A kezdet vége vagy a vég kezdete? - a kormány és az ellenzék decemberi kommunikációja
A forintválsággal és a lakáshitelezés megszigorításával kapcsolatos kommunikációs csatát nem elsősorban a két konkrét esemény miatt, hanem az ellenzék kiválóan felépített támadásai, a már megszokott kormányzati ügyetlenkedések, és a kedvezményes hitelt felvevő kormányoldali politikusok miatt veszítette el a kormány.
A forintválsággal és a lakáshitelezés megszigorításával kapcsolatos kommunikációs csatát nem elsősorban a két konkrét esemény miatt, hanem az ellenzék kiválóan felépített támadásai, a már megszokott kormányzati ügyetlenkedések, és a kedvezményes hitelt felvevő kormányoldali politikusok miatt veszítette el a kormány.
December hosszú hónap volt. November 28-án, a forint válságával kezdődött és január 7-én László Csaba menesztésével ért véget. A hónap meghatározó politikai témái a pénzről szóltak: forintról, hitelről, költségvetésről.
November 28-án a jegybank radikálisan, 3 százalékponttal megemelte az alapkamatot, hogy kivédje a spekulánsok támadását a forint árfolyama ellen. Az éppen külföldön tartózkodó kormányfő és a pénzügyminiszter már a legelején válaszút elé került: ha megszakítják tárgyalásaikat és hazajönnek, megnyugtatják a közvéleményt ("a kormány a helyén van"), de elbizonytalanítják a befektetőket. Ha maradnak, azzal nem fokozzák a befektetők nyugtalanságát, de belpolitikailag hátrányos helyzetbe kerülnek, az ellenzéknek szabad teret adnak. Végül az utóbbi megoldás mellett döntöttek.
A kormány igyekezett kivédeni a spekulációs rohamot. December 2-án a jegybankkal együtt közleményt adtak ki, amelyben megerősítették a közös célokat: mindenáron megvédik a forint árfolyamát, és tartják az euró bevezetésének 2008-as dátumát. Medgyessy Péter a válság kellős közepén azt üzente haza, hogy "nincs válság", "a magyar gazdaság jó állapotban van, biztos lábakon áll". A másnapi kormányülés után a kormányszóvivő-helyettes a Pénzügyminisztérium és a jegybank közötti "teljes egyetértésről beszélt".
A piac azonban többet várt, a forintválság ideje alatt a gazdasági szereplők reakciói végig hiteltelenítették a kormányzati kommunikációt. A kormányfő már idehaza tartózkodott, amikor december 5-e délelőttjén futótűzként terjedt a hír: rendkívüli kormányszóvivői tájékoztató várható. A forint erősödni kezdett. A szóvivő azonban csak annyit mondott, hogy a jövő évi költségvetést nem módosítják, László Csaba pedig a helyén marad. A piac csalódott volt: a forint ismét esni kezdett.
A december 5-i kormányszóvivői tájékoztatón még egy figyelemreméltó mondat hangzott el. Gál J. Zoltán kijelentette: "a kormány senkinek sem engedi, hogy különböző megszorítási igényekkel elrontsa a magyar emberek karácsonyi nyugalmát". Öt nap múlva a kormányfő bejelentette az államilag támogatott lakáshitelezés radikális megszigorítását, elrontva ezzel sokszázezer magyar ember karácsonyi nyugalmát.
A megszorítások bejelentése előre meghatározott stratégia alapján történt. A miniszterelnöki kommunikáció kulcsszava a "felelősség" lett: felelős kormányfőként felelős döntést hoz, a jövő iránt érzett felelősség miatt. Medgyessy Pétert határozott, eltökélt, a népszerűség helyett az ország érdekeit szem előtt tartó politikusként kívánták megjeleníteni, amit az egyes szám első személyben tett nyilatkozatok is erősítettek.
A miniszterelnöki stratégia azonban nem volt megvalósítható. Egy nyár végi nyilatkozatában Medgyessy Péter ezt mondta: "A demagógiát a tudatlanság élteti, érteniük kell tehát az embereknek, mit miért tesz a kormány." Csakhogy decemberben a kormány éppen a magyarázatot mulasztotta el: a magyar közvélemény máig nem érti, mi az a spekulációs támadás, és máig nem érti, hogy a mindössze 10 milliárd forintos megtakarítást jelentő lakáshitel-szigorításra miért volt szükség. A kormány hol a világgazdasági recesszióra, hol a spekulánsokra, hol az előző kormány örökségére hivatkozott. A kormányfő csak elvétve használta például az igazságossági érvet. A Népszabadságnak adott december 12-i interjújában, majd 18-án egy debreceni fórumon azzal indokolta a szigorítást, hogy ne a jómódúak befektetési céllal vásárolt ingatlanjait támogassa az állam, ahelyett, hogy a családi pótlékot vagy a nyugdíjat emelné.
További gondot okozott a már megszokott kormányzati ügyetlenkedés. A kormánydöntés hivatalos szövegébe helyesírási hiba csúszott, így az ország közvéleménye két napig teljes bizonytalanságban volt, hogy vajon a szigorítás 12-én vagy 22-én lép életbe. A végső döfést pedig az adta, hogy nyilvánosságra került: számos kormánypárti politikus vett fel kedvezményes lakáshitelt.
Hatástalannak bizonyult az a stratégia is, amely a szigorítást követően mosolyoffenzívával kísérletezett. A lakáshitel-szigorítás bejelentése után közvetlenül adóreformot lebegtetett meg a kormány, ami senkit sem érdekelt. December 16-án bérlakásépítési és lakbér-támogatási programot mutattak be, másnap a szociálpolitikai kedvezmények növelését jelentették be, a kormányfő pedig nyugdíjemelést és jóléti fordulatot ígért az Idősügyi Tanácsban, majd egymilliárdos "befektetést" adtak Baumgartner Zsoltnak. Röpködtek a milliárdok - értelmetlenül és hatástalanul. Mindezek következményeként a miniszterelnöki imázs az eddig legstabilabbnak tűnő ponton sérült súlyosan: a gazdaságpolitikai hozzáértés terén. Az év végén pedig egy korábban nyugodt kormányfőt láthattak a választók kizökkenni, dühösen és sértődötten a nyaralásával kapcsolatban megjelent téves információ miatt.
Medgyessy Péter üdülései és belpolitikai időzítésük
Időpont |
Üdülés színhelye |
Esemény |
2002. augusztus | Franciaország | Dunai árvíz |
2002. december - 2003. január | Kuba | Költségvetés elfogadása után |
2003. április | Olaszország | Népszavazás után |
2003. június | Ausztria, Németország | Kórháztörvény alkotmányellenes újratárgyalása után |
2003. július-augusztus | Balaton, Franciaország | Július 16-i költségvetési irányelvek bejelentése után |
2003. december - 2004. január | Thaiföld | Megszorító kormányzati döntéseket követően |
Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő
A kormány nem csak a bizalmatlan üzleti világgal, a bosszankodó választókkal szembesült, hanem az ellenzék pergőtüzével is. Az ellenzék a megfelelő időpontban, a megfelelő módon kombinálta az érzelmekre ható üzeneteket, a támadások megszemélyesítését, a gyakorlati cselekvések megfogalmazását, és a kiegészítő marketingeszközöket. Pontosan fogalmazták meg azt, amit a közvélemény többsége is érzett: kezdetben a kiszámíthatatlanságot, a fejetlenséget, a megbízhatatlanságot kérték számon, majd őszintétlenségről, a választók becsapásáról beszéltek. Ezzel párhuzamosan személyt is rendeltek a támadásokhoz. A forintválság kezdetén László Csabát támadták. A miniszter kínos magyarázkodásba kezdett egy londoni üzleti ebéden mondott félmondata miatt, amit először kategorikusan cáfolt, majd félreértelmezésre hivatkozott, végül elismerte: valóban félreérthetően fogalmazott. Ezután a jobboldali sajtó sorra megnevezte a kedvezményes hitelt felvett kormánypárti politikusokat, így ismét megszemélyesíthették a botrányt. Az ellenzék megoldást is kínált a választók felé: eleinte a költségvetés átdolgozását javasolták, akár a karácsonyi túlórázást is vállalva, majd "tisztelettel arra kérték" a kormányt, vonja vissza a szigorítást. Mindezt jól kiegészítették az ötletes marketingeszközök: a veszteségkalkulátor vagy a Fidelitas internetes üzenőfala.
Az ellenzék mindössze egyetlen pillanatra esett át a ló túloldalára. December 18-án Pokorni Zoltán megvádolta a kormányt: otthonteremtés helyett arra ösztönzi az embereket, hogy "a bankároknak adják a pénzüket". Ez az üzenet a kormányzat megtakarításokkal kapcsolatos szakmai érveit próbálta ellenpontozni. Az öngondoskodás iránti hajlandóság erősségét a lakossági megtakarítások nagyságrendje jelzi legpontosabban. Ezzel Magyarországon régóta komoly problémák vannak. A konzervatív ideológia és minden gazdaság stabilitásának egyik alapját jelentő takarékoskodást a magyar konzervatív párt vezető politikusa korábban csak a szélsőbaloldal által alkalmazott, primitív "bankárellenes" hangulatkeltéssé változtatta, ami a Fidesz-MPSZ eddigi legdurvább antikapitalista megnyilvánulása lett. Persze ez sem újkeletű, hiszen júliusban a kormány az első lakáshitel-szigorítást azzal indokolta, hogy "megnyirbálja a bankok profitját"...
Még a Karácsony sem hozott csöndet a politikában. A Tilos rádió egyik ittas műsorvezetőjének szenteste elhangzott otromba mondata komoly vihart kavart. A politikai marketing régóta alkalmazott eszköze a félelemkeltés. Ha egy párt meg kívánja erősíteni törzsszavazóit, és el akarja ijeszteni a bizonytalan választókat ellenfelétől, akkor azt kell bebizonyítania, hogy félni kell a másik oldaltól. A 2002-es kampányban Kövér László "akasztós" beszédét ügyesen használták ki a szocialisták arra, hogy azt éreztessék a választókkal: van félnivalójuk a Fidesztől. A Tilos rádióban elhangzott durva, keresztényellenes megjegyzés kapóra jött a magát kereszténydemokrataként definiáló jobboldal számára, hogy a félelemérzettel is magához kösse szavazóit. Az ellenzék az ezzel kapcsolatos kommunikációt jól építette fel: az általában politikamentes ünnepek alatt szinte ez számított az egyetlen hírnek a médiában.
Decemberben tetőzött a tavalyi év meghatározó politikai tendenciája: a kormányoldal népszerűségvesztése és az ellenzék térnyerése. Míg 2002 a kormányzati sikerek éve volt, addig 2003-at egyértelműen az ellenzék évének nevezhetjük. Még nem tudni, hogy mennyire vehető komolyan a miniszterelnök által bejelentett gazdaság- és költségvetés-politikai váltás. A kérdés az, hogy lezárult-e egy fejezet a Medgyessy-kormány történetében: jelenti-e ez a kezdeti ígérgetések és osztogatások végét, vagy folytatódnak a kormányzat bukdácsolásai baklövései, és pusztán csak a vég kezdetének lehettünk szemtanúi.