Orbán-Putyin-találkozó – Rengeteg szimbolizmus lényegi fejlemények nélkül

2019-10-31

Fajsúlyosabb bejelentések nélkül ért véget a Krím annektálása óta hetedik találkozó Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor között: sem a hosszú távú gázszerződésről, sem a Paks2 szerződés újratárgyalásáról nem derültek ki új információk. A megbeszélést követő sajtótájékoztatón Orbán felemlegette a két ország közötti kereskedelmi egyensúly hiányát – ez szintén a magyar fél csalódottságának jele. Az Eurázsiai Fórumhoz hasonló kísérőrendezvényeken ugyanakkor csak úgy záporoztak az erősen eurázsiai irányultságú állítások, valamint a kritikák Ukrajna felé a kisebbségi jogok kezelése miatt. Az EU-t és tagállamait képmutatással vádoló nyilatkozatokból sem volt hiány. A Fórumon Szijjártó Péter külgazdaság is külügyminiszter büszkén bejelentette, hogy Magyarország megvétózta a NATO-tagországok nagyköveteinek közös nyilatkozattervezetét – amelyet azóta elfogadtak. Ezek a kijelentések azonnal utat találtak maguknak a Kreml kommunikációjában, így Putyin a hazai közönsége előtt demonstrálhatta, hogy Európa nem egységes, és bizonyos tagállamok melegen fogadják az orosz vezetőket, támogatásukról biztosítva őket.

 

A kétoldalú találkozó

Putyin meglehetősen tekintélyes delegációval érkezett Budapestre. Az elnökkel tartott többek között Szergej Lavrov külügyminiszter, Gyenyisz Manturov ipari és kereskedelmi miniszter, Veronyika Szkvorcova egészségügyi miniszter, Jevgenyij Dietrich közlekedési miniszter, Vagit Alekperov, a Lukoil vezérigazgatója, Nyikolaj Tokarev, a Rosznyefty vezérigazgatója, Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója, Alekszej Likacsev, a Roszatom vezérigazgatója. Az energiafókuszú delegáció erődemonstrációként is felfogható.

 

A találkozó eredményei

Bár a kormány előzetesen lebegtette, nem történt jelentősebb bejelentés sem a hosszú távú gázszerződésről, sem Paks2 szerződés újratárgyalásáról. A találkozó eredményei láthatóan alulmúlták a magyar kormány várakozásait, amit Orbán diplomatikusan meg is jegyzett a sajtótájékoztató során: a két ország közötti kereskedelmi egyensúlytalanság csökkentését sürgette (Magyarországnak jelentős kereskedelmi mérleghiánya van Oroszországgal szemben). Paks2 kapcsán leginkább a kölcsön törlesztésének feltételei képezik a vita tárgyát, amelyek jelenlegi formájukban a magyar fél számára kedvezőtlenek. A bizonytalanság fenntartásában Moszkva érdekelt; de bármi is történik, a projektet már semmiképpen sem veszítheti el.* 

Ezzel szemben a hosszú távú gázszerződés véglegesítésének csúszása, úgy tűnik, inkább Magyarország számára kedvező, hiszen a Gazprom nagyon erős tárgyalási pozícióban van; amennyiben viszont időközben a Románia-Exxon gázprojekt előrehalad, a magyar fél tárgyalási pozíciója jelentősen javulhat.

A sajtótájékoztató kezdete előtt a felek 8 megállapodást írtak alá a színpadon változatos témákban (például szociális biztonság, onkológia, sport és testnevelés, olaj), ám ezek egyike sem olyan jelentős, mint az említett energetikai kérdések. A legfontosabb ezek közül a Lukoil kompenzációját rögzíti a Mol felé, amiért szennyezett kőolajat szállított a magyar társaságnak. Bár sajtóértesülések szerint a felek az eredetileg igényeltnél kisebb összegben állapodtak meg, Szijjártó büszkén jelentette be, hogy Magyarország volt a legelső ország a károsultak közül, amelyik meg tudott állapodni az orosz féllel ezügyben.

Mindkét vezető kiemelte a keresztény közösségek védelmét világszerte, mint a feleket összekötő közös ügyet. Putyin megemlítette, hogy az ötlet eredetileg a magyar féltől származott.

Orbán támogatását fejezte ki az Északi Áramlat és a Török Áramlat projektek felé is, amelyek a Magyarország „energiabiztonságát” szolgálnák.

Események az oldalvonalon: zene az orosz füleknek

Az Orbán-Putyin-találkozó napján „kiegészítő” eseményeket is tartottak. Ezek egyértelműen rámutattak arra, hogy az Orbán-rezsim az orosz füleknek kedves üzenetekkel igyekszik a Kreml kedvében járni. Ezek a gesztusok valószínűleg részei az Orbán-kormány – eddig meglehetősen sikertelen – törekvéseinek, hogy jobb tárgyalópozícióba hozza magát a kétoldalú tárgyalások során, beleértve az energetikai ügyeket is. Ugyanakkor az itt elhangzó megállapítások beépültek a Kreml kommunikációjába, ami egyértelműen felerősíti majd azokat a hangokat, melyek szerint Magyarország orosz politikai érdekeket szolgál.

