Zöld helyreállítás a koronavírus után: a V4-ek utolsó esélye a klímaátmenetben?

2020-11-29

Az európai gazdaságok talpra állítása a koronavírus-járványt követően – az EU-támogatásokból finanszírozott nemzeti helyreállítási terveknek köszönhetően – elindíthatja a klímavédelmi célkitűzésekhez történő felzárkózást is. Vajon a visegrádi országok készen állnak a lehetőségre?

 

  Szerzők: Aneta Zachová (EURACTIV.cz), Szicherle Patrik (Political Capital), Anna Wolska (EURACTIV.pl), Michal Hudec (EURACTIV.sk)

 

A gazdaság talpra állítása a koronavírusválság után valamennyi EU-tagállam számára az egyik legfontosabb célkitűzés. A siker azonban nemcsak a rendelkezésre álló pénzösszegeken múlik, hanem a források elköltésének hatékonyságán is. Szakértők szerint a pandémiát követő gazdasági rekonstrukció elindíthatja a klímavédelmi célkitűzésekhez történő felzárkózást is.

Az európai gazdaság zöldebbé és környezetbarátabbá tétele az Európai Unió legfontosabb céljai között szerepel. Négy évvel a párizsi klímaegyezmény elfogadása után Ursula von der Leyen bejelentette az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó ambíciók további szigorítását, a korábban kitűzött (az 1990-es szinthez képest mért) 40%-ról 55%-ra emelve a 2030-ra elérendő küszöböt. Az Európai Bizottság elnöke szerint az új cél „ambiciózus és megvalósítható”. A szándékok szerint az EU 2050-re éri el az éghajlat-semlegességet.

Az Európai Bizottság bejelentette továbbá valamennyi EU-politika felülvizsgálatát az éghajlat-semlegességi célkitűzés megvalósítása érdekében, beleértve a kibocsátáskereskedelmi rendszert (ETS) is, amelyet a gazdaság további szektoraira is ki kell terjeszteni.

Klímapolitika szempontjából a visegrádi négyek nem tartoznak az EU éllovasai közé. Lengyelország az egyetlen tagállam, amely mindmáig nem jelentette be, hogy 2050-re el kíván jutni az éghajlat-semlegesség állapotába. A Cseh Köztársaság a Dukovany atomerőmű bővítésére készül, hiába ellentmondásos az atomenergia zöld átmenetben betöltött szerepe. A V4 szinte valamennyi országára igaz, hogy a megújulók részesedésének célkitűzése messze elmaradt a várakozásoktól.

A változás lehetőségét az EU-támogatások hozhatják el – a többéves pénzügyi keret és az Új generáció EU (NextGenerationEU) –, amelyek jelentős mértékben megváltoztathatják a helyzetet az egyes országokban. Az alábbiakban megnézzük, hogyan tervezik a visegrádi országok kormányai elkölteni az EU-tól kapott támogatásokat a koronavírus-pandémiát követő gazdasági helyreállítás során, tekintettel az Európai Unió hosszú távú célkitűzéseire, amelyeknek részét képezi a 2050-re teljesítendő éghajlat-semlegesség.

CSEH KÖZTÁRSASÁG

Csehországban az Új generáció alap szerinti klímaráfordítást inkább tehernek tekintik, mint lehetőségnek a gazdaság átalakítására. Az EU-források szétosztása során a kormány mindezidáig maximális rugalmasságot kért, ráadásul nem sikerült különösebben jól kommunikálnia az európai klímapolitikát az ország lakossága felé. Az Európai zöld megállapodásról például a kormány jellemzően negatív megközelítésben beszél, és azt állítja, a megállapodás káros lehet a cseh ipar számára vagy akár tönkre is teheti azt.

A Cseh Köztársaság mintegy 7 milliárd euróra számíthat az Új generáció kezdeményezés keretein belül. Nem végleges nemzeti helyreállítási tervében a cseh kormány kiemeli, hogy az ország a helyreállítási támogatások jelentős részét (4,45 milliárd eurót) a közlekedési infrastruktúrára és a zöld átmenetre fordítaná. Ami az éghajlatváltozással szembeni küzdelmet illeti, a cseh kormány a fenntartható mobilitásba – beleértve az e-mobilitást, valamint a vasútvonalak villamosítását – illetve az energiahatékonyságba és különösen épületfelújításokba kíván fektetni.

