Lengyel vidék: hogyan állítsuk meg a lakosság városokba áramlását?

2020-11-10

A vidéki területek állapotáról szóló legfrissebb lengyelországi jelentés az ország nem városiasodott régióit érintő demográfiai, gazdasági és társadalmi kihívásokra hívja fel a figyelmet. Vajon a városokba történő migráció is e kihívások közé sorolható?

 

Lengyelország vidéki területein az életminőség alacsonyabb a városinál. Ennek számos oka van: alacsonyabbak a fizetések, magasabb a munkanélküliség – mind a hivatalos adatok szerint, mind pedig rejtett módon – és rosszabb a lakosság pénzügyi helyzete, de szintén szerepet játszik a minőségi technológiai infrastruktúrához való hozzáférés nehézsége, beleértve az olyan kommunikációs technológiák elterjedtségének hiányát, mint a széles sávú internet. A lakosság a városokba történő áramlása mellett a felsoroltak mind hozzájárulnak a vidék elnéptelenedéséhez és a magány fokozódásához.

„A probléma az, hogy a fiatalok és a munkaképes korúak nem látnak lehetőséget vidéken, ezért inkább a városokba költöznek” – mondta Zbigniew Karaczun, a Varsói Természettudományi Egyetem klímavédelmi tanszékének professzora az EURACTIV.pl-nek.

Tényleg csökken Lengyelország vidéki területeinek lakossága?

Jerzy Wilkon és Andrzej Hałasiewicz 2020-as jelentése a vidéki területek állapotáról rámutat, hogy a vidék és a városok közötti migráció kérdése árnyaltabb annál, mint ahogy az elsőre látszik. A tanulmány szerint a vidéki területeken a lakosság 2000 óta folyamatosan növekszik.

1989 és 2018 között a vidéki lakosság közel 700 ezerrel nőtt (4,9 százalékkal, 14 623 000 főről 15 344 000 főre), míg Lengyelország teljes lakossága mindössze 300 ezer fővel emelkedett. A belső migráció pozitív tendenciái megjelennek a legtöbb korcsoportban, egy fontosat leszámítva, a 20 és 40 év közöttiekét – vagyis azt a korosztályt, amelyik éppen megjelenik a munkaerőpiacon.

„Leginkább a nagyvárosok lakói mennek vidékre, de ez főleg a városokhoz közeli kisebb települések esetében igaz. Az agglomerációban élni kényelmesebb, mint a városokban” – mondja Zbigniew Karaczun.

A vidéki lakosságszám változására jelentős földrajzi eltérések voltak jellemzők. A lakosság bevándorlás miatti növekedése Lengyelország vidéki és agglomerációs területeinek mindössze egyharmadát érinti, főleg a nagyvárosok és a megyei jogú városok környékét; a jelenséget emiatt „rezidenciális migrációnak” is nevezik.

Mely lengyel régiók veszítenek a lakosságukból?

Lengyelország vidéki és agglomerációs területeinek többsége azonban negatív migrációs folyamatokkal kénytelen szembenézni.

„A gyenge talajminőségű területeken nehéz megélni a mezőgazdasági tevékenységből, ezért ezeken a területeken nincs fejlett munkaerőpiac” – jegyezte meg Zbigniew Karaczun.

Ezek alapvetően korábban állami tulajdonban levő falvak, ahol egyrészt kevés a betöltetlen állás, másrészt pedig a lakók nem férnek hozzá a megfelelő szolgáltatásokhoz.

A vidéki területekről szóló jelentés szerint főleg a közép-lengyelországi területek veszítenek lakosságukból, beleértve a mazóviai, Kujávia-pomerániai, podlasiei és Varmia-mazúriai vajdaságokat. A közép-pomerániai falvak, a lublini vajdaság keleti része, illetve a podlasiei vajdaság nyugati része szintén magas elvándorlással küzd. Ezek már most is meglehetősen alacsony népsűrűségű területek, és a városokba történő elvándorlás csak tovább csökkenti a lakosságszámot.

Mivel a vidékről a városokba irányuló migráció egy hosszú távú folyamat, az komoly hatással van az ország demográfiai szerkezetére. Egyértelműen kimutatható az idősek magas aránya és a férfiak a nőkhöz viszonyított magasabb aránya (főleg szülőképes korban).

