Nemzettudat, identitáspolitika és nemzetpolitika a mai Magyarországon

2019-12-12

A teljes tanulmány itt érhető el (pdf, 757 KB), 

Vezetői összefoglaló

  • A magyar társadalmat erős nemzettudat jellemzi, amely a nyelvhez és a nemzeti jelképekhez való viszonyát tekintve egységesnek mondható, a nagy történelmi traumák mentén ugyanakkor mély törésvonalak alakultak ki.
  • A hatalmon lévő Orbán-rezsim politikai stratégiája a konfliktusgenerálás logikájára épül: amellett, hogy elmélyíti a régóta meglévő társadalmi-politikai törésvonalakat, újakat is teremt (főként identitáspolitikai eszközökkel), teszi mindezt úgy, hogy a relatív többség a Fidesz oldalán álljon, és ezt abszolút többségként mutatja fel. A rezsim legfőbb, egyre inkább etnonacionalista identitáspolitikai narratívája szerint a kormányzó Fidesz (és személyesen Orbán Viktor miniszterelnök) a mindenkori nemzeti érdeket képviseli, sőt, szinte azonos a nemzettel, ebből következően politikai ellenfelei a nemzettel állnak szemben. Ez a kormányoldal örökérvényűnek tekintett „többségének” alapja; a 2019-es önkormányzati választás viszonylagos kudarca után is ehhez az alaptételhez igyekszik visszatérni, hogy saját táborát összetartsa.
  • A baloldalon mindeddig nem sikerült a Fideszével versenyképes narratívát alkotni. Ez csak egy hosszú távon alkalmazott, következetes, nem reaktív, hanem a kormánypárti elbeszélés kereteiből kilépő, pozitív nemzetkoncepcióval volna lehetséges; ez azonban egyelőre teljes egészében hiányzik.
  • Választási szempontok is meghatározzák a Fidesz nemzetpolitikáját. A külhoni magyar állampolgárok választójogának megadásában ugyanis, a nemzetpolitikai szempontok mellett, bizonyosan döntő szerepe volt annak, hogy a Fideszben felmérték, ezzel a lépéssel növelni képesek szavazótáborukat. Mivel a társadalmi és politikai vita ebben a témában is teljes mértékben elmaradt, a külhoni magyar állampolgárok választójogával és szavazatuk súlyával kapcsolatban is hamar két szélsőségbe hajlottak az álláspontok. Voltak, akik az új intézmény bevezetésével eleve lefutottnak tekintették a 2014-es választásokat a határon túlról érkező voksok miatt, mások pedig pusztán szimbolikusnak nevezték a kizárólag pártlistára való szavazás lehetőségét, mondván, a választás alapvetően az egyéni kerületekben dől el. A valóság valahol középen húzódik: a határon túli voksoknak csak kivételes esetben lehet döntő hatásuk, igaz, 2014 rögtön ilyen választást hozott. A külhoni szavazatok ekkor épp azt az egy pluszmandátumot hozták a Fidesznek, amely nélkül nem szerezte volna meg újra a kétharmados parlamenti többséget. A baloldali pártok mindezek következtében politikájukban tovább távolodtak a határon túli magyaroktól, és főként a Gyurcsány Ferenc volt kormányfő által vezetett Demokratikus Koalíció hívei tekintenek rájuk bűnbakként. Ennek eredményeként pedig még könnyebbé válik a Fidesz számára a nemzetpolitika kisajátítása.
  • A nemzeti ügyekben kialakult éles jobb-bal konfliktus hatása is szerepet játszik abban, hogy a társadalomban erősödik egyfajta törzsies politikai gondolkodásmód (tribalizmus), amely a tekintélyelvűség, az identitásféltés, az antipluralizmus és a fekete-fehér (manicheus) világnézet kombinációja. A politikai szembenállás háborús felfogása is erős. A szélsőségesen tribalisták aránya itthon 10 százalék. Jelzésértékű, hogy az ebbe körbe sorolhatók felülreprezentáltak a kormányzati oldalon: 59 százalékuk szavazna a Fideszre. Az ellenzéki pártok közül leginkább a Demokratikus Koalíció szavazóira jellemző ez az attitűd.
  • Az Orbán-kormány külpolitikája partnerei lépéseit is etnonacionalista látásmódon keresztül értékeli, ahogy azt például Ukrajna esetében is láthatjuk. Budapest válaszai vagy az ezeket kihasználó harmadik államok befolyásolhatják a határon túli magyarok megítélését a helyiek körében, és ezzel célponttá teszik őket a helyi szélsőjobboldali csoportok szemében. Az etnonacionalizmust Oroszország Európa-szerte felhasználja a szomszédok közötti törésvonalak mélyítésére, hogy saját geopolitikai céljait segítse elő. Ukrajnában Moszkva igyekezett konfliktusokat szítani lengyel és ukrán nacionalisták között, például azzal, hogy elrendelte a helyi lengyel kisebbségnek fontos temetők és emlékhelyek vandalizálását. A Kreml lengyel szélsőségeseket használt fel a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség székházának felgyújtására is, mire a magyar külügyminiszter az Ukrajnában terjedő „szélsőséges politikai nézetek” kritizálásával reagált. Az etnonacionalizmus rendszerszintű veszélyt jelent Európában.

A teljes tanulmány itt érhető el (pdf, 757 KB), 

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695