  • A Magyar Nemzeti Bank (MNB) egy kétnapos Eurázsiai Fórum címmel futó eseményt szervezett az Orbán-Putyin-találkozó mellé. A fórumon a külügyminiszter büszkén jelentette be, hogy „Magyarország megvétózta a NATO nagykövetek közös állásfoglalását Ukrajnával kapcsolatban”. Szijjártó azzal érvelt, hogy „Magyarország nem áldozza fel a kárpátaljai magyar közösséget a geopolitika oltárán”. Később kiderült, hogy a megvétózott szöveg mindössze egy tervezet volt, és másnap – a magyarok által kért függelék hozzáadása után – meg is szavazták a NATO-tagállamok. Szijjártó arról is beszélt, hogy Magyarország a Kelet és a Nyugat együttműködésében érdekelt, ahol Budapest hídszerepet tölthet be. Hozzáfűzte, hogy az eurázsiai országok együttműködése a legjobb módja Európa megerősítésének és versenyképessé tételének. Többször is képmutatással vádolta az uniós tagállamokat. A külügyminiszter azért kritizálta az ország szövetségeseit, mert felemelik a hangjukat a mélyülő orosz-magyar kapcsolatok ellen, miközben ők maguk erősítik saját gazdasági kapcsolataikat Oroszországgal.
  • Ugyanezen az eseményen az MNB elnöke, Matolcsy György azt hangoztatta, hogy az „atlantista korszak után egy újjal, az eurázsiai korszakkal nézünk szembe”. Matolcsy az orosz kapcsolatokon kívül a keleti nyitás több célországával ápolt együttműködést is dicsérte, megjegyezve, hogy „Magyarország vezető szerepet játszik a Kelet és Nyugat közti kapcsolatépítésben, ez volt az első európai ország, amely csatlakozott az Egy Övezet Egy Út kezdeményezéshez”. Egy új közös eurázsiai pénz megteremtését is belengette, ami valószínűleg digitális formában létezne, árfolyamát pedig az elektromossághoz és az aranyhoz kötnék.
  • Tartottak emellett egy eseményt a közel-keleti keresztény közösségek vezetőinek is. Ezt még a szeptemberi New York-i Szijjártó-Lavrov-találkozó után jelentették be, amikor a felek egyetértettek abban, hogy „a kereszténység a Föld leginkább üldözött vallása”. Szijjártó hozzátette, hogy Magyarország tettekkel is felelősséget vállal a Föld keresztény közösségeiért. Ugyanakkor sajtóinformációk szerint a török területen élő vagy Szíriában a törökök által veszélyeztetett területeken lakó keresztény közösségek vezetőit nem hívták meg a találkozóra. 

A különutas magyar-orosz kapcsolatok

Bár természeten nemcsak a magyar miniszterelnök találkozik Putyin elnökkel, és nem is csak Magyarország üzletel az oroszokkal, Moszkva és Budapest folyamatos kétoldalú találkozói és kapcsolatai a szokásostól eltérő vonásokat mutatnak.

  • Ideológiai közeledés. A magyar kormány általános „keleti nyitás” stratégiáját szinte teljesen beágyazták az Eurázsia felé húzó és „a Nyugat hanyatlását” vizionáló narratívákba.
  • Oroszország mint példakép. Orbán többek között Oroszországot emlegette bel- és gazdaságpolitikai példaképei között az elhíresült 2014-es tusványosi „illiberális” beszédében. Magyarország az EU egyedüli hibrid rezsimje, ami sokat tanult Oroszországtól hatalompolitikai kérdésekben, például a civil szervezetek és a politikai ellenfelek kezelése terén. Meglehetősen szimbolikus e tekintetben, hogy a Momentum irodáit éppen Putyin budapesti látogatása napján szállta meg a NAV.
  • „Hídfőállás”. Magyarország szisztematikusan építi keleti kapcsolatait nemcsak Oroszországgal, de Kínával és a törökökkel is. November 7-én érkezik például Budapestre Recep Tayyip Erdoğan török elnök. Orbán azzal szeretné javítani Magyarország nemzetközi presztízsét, hogy Budapestet a Nyugat és a Kelet közötti hídként határozza meg, de ez a gyakorlatban számos alkalommal a nyugati egység aláásásához vezetett, például a NATO keretein belül Ukrajna ügyében vagy az EU keretein belül a törökök észak-szíriai offenzívája esetében.
  • Az orosz dezinformációt és a Nyugat-ellenes narratívákat maga a kormányzati irányítású média terjeszti, ami jelentős befolyással bír a közvéleményre. A magyar kormányzati érveket gyakran használják Oroszországban propagandisztikus célokra. Ahogy az várható volt, a NATO-nagykövetek közös nyilatkozatát elhalasztó magyar vétó híre gyorsan az orosz címlapokra került. A hír az Ukrajna-ellenes narratívák megerősítésére szolgált. Az orosz média kiemelte a magyar kormány Török Áramlatot támogató álláspontját is. Ezzel ellentétben az ukrán médiában a vétót orosz érdekeket szolgáló lépésként írták le (pl. „Szijjártó a NATO Ukrajnával kapcsolatos határozatának blokkolásával hencegett az oroszoknak”).    

 

* Köszönjük Deák András Györgynek, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársának, kutatócsoport-vezetőjének a háttér-információkat.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695