhoz kistelepülések is tartoznak) kevés esélye lesz mandátumra váltani a városi erősödést. Nem sok jóval kecsegtet, hogy a 2022-es választás előtt, a lakosságmozgások következtében hozzá kell nyúlni a választókerületi térképhez, s mivel a Fidesznek továbbra is megvan a kétharmados parlamentii többsége, vélhetően azokat a kerülethatárokat is módosítani fogja, amelyeket a demográfiai változások miatt nem volna indokolt.
  • Bár az adatok mélyelemzése világossá teszi, hogy a Fidesz továbbra is rendkívül erős, az önkormányzati választáson tapasztalt ellenzéki térfoglalás talán legfontosabb hatása az a percepció, hogy megtört a Fidesz legyőzhetetlenségének mítosza. Ez az a társadalom-lélektani változás, amelyre az ellenzék a jövőben alapozhat.

A teljes tanulmány itt érhető el (pdf), az angol nyelvű összefoglaló pedig itt.

 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695