Lebénult szocialisták, mámoros Fidesz

Az MSZP pártelnököt keres, a Fidesz-MPSZ magabiztosan folytatja eddigi politikáját, az SZDSZ elment nyaralni, az MDF-ben pedig dúl a belharc - röviden így jellemezhető a választás utáni belpolitikai helyzet. A múlt hónap meghatározó témái értelemszerűen a június 13-i európai parlamenti választáshoz kapcsolódtak. Június első két hete a kampány hajrájáról, a hónap közepe az eredmények értékeléséről, míg a hónap második fele a választás következményeiről szólt.

Az MSZP pártelnököt keres, a Fidesz-MPSZ magabiztosan folytatja eddigi politikáját, az SZDSZ elment nyaralni, az MDF-ben pedig dúl a belharc - röviden így jellemezhető a választás utáni belpolitikai helyzet.

A múlt hónap meghatározó témái értelemszerűen a június 13-i európai parlamenti választáshoz kapcsolódtak. Június első két hete a kampány hajrájáról, a hónap közepe az eredmények értékeléséről, míg a hónap második fele a választás következményeiről szólt.

A szocialisták későn indították kampányukat, s csak az utolsó két hétben folytattak intenzív kampányt. A többi párt ehhez képest már hónapok óta bombázta üzeneteivel a közvéleményt. Míg a Fidesz - MPSZ párhuzamosan alkalmazta a negatív és pozitív kampánytechnikákat, addig az MSZP csak negatív kampányt folytatott, és a kormány feladatává vált a pozitív kampány (Európa-terv). A Fidesz - MPSZ a magas elérésű, jól látható csatornákon (televízió, rádió, óriásplakát) folytatott pozitív kampányt, és a szűkebb célcsoportok által látható-hallható eszközökön (szórólap, nagygyűlések) gyakorolta a negatív kampányt. Mindeközben, az MSZP utolsó két hétben megjelent egész oldalas "hazugsággyáras" újsághirdetései és reklámfilmjei azt a benyomást keltették, hogy a párt csak negatív kampányt folytat. A kormányreklám pozitív üzenetei pedig nem kapcsolódtak koherensen az MSZP kampányához és így nem is erősítették azt.

A két kisebb párt közül az SZDSZ szinte kizárólag pozitív kampányt alkalmazott, saját identitását erősítette, az MDF pedig a két nagypárttal szembeni ellenérzésekre építette stratégiáját. Dávid Ibolyának sikerült az, ami a szocialistáknak nem: kiugrasztotta Orbán Viktort a bokorból és nyíltan konfrontálódott vele.

További hátrányt jelentett az MSZP-nek, hogy kampányának nem volt pozitív fordulata. A 2002-es országgyűlési választások két fordulója között a Fidesz - MPSZ erőteljes negatív felütéssel indított, majd a második hét végére pozitívba fordította át mondandóját. Így jutott el az Orbán Viktor által a Testnevelési Egyetemen indított gyűlöletkampány (a szocialistákkal "a pénztőke alakít kormányt") a fáklyás felvonulásos "szeretet és összefogás erejében" való hitig. 2004-ben a szocialisták nem alkalmazták ezt a fordulatot.

A négy párt közül egyedül az MSZP felejtette el pozícionálni magát. A Fidesz - MPSZ baloldali programot hirdetett (nemzeti petíció), az SZDSZ a liberális alternatíváról beszélt, az MDF pedig a korrupcióellenességre építette fel üzeneteit. Az MSZP azonban azonosíthatatlanná vált, amit csak fokozott a kormányzati és a pártkommunikáció közötti összhang hiánya.

A pozícionálás hiánya vagy megléte értelemszerűen befolyásolta a kampányszlogenek hatékonyságát. A "Míg mások csak beszélnek, az MSZP dolgozik" szlogen hatástalan maradt, mivel elfelejtették a szocialisták közölni, min is dolgoznak tulajdonképpen. Az ezt pótolni hivatott kormányzati sikerkommunikáció pedig lagymatag és koncepciótlan volt. Az "Újra MSZP"-jelmondat alapvetően jó lehetett volna, ha a párt választ ad arra a választói kérdésre: miért is? Így végül az "Állítsuk le a Fidesz hazugsággyárát!" szlogen lett az MSZP leghangsúlyosabb üzenete, és ez arra elég volt, hogy mozgósítson egymillió törzsszavazót. De többre nem.

A Fidesz - MPSZ - mint általában a néppártok - az ötlet nélküli "Együtt sikerülni fog!" szlogent használta. Mivel az ellenzéki párt a baloldaltól a középen állókon át a szélsőjobbig mindenkihez szólni kívánt, túl sok kreativitást nem engedhetett meg magának, nehogy megsértse valamelyik célcsoportját. Az SZDSZ "Új kezdet" szlogenje nem kapott nagy szerepet a kampányban, míg az MDF "Normális Magyarországért" üzenete a két nagy párttal elégedetleneket szólította meg. Végezetül - ahogy azt a múlt hónapban már megírtuk - az MSZP kampányának vizuális megjelenése kifejezetten igénytelen volt, a Fidesz - MPSZ és az SZDSZ ügyelt az igényességre és profizmusra, az MDF-en viszont érződött az alacsony költségvetés.

A június 13-át követő hét az eredmények értékeléséről szólt. Az MSZP kínos helyzetbe került, hiszen az egyetlen vesztese volt a választásnak. A párt vezetői először a vereség relativizálásával kísérleteztek. Nemzetközi összehasonlításban valóban viszonylag jól szerepelt mint kormánypárt (Európában csupán öt országban tudott győzni kormánypárt), ráadásul a Fidesz - MPSZ által küldött 12 és a szocialisták 9 EP-képviselője közötti számbeli különbség sem olyan nagy, mint más újonnan csatlakozó ország esetében. Az EP-választáson azonban mindig az éppen hatalmon lévőkről mondanak véleményt a választók. Már a kampány is kizárólag a belpolitikáról szólt, így a választók számára egyértelmű lett: az MSZP veszített. Ezt felismerve, az MSZP figyelme a felelősök és a vereség okainak keresésére terelődött.

Forrás: Observer Budapest Médiafigyelő

Először arra kellett választ találni, hogy a vereség mennyiben köszönhető a kormányzati munka teljesítményének. Habár a Fidesz - MPSZ és az ellenzéki média egyértelműen a kormány munkájáról hozott választói ítéletnek tekintette az eredményt, Medgyessy Péter viszonylag jól "átvészelte" az értékelési hullámot. Ebből a szempontból jónak mondható a kormányfő legelső reakciója, amelyben a reformok és a kormányprogram végrehajtása iránti elkötelezettségét hangsúlyozta. A miniszterelnök pozíciójának túlzott megrendülését azzal is sikerült elkerülni, hogy az MSZP viszonylag hamar döntött a tisztújító kongresszus tervezettnél korábbi összehívásáról, s ezzel burkoltan Kovács Lászlót jelölte meg a kudarc személyi felelősének. A média és a közvélemény ettől kezdve Kovács Lászlót mint bukott pártelnököt kezelte, s ezen az sem változtatott, hogy az MSZP hivatalos testületei a "kollektív felelősséget" hangsúlyozták.

Az értékelési hullám lezárultával a szocialisták két okkal magyarázták a választási kudarcot: a negatív kampánnyal és a mozgósítás hiányával. Ez azonban tévedés: nem azzal volt a gond, hogy az MSZP negatív kampányt folytatott, hanem azzal, hogy azt rosszul és rossz csatornákon tette. A mozgósítás elégtelen voltára való hivatkozás ellenben kommunikációs szempontból jó az MSZP-nek, hiszen ezzel azt sugallják, hogy a pártnak van elég szimpatizánsa, csak éppen nem mentek el szavazni.

A győztes Orbán Viktor az elmúlt évek aprólékos munkájának sikerét láthatta visszaigazolódni. A pártelnök nem is leplezte magabiztosságát: az eredményt kivetítette az országgyűlési választásokra, s így "kétharmados többségről" beszélt. A választások másnapján azonban már további munkára, és a gyengeségek feltárására buzdította híveit. Arra a kérdésre, hogy a Fidesz - MPSZ győzelme után mitől lesz más a világ, a párt politikusai és a párt mögött álló média az előre hozott választások lebegtetésével válaszolt.

Ünnepelhettek a szabad demokraták is: a közel 8 százalékos eredményt "liberális áttörésnek" aposztrofálták, majd a választási buli után a párt politikusai nyaralni mentek, jórészt eltűntek a médiából.

Az 1994 óta legjobb választási eredményét felmutató MDF elnöke ellenben nem örülhetett sokáig. Pártjában belháború robbant ki a függetlenségpártiak és a Fidesz-pártiak között. Az utóbbiak képviselői Dávid Ibolya külföldi utazását kihasználva megalakították a Lakitelek Munkacsoportot. Ettől kezdve kilépésekről, lemondásokról, kilátásba helyezett fegyelmi vizsgálatokról szóltak a hírek az MDF környékén. De Dávid Ibolyának nemcsak a pártján belüli lázadókkal, hanem a vele szemben lejárató kampányt indító "jobboldali" médiával is meg kell birkóznia. A Fidesz - MPSZ taktikája egyszerű: csöndjével támogatja a lakiteleki csoportosulást, s közben Dávid Ibolyát mint az MSZP-hez közeledő, az MSZP-vel koalícióra készülő politikust mutatja be. Dávid Ibolya sikerre vitte ugyan pártját az EP-választáson, de politikai jövője még koránt sincs biztosítva.

A választásokat követő hetek legfontosabb belpolitikai következménye, hogy az MSZP teljesen lebénult, megszűnt politizálni, politikusai kizárólag az elnökkereséssel vannak elfoglalva. Pedig lehetőségük lett volna a sikertől mámoros Fidesz - MPSZ megszorongatására. Csak két ilyen ügyet említünk. (1) Az Állami Számvevőszék nyilvánosságra hozta az előző kormány idején a Magyar Posta gazdálkodásáról szóló jelentését, amelyben keményen bírálta a koncepciótlanságból fakadó, ötmilliárd forintos (!) veszteséget okozó menedzsmentet. (2) A Fidesz - MPSZ megosztó politikája ellenére az RMDSZ kiemelkedő sikert ért el a romániai önkormányzati választáson. Ezek a helyzetek azonban kihasználatlanok maradtak.

Nem sikerült belpolitikai hasznot húzni a kormányoldalnak Medgyessy Péter egyesült államokbeli látogatásából sem. A Fidesz-MPSZ ugyanis az iraki magyar katonai jelenlét időtartamát, a rakétavédelmi rendszer állítólagos magyarországi telepítését, illetve a vízumkényszer fenntartását kérte számon a "Szilikon-völgybe" és a Fehér Házba látogató kormányfőtől. Medgyessy Péter kénytelen volt beérni azzal a ténnyel, hogy másodszori találkozója az amerikai elnökkel rendezett magyar-amerikai viszonyról tanúskodik - szemben az előző kormány sértődött külpolitikájával.

Június 17-én küldetés közben hősi halált halt az első magyar katona Irakban. A Fidesz - MPSZ azonban nem törekedett arra, hogy azonnal politikai tőkét kovácsoljon a tragédiából. Éppen ellenkezőleg: példamutató módon csöndben maradt a gyász pillanataiban.