A nemzeti helyreállítási terv nem végleges változatát az Ipari, Kereskedelmi és Közlekedési Minisztérium készítette el, más szervekkel való konzultációkat követően. „A források 40%-át zöld projektekhez rendeltük, amivel 3%-kal meghaladjuk a kötelező kvótát”, mondta Karel Havlíček ipari, kereskedelmi és közlekedési miniszter.

A véleményezési eljárás során a Környezetvédelmi Minisztérium azonban kifogásokat emelt, és jelezte, a terv nem tükrözi a „ne okozzunk kárt”-elvet, hiszen a Bizottság ragaszkodik hozzá, hogy az EU nem támogathat olyan terveket, amelyek negatív hatással lesznek a környezetre.

A szakértők a stratégiai jövőkép hiányát kérik számon a kormányon. „A kormány által összeállított anyag nélkülözi a stratégiai gondolkodást. Tartalmaz konkrét intézkedéseket, amelyek hatása azonban vitatható, és olyan rendkívül általános javaslatokat, amelyek előre nem látható hatásokkal járhatnak majd. A nemzeti helyreállítási terv jelenlegi szövege nem felel meg továbbá az EU taxonómia kritériumainak sem, és nem teljesíti a zöld projektek támogatására vonatkozó 37%-os előirányzatot sem” – mondja Anna Kárníková, a DUHA környezetvédelmi szervezet vezetője.

Csehország energia- és fűtési rendszerei jelenleg még mindig szénfüggésűek, ezért a nemzeti helyreállítási terv egyik fejezete külön az ipar és az energiaszektor átalakításával foglalkozik. A terv kiemeli az olyan alacsony kibocsátású és helyi energiaforrásokra történő átállást, mint például a biomassza, a hulladék, a másodlagos energiaforrások vagy a földgáz. Az anyag szintén kitér a megújuló hordozókat és az energiatárolást érintő beruházásokra.

A Cseh Megújuló Energia Ipari Kamara szerint a kormány az Új generáció EU 3-5%-át kívánja a megújuló energiaforrásokat érintő beruházásokra fordítani, a Kamara szerint azonban ez nem elegendő.

„Az Európai Megújuló Energia Szövetséggel (EREF) együtt azt fogjuk kérni az Európai Bizottságtól, hogy ellenőrizze, megfelel-e a nemzeti helyreállítási terv az előírásnak, amely szerint a források 37%-át klímavédelmi intézkedésekre kell fordítani” – mondta Štěpán Chapula, a Cseh Megújuló Energia Ipari Kamara elnöke, és arra figyelmeztetett: a „zöld alap” jelentős része kerülhet nagy energiaipari és távfűtő vállalatokhoz a kis- és középvállalatok helyett.

A megújuló energiát illetően a cseh kormány által vázolt terv nem különösebben ambiciózus, és kevés konkrétumot tartalmaz. Az e-mobilitási szektorban azonban más a helyzet. Az ipari, kereskedelmi és közlekedési miniszter kiemelte a hidrogén a jövő tiszta mobilitásában betöltendő szerepét, és jelezte, hogy a kormány támogatni kívánja a hidrogéntöltő-infrastruktúrát. A vázolt helyreállítási terv tartalmaz továbbá elképzeléseket egy elektromos gépjárművek számára kiépítendő kiterjedt, nyilvános és magán töltőállomás-hálózatra, valamint épületekben és településeken kialakítandó töltőinfrastruktúrára vonatkozóan. A tervek szerint a cseh állami szektor és a prágai tömegközlekedési szolgáltató gépjárműflottáit is elektromos eszközökre cserélnék.  A tervek szerint a kormány támogatási programot indít cégek számára, elektromos gépjárművek vásárlására ösztönözve őket.

A Méltányos Átállási Alapból vagy a modernizációs alapból származó összegek felhasználásának előkészítésén is dolgozik a cseh kormány. A Regionális Fejlesztési Minisztérium szerint a nagy energiacégeket is be kell vonni ezekbe a tervekbe, hiszen ezek a vállalatok kulcsfontosságú szerepet töltenek majd be az egész ország zöld átmenetében.

MAGYARORSZÁG

Magyarország viszonylag későn csatlakozott a környezetvédelem hullámához, és egyike volt annak a négy tagállamnak, amelyek 2019 júniusában megakadályozták, hogy brüsszeli csúcstalálkozóján az Európai Unió elfogadja az éghajlat-semlegességi célkitűzéseket. Később Magyarország mégis támogatta a célokat, miután biztosítékot kapott, hogy az atomenergiának nem kell kikerülnie az ország végleges energiamérlegéből.

Az Eurostat 2019 februári adatai szerint Magyarország volt az egyetlen tagállam, amelyben a zöldenergia aránya 2013 óta folyamatosan csökkent. A megújulók részaránya különösen a villamos energiában alacsony. Szintén fontos, hogy míg Magyarország már (majdnem) megfelelt a megújulókra vonatkozó célkitűzéseknek (amelyek szerint a megújulók arányának 2020-ra el kell érnie a 13%-ot), a megújuló energia a legtöbb esetben Magyarországon tűzifát jelent, ami nem éppen a legkörnyezetbarátabb energiaforrás. Ami az ország jövőbeli energiamérlegét illeti: a kormány két főbb pillérre támaszkodna a magyarországi energiaelőállításban: a Paks 2 atomerőműre és a napelemekre.

2020-as évértékelő beszédében – amelyre még azelőtt került sor, hogy az új típusú koronavírus-járvány éreztette volna hatásait Magyarországon – a miniszterelnök hosszan kitért a kormány éghajlatvédelmi terveire. Az ország nemrég elfogadott klímavédelmi akcióterve középpontjában többek között a következők állnak: az illegális hulladéklerakók felszámolása; az egyszer használatos műanyagok betiltása; az elvárás, hogy a nagyvállalatok működésük során törekedjenek a minél kisebb ökológiai lábnyom elérésére; az elkövetkezendő években minden újszülött után tíz fa ültetése; valamint az elektromos közlekedési módok támogatása. 2020 júniusában az Országgyűlés elfogadta a klímavédelemről szóló törvényt, amely rögzíti, hogy Magyarország 2050-re éghajlat-semleges lesz.

A kormánypárti Századvég a klímavédelmi törvényről készített elemzésében leszögezte, hogy az éghajlatváltozással szembeni küzdelmet öt alapelv mentén kell folytatni. A kutatóintézet azt mondja: a klímaegyezményeknek a tagállamok együttműködésére kell épülniük; a költségek nagy részét a nagy kibocsátóknak kell viselniük; ezeket a költségeket nem szabad az állampolgárokra hárítani; az EU-nak technológiasemlegesnek kell maradnia; és semmi olyat nem szabad lépni, amely irracionális költségekkel járhat.

Jávor Benedek, Budapest brüsszeli képviseletének vezetője szerint a kormány klímastratégiája nem tekinthető átfogó éghajlatpolitikai programnak; Jávor szerint inkább lényegi tartalmat nélkülöző kommunikációs anyagról van szó. A képviseletvezető hangsúlyozta: támogatja a kormány célkitűzéseit, de a felsoroltak között szerepel olyan intézkedés is, amely nem kapcsolódik a klímapolitikához (pl. a hulladékgazdálkodás); amely egyes EU-rendeletek egyszerű átültetését takarja (pl. az egyszer használatos műanyagok betiltása); vagy amely éppen téves célközönséget szólít meg, (mivel a zöldmezős energiaberuházások mellett sokkal több támogatást kellene a lakossághoz irányítani).

Az EU 2021-2027-re szóló többéves pénzügyi kerete és az Új generáció EU helyreállítási alap Magyarország számára is új lehetőségeket teremt majd, sok függ azonban attól, hogy a kormány miként kívánja ezeket a forrásokat felhasználni. A Greenpeace Magyarország leszögezte a Political Capitalnek: ezeket a forrásokat a párizsi egyezményben megfogalmazott célkitűzések figyelembe vételéhez kell kötni. A szervezet szerint az alapokból részesülő vállalatoktól meg kell követelni, hogy készítsenek fenntartható fejlesztési üzleti terveket, amelyeknek célja a szénsemlegesség.

Jávor Benedek elmondta a Political Capitalnek, hogy az EU zöld támogatását a következőkre kellene fordítani: az épületek – beleértve a legszegényebb családok által lakott épületek – energiahatékonyságának fejlesztése; a zöldenergiába történő befektetések támogatása – beleértve a szélenergia jelenleg gyakorlatilag tiltott hasznosítását –; a közlekedés szénmentesítése; valamint a víz- és erdőgazdálkodás átalakítása. A közlekedésre vonatkozóan a Greenpeace álláspontja szerint a gyalogos és kerékpáros infrastruktúra fejlesztése mellett az elektromosjármű-gyártást is fejleszteni kellene.

Szél Bernadett független országgyűlési képviselő megjegyzi: az új, zöld EU-források felhasználásakor Magyarországnak a lakóingatlanok energiahatékonyságának fejlesztésére kellene összpontosítania, hiszen esetükben akár 40-50%-os energiamegtakarítás is elérhető. A képviselő hozzáteszi: az energiahatékonysági programokat helyi szinten, az önkormányzatoknak kellene kezelni. A Greenpeace Magyarország egyetért Jávor Benedek és Szél Bernadett meglátásaival, amelyek a lakóingatlanok energiahatékonyságának növelésére vonatkoznak.

Az Energiaklub nevű, energiaügyekkel foglalkozó civil szervezet nemrég kiadott elemzésében kiemelte, hogy „Magyarországon az új szélturbinák telepítését nem a természeti törvényszerűségek, vagy a technológiai korlátok, hanem a jogszabályok teszik lehetetlenné”. A tanulmány szerint a szélerőművek kapacitásának bővítése jelentősen csökkentené Magyarország energiaimportját, az adófizetők számára azonban nem jelentene olyan mértékű anyagi terhet, mint a Paks 2 atomerőmű.

A kormány ugyanakkor továbbra is elkötelezett az atomenergia mellett. A Századvég elemzése rámutat: az atomenergia szénsemleges technológia, és az atomenergiával kapcsolatos fenntartások több országban is ahhoz vezettek, hogy végül nem sikerült csökkenteni a fosszilis tüzelőanyagokra épülő villamosenergia-termelés arányát.

A Greenpeace Magyarország azt javasolja, hogy a döntéshozók több kritériumra is figyeljenek oda, amikor a gazdasági helyreállításra kerül sor. A szervezet szerint a gazdaságélénkítés nem járhat a meglévő környezetvédelmi szabályok gyengítésével, és a nagy kibocsátók nem részesülhetnek állami támogatásban.

Régóta zajlik egy vita a zöld politikák eredményeként esetlegesen megszűnő munkahelyek számáról. Jávor Benedek szerint a zöld alapok önmagukban alkalmasak a munkahelyteremtésre, többek között a magas munkanélküliség által sújtott területeken is. „Csupán figyelemmel kell lenni erre a kritériumra is, és olyan összetett programokat kell indítani, amelyek erősítik egymást és segítenek megőrizni a munkahelyeket” – mondta Jávor.

Szél Bernadett szerint számtalan munkahelyet teremthet egy kazáncsereprogram, illetve a korszerűsítéshez szükséges szigetelőanyagok, ajtók, ablakok előállítása és cseréje, ezek az állások pedig különböző képzettségű emberek számára jelenthetnek megoldást akár a válság által érintett területeken is.

Eltérően vélekednek ugyanakkor a magyarországi szereplők arról, hogy miként lehet teljesíteni az ország klímacéljait; leginkább az atomenergiára és a szélenergiára vonatkozóan találkozni eltérő álláspontokkal. A jelenlegi magyar kormány valószínűleg saját klímastratégiájához igazítja majd az EU zöld támogatásainak felhasználását.

LENGYELORSZÁG

A 2021-2027-re szóló többéves pénzügyi keret és az Új generáció EU kezdeményezés összesen 159 milliárd eurót biztosít Lengyelország számára, amely összegből 124 milliárd euró támogatások formájában érkezik az országba. Már most lehet tudni, hogy az összeg több mint egyharmadát az éghajlatvédelemhez kapcsolódó projektekre kell majd fordítani.

Ez legvilágosabban a koronavírus-pandémiát követő gazdasági helyreállításra szánt összegek esetében látszik. Lengyelország 57,3 milliárd euróra jogosult, ebből 23,1 milliárd euró támogatási összeg. Ennek az összegnek a 37%-át azonban gazdasági fejlesztésre kell fordítani az európai gazdaság zöld átalakítására vonatkozó előírások bevezetésén keresztül.

Lengyelország lesz a helyreállítási alap negyedik legnagyobb haszonélvezője a támogatások kiosztásának első ütemében. A második ütemben Lengyelország a tagállamok közül a hatodik helyre számíthat, ami a támogatások mértékét illeti, bár a juttatások végleges rendje csak 2022 közepén alakul majd ki.

Nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terve részeként Lengyelországnak a 2021-2023-as időszakra kell gazdasági reformokat és stratégiai projekteket magában foglaló tervet készítenie, amellyel teljesíthetőek lesznek az ország célkitűzései.

Korábbi elképzelések szerint a helyreállítási tervet még 2020 vége előtt elkészítené és megküldené Lengyelország az Európai Bizottságnak, a Fejlesztési Támogatások és Regionális Politikák Minisztériuma azonban bejelentette, hogy a konkrét projektek listájának elkészítése csak a következő év első negyedében várható. Az ország minisztériumai és helyi önkormányzatai már közel 1200 projektet nyújtottak be a helyreállítási tervhez.

Waldemar Buda, a fejlesztési támogatásokért és regionális politikákért felelős miniszter helyettese leszögezi: a végleges, jóváhagyott projektlista még készül, a projektek közül pedig több is kapcsolódik környezetvédelmi és energiaügyekhez.

„Terveink szerint elsősorban árvízvédelemmel és vízvisszatartással kapcsolatos projektekre, a körforgásos gazdaságra történő átállásra, a megújuló energiaforrások támogatására és az energiahatékonyság fejlesztésére fogunk összpontosítani” – mondta Waldemar Buda.

Már most tudható, hogy a nemzeti helyreállítási terv többek között a következő jellegű projektek támogatásához nyújt majd forrásokat: a lakóingatlanok hőgazdálkodásának korszerűsítése, valamint megújuló energiahordozókat alkalmazó új lakóingatlanépítések támogatása; fenntartható, a gyalogos közlekedést előnyben részesítő közlekedési megoldások bevezetése kis- és nagyvárosokban; valamint a lengyelországi megújulók fejlesztésének támogatása. A régiók által benyújtott projektek között szerepelnek olyanok, amelyek a bányavidékek megújítására irányulnak illetve az ott lakókat támogatják a zöldebb gazdaságra történő átálláshoz vezető úton.

Környezetvédelmi szervezetek mindeközben azt kérik a lengyel kormánytól, hogy a nemzeti helyreállítási terv terjedjen ki a gazdaság valamennyi szektorára. Álláspontjuk szerint kizárólag így lehet biztosítani, hogy valamennyi szakpolitika megfeleljen az éghajlat-semlegességi célkitűzésnek. A WWF Lengyelország „Nullaemissziós Lengyelország 2050” című jelentésében vázol néhány javaslatot.

A szervezet szerint szükség van Lengyelország vízi infrastruktúrájának fejlesztésére a folyók renaturalizációjával párhuzamosan; az erdők a klímavédelemben betöltött szerepének növelésére; az iskolákban és települési középületekben kialakítandó önellátó energiarendszerek fokozott támogatására; a tehergépjárművek nullaemisszióssá történő átalakításának társfinanszírozására; a tömegközlekedési és kerékpáros infrastruktúra fejlesztésére; az energiaipar további szénmentesítésére; és az energiatárolás fejlesztésére.

A WWF Lengyelország igazgatója, Mirosław Proppé kiemelte: a helyreállítási alap „valójában egy kölcsön, amellyel beruházások juthatnak támogatáshoz, a kölcsönt pedig a fejlesztések beindításán keresztül lehet visszafizetni”. „Nem strukturális alapokról van szó, amelyek célja az életszínvonal és a fejlődés szintjének kiegyenlítése az egyes országokban. Ezekkel a forrásokkal megerősíthetjük gazdaságunkat és ellenállóbbá tehetjük olyan jövőbeli megrázkódtatásokkal szemben, mint egy pandémia vagy a klímaváltozás. Arra is jó lehetőség, hogy fejlesszük vállalataink globális versenyképességét, hozzájáruljunk az innovációhoz és csökkentsük a lengyel termékek és szolgáltatások szénlábnyomát” – mondta Mirosław Proppé.

Adam Jarubas, az Európai Parlament képviselője (EPP), a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság (ENVI) tagja szerint Lengyelország több mint 50 milliárd eurót fordíthat zöld beruházásokra a következő hét év során.

„Ezt az összeget elsősorban az energiaipar átalakításának és a környezetvédelmi feltételek javításának támogatására kell fordítani. Kiemelt figyelmet kell fordítani az ún. prosumer erőművek, a biogáz üzemek, a termo-modernizációs projektek (beleértve az épület-korszerűsítéseket és a széntüzelésű kazánok cseréjét támogató országos programot), a tengeri szélerőművek, valamint a távfűtést támogató projektek segítésére” – mondja a képviselő.

Adam Jarubas kiemeli: fontos lenne újakra cserélni a régi erőműveket és korszerűsíteni a hatalmas energiaveszteséggel üzemelő rendszereket. „Szintén támogatásra szorulnak a körforgásos gazdaság részét képező projektek, illetve a hidrogén a közlekedésben és az iparban történő hasznosításával foglalkozó kutatási és megvalósítási projektek” – mondja a képviselő.

Lengyelország még nem állt ki hivatalosan az EU széndioxid-kibocsátás csökkentési célkitűzéseinek szigorítása mellett, illetve az Unió 2050-re megvalósítandó éghajlat-semlegességi elkötelezettsége mellett.

„Függetlenül attól, hogy országos szinten Lengyelország támogatja vagy ellenzi az éghajlat-semlegességet, a lengyel vállalkozóknak, állampolgároknak és helyi hatóságoknak továbbra is az EU egészében érvényben lévő jogrendnek megfelelően kell tevékenykedniük. Úgy gondolom, a kormánynak el kellene fogadnia ezt a célkitűzést, bár a teljesítés rendkívül nehéz lesz” – mondja Adam Jarubas EP-képviselő.

Jarubas hozzáteszi: „a zöld megállapodástól függetlenül Lengyelországra magas költségek hárulnak az energiaátmenet során, hiszen a gazdaság szempontjából nem hatékony, a társadalom szempontjából pedig nem elfogadható a ’feketeszén oldalán’ maradni”.

Adam Jarubas megjegyzi, hogy ez jóval nehezebb lesz, ha jelentős mértékben (50%-kal) csökken az EU-támogatás mértéke. Ha pedig Lengyelország nem támogatja az EU éghajlati célkitűzéseit, nehezebben férhet hozzá például a Méltányos Átállási Alap támogatásaihoz.

SZLOVÁKIA

A vasfüggöny 1989-es leomlása óta Szlovákia meglehetősen sikeresen csökkentette széndioxid-kibocsátását, főleg a gazdaság strukturális változásai eredményeként. Bár az 1990-es szinthez képest Szlovákia több mint 40 százalékkal kevesebb széndioxidot bocsát ki, számtalan további kihívás még megoldásra vár. Jól látszik ez abból is, hogy hány területen maradt el az ország a nemzeti célkitűzésektől – például a megújulók részaránya a bruttó energiafogyasztásban, a végfelhasználók energiahatékonysága, az újrahasznosítás vagy a levegőben lévő részecskekoncentráció. Az EU-támogatások lehívásának következő időszaka során, valamint az európai helyreállítási terv és a Méltányos Átállási Alap részeként Szlovákia közel 6 milliárd euróra számíthat éghajlatvédelmi és környezetvédelmi intézkedések finanszírozásához.

Október elején a szlovák pénzügyminisztérium kiadott egy keretdokumentumot Modern és sikeres Szlovákia címmel, amely a nemzeti helyreállítási terv útmutatójaként szolgálhat. Veronika Remišová befektetésekért és régiófejlesztésért felelős miniszter megerősítette, hogy a helyreállítási terv a zöldpolitika terén négy terület finanszírozására összpontosít: az ivóvíz, a levegőtisztaság, a hulladékgazdálkodás és az éghajlat. Ezek a gyakorlatban a megújulók, az energiahatékonyság, valamint a zöld közlekedés támogatását jelentik.

Több aktivista és politikus ugyanakkor – köztük a Renew Europe képviselőcsoportban politizáló Martin Hojsík európai parlamenti képviselő – bírálja a dokumentumot, és azt állítja, az nem elég ambiciózus. „A 2030 végére teljesítendő 53 százalékos kibocsátáscsökkentési cél nem elegendő, és nem felel meg a 2050-re kitűzött szénsemlegességi célnak” – írja Hojsík az EURACTIV.sk oldalon megjelent véleménycikkében.

Más állásponton van Lívia Vašáková, a szlovák kormány gazdasági tanácsadója, aki szerint a kiadott dokumentumban szereplő intézkedések olyan ambiciózusak, hogy megvalósításuk politikai szempontból komoly kihívás lesz. Az igazság az, hogy a 2030-ra kitűzött 53%-os kibocsátáscsökentési cél ellenére a kormány 12%-os csökkenéssel számol a következő évtizedben. „Ha Szlovákia ugyanilyen ütemben csökkenti károsgáz-kibocsátását a következő évtizedek során, 2050-re csupán 77%-os csökkenést fog elérni” – figyelmeztet Martin Hojsík.

A kormány szerint az ipar és a fűtés a két legígéretesebb olyan terület, amelyek esetében a legnagyobb mértékű csökkentés várható. A kormány mindkettő esetében a földgázt tekinti átmeneti tüzelőanyagnak.

„Több hőerőmű még ma is szénégetéssel termel hőt, ezzel azonban a levegőt is szennyezi. 2021 és 2025 között a legtöbb erőmű át fog állni a földgáz és a biomassza fenntartható mértékű használatára” – áll a dokumentumban. Karol Galek gazdasági miniszterhelyettes szerint a fűtés és az ipar tekintetében a földgáz hozzájárulhat a szén kiváltásához, a kibocsátások csökkentéséhez és a levegőminőség javításához. A legfontosabb a szén kiiktatása lenne.

Richard Kvasňovský, a Szlovák Gáz- és Olajszövetség ügyvezető igazgatója a gázinfrastruktúrát fejlesztő beruházásokat szeretne látni. Egyes környezetvédelmi szervezetekkel szemben Kvasňovský hasznosnak tartja az ilyen beruházásokat, hogy az infrastruktúra fejlesztésével Szlovákia felkészülhessen a biometán és hidrogén szállítására a jövőben. Lucia Szaboová, a Zöld Restart munkatársa szerint Szlovákiának a helyi energiaforrásokra kellene összpontosítania, és a gárat csupán az utolsó lehetőségként kellene tekinteni. Az egyik ilyen helyi energiaforrás a geotermikus energia: Szaboová szerint ha Szlovákia nagyobb mértékben támaszkodna a geotermikus energiára a fűtésben, azzal nem csak a kibocsátását csökkenthetné, de az orosz gáztól való függőségét is.

A geotermikus energia a Szlovákia legnagyobb szénbányászati térségének számító felső-nyitrai régió átalakulásában is szerepet játszhat. A Gazdasági Minisztérium is vizsgálja a geotermikus energia hasznosításának lehetőségét – a biomassza és a földgáz mellett a geotermikus energia is használható lesz fűtésre a térségben azt követően, hogy 2023-ban leáll a szénen alapuló hőtermelés. A Friends of the Earth szervezet szlovákiai csoportja szerint azonban a felső-nyitrai térség 2023 utáni hőellátására született jelenlegi javaslatokból hiányzik a transzformációs potenciál, és egyetlen projekt sem közelít igazán átfogó módon a kérdéshez.

Tervei szerint a kormány ősszel dönt a térség hőellátásának jövőjéről.

 

Az írás az EurActiv Csehország, az EurActiv Szlovákia, az EurActiv Lengyelország és a budapesti Political Capital közös projektje keretében készült, további részletek a honlapunkon.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695