Oroszbarátság a sorok között

2020-10-30

A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselői is megszavazták az Alekszej Navalnij ellenzéki politikus mérgezése kapcsán elfogadott Oroszországot bíráló határozatot, sőt, a legtöbb Moszkvát érintő vitás kérdésben a brüsszeli mainstreamnek megfelelően nyomták a gombot. Ha azonban mélyebbre merülünk az Európai Parlamentben szeptemberben lezajlott szavazások bugyraiban, feltárul az is, mely ügyekben szavaznak ki a néppárti irányvonalból.  

2020. szeptember 17-én fogadta el az Európai Parlament (EP) azt a határozatot, amely elítéli az orosz rezsim rendszerszintű erőfeszítéseit a kritikus hangok elfojtására. Az irományban az európai képviselők felszólítják az uniós intézményeket, hogy „a lehető leghamarabb állítsák össze az Oroszországgal szembeni ambiciózus korlátozó intézkedések jegyzékét”, erősítsék meg a jelenleg Moszkvával szemben fennálló szankciókat. A határozatot a legtöbb frakció szinte egyhangúlag támogatta, a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) 75, illetve a szélsőbaloldali Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöld Baloldal 39 képviselőjéből azonban mindössze 4-4 fő. A határozat így az összes képviselő 77%-ának szavazatával ment át.

Név szerint szavaztak a képviselők a határozat szövegének több részletéről is. Az első fontos pont a Moszkvával szemben fennálló szankciók erősítéséről, a második a Navalnij alapítványa által korruptként azonosított személyek európai vagyonának befagyasztásáról, a harmadik pedig az Északi Áramlat II projekt leállításáról szólt; a képviselők ezeket rendre 73,9, 77,7 és 68,1 százalékos arányban támogatták. Azaz, az EP széles autoriter-kritikus többsége egy esetben sem bomlott meg, de a korábbi kutatásaink során azonosított körülbelül 20 százalékos Kreml-párti kisebbség a politikai spektrum jobb és bal szélén továbbra is Moszkva mellett teszi le voksát.

A magyar EP-képviselők egyhangúlag támogatták a külön-külön megszavazott részleteket is tartalmazó teljes szöveget. Szintén egyhangú a támogatás a Navalnij-alapítvány által korruptnak ítélt személyek európai vagyonbefagyasztása esetében. A Fidesz-KDNP soraiból ugyanakkor senki nem szavazta meg az Oroszországgal szembeni szankciók erősítésére felszólító szövegrészt, illetve az Északi Áramlat II-vel szemben állást foglaló paragrafust sem.

 

A magyar képviselők szintén egyhangúlag támogatták az EP szeptember közepi plenáris ülésén a választások elcsalásáért felelős belorusz személyek, köztük Alekszandr Lukasenko de facto elnök szankcionálását – más kérdés, hogy az Európai Tanács végül ezt első körben elvetette, és Lukasenko neve lemaradt a szankciós listáról. Két héttel később azonban az uniós külügyminiszterek megegyezek, hogy Lukasenko is felkerülhet a szankciós listára. Majdnem egyhangúlag (Szájer József nem nyomott gombot) ítélte el a magyar delegáció Abházia és Dél-Oszétia orosz megszállását is. Mindez nem akadályozta meg a KDNP-s Hölvényi Györgyöt, hogy megszavazzon a Kreml narratíváját idéző, a szélsőbaloldali Mick Wallace által benyújtott két módosító javaslatot is. Bár a képviselő nem magyarázta döntését, tekintve, hogy az általában egységesen szavazó kormánypártok többi képviselője leszavazta a két módosítót, könnyen lehet, hogy Hölvényi csak mellényúlt. A két leszavazott módosító javaslat közül az első arra hívta volna fel a figyelmet, hogy az uniós partnerségi megállapodásoknak a kölcsönösen hasznos együttműködést kellene erősítenie, de ehelyett arra használják, hogy konfliktusokat generáljon Grúzia és szomszédai között. A második úgy változtatta volna meg a szöveget, hogy ne Oroszországot szólítsa fel a tűzszünet betartására és katonai erőinek kivonására, hanem „minden felet”.  

A magyar küldöttség tehát továbbra is meglehetősen kritikus Oroszországgal és közeli szövetségeseivel szemben, ahogy egyébként a más térségekben érzékelhető autoriter tendenciákkal szemben is (például: Fülöp-szigetek, Mozambik, Nyugat-Afrika, Törökország).

A Fidesz-KDNP képviselői azonban két fontos esetben, az orosz szankciók erősítésével és az Északi Áramlat II-vel kapcsolatban különvéleményt fogalmaztak meg, kiszavazva a néppárti irányvonalból. Budapest tehát nem támogatná a Moszkvával szembeni szektorális gazdasági szankciók kibővítését, erősítését, a szankcionált orosz személyek listájának bővítésére ellenben hajlandó rábólintani. A Németország gázellátását biztosítani hivatott Északi Áramlat II leállítása esetében, melyet – ironikusan – a német kormánypártokat képviselő CDU/CSU-képviselők is támogattak az EP-ben, az Orbán-kabinet attól tarthat, hogy az elkaszálása esetén Európa figyelme „ráfordulhat” a déli, Ukrajnát elkerülő vezetékre, a Török Áramlatra, ami Magyarországra is szállítana gázt. Ennek az új, Ukrajnát megkerülő gázvezetéknek a kormány szerint kiemelkedő szerepe lesz a magyar energiabiztonság erősítésében, így el szeretné kerülni, hogy az ország nyugati szövetségesei Berlin után Budapestre helyeznének nyomást a déli gázprojekt kapcsán.

A szeptemberi EP-szavazások újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy Magyarország Európában továbbra is igyekszik tartani magát a brüsszeli, leginkább néppárti elvárásokhoz, de megmutatják azt is, hogy a magyar kormány bizonyos vörös vonalakat – főképp az új Oroszországgal szembeni szankciók tekintetében – még nyugati szövetségesei és az európai egység fenntartása kedvéért sem lenne hajlandó átlépni.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695