Magyarország mindenkié? – A magyar LMBTQ közösség helyzete

2021-03-08

A blogposzt a Tegyél egy bátor dolgot nemzetközi projekt keretében készült. A kezdeményezés célja a fiatalok segítése és képessé tétele arra, hogy felismerjék és fellépjenek a radikalizációval és szélsőségességgel kapcsolatos jelenségekkel szemben saját környezetükben és közösségükben. A blogposzt szerzője a projekt egyik wokrshopjának volt a résztvevője.

 

A rendszerváltás óta a 2020-as Pride-hónap alkalmából került ki először a budapesti városházára és több kerületi önkormányzat épületére is az LMBTQ közösség jelképe, a szivárványos zászló, melyet  szélsőséges csoportok tagjai több esetben is eltávolítottak. A téma megosztó jellegére ősszel a Meseország mindenkié című könyv kapcsán kibontakozott felfordulás is rávilágított. Vajon hol tart most Magyarország a melegség és a transzneműség elfogadásában?

A Pride Hónap alatt minden évben kiemelkedően sok melegellenes akcióval találkozunk Magyarországon: bár tavaly a felvonulás a koronavírus-járvány miatt elmaradt, az azt helyettesítő alternatív programok ugyanúgy hozták a megszokott Pride-hangulatot, és ezzel együtt az ezt ellenző hangokat és megmozdulásokat is. Az önkormányzatok épületeire kitűzött szivárványos zászló kifejezetten új jelenség volt Budapesten, így nem meglepő, hogy a szélsőségesek meglátták benne az újabb lehetőséget a gyűlölködésre. Összesen három zászlólopásról tudunk, az egyiket az Aryan Greens nevű szurkolói csoport követte el Ferencvárosban, a másik kettőt Novák Előd, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke, aki ezzel valóságos mémmé vált

A melegellenes attitűdök széleskörű terjedését 2020-ban a kormányzati kommunikáció és a kormányközeli médiumok is nagyban elősegítették. A kormány a „hagyományos” családmodellt szorgalmazza, miközben igyekszik úgy tenni, mintha az LMBTQ közösség jogi problémái nem is léteznének, a szélsőséges narratívát magáévá téve pedig az érdekképviseletet propagandaként keretezi.

A kormány az LMBTQ közösséghez tartozók helyzetét nehezítő intézkedéseket tavasszal még igyekezett nem feltűnően intézni: a koronavírus-járvány első hullámában beterjesztett, majd elfogadott salátatörvény 33. paragrafusa a legális nemváltoztatás jogát úgy törölte el, hogy közben nem tette explicitté a tényt, hogy ez a transznemű embereket fosztja meg egy olyan joguktól, mely számukra alapszükséglet a mentális egészségük szempontjából. Az ősszel megjelent Meseország mindenkié könyv kapcsán viszont már nyíltan homofób megnyilatkozásokkal találkozhattunk a kormány részéről. Októberben Orbán Viktor miniszterelnök beszédében azt fogalmazta meg, hogy a magyarok toleránsak a homoszexualitás jelenségével szemben, de a homoszexuálisok hagyják békén a gyerekeinket, ezzel gyakorlatilag kirekesztve a homoszexuálisokat a magyarok közül. Pár nappal később Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter „homoszexuális propagandának” nevezte a mesekönyvet. 2020 decemberében a kilencedik Alaptörvény módosítás kimondta, hogy az „anya nő, az apa férfi”, a 2021 februárjában elfogadott kormányrendelet pedig jelentősen megnehezítette az azonos nemű párok örökbefogadását.

 

Társadalmi különbségek és az LMBTQ közösség helyzete

A Pew Research kutatási eredményei rávilágítanak, hogy a homoszexualitás elfogadása nem kizárólag egyéni attitűd kérdése. Az egyes országokban az elfogadás aránya korrelál az adott ország politikai, vallási és gazdasági helyzetével. A magasabb arányú elfogadás jellemzőbb a jóléti társadalmakra és azokra az országokra, ahol a vallásosság jelenléte kevésbé hangsúlyos. A jobboldali gondolkodásúak és a populista pártok támogatói kevésbé elfogadóan viszonyulnak az LMBTQ emberekhez, de az életkor, az iskolázottság, a jövedelem és a nem is szerepet játszanak az ezirányú attitűdök alakulásában. A Pew Research 2019-es kutatásában különböző országok polgárait kérdezte meg, hogy szerintük a társadalomnak el kellene-e fogadnia a homoszexualitást. A 34 ország válaszainak mediánja szerint elmondható, hogy az elfogadást támogatók a maguk 52%-ával többségben vannak, mint az ellenvéleményt képviselő 38%. 

Ennek ellenére van miért aggódni, hiszen jó néhány olyan ország van, ahol az elfogadást nem támogatók aránya 70% feletti, például Oroszország, Indonézia, Libanon, Tunézia, Kenya és Nigéria. Nem egy országban pedig még mindig halálbüntetés vár a homoszexuálisokra, és ebben a témában nem csak javuló tendenciával találkozhatunk. 