Ezek a problémák nem csak a születési rátát befolyásolják, de hozzájárulnak a vidék további elnéptelenedéséhez és az úgynevezett „agglegény többlet” jelenségéhez. Ez pedig megjelenik abban is, hogy kevesebb fiatal hajlandó mezőgazdasági munkát vállalni.

Milyen problémákkal szembesülnek a vidéki területek?

„Gyakran előfordul, hogy vidéken a legalapvetőbb dolgok is hiányoznak, mint például az aszfaltozott utak vagy a kerékpárutak, ahol biztonságosan lehetne közlekedni. Sok helyen kevés a közvilágítás. Nehéz hozzáférni a kulturális intézmények kínálatához, és nehezen elérhető a tömegközlekedés” – mondta az EURACTIV.pl-nek Piotr Kijanka, a Jelenia Góra-közeli Kromnówban található „Eko Farma u Piotra” gazdaság vezetője.     

Vidéken számos szolgáltatás nem elérhető, például a közlekedés, az energia, de akár a kultúra tekintetében is. Hiányzik a megfelelő infrastruktúra, a vasúti és busz-összeköttetések rosszak, ahogyan a közvilágítás is. Kevés közösségi ház üzemel, és nincsenek mozik, színházak vagy művészeti galériák.

„Egy városban el lehet menni például étterembe, vidéken azonban ez ritkán lehetséges” – mondja Piotr Kijanka, és hozzáteszi: számtalan olyan további szolgáltatást is fel lehetne sorolni, amelyeket vidéken jóval nehezebb elérni, mint a városokban.

A vidéki lakosság iskolázottsága is viszonylag alacsony: közülük mindössze 12 százalék rendelkezik diplomával, míg arányuk már a kisebb városokban is 29 százalékos, a nagyobb városokban pedig eléri a 48 százalékot.

„A vidéki területek lakosságcsökkenése nem csak Lengyelországban probléma, Európa-szerte ugyanez a helyzet. A vidéki területek strukturális változásokon mennek át, ami leginkább a hagyományos mezőgazdaság eltűnésében mutatkozik meg. A szektor elüzletiesedése, a növekvő méretű gazdaságok, és az ipari gazdálkodás terjedése megöli a vidéket. Az ipari gazdálkodás kiszorítja a kisbirtokosokat és családi gazdaságokat a piacról” – teszi hozzá Zbigniew Karaczun.  

Hogyan állíthatjuk meg a városokba vándorlást?

Lengyelországban a vidék, ahogyan más európai államokban is, változásokon megy keresztül, de léteznek intézkedések, amelyek megállíthatják a lakosság elvándorlását. Interjúalanyaink szerint hatékony közpolitikai lépésekre van szükség a vidéki lakosság aktiválásához.

Karaczun professzor szerint a családi és közepes méretű gazdaságok támogatására van szükség – ez segíthetné azok életkörülményeit, akik úgy döntenek, vidéken maradnak, vagy visszatérnének. Karaczun szerint modernizációra van szükség a vidéki területeken, hogy emelkedjen vonzerejük.

A COVID-19-pandémia során egyre többen kezdtek otthonról dolgozni, a járvány következtében erősödött az otthoni munka hatékonyságába vetett bizalom. Az Európai Unióban a városi háztartások 80 százaléka rendelkezik széles sávú internethozzáféréssel, a vidékiek körében ez az arány azonban csupán 47 százalékos, ezen a területen tehát van még mit javítani.

„A vidék nagy előnye a természet közelsége, és hogy távol van attól a nyüzsgéstől, amelytől a városban nem lehet elmenekülni” – állítja Piotr Kijanka.

A tiszta levegő és a csend egyre jobban felértékelődnek mint a jólét fontos elemei: az utóbbi években sok városi lakó éppen ilyen tényezők miatt döntött úgy, hogy vidéken telepedne le. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy több környezetbarát megoldást kell bevezetni vidéken is a természet védelme érdekében.

„Probléma az is, hogy társadalmunkban negatív kép alakult ki a vidékiekről, mint akik ’lúzerek’, és nem tudtak sikeressé válni az életben. E sztereotípia meghaladásával egyre több ember dönthet úgy, hogy vidékre költözik” – fejti ki Piotr Kijanka.   

Konrad Strubiński (Euractiv.pl)

 

A cikk eredetileg a Visegrad.info oldalon jelent meg angol nyelven, az EurActiv Csehország, az EurActiv Szlovákia, az EurActiv Lengyelország és a budapesti Political Capital közös projektje keretében, további részletek a honlapunkon.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695