 

Magyarországon elvileg elfogadóak vagyunk

Magyarországon 1961 óta nem büntethető a homoszexuális kapcsolat felnőttek között, bár az LMBTQ közösséghez tartozók egyenlő jogainak megvalósulásától egyelőre messze vagyunk. A Pew Research kutatása szerint hazánkban a homoszexualitást elfogadók aránya 49%, az elutasítók aránya pedig 39% , bár a Budapest Pride honlapján megjelent 2018-as felmérés eredményei szerint ez csupán elvben van így. Az elfogadás a magyarok egy részénél inkább jelenti a nyílt gyűlölködés elutasítását, mint a valódi egyenlőségre törekvést. A Budapest Pride felmérésének eredményei elgondolkodtató mintázatot adnak: az elfogadás aránya meglehetősen nagy, amíg csupán olyan elvi kérdésekről van szó, mint a szabad párválasztáshoz való jog, vagy hogy az LMBTQ gyerekeknek ne kelljen félniük előbújni. Olyan jogi intézkedések ügyében azonban, mint a melegek házasságkötése, jelentősen csökken a támogató válaszok aránya. A válaszadók jelentős részének kényelmetlen a gondolat, hogy közeli ismerősei vagy családtagjai közül valakiről kiderüljön, hogy az LMBTQ közösséghez tartozik. Azon válaszadók viszont, akiknél ez a helyzet fennáll, jellemzően elfogadóbb választ adtak az összes feltett kérdésre.

A Háttér Társaság 2017-es felmérésében az iskoláskorú LMBTQ gyerekek helyzetét vizsgálta. Eszerint a magyarok alig fele fogadná el, ha gyermekéről kiderülne, hogy meleg vagy biszexuális – transzneműség esetén ez az arány még kisebb. Bár mindössze 3% szakítaná meg teljesen a kapcsolatot gyermekével, a válaszadók 16%-a elküldené orvoshoz vagy pszichológushoz, hogy „kigyógyítsák” állapotából. Ebből látszik, hogy még manapság is elterjedt az az elképzelés, miszerint a homoszexualitás és a transzneműség választott állapot, vagy legalábbis olyan mentális betegség, amit gyógyítani lehet. Ezzel szemben a reparatív terápiák tudományosan megalapozatlanok, és szakértők szerint gyakran inkább traumát okoznak a terápián résztvevőknek. Az ENSZ független szakértője felszólította a tagállamokat, hogy tiltsák be az ilyen terápiák alkalmazását, de nem ismert, hogy ennek volt-e valami foganatja.

 

Káros hatások az LMBTQ közösségre nézve

Akár konkrét személyek elleni gyűlölködésről, akár „csak” olyan szimbolikus performanszokról van szó, mint a Pride-zászló nyilvános megrongálása, a meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű emberekkel szembeni diszkrimináció nyomot hagy az LMBTQ közösség tagjain. 

A Mental Health Foundation összefoglaló cikke az LMBTQ emberek mentális egészségét vizsgáló tanulmányokról számol be. Ezek az emberek általánosságban hajlamosabbak a depresszióra, önbántalmazásra és alkoholizmusra. Az Egyesült Királyságbeli Office for National Statistics kutatása szerint az LMBTQ közösség tagjai a többségi társadalomnál tendenciózusan negatívabban értékelik a saját életük olyan aspektusait, mint a boldogság, az elégedettség vagy a szorongás.

A Journal of Adolescent Health tanulmánya szerint 12 és 14 éves kor között minden negyedik öngyilkosságot LMBTQ fiatal követi el. A témában rendelkezésre álló adatok magukért beszélnek: az LMBTQ emberek körében véghezvitt öngyilkosságok attól is függenek, hogy a személy gyerekkorában jelen volt/van legalább egy elfogadó és támogató felnőtt. Az öngyilkosságok aránya természetesen korrelál az adott ország jogi intézkedéseivel is: megfigyelhető a csökkenő tendencia olyan országokban, ahol a közelmúltban megtörtént a melegházasság legalizálása.

Mindezekből tisztán látszik, mennyire fontos azért tenni, hogy az LMBTQ közösség tagjai is egy elfogadó társadalomban élhessenek, ahol biztonságban és félelem nélkül vállalhatják fel identitásukat. A kirekesztés és a gyűlöletkeltés Magyarországon is rengeteg, az LMBTQ közösséghez tartozó állampolgár életét nehezíti meg minden szinten, nap mint nap. Azért, hogy ez ne így legyen, lehetőségeinkhez mérten szűkebb és tágabb környezetünkben is tennünk kell.

Konda Nikolett

 

A Political Capital a Tegyél egy bátor dolgot és más projektek keretében számos segédanyagot dolgozott ki előítéletesség, radikalizáció és szélsőségesség ellen. Ezek itt érhetőek el.

Konda Nikolettnek ezúton is köszönjük a projektben való részvételét és munkáját!

 

Kép forrása: unsplash.com

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon / Fax:
+36 1 430-6699 / +36 1 430